Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1984. június 16., szombat Egerben is tesz játékmúzeum! Amint lapunk korábbi számában már hírül ad­tuk: egy egri Rác-hóstyai la­kás valóságos kis meseország. Látható itt Donald kacsa, Miki egér, s még ki tudná számbavenni a sokfajta Walt Disney-figurát. De ta­lálkozhatunk itt Andersen halhatatlan ólomkatonájával éppúgy, mint egy ördöngős zenélő dobozból előugró Po- pey tengerésszel, vagy a népszerű angol színész Rex Harryson alakította dzsun­geldoktorának dr. Doolitle- nek bábfigurájával. Még az almárium tetején is skót szoknyás sündisznógárda vi­gyázza a polc fölött függő értékes pipatóriumot. Hovatovább azonban szűk lesz a ház, hiszen a számta­lan törpe, tündér, manó és kedves „jó indulatú” szörny­alak meg a technikai játé­kok sokasága kiszorítja a birodalom „királyát” Fara­gó Lóránt nyugdíjas fény­képészt, aki kisgyermekkora óta szenvedélyesen gyűjtöt­te a különböző babákat, kis­autókat, s más modelleket. A legrégibb és ezáltal talán legbecsesebb darab az a fran­cia matrózalakos váza, ame­lyet a múlt század közepén formázott meg egy Mar­seilles-! mester. Tőlünk leg­távolabb eső földrészről, Ausztráliából is kapott egy harcias, bumerángot hajító bennszülött babát. Feleségével, fényképész munkásságuk során jó né­hány gyermeket megörökí­tettek és megnevetettek va­lamelyik kedves mesealak­kal. A mester korábban bol­hapiacokról, zsibvásárokról szedegette össze gyűjtemé­nye alapjait, s amelyik ba­bának sérült volt valame­lyik testrésze, azt ezermes­ter-műhelyében — babaklini­káján — gyógyította meg. Sőt, folyóiratok alapján sa­ját maga is készített játéko­kat. így például a Malonyai néprajzi könyv leírása és rajzai ihlették meg egy ko­rabeli magyar parasztház makettjének az elkészítésé­re. A tiszta szobát népvise­letbe öltözött lakókkal és bútorokkal népesítette be. Értékes „kincseket” kapott Ignácz Rózsától, több nép­szerű útleírás szerzőjétől éppúgy, mint a világjáró eg­ri úszóktól és vízilabdázók­tól. Évről évre új lakókat kap­tak a polcok. Ám, akadtak olyan látogatók is, akik nem hoztak, hanem kérés nélkül emléket „vittek" magukkal. Tavaly óta „Dodi” bá­csi — mert így becézik a gyerekek és felnőtt ismerő­sei — csupán egy walesi- terrier kutya társaságában él, s játékok javítgatásával múlatja idejét. Egy ideje nem fogad látogatókat, mivel már vannak rossz tapaszta­latai. Polcokon, vitrinekben alusszák csipkerózsika-álmu- kat a kackiás testőrök és hercegkisasszonyok. Dobo­zokban egymáshoz bújva durmolnak a zenélő mackók és pajkos ugrifüles majmok. Negyvenöt fajta Märklin-vo- nat mozdonya, kocsija, s különböző méretű sínpárja pihen a sublótban. Az idős ember eltartási szerződést kötött egy fiatal házaspárral. Nekik is kel­lene a férőhely, így egy életen át gyűjtött ritka és kedves kincseit, amelyek szinte társakként nőttek hoz­zá hosszú éveken át, szeret­né mielőbb megfelelőbb, megbízható, jó helyen tud­ni. Egyes játékokat már át­vett volna tőle a kecskemé­ti Szórakaténusz Játékmúze­um is. Igaz, az intézmény profilja elsősorban a népi készítésű gyermekjátékok gyűjtése. Szép számmal je­lentkeztek magánvásárlók is egy-egy patinás darabért, ö mégis először az egész kol­lekciót Eger városának kí­nálta fel, helyi játékmúze­um alapítására. A tanács — mint megtud­tuk Békési József általános elnökhelyettestől — hajlandó a vásárlásra. S természete­sen már keresi is a lehető­séget a játékok elhelyezésé­re. Mi több: nem is akárhol! Ügy néz ki, hogy aligha­nem a jelenleg felújítás alatt álló „kispréposti palota” el­ső