Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 2., szombat Korszerű technika, szigorú technológia — Évente 20 millió naposcsibe — Befektetés, amely már többszörösen megtérült A jó minőségre mindig van vevő Több mint húszéves múltra tekint vissza a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Vállalat. Az 1961-ben alakult gazdasági társulásnak 32 tagja van, ezek túlnyomórészt megyénkben gazdálkodó termelőszövetkezetek. Az összefogásnak az volt a célja, hogy a szövetkezeti és a háztáji gazdaságokat olyan minőségű naposbaromfival lássák el, amely megfelel a korszerű tartási követelményeknek. A vállalat az elmúlt, több mint két évtized során, bizonyította létjogosultságát. A közös vagyon értéke ma már eléri az 50 millió forintot, s a társulás tagjainak már többszörösen megtérült a befizetett vagyoni betét összege. Termékük, a naposcsibe iránt a megyehatáron túl is élénk az érdeklődés. A vállalat eddig elért eredményeiről, a gazdálkodás időszerű feladatairól Sárosi István igazgatót kérdeztük. — Több mint két évtized nem kevés idő egy gazdasá' gi társulás életében. Milyen előzmények után jutott el a vállalat a mai eredményekhez? — A kezdet nálunk sem volt könnyű. A hatvanas évtized végén azután fölgyorsult a fejlődés. Ennek újabb jelentős lökést a hetvenes évek közepén beindított rekonstrukció adott, mely korábbi gondunkat oldotta meg. Lehetővé vált többek között, hogy a többségükben női dolgozók a korábbi három helyett egy műszakban dolgozzanak. Az új gépek, az új technológiával együtt a termelés nagyságában is jelentős változást hoztak. Talán nem túlzók, ha azt mondom. hogy a technika csodákra képes. Anélkül, hogy a létszám lényegesen megváltozott volna termelésünk megnégyszereződött. A korábbi öt-hatmillió naposállat helyett évente 20 millió csirkét keltetünk. — Változott-e a termelési szerkezet? — Kezdetben többfajta baromfi keltetését végeztük. A csirkén kívül foglalkoztunk kacsával, libával, sőt pulykával is. Az új technológia azonban karöltve az állategészségügyi követelményekkel, nagyobb fokú szakosodást tett szükségessé. Kacsát és libát ma már csak a háztáji gazdaságok ellátására keltetünk. A tyúktenyésztésben viszont tevékenységünk nem merül ki a keltetéssel. Az állattenyésztésnek e nem kevéssé fontos ágát térségünkben igyekszünk ösz- sze is hangolni. — Mit jelent ez közelebbről? — A tenyésztojást, az úgynevezett szülőpárokat tartó tagszövetkezeteinktől vásároljuk. Mi pedig a folyamatos termeléshez, illetve a piaci igényekhez igazodva biztosítjuk a naposcsibét. Ezek termelő képességét a tojás minősége határozza meg. E téren igen szigorúak a követelmények, amelyeket következetesen számon is kérünk taggazdaságainktól. Előfordult már, hogy egy szövetkezetét miután a minőséget nem tartotta be ki kellett zárni szállítóink sorából. Annak ellenére, hogy a tenyésztojást előállító taggazdaságaink komolyan veszik munkájukat. — A minőség terén milyen eredményt sikerült elérniük? — Országos értékelés szerint a tojástermelő képesség taggazdaságainknál a legjobb. Csak néhány adatot mondok. Országos átlagban egy tojóra 135 tojás jut, s ebből 118 darab te- nyésztojás. Nálunk a legrosszabb telepen is 150 a megtermelt tojás, s ebből 134 alkalmas keltetésre. A legkiemelkedőbb gazdaságokban, Gyöngyöspatán, Do- moszlón, vagy Kálban 165— 175 tojás jut egy tojóra. — A baromfiértékesítés világpiaci gondjait érezte-e a vállalat? — Szerencsére a világpiaci borult ég nem tett minket borússá. Minőségben és árban álljuk a versenyt a többi keltetővel, így termékünk iránt a megyehatáron túl is élénk az érdeklődés. Naposcsibe piacaink között szerepel Nógrád és Komárom megye is, valamint Pest, Szolnok és Borsod megye egy része is. Olyan területeket is sikerült meghódítani, ahol a közelben régi neves keltetők is vannak. Igaz, hogy áraink a legalacsonyabbak az országban, s a