Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 16., szombat Választásokra készülve Lassuló fejlesztési ütem — Avuló géppark — Segítség a gabonaprogramtól és a termelési rendszerektől Gépellátás, karbantartás, javítás Széles körű felmérés tapasztalatairól ad számot a He. vés megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak a közelmúlt, ban napvilágot látott jelentése. A számos mezőgazda­sági termelőszövetkezetre, több állami gazdaságra, a Heves megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára, valamint az AGROKER vállalatra kiterje­dő vizsgálat során a népi ellenőrök behatóan elemez­ték a mezőgazdasági nagyüzemek gépellátottságának, valamint a gépjavításnak, a karbantartásnak és az al­katrészellátásnak a helyzetét. A jelentés a kedvező tények és tendenciák megállapítása mellett nem kevés kedvezőtlen jelenségre is ráirányítja a figyelmet. Meg. szívlelendő javaslataik pedig éppúgy szólnak a mező- gazdasági nagyüzemeknek, mint a megyei és országos irányító szerveknek. Végéhez közeledik az 1980-ban kezdődött válasz­tási ciklus, hamarosan meg­kezdődnek az előkészületek az 1985-ös általános válasz­tásokra. Ez akkor is kiemel­kedő eséménye lenne közéle­tünknek, ha minden a meg­szokott módon történne, de ezúttal másról is szó van. Időközben ugyanis a parla­ment elfogadta az új válasz­tási törvényt, amely szakít egy sor korábbi évtizedes beidegződéssel. Kötelezően írja elő például a kettős vagy többes jelölést, ami azt jelenti: jövőre a szavazóur­náknál nemcsak szavaznunk, hanem valóban választanunk is kell. S a jó választáshoz sok minden szükséges. Rengeteg múlik például a jelöltállításon, a jelölőgyű­léseken. A Népfront-bizott­ságoknak már most megfe­lelő politikai előkészületeket kell tenniük arra, hogy mindenütt megismerjék a közéleti munkára alkalmas személyek minél szélesebb körét. A tanácsokkal együtt azokat a módszereket is ki kell dolgozni: hogyan tudják majd megfelelően bevonni a jelöltállításba, a jelölőgyű­lések előkészítésébe érdem­ben a szakszervezeteket, az ifjúsági szövetséget, a nő­mozgalmat, a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket, a nemzetiségi szövetségeket, egyházakat. Hiszen az nem lehet kétséges, hogy minél átfogóbb nemzeti közmeg­egyezésre építve itörténik a választások előkészítése, an­nál nagyobb esély ivan arra, hogy ez a kiemelkedő köz­életi esemény valóban az új választójogi törvény betűje és szelleme szerint bonyolód­jék le. A kimozdulás receptje azonban ma már adott. Nem titok, hogy hamarosan lényegesen megváltoznak a tanácsi gazdálkodásra vonat, kozó előírások, a helyben képződő bevételek többségét nem vonják el többé, hogy azután azokat a megye újra elossza, hanem helyben költ­hetik el, a községi, városi tanácstestület döntése sze­rint. Az önkormányzat tehát nemcsak politikai jelszó, ha­nem egyszersmind gazdasági realitás is lesz. S ennek tu­datában bizony már át kell értékelnünk a tanácstagok közéleti súlyáról, szerepéről vallott eddigi nézeteinket is. Hiszen a népképviseleti tes­tület tagjai fognak dönteni arról, mire költsék a pénzt, milyen fejlesztésbe fogjon előbb a település. Ilyen kö­rülmények között pedig már cseppet sem mindegy, kik­nek szavazunk bizalmat, ta­nácstagi mandátumot, kit választunk arra, hogy a dön­tésekben a mi érdekeinket, véleményünket is képviselje, tolmácsolja. Nemrégiben a Parlament­ben a megyei tanácselnökök értekezletén Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára így fogalmazott: a jövőben nem­csak az a kérdés, hogy