emeleti traktusán nyílna erre mód, s Faragó Lóránt most még összezsúfolt, egye­dülálló gyűjteménye már jö­vőre Bornemissza László mesék ihlette festményeivel együtt kapna helyet. így reméljük, végre a nagyközönség is gyönyörköd­het bennük és sokáig önfe­ledten élvezheti a több ezer játékot. (—soós---) F ejlesztik az automatika- elemek gyártását Az egri Finomszerelvény- gyárban mintegy 120 millió forintos költséggel bővítik és korszerűsítik a pneuma­tikus automatikaelemek gyártását. Az idén megkez­dett beruházás — amelyet saját forrás és hitel igény- bevételével valósítanak meg — két évig tart, ennek eredményeként 25—30 szá­zalékkal növelik a termelést 1986-tól. Ez az egri nagyvállalat idejekorán felismerte az automatizálásban rejlő lehe­tőségeket. Másfél évtized­del ezelőtt — a svéd Mec- man-céggel kooperálva — kezdték meg az automatizá­láshoz szükséges elemek gyártását. Azóta évről évre bővítették és korszerűsítet­ték gyártmányaikat és nem­csak megtartották, hanem növelték is piacaikat itthon és külföldön egyaránt. A hetvenes években elterjedt szemlélet alapján az auto­matikaelemek gyártását szá­mos országban visszafejlesz­tették. Az utóbbi években azonban hazánkban és kül­földön is felismerték, hogy a költséges beruházás he­lyett olcsőb és hatékonyabb a meglevő gépek automati­zálása, vagyis ily módon tör­ténő korszerűsítése. Ez nem­csak beigazolta az egri Fi- nomszerelvénygyár törekvé­seit, hanem fokozott fejlesz­tésre is késztette a gyár kol­lektíváját. Automata kaele- meik ugyanis számos méret­ben készülnek és azok al­kalmasak régi, úgynevezett pótlólagos automatizálásra is. A most Egerben megkez­dődött fejlesztéssel egyide­jűleg a termelést is gazda­ságosabbá teszik. Fő törek­vésük ugyanis a termelé­kenység fokozása, ezzel pár­huzamosan csökkentik az előállított termékekben fel­használandó importanyago­kat. Mostanáig ugyanis az elemekhez szükséges alurní- niumhenger-csöveket nyu­gati importból vásárolták, de az idén már ezeknek a munkadaraboknak 80 száza­lékát Székesfehérváron ké­szíti a Könnyűfémmű. Vál­lalat. Bebizonyosodott ugyan­is. hogy a hazai csövek fu­ratai legalább olyan jók, mint a külföldiek, A fejlesztés méreteit szem" lélteti, hogy 1986-ban már mintegy 750 millió forint ér­tékű automatikaelemet gyártanak Egerben a jelen­legi 600 millióval szemben, elsősorban a hazai növekvő igények kielégítésére törek­szenek. de bővítik a tőkés­exportot is. Ezt a növekedést a jelenleginél kevesebb im­port igénybevételével való­sítják meg. (kovács) Napirenden az oktatás A MEDOSZ Heves me­gyei Bizottsága is fontosnak tartotta, hogy a szakszerve­zeti oktatások tovább gazda­gítsák a tagság, a tisztség- viselők ismereteit, a szakmá­ban ki-ki jobban eligazod­jék napjaink problémái, fel­adatai között. Az 1983/84-es „tanév” során is több lehe­tőség közül választhattak az érdeklődők. A tömegpoliti­kai képzés háromféle tan­folyamán 43 csoportban foglalkoztak társadalmunk kérdéseivel, időszerű tudni­valókkal, s a rendezett elő­adásokat összesen 2200-an látogatták. Csaknem 800 bi­zalmi külön formában ta­nult, s szép számmal tanul­tak a hallgatók a SZOT, il­letve az SZMT „iskoláiban” is. hogy a MEDOSZ által például a tsz-ek főbizalmijai és helyettesei számára szer­vezett oktatásokról már ne is szóljunk. Így az ötéves program időarányos teljesí­tése — mint tegnap a me­gyei bizottság kompolti ki­helyezett ülésén is megálla­pították — a vártnál jobban sikerült. Sallós Gyula titkár veze­tésével egyébként a testület pénteken másról is tárgyalt. Dr. Szálai György