minőségen túl itt bizony már a fillérek is számítanak. — Tehát a kis haszon, nagy forgalom elvét vallják? — Azt is. Másrészt akár partnereinkkel, magunkkal szemben is igényesek vagyunk. A kelési eredmény majdnem három százalékkal jobb, mint országosan. Amit az alacsonyabb árral veszítünk, az itt megtérül. Nálunk minden dolgozó tudja. hogy az eredmény egy százalékos javulása, vagy romlása milliós összeget jelent. A minőségi munkára éppen azért nagy gondot fordítunk. — Mint társulás, milyen előnyöket biztosít a vállalat a taggazdaságoknak? — Az évi 200 millió forint körüli termelési értékből mintegy tízmilliónyi a nyereség. Ez önmagában talán nem sok. Igaz azonban, hogy tagszövetkezeteink nemcsak a nyereségben érdekeltek. A vállalatnak kedvezőbb feltételek mellett értékesíthetik tenyésztojást s vásárolhatják tőle a naposcsibét. Mindent összevetve a vagyoni betétek összege már többszörösen megtérült. A jó minőségre, a technológiai fegyelem szigorú betartására alapozva bízunk a jövőben is. Az eddigi mérleg szerint az idén is sikerül elérni a tavalyi termelést, mennyiségben és eredményességben egyaránt. Sőt ez utóbbiban még jobbat is. Mosolygó László Miniszteri megbízott segíti a megye exportjának teljesítését Megfogni minden centet Közszájon forgó mondat, hogy a népgazdaságnak minden centre szüksége van. Az ország összes termelőjét — köztük a legkisebbeket is —, ezért igyekeznek bevonni a külkereskedelembe. Ezt a törekvést segítette elő a Minisztertanács Gazdasági Bizottságának 1982. júliusi döntése, miszerint az ország ösz- szes megyéjébe egy-egy külkereskedelmi miniszteri megbízottat kell kinevezni. Legfontosabb feladatuk az adott terület dollárelszámolású exportcikkeinek felkutatása, illetve azok közvetítése az illetékes külkereskedelmi vállalathoz. A miniszteri megbízottak elsősorban a kis- és középvállalatok kis mennyiségben előállított termékeit kisérik figyelemmel, de természetesen bármely gazdálkodó egység rendelkezésére állnak kereskedelmi információkkal, tanácsadással, s tolmácsolják a termelők legújabb elképzeléseit is az illetékesekhez. Az első képviselő másfél évvel ezelőtt kezdett dolgozni Vas megyében. Az idén áprilisban nevezték ki — sorrendben tizennegyedikként — a Heves megyei megbízottat, dr. Sibelka Györgyöt. — Korábban a Panoráma Szálloda- és Vendéglátó Vállalatnál dolgoztam osztály- vezetőként — mondja. — Örülök, hogy rám esett a választás, a munkahely változtatást sem bántam meg. Az a tipus vagyok, aki nehezen bír ki nyolc órát az íróasztal mögött. Most éppen azt várják tőlem, hogy a megyei termelőket személyesen felkeressem, mivel pusztán a jelentésekből nem ismerhetném meg igazán tevékenységüket. Nos, az elmúlt másfél hónap az ismerkedéssel, a kapcsolatok kialakításával telt. Mostani munkám találkozik a hobbimmal is, hiszen közgazdászként szívesen foglalkoztam piacszervezéssel. — ön másfél hónapja tölti be ezt a munkakört, így messzemenő következtetéseket levonni képtelenség, ám a lehetőségek bizonyára mérhetők már. — A vállalatok körlevélben értesültek „létezésemről”, jó néhányat közülük felkerestem, s megbeszéltük a tennivalókat. Sőt, konkrét felajánlásokat is kaptam például az UNIVERSAL Szerviz Ipari Szövetkezettől, vagy a bodonyi tsz-tői. Ügy tűnik, a megyében legalább 100— 150 termelő közvetlenül bevonható az exportba, s akkor még nem számoltam a gazdasági munkaközösségekben, illetve a kisiparban rejlő lehetőségekkel. Teljes képet talán csak a július végére tervezett tájértekezlet után kaphatunk, amikor is mód nyílik a termelők, a külkereskedők és a minisztérium képviselőinek találkozására, az áruk közvetlen felajánlására. — A megyei képviselő a minisztérium munkatársaként állami feladatot lát el, hiszen a tőkés export fokozása állami, népgazdasági érdek. Mivel szűkebb hazánk érdeke is ezzel egyező, következik, hogy a megbízott