ho­gyan, hanem az is, hogy mire választunk tanácstago­kat. Már a választások előké­szítésének időszakában rend­kívül fontos, hogy tisztában legyünk vele: a következő években a tanács munkájá­nak minősége sokkal inkább meghatározó jelentőségű lesz az adott településen lakók életének minőségére, mint eddig bármikor. A hozzáér­tő, jó tanácsi vezetés, élve a növekvő anyagi önállóság­gal, a gazdálkodási — sőt, vállalkozási — lehetőségek­kel, sok mindent el tud majd intézni a lakosságnak, amit esetleg egy /másik tele­pülésen még hosszú évekig nem tudnak megszerezni. Például azért, mert nem vé­ve tudomást az új követel­ményekről, a megváltozott helyzetről, a támogatást to­vábbra is felülről várják, ahelyett, .hogy a helyi erő­források jobb kiaknázásán munkálkodnának. Ezért is fontos, hogy szé­les körű előzetes közvéle­ménykutatással kerüljenek előtérbe egy-egy településen azok az emberek, akik a kö­vetkező választási ciklusra akarnak is. tudnak is közé­leti tisztséget vállalni, akik a leginkább alkalmasak erre. Persze nekik is lehetnek különböző elképzeléseik ar­ról, hogyan kellene a vá­lasztók érdekében tevékeny­kedni, melyek a legfontosabb megoldandó feladatok. Ép­pen ezek az eltérő vélemé­nyek szolgáltathatnak majd alapot arra. hogy magunk is állást foglaljunk, s annak a jelöltnek szavazzuk meg a bizalmunkat, akinek a programjával a leginkább azonosulni tudunk. Ez lesz az alap a későbbiek során a számonkérésre is. Talán az eddigiekből is kiderül, hogy a választások­ra való felkészülésből mi, egyszerű állampolgárok sem maradhatunk ki. Hiszen szá­mítanak a döntésünkre, s ez nem kis felelősséggel jár. D. A. A nagyüzemek tulajdoná­ban lévő gépek, berendezé­sek és járművek úgyneve­zett bruttó értéke 1978-tól 1983-ig mintegy 30 százalék­kal nőtt. Ugyanakkor meg­állapították, hogy a szigoro­dó közgazdasági környezet hatására a fejlesztési ütem az utóbbi években lelassult. Nőttek az energiaköltségek, emelkedett a gépek és az alkatrészek ára. Ennek kö­vetkeztében növekedett a gépek átlagos életkora, és azoknak a száma, amelyek elvileg már selejtezésre érettek. Nyilvánvalóan kö­vetkezik ebből, hogy a gép­park használhatósága rom­lott, az üzemeltetés és a fenntartás költségei nőttek. Mindez persze az energiá­val takarékosabb gazdálko­dást is hátráltatja. Kedve­ző, hogy a vásárolt új gé­pek a korábbiaknál nagyobb teljesítményűek és műszaki színvonaluk is magasabb. Nem kis gondot jelent, hogy a gépek kapacitása és minősége üzemenként erősen differenciált. Az üzemek többsége elsősorban a nyá­ri és az őszi munkacsúcsok idején külső segítségre szo­rul. Ezzel párhuzamosan év­ről évre szélesedik a megye üzemei közötti együttműkö­dés és a csehszlovák üze­mekkel is hagyományos kap­csolataik vannak. Az egyes ágazatok gépe- sítettségi színvonala eltérő. Néhány fontosabb növény­nél már folyamatban van a termelés komplex gépesí­tése is. Az állattenyésztésnél az alacsony jövedelmezőség hat hátrányosan. így gépe­sítettsége közepes színvona­lú, akárcsak a ' szőlő- és a Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal most közzétett tájékoztatója szerint nemzet­közi idegenforgalmunk jelen­tősen megélénkült. Az év el­ső négy hónapjában — 1983 azonos időszakához képest — több mint negyedével nőtt az idelátogató külföldiek és ötödével a külföldre utazó magyarok száma. A forint­ban mért bevételek a forgal­mat meghaladóan, a kiadások pedig lényegében a kiutazá­sokkal arányosan emelked­tek. A rubelelszámolású forga­lom számottevően növeke­dett: az érkezők