igazgató előterjesztésében a kompolti kutatóintézet értelmiségi dolgozóinak helyzetéről tá­jékozódott. beszámolót hall­gatott meg a legutóbbi idő­szak testületi tevékenységé­ről. Magyar szavak a brjanszki erdőből Hogy is felejthet az ember?” Rövid hírben tudósítottunk arról, hogy Egerben Georgij Antonovics Jugyicsev ellátogatott a megyei pártbizottságra, majd régi harcostársakkal találkozott. De ki is ez a szovjet férfi, s milyen kapcsolat fűzi hazánkhoz és megyeszékhe­lyünkhöz? Azért érdeklődtünk tőle régi időkről, mert egy nagyon érdekes és példamutató sors az övé, nem minden­napos az ilyen vendég nálunk. — Kenyér, krumpli, só, víz — ezeket a magyar sza­vakat tanultam meg először. A brjanszki erdőben 1942- ben negyvenkét honfitársuk csatlakozott partizánegysé­günkhöz. Együtt harcoltunk a németek ellen. Nem volt számukra könnyű a dön­tés, mivel azt terjesztették közöttük, hogy aki fogságba esik, vagy átáll, nem ússza meg szárazon. Sajnos már csak négyen élnek közülük, a többiek vagy elestek, vagy pedig azóta távoztak az élők sorából. Közülük a legnevezetesebb Földes Pál volt, aki Szege­den 1926—36 között tíz évet ült elvei, kommunista meg­győződése miatt. Jómagam tizenhét évesen álltam az ellenál lók soraiba, s kom- szomoltitkár lettem. „Nagy­vad” voltam a fasiszták szá­mára, jelentős Vérdíjat tűz­tek a fejemre, tízezer már­ka ütötte volna annak a markát, aki felad. — Ez rvolt az első isme­retsége honfitársainkkal, de később más szálak is kötőd­tek hazánk és ön között... — Az 1956-os ellenforra­dalom idején őrnagyként tel­jesítettem szolgálatot előbb Budapesten, majd Egemben. Számomra ez legalább olyan emlékezetes találkozás a magyarokkal, mint az előző. Sok olyan barátot találtam, akikkel ma is tartom a kap­csolatot. Életem és fiatal­ságom egy része ez a törté­nelmi város, órákat tudnék beszélni arról, mi minden értéket őrizgetek magam­ban arról az időről. — Nem idézne fel leg­alább egyet ezek közül? — Amikor először láttam Gárdonyi Géza sírját, nem értettem, hogy miért van ilyen egyszerűen eltemetve. . Később magyarázták meg, hogy írói jelntősége miatt nincs is szükség díszesebb kőre. Akkor idéződött föl bennem Tolsztoj sírdombja, amely hasonlóan jelenték­telen önmagában. A szelle­mi nagyság adja meg mind­két személyiség esetében a halom igazi jelentőségét, kelti fel a figyelmet és a meghatottságot. — Hogyan látja az új Egert, milyen változásokat tapasztal? — Évről évre szépül a vá­ros, mindig találok valami érdekeset, meglepőt. Most például az oktatási igazga­tóság épületét csodáltam meg. ahol régi barátaimmal találkoztam. — Meddig marad hazánk­ban, s mi a todábbi prog­ramja ? — A brjanszki megyei pártbizottság osztályvezetője vagyok, s most éves sza­badságomat töltöm Ma­gyarországon. Előbb Szabó Imrét kerestem meg Hajdú- Bihár megyében, aki az ot­tani megyei tanács elnöke. Valamikor Heves megye KISZ-vezetője volt, így is­merkedtünk meg. A társa­ságéiban jöttem Egerbe, megkeresem még a pesti barátaimat is. Pihenek, s keresem ifjúságomat. — Szokatlan, hogy eny- nyire ragaszkodik emlékei­hez, magyar barátai szerint rendkívül szorgalmas leve­lező. .. — Nem is értem, hogy felejthet az ember, miért nem ragaszkodik jobban mindazokhoz, akiket valaha megismert és szeretett Szí­vesen jövök mindig, s őr­zöm magamban kedves ba­rátaimat és ezt a tájat... (0X) Új horgásztó A Laskó-patak a Bükk és a Mátra közötti hegyvidéken ered és viszi az Alföld felé a hegyek kristálytiszta vi­zét. Néhány kisebb telepü­lést érintve Egerszalök után lép ki az Alföldre és