szervezetileg itt a megyei tanács kereskedelmi osztályához tartozik, hiszen a külkereskedelem a forgalmazási, vagyis a kereskedelmi szférához kapcsolható. Miskolczi László, a tanács kereskedelmi osztályának vezetője hogyan értékeli a megbízott szerepét? — Az érdekviszonyok feltárása, egyeztetése, a kapcsolatok megteremtése nem szívesség, hanem kötelesség — summáz az osztályvezető. — Olyan üzletről van szó a termelők és a külkereskedelmi vállalatok között, melyet minden eszközzel támogatunk, hozzá a politikai szervezetek egyetértését, elvi segítségét bírjuk. A tanács, mint hatóság a maga eszközeivel orientálja a termelőket, biztosítja a szükséges információkat. A megyei megbízottól fő tevékenységének teljesítésén túl azt várjuk, hogy a személyes ismeretsége révén javuljon a megye áruellátása is. — Vajon a KKM mit tesz Dr. Sibelka György: — A megyében legalább 100—150 termelő közvetlenül bevonható az exportba (Fotó: Szántó Györgyi azért, hogy a megyei megbízottak jól informáltak legyenek, ismerjék ne csak szűkebb pátriájuk, de a szom. szédok gondjait is, s nem utolsósorban azt a cikklistát, mely az adott pillanatban keresett a piacon, s kedvező feltételek mellett értékesíthető? — A megyei megbízottakat kéthetenként értekezletre hívják össze a minisztériumba — mondja dr. Sibelka György. — Ilyenkor a minisztérium magas beosztású képviselői tájékoztatnak bennünket a legkülönbözőbb témákban, s mindannyiunknak lehetősége, kötelessége elmondani a megyében tapasztaltakat is. Találkozunk a külkereskedőkkel, tehát információink naprakészek. Természetesen ismerjük a cikklistát is, például óriási a kereslet telifából készült ajtókra, ablakokra, térelválasztókra. Minden mennyiségben el lehetne adni fából készült gyermekjátékokat, természetesen csak igényes kivitelben. Gyártót keresünk fonott kerti garnitúrához éppúgy, mint 20 literes fém marmonkannákra, vagy a hűtűházakban használatos bőrből készült speciális munkavédelmi kesztyűkre, csizmákra. Rugalmasság, piaci érzékenység, minőségi kivitel. Talán így jellemezhetnénk korunk legfontosabb követelményét, melyek lehetőséget, egyben garanciát nyújtanak a termelőknek a sikeres exportra. S, ha a megyékben dolgozó miniszteri megbízottak segítségét is igénybeveszik, a legapróbb tételek sem sikkadnak el. Fazekas Eszter LŐRINCI RANDEVÚ: Csaknem másfél évtizede ismerem Lőrinci nagyközség új tanácselnökét, Varga Antalt. Amikor először találkoztunk: a helyi pártvezetőség titkára volt, majd az 1973. augusztus 30-án létrehozott pártbizottság élére került. Annak idején, a képzős évek után, sokáig tanított. Szülőfalujában. Apcon. később pedig itt, az immár öt települést is összefogó nagyközségben. Egyébként az emberekkel való érintkezés, kapcsolatteremtés szisztémáit épp a pedagógus pályáról hozta magával. Nem is annyira tudja, inkább belülről érzi: kivel hogyan lehet szót érteni, kiből mit lehet kicsiholni. Nem könnyű egy párttitkár dolga, de a tanácselnöké sem. Hogyan történt mégis a „mundér- váltás”? Varga Antal már a gyöngyösi járási pártbizottságon dolgozott, amikor jött a közigazgatás átszervezése, illetve Szentgyörgyi János lőrinci tanácselnök nyugdíjba vonulása. A bizalom feléje fordult, s mivel ezer szál fűzte már a nagyközséghez, szívesen fogadta a testület döntését, amellyel megtisztelték. Amikor munkájáról, új feladatairól beszélgetünk, előbb a múltat idézi fel. Elv és ütközés — Sok szép eredményt értünk el, amíg a nagyközségi pártvezetőség, illetve pártbizottság élén álltam, s azt is meg kell mondanom, hogy minden vívmányunk a tanáccsal való szoros kapcsolatnak, okos együttműködésnek köszönhető. Így sikerült létrehoznunk a minden igényt kielégítő egészségügyi kombinátot, az öregek napközijét, és elindítottuk az erőműnél lévő iskola tornatermének építését is. Persze az elvi irányítási, segítés sokszor kevésnek bizonyult egy-egy