száma — 0,9 millió — több mint har­madával emelkedett a tava­gyülmölcstermesztésé. A legtöbb kézimunkát viszont még mindig a zöldségfélék igénylik. Az erőgépek kihasználását gyakran akadályozták beszer­zési nehézségek. Előfordult, hogy drágább, nagyobb tel­jesítményű eszközöket voltak kénytelenek az üzemek vá­sárolni, mint amilyenre szük­ségük lett volna. Pedig eh­hez egyre kevesebb pénz áll rendelkezésre. E gond eny­hítéséhez hathatós segítséget jelentett az üzemek számá­ra az intenzív gabonaprog­ramba való bekapcsolódás. Ez lehetővé tette, a korsze­rű termelési technológiák gépi feltételeinek megterem­tését. Számos gond van a gépek javítása és karbantartása te­rén is. A mezőgazdasági nagyüzemek mintegy felében van megfelelő gépkarbantar­tó műhely. Ez az arány azonban tovább nő a most épülő új műhelyek átadásá­val és a bővítésekkel. A felszereltséget illetően is lyihoz képest. Az idelátogató turistáké még ennél is na­gyobb ütemben nőtt. Ugyan­csak jelentősen — közel ne­gyedével — gyarapodott a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma. Tekintve, hogy az érkezők átlagosan többet is költöttek, mint ta­valy, a bevételek csaknem 60 százalékkal felülmúlták az előző évit. Valamennyi rubelelszámolású országból többen érkeztek. A jugoszláv forgalom az előző évi mélypont után erő­teljes fejlődésnek indult. A turisták száma, tartózkodási ideje és az általuk igénybe vett kereskedelmi szálláshe­hasonló arányokat állapítot­tak meg a népi ellenőrök. A karbantartás szervizsze­rű formája az üzemek egy- harmadában vált rendsze­ressé, a többiben a gépek vezetői látják el ezt a fel­adatot — eltérő színvonalon. A gazdaságok mindegyiké­ben van javító műhely, de ez csak körülbelül kéthar­maduknál felel meg az igé­nyeknek. A műhelyek több­ségében a felszereltség a mi­nimális műszaki igényeket kielégíti. Az utóbbi években erre nagyobb gondot is for­dítottak. A gépjavítás fel­tételei ennek ellenére sem optimálisak, még az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben sem. A műszaki diagnosztikai vizsgálatokhoz jelentős se­gítséget kapnak az üzemek a termelési rendszerektől, valamint a TESZÖV diag­nosztikai csoportjától. Spe­ciális műhelygépkocsival is csak néhány gazdaság ren­delkezik, annak ellenére, hogy a nagyobb területen lyek forgalma egyaránt je­lentősen nőtt. A konvertibilis elszámolá­sú idegenforgalom is élén­külőben van. A nem szocia­lista országokból az első négy hónapban 0,7 millióan látogattak Magyarországra, 23 százalékkal többen, mint az előző év azonos időszaká­ban. Ezen belül a turisták száma 33 százalékkal na­gyobb volt, itt-tartózkodási idejük azonban ennél kisebb mértékben, mindössze 13 százalékkal nőtt. A forgalom valamennyi jelentősebb ide­genforgalmi partnerország tekintetében meghaladta a tavalyit. Ausztriából például 26 százalékkal, az NSZK-ból gazdálkodóknál erre reális igény lenne. A népi ellenőrök az al­katrész-ellátást sem találták zavartalannak. Fölösleges pazarláshoz vezetett, hogy egy-egy alkatrész helyett az üzem gyakran csak a jóval drágább komplett szerkeze­ti egységet tudta megvenni. Hasonló következményekkel járt, hogy egyes gépek akár egy évig is pihentek, mivel" nem kaptak hozzájuk meg­felelő alkatrészt. Az előren­delés sem oldotta meg tel­jesen a gondokat, mivel az AGROKER vállalat e for­mában is csak az esetek 80 —90 százalékában tudta ki­elégíteni az igényeket. Üji jelenség, hogy bizonyos al­katrészeket csak magánke­reskedőktől tudtak az üze­mek beszerezni — persze jó­val drágábban. E