Űjlő- rincfalvánál torkollik a Ti­sza II. víztározóba. Vízhoza­ma nagyon változatos, de mindig friss vizet szállít és a megye legtisztább folyóvi­ze. Mielőtt az Alföldre kilép­ne, gáttal elrékesztették Eger­szalök határában, amellyel 133 hektáros tavat hoztak létre. A néha rohanó, más­kor csak csendesen csordo­gáló patak útját 563 méteres völgyzárógát állja. A tározót árvízvédelmi és öntözési cél­ra létesítették, de Eger és környéke igen szegény hor­gászat céljaira alkalmas vi­zekben, ezért segítették hoz­zá az országos és a megyei szervek, a MOHOSZ Heves megyei Intéző Bizottságát, hogy horgászati célra haszno­sítsa. Ez nagy lépést jelen­tett a megye horgászai szá­mára. A tározóba 1983 őszén 150 mázsa pontyot, 11 má­zsa amurt és 660 kilogramm csukát telepítettek. A telepítés előtt felmérő halászatot végeztek és meg­állapították, hogy a folyó vál­tozatos halállománnyal is el­látja a tavat. Arany-, ezüst- kárász, domolykó és sügér nagy mennyiségben tenyészik a vízben. Méreteikben is vál­tozóak, de alkalmasak arra, hogy a horgászoknak válto­zatos fogási lehetőséget te­remtsenek mintegy kétezer méter hosszú víziterületen. A telepítés jól vészelte át az első telet, amely azt bizo­nyítja, hogy az egerszalóki víztározóban alkalmas élet­teret talál szinte minden hal­fajta. A csuka telepítése csak időszakos, ugyanis a hínár, mint búvóhely megszűnése után ragadozó halnak süllőt telepítenek. A nagy kiterjedésű víztá­rozó két hegy között helyez­kedik el és így szép környe­zetben, kitűnő pihenési lehe­tőséget nyújt az odalátoga­tóknak. Erdők és rétek ve­szik körül, amelyet gépkocsi­val könnyen lehet megköze­líteni. A várható nagy érdeklődés miatt engedélyezték a part­ról és csónakból való halfo­gást. Szabályozták viszont a csónakok tárolását. A tó nyu­gati oldalán kikötőket létesí­tenek az egyesületek és szak- osztályok, ahol tagjaik őrzés mellett tárolhatják a ladik­jaikat. A csónakból való hor­gászat előtt viszont a hor­gásznak alá kell írni egy nyi­latkozatot, hogy saját fele­lősségére horgászik csónak­ból. Azok részére, akik nem rendelkeznek csónakkal, a LAKISZ kölcsönzőt létesít, amelyet a helyszínen kedve­ző díj mellett igénybe ve­hetnek. A gépkocsikkal érkezők számára parkolóhelyeket ala­kítottak ki. Ugyanis a gép­kocsikat nem lehet a horgász­hely mellett tárolni, ezt csak a mozgáskorlátozottaknak en­gedik meg. A gát közelében és a fel­ső, északi részen kijelölt te­rületen tilos a horgászat. A halak védelmében éjjeli hor­gászatot nem engedélyeztek, de a horgászati időt kedve­zően állapították meg. Késő őszön egyhónapos horgásza­ti tilalmat rendelnék el, amíg a telepítéseket elvég­zik, de a téli hónapokban is engedélyezett a horgászat 9 —15 óra között. Jó hír a téli, léki horgá­szatot kedvelőknek, hogy a partról 15 méterig lehet lé­ket vágni és horgászni. Eb­hez azonban a tó jegének el kell érnie a 10 cm vastagsá­got. A fajlagos tilalmi idők érvényesek erre a tóra is, de külön szabályozták a kifog­ható hal mennyiségét. A megye horgászai mellett fogadnak bel- és külföldi tu­ristákat, vándor horgászokat, akik a történelmi nevezetes­ségű városba látogatnak és pihenésüket horgászattal töl­tik. Az egerszalóki környezeté­vel is nagy tervek vannak, mivel üdülőhely és pihenést szolgáló kirándulóhely kiala­kítására nagyon alkalmas. A Laskó-patak vize állandóan, még a legnagyobb szárazság­ban is friss vizet szállít az északi hegyekből. Szabó Lajos Faragó Lóránt, a gyűjtő Jobb sorara várnak az összezsúfolt játékok (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents