Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. június 2., szombat Nemsokára jön az ebéd Végigkísérik őket egész addig. amíg elkerülnek az intézetből. Egyébként nagy eredménynek tartják azt is: sikerült megnyerni a fiatalokat, az itt dolgozók legtöbbje harminc éven aluli, akiknek maguknak is ilyen korú gyerekeik vannak. Immár öt éve annak, hogy a korábbi csecsemőotthon és az egészségügyi gyermekotthon egyesült. Azóta az ideg- rendszerileg súlyosan károsultakat is itt gondozzák, tizennyolc éves korukig. Nem kevesebb, mint kettőszázötven azoknak a száma, akik arra szorulnak, hogy állandó intézeti felügyeletet kapjanak. Félreértés ne essék: nem megőrzésről, ápolásról van szó, hanem állandó, gyógyító orvosi ellátásról. Az egészségügyi gondozónők munkája szeretetteljes és nehéz, nagy türelmet, áldozatvállalást követel. Pszichés és egyben fizikai megterhelést is jelent. — Egyetlen egy betegünknél sem tekintjük befejezett állapotnak ittlétüket. A legsúlyosabbnál is megpróbáljuk a lehetetlent, s meg kell mondjam, számos sikerélménnyel gazdagodtunk, — mondta dr. Ritecz Éva. — A kétszázötven gondozottunk közül többel eljutottunk oda. hogy gyógypedagógiai intézetben nevelhessék. Ám a nálunk levők sem tétlenkednek: szőnyeget szőnek, makraméznak, megtanulták a kerti munkát. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy derűssé, hasznossá tegyük mindennapjaikat. Mikes Márta Fontos, hogy érzelmileg kötődjenek'» gondozónőhöz Az Egészségügyi Minisztérium felhívására — az intézmények közötti munkaver- seny-mozgalom keretében — a Heves megyei Tanács Egyesített Csecsemőotthona és Egészségügyi Gyermek- otthona erre az évre megpályázta a Kiváló Intézet kitüntető címet. Magas szinten megfeleltek a szakmai feladatoknak, a gyermek- és az ifjúságvédelmi munka követelményeinek, ezért a közelmúltban átvehették a megtisztelő kitüntetést. Dr. Ritecz Éva igazgató elmondta, hogy négyszáztíz gyerek ellátására hivatott az intézmény: — Otthonunkban százhatvan csecsemő nevelkedik hároméves koráig, akiket átmenetileg, vagy végleg állami gondozásba kellett venni. Legfőbb célunk, hogy egészséges fejlődésüket biztosítsuk, hiszen ez az az életkor, amelynek későbbi kihatásai meghatározzák: hasznos tagjává válik-e a fiatal a társadalomnak. Az innen távozók egyötödét örökbe fogadják. Mindig öröm számunkra, ha tudjuk, egy-egy kisgyerek jó helyre kerül. Magunk részéről meg is teszünk ezért mindent, bár jogilag eléggé nehézkes az örökbefogadás útja. Tény, hogy főképp a néhány hónapos csecsemőket. az egy-két éveseket fogadják szívesen örökbe. Munkánk egyik legszebb pillanata, amikor szülőkhöz kerül egy-egy kis neveltünk. Kiválasztja-megtalálja a jövendőbeli anyja, apja, akikre sokkal inkább ráillik az „édes” jelző, mint a vér szerinti szülőkre. — Egy jellemző adatot hallhatnánk az örökbefogadási kedvről? — Az otthonunkból eltávozott gyerekek körülbelül húsz százalékát adaptálják. Évente tizennyolcat, húszat. — Szorgalmazzák a nevelőszülőknél való elhelyezést is... — Terrriészetesen. hiszen a családban van a legjobb helye a gyermeknek. Bármilyen szeretetteljes környezetben él az intézetben, az a légkör nem pótolható. Megyénkben még több nevelőszülőkre volna szükség, a hálózat szélesítésében a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet nyújt segítséget. Ám az elsődleges feladatuk, hogy a csecsemőotthonban nevelkedők lelkileg egészségesek, kiegyensúlyozottak legyenek. Érzelmileg kötődjenek valakihez. Ezt úgy próbálják megoldani, egy csoportot 8—10 kisgyerekből alakítanak ki, akikre három gondozónő vigyáz. Dr. Ritecz Éva: Nem tekintjük befejezett állapotnak az ittlétüket... Kukucs, itt vagyok...! (Fotó: Perl Márton) Francia formák Pécsett Édes anyanyelvűnk A francia kulturális minisztérium munkatársa, Brigitte Hedel-Samson művészettörténész nyitotta meg pénteken a francia design 1983—84 című kiállítást, amelyet ő is rendezett a Pécsi Galériában. A formatervezett termékek francia kiállításán szép formájú, magas használati értékű téridé figyelj, Blinov — mondta a műhelyvezető —, itt van egy nyomtatvány. Mindennap ráírod, mit csináltál és hány órán keresztül. .. Blinov esztergályos sóhajtva tette be a nyomtatványt a munkapad fiókjába. A műszak után ráírta: „Alkatrészek esztergálása — 8 óra”. — Mi ez, Blinov?! — korholta másnap a vezető. — A nyomtatványra mindig pontosain tá kell írni, miről van szó, hogy érthető legyen, miért kapod a prémiumot! Ezen a napon Blinov ezt irta a nyomtatványra: „Alkatrészek esztergálása a gyak láthatók, mégpedig többségükben bútorok (székek. asztalok, lámpák) és textíliák (asztal- és ágyterí- tők, valamint tapéták). Bemutattak egy sor design-nal kapcsolatos francia plakátot és képes folyóiratot is. A kiállítás az utóbbi évek legsikerültebb formatervezett francia termékeiből ad ízelítőt az érdeklődőknek. A középiskolák és a szakmunkásképző iskolák tanulói számára anyanyelvi versenyt hirdet a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács művelődési osztálya, a KISZ megyei bizottsága és Sátoraljaújhely városi Tanácsa. A verseny célja: anyanyelvűnk ápolása, az iránta való szeretet felkeltése, a kialakult A tehetség 258/41 B számú megrendelés alapján, és a munkahely kitakarítása.. — Na, ez már jobb — dicsérte meg őt a vezető —, csakhogy ide figyelj, Blinov! A 258/41 B megrendelés a mezőgazdasági gépgyár sürgős megrendelése.. . Az aratás a küszöbön van. Szóval, tudnod kell, hogy amikor te ennek a gyárnak alkatrészeket csinálsz, tulajdonképpen fegyver van a kezedben, amivel a termésért harcolsz.. J Blinov felsóhajtott, és a következő napon ezt írta a nyomtatványra: „A termésért harcolva kezdtem' meg a műszakot. Az, alkatrészek, amelyeket esztergáltam, az új kenyérért vívott kitartó harc fegyverei...” — Ez oz, Blinov, beleva- ló srác vagy — örvendezett a vezető —, most már csak azt próbáld meg, hogy kifejezőkészség mérése és minősítése. Az „Édes anyanyelvűnk” országos döntőjét — amelynek színhelye Sátoraljaújhely lesz — helyi elődöntők előzik meg. A versenyre való nevezéssel kapcsolatos bővebb felvilágosítást a meghirdetők adnak. A nevezés határideje 1984. szeptember 26. amit írsz, politikailag is fejlett legyen... Nem sokkal később Blinov már ezt írta a nyomtatványra: „Munka közben hideg fény villogott a szemem előtt... Az esztergagép nagy fordulat számmal működött. Kése álól puhán göndörödő, ezüstös forgácsok hullottak szét. A villogó szikrákban az új termés ígérete csillogott... Fogadd el tőlünk; hazánk, áldozatos munkánkat!” Nem egészen egy hónap múlva Blinov esztergályos elment az üzemből. Alkotói ösztöndíjat kapott as írószövets égtől. ANDREJ LOGVINOV Hatvani Galéria-naptár Reich Károly kettős arca — A kaktusz virágai — Szobrok egy pihenőparkban — „Stúdió ’84” a Galériabuszon A Galéria mindkét szintjén, egészen június végéig, Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész munkáiban gyönyörködhetnek az érdeklődők. A földszinten kiállított, eredeti meseiillusztráci- ók, amelyeket például Móra Kincskereső kisködmönéhez, vagy Kolozsvári Grandpierre Emil A lóvátett sárkány című kötetéhez készített a művész, főként a kisebb gyermekeknek nyújtanak maradandó élményt. Az emeleti terem falain sorakozó lapok, már az önállóan gondolkodó, alkotó grafikus szellem- világába adnak betekintést; és olyan friss sorozattal lepik meg az embert, mint „A szobrász kertje”, az „Apám halála”, vagy a Radnótit ébresztgető filozofikus munka. A képzőművészeti alkotások mellett a természet világa is ibelép a Galéria kapuján, éspedig június 7-én, csütörtökön, amikor délelőtt 11 árakor dr. Szabó Árpád, az MKO elnöke nyitja meg a kaktusztenyésztők helyi csoportjának látványban gazdag, négy napig tartó szabadtéri kiállítását. A pár esztendeje működő, alig húsz tagot számláló kaktuszbarát társaság Vígh Mihály vezetésével fejt ki hasznos isme- retgyarapító, szépre nevelő tevékenységet, és több száz virágba borult kaktuszt felvonultató kiállításuk bizonyára nagy közönségsikert arat. Mind ezekkel párhuzamosan nyitva tart az autójavító vállalat Bercsényi úti pihenőparkjában az a „Vásárhelyi kóstoló” című szabadtéri szoborkiállítás, amelyen három Hódmezővásárhelyen élő művész — Lantos Györgyi, Máté István, Tuza László — munkáit tekinthetik meg a látogatók, vagy a 'kocsi juk miatt várakozó ügyfelek. A Galéria munkáját tekintve slágernek számít az a tizenkét napos nyugat-európai út, amelyre negyven utasával június 20-án hajnalban indul a hatvani műbarátok különbusza. Célállomásai Salzburg, Vaduz, Luzern, Bázel, Párizs, Rotterdam, Hága, Frankfurt, München lesznek, és a résztvevők többek között megtekintik a Mozart Múzeumot, a Louvre műkincseit, házikoncertet ad nekik egy külföldön élő jeles zongoristánk, egyik müncheni estéjükön pedig ellátogatnak a Gärtnerplatz Theater „Csókolj meg Katám” című musicaljének bemutatójára. A sok élményt ígérő útra elkíséri a baráti kör tagjait a „Stúdió 84” kis stábja is — Orosz, Mária szerkesztőriporter, Ráday Mihály operatőr —, hogy filmben foglalja össze az érdekesebb látnivalókat, illetve érzékeltesse az egész vállalkozás lényegét, komplex ismeretközlő és ízlésfejlesztő jelentőségét. A dátum: 1948. IX. 17. Volt egyszer egy szakérettségi! • • • Több mint harminc évvel ezelőtt a magyar pedagógiai intézményrendszerek szerves része volt a szakérettségiEgy 1948. szeptember 17- én kiadott rendelet hívta életre a szakérettségis tanfolyamokat. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén már megkezdődhetett a tanítás Budapesten, utóbb pedig sokfelé az országban. Az alapvető cél az volt, hogy á tehetséges munkás- és parasztszármazású fiatalok számára a középiskolai tananyag gyorsított ütemű elsajátítását, az érettségi bizonyítvány megszerzését, majd a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét biztosítsák. A népi demokrácia történelmi-társadalmi igazságtevéssel teremtette meg a tanulás lehetőségét azoknak a tehetséges fiataloknak, akik önhibájukon kívül társadalmi hátrány (családi megélhetési gondok és a háború zavaros évei) miatt nem tanulhattak a maguk idejében. A szakérettségis tanfolyamok feladata a szakirányú képzés volt, műegyetemi, bölcsészeti, orvosi, közgazdasági, agrár stb. szakokat szerveztek. A jövendő felsőfokú tanulmányokhoz szükséges tantárgyakat kiemelten tanították a többi, az általános műveltséghez tartozó tárgyakhoz képest. Akiket felvettek, azokra nagyon kemény munka várt. A kiválasztott fiatalok hiába voltak az átlagosnál jobb értelmi képességűek, szorgalmasak, öntudatosak, a szellemi megterhelés és a fizikai kötöttség óriási volt. Tengernyi tanulnivaló, s kollégiumon kívüli egyéni szabad programot csak szombaton és vasárnap engedélyeztek. Nemegyszer még az is elmaradt, gyakran kellett újra programozni a kevéske szabad időt is. Igaz, hogy megnyíltak a tudományokhoz vezető kapuk, de a kapun belül nemegyszer le- győzhetetlennek látszó falak tornyosultak. Csak a tudásvággyal párosult akaraterő segített, csak így lehetett birtokba venni az áhított tudást. Hogy létezett, még ha csak átmeneti iskolatípusként is a szakérettségi, azt többek között a ma is közöttünk élő volt szakérettségisek csoportja tanúsítja: mintegy 17 ezer fiatalt iskoláztak be a hét év alatt, őket kellene újra összehozni, segítségükkel összegyűjteni, feldolgozni a szakérettségi történetét. A Népszava szerkesztőségének segítségével megkezdődött az anyaggyűjtés. A szerkesztők egy könyv kiadását tervezik, amely a tudományos elemzésen és a tanulságok levonásán kívül emléket állíthatna a küzdelmesen nehéz évek egyéni győzteseinek, megörökíthetné a lassanként feledésbe merülő tényeket, bemutatná a szakérettségisek szürke hétköznapjait. Naplóval, fényképpel és minden egyéb dokumentummal, személyes önvallomásokkal illuszrál- ni a tanfolyamok életét, képet adna a hazánkban végbemenő kulturális forradalomnak a szakérettségis kollégiumokban zajló színteréről. A Népszava szerkesztőségének kulturális rovata gyűjti a beérkező anyagokat és jelentkezéseket. Kérnek minden volt szakérettségist, tanárt, diákot és mindenkit, aki kapcsolatba került ezzel az iskolatípussal, hogy a lehetőségeikhez képest segítse az anyaggyűjtést. A szakérettségi intézményét a történelmi-társadalmi változás, a kulturális forradalmi átalakulás hívta életre. Az új értelmiség megteremtésének egyik lehetősége volt, és szükségessége a társadalmi valóságból fakadt, tehát mint történelmi múltunk részét illik közösen megbecsülni és megőrizni. így válhat majd a „Volt egyszer egy... szak- érettségi” a jövő számára is igaz történetté. Egy kitüntetett gyermekotthon „Megpróbálni a lehetetlent is...”