téren is jelentős segítséget nyújtanak a termelési rendszerek a taggazdaságoknak. Mindezeken túl a népi ellenőrök érdeklődése még számos kérdésre kiterjedt, így egyebek mellett a mű­szaki főágazat személyi fel­tételeire, a dolgozók anya­gi ösztönzésére, a szociális- körülményekre és az újítási mozgalomban rejlő, még ki nem használt lehetőségekre. Megállapításaik és ajánlá­saik figyelmet érdemelnek, hiszen mezőgazdaságunk to­vábbi fejlődése is alapvető­en függ a gazdálkodás mű­szaki feltételeitől. Nem köny- nyű gazdasági helyzetünk­ben is mindent meg kell ten­ni színvonalának emeléséért. Mosolygó László pedig 15 százalékkal érkez­tek többen. A forintbevételek a forga-. lom ütemét meghaladóan — 30 százalékkal — emelked­tek. de jelentős — 14 száza­lékos — a dollárban számolt növekedés is. A konvertibilis elszámolású idegenforgalom aktív egyenlege 38 millió dollár, 4 millió dollárral na­gyobb az előző évinél. Magyarországról az év első négy hónapjában összesen egymillió 97 ezren utaztak külföldre, a tavalyinál 20 százalékkal többen. Közülük 903 ezren a szocialista orszá­gokat keresték fel, 72 ezren látogattak el Jugoszláviába, 122 ezren pedig a tőkésor­szágokba utaztak. Az ezzel kapcsolatos idegenforgalmi devizakiadások meghaladták az 1,3 milliárd forintot. Megélénkült az idegenforgalom A moszkvai csúcs után _______________________________________j_________'______- ___ » ■mi————mmu.miimimii im—mm ihmi.im—■■—ninm ibw—a—»wstw ét hét leforgása alatt két csúcstalálkozónak is tanúja lehetett a világ: előbb a hét legfejlettebb tő­kés ország vezetője találko­zott Londonban, hogy vala­miféle politikai, gazdasági megoldást próbáljon találni a tőkés világ gondjaira. Az elmúlt héten pedig a KGST- tagországok felső szintű gaz­dasági értekezletére került sor. Amint az első reagálá­sokból, kommentárokból ki­tetszik, a két csúcstalálkozó közül a moszkvait kísérte a nagyobb nemzetközi figye­lem. Ezt több tény is indokolja. Már a moszkvai csúcs előtt nyilvánvaló volt, hogy a KGST-tagországok vezetői­nek értekezletén korántsem csak a tagországok belső eredményeiről, gondjairól lesz szó. Számítani lehetett arra, hogy a szocialista kö­zösség vezetői hallatják majd szavukat a nemzetközi poli­tikát érintő legfontosabb kér­désekben is. így történt: a nemzetközi enyhülést és az együttműködés fejlődését szorgalmazó deklaráció nyil­vánosságra hozatala igazolta is ezeket a várakozásokat. E dokumentum világosan tük­rözi a szocialista országok ama meggyőződését, hogy még a legbonyolultabb hely­zetekben is van kiút, ered­ményesek a tárgyalások, ha a felek kölcsönösen figyelem, be veszik egymás érdekeit, s azt a korántsem elhanya­golható tényt, hogy a két tá­bor egyformán érdekelt a béke megőrzésében. E deklaráció önmagában is bizonyítja, hogy a szocialis­ta országok integrációs szer­vezete, a KGST a követke­ző években sem a befelé fordulásra törekszik, hanem a maga eszközeivel azon munkálkodik, hogy a vilá­gon béke legyen, csökkenjen a nemzetközi politikában az a feszültség, amely — mint a dokumentum rámutat — elsősorban az Egyesült Álla­mok agresszív politikájának következménye. A szocialista országoknak békére van szük­ségük — s ez is elhangzott számtalan formában az el­múlt héten Moszkváiban —, mert meggyőződésük, hogy a szocialista és kapitalista tár­sadalmi rendszer történelmi vitáját békés eszközökkel kell és lehet csupán eldön­teni. A KGST - ta gors zá gok fel­ső szintű gazdasági értekez­lete világosan leszögezte azt is, hogy a szocialista orszá­goknak a kapitalista rend­szerrel szembeni fölényébe vetett hite gazdasági ténye­ken, eredményeken alap­szik. A tanácskozás ugyanis jó alkalmat adott arra is, hogy a résztvevők áttekint­sék országaik, s a közösség azon eredményeit — még­pedig ma már megfelelő távlatból —, amelyeket a tizenöt évvel ezelőtti hason­ló szintű találkozó óta el­értek. Joggal állapították meg egyebek között, hogy a másfél évtizede elfogadott elvek — amelyeknek meg­fogalmazását a komplex program adta — a mai na­pig megállják a helyüket. Az akkor kijelölt úton ha­ladva a szocialista országok jelentős eredményeket értek el gazdaságuk fejlesztésében. S még a legutóbbi években is, amikor a tőkés világot a háború óta nem tapasztalt válság sújtotta — s sok he­lyütt sújtja ma is — a szo­cialista országok tisztes gaz­dasági gyarapodást mond­hatnak magukénak. Ám a közös közlemény rámutat arra is, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben alaposan megváltoztak azok a körülmények, melyek kö­zött a szocialista építő­munkánkat folytatni kell. Ezek az évek voltak azok, amikor a KGST csaknem valamennyi tagországában kimerültek az extenzív fej­lesztés tartalékai, a gazdasá­got ezért át kellett állítani az intenzív fejlesztésnek a korábbihoz képest rögösebb, bonyolultabb útjára. A moszkvai tanácskozás ahhoz adott útmutatást, hogy a bonyolultabbá vált külső és belső körülmények között, hogyan lehet és kell magasabb szintre emelni a szocialista országok gazda­sági együttműködését. S mint a közlemény is hang­súlyozza, csak akkor növel­hető a szocialista országok gazdasági integrációjának hatékonysága, ha az eddigi­nél célratörőbb, tudatosabb lesz az a munka, amely az egyes tagországok népgazda­sági terveinek, feljesztési elképzeléseinek összehango­lására irányul. Bizonyos ér­telemben ez a tudatosság a gazdaságfejlesztés szélesebb és mélyebb területét fogja át. mint az elmúlt években, hiszen vontakozik ez a nyers- és fűtőanyag, az energiaforrások jobb kihasz­nálására, az energiatakaré­kos gépek, berendezések gyártására éppúgy, mint a számítástechnika, az auto- matizáció feljesztésére, a gazdaság minden területén. A következő évek közös munkájának a mostani ta­nácskozás persze, csak a ke­retét szabta meg. S ez ért­hető is. hiszen a KGST-or­szágok gazdasági feladatai­nak megoldása időt kíván. A tanácskozás középpontjá­ban a szocialista országok hosszú távú közös stratégiá­jának kidolgozása állt. E te­kintetben nagy jelentőségű az a megállapodás, hogy a következő időszakban a szo­cialista országok hosszú tá­vú. 15—20 évre szóló közös fejlesztési programot dolgoz­nak ki, s ennek alapján ha­tározzák majd meg a nép­gazdaság egyes ágazatainak fejlesztésirányait. S mint a tanácskozás után a Moszk­vában tartott sajtóértekez­leten elmondták, e fejlesz­tések között is kiemelt he­lyen szerepel a gépipari ter­mékek gyártásénak fejlesz­tése, a szerszámgépektől a mikroprocesszorokig, a fo­gyasztási cikkek és az élel­miszerek termelésének bő­vítése, minőségük javítása. Joggal hangsúlyozták az első kommentárok: a moszkvai tanácskozás bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket, megfelelt azoknak a várakozásoknak, amelyek megelőzték . A szocialista országok vezetői teljes egy­ségben jelölték meg a szo­cialista gazdasági integráció elmélyítésének, továbbfej­lesztésének útját, s foglal­tak állást a továbbhaladás legfontosabb részkérdései­ben. Az elérendő cél vilá­gos — Moszkva után a cse­lekvés időszaka következik. K. Nyíró József

Next

/
Thumbnails
Contents