feladat megoldásához. Ilyenkor a tanácselnök oldalán „bedobtam magam” a felsőbb szervekkel. magasabb intézményekkel való közvetlen hadakozásba, és vállaltam az ütközést is Selyp. Petőfibá- nya. Zagyvaszántó. Vörösmajor, az anyaközség érdekeiért. Különben épp az ilyesféle munka során került közel szívemhez az egész település, ekkor éreztem meg, milyen sokat tesz az, ha élő kapcsolatban vagyunk a legkülönbözőbb helyi intézményekkel, üzemekkel, azok kisebb-nagyobb munkás közösségeivel. Nélkülük. társadalmi áldozat- vállalásuk nélkül a dolgok negyedéig sem jutottunk volna el. És hogy példával jellemezzem: a selypi rész utainak kiépítése majdhogynem teljes egészében az ösz- szefogásnak. a szocialista brigádok segítőkészségének köszönhető — mondotta első intrádára Lőrinci új tanácselnöke. Tisztelet az elődnek — Munkámat tekintve az idei esztendőt mindenképpen vizsgaidőszaknak tartom, és hogy viszonylag könnyebben veszem az akadályokat, éppen elődömnek, a nyugdíjba vonulásakor arany Munka Érdemrenddel kitüntetett Szentgyörgyi Jánosnak köszönhető. Voltaképpen úgy lépett vissza az első frontvonalból, hogy több közérdekű ügyet már sínre tett. Ilyen a vízműtársulat megteremtése, vagy a telefonhálózat crossbárosítása — folytatta Varga Antal. — De a tanácsi apparátusban dolgozó kollégák is olyany- nyira segítőkészek, s támogatják itteni beilleszkedésemet, hogy a megválasztásom óta eltelt pár hónap minden hetében egyre otthonosabban éreztem magam a közigazgatásban. Ezért most már bátran karolok fel olyan ügyeket, mint az intézményes szemétszállítás. amit az idén feltétlenül szeretnék lezárni. Partnerünk ebben a hatvani városgazdálkodási vállalat, amelyet kocsivásárlással segítettünk. És nagyon bízom benne, hogy az akciót megértéssel fogadja a település lakossága, amelyet tanácstagjaink, népfrontaktíváink révén előzetesen tájékoztatni fogunk. Mozi: igen! — Persze nem minden halad olyan tempóban, mint szeretnénk. És őrlődéseim közepette értem meg igazán, hogy más elvi irányítóként számon kérni közösségi ügyeket egy-egy szerven, és megint más az igényekhez idomuló tettekben, eredményekben kifejezni azokat — gondolt vissza korábbi munkaéveire a tanácselnök. — Ott van például a selypi orvosi rendelő, amelynek állnak a falai, sőt a tetőzete is elkészült. De a nagyarányú társadalmi segítség ellenére sem tudjuk átadni rendeltetésének ebben az évben, mert a szakipari munkákra, a berendezésre nincs fedezetünk. Január óta nincs mozija az anyaközségnek, mert a tetőzete tönkrement. Itt azonban biztatóbb a helyzet, mert e célra van pénz, csak költségvetést nem kaptunk mindmáig a Hatvani Epí~ tőipari Szövetkezettől. A fiatalság szempontjából az ifjúsági háznak van nagy jelentősége Lőrinciben. Az intézmény fűtését most korszerűsítjük, de ennél is nagyobb eredmény, hogy sikerült élére függetlenített népművelői státuszt szereznünk. És hogy a zagyva- szántóiak se maradjanak ki e rövid számvetésből, nekik szólóan most csak annyit: a helyi közművelődés gondjait rövidesen megoldjuk, a legközelebbi tanácsülés már dönt is a kultúrigazgató személye felől. Az elnök hobbija És hogy mivel törődik szabadidejében egy újdonsült tanácsi vezető? Faggatózásomra mindjárt orrba ütött az első válasz. Hobbija: a főzés! Hétvégeken minden ebbéli munka alól felszabadítja feleségét, és rendszerint szolgál a családnak valami meglepő ételkülönlegességgel. Ehhez sillabusza is van, a Magyar Konyha című lap, valamint kisebb leánya, aki történetesen vendéglátóipari szakközépiskolába jár. Azután ott még a selypi „Kinizsi” futballcsapata, amelyet gyakorta elkísér szomszédos településekre is egy-egy megyei bajnoki meccsre. Hogy pedig „ne kössön a hája”: szinte minden nap szakít magának a munkából, nemrég felhúzott házukon, amelyet kívül belül most csinosítgatnak. Moldvay Győző Varga Antal új „mundérban“ (Fotó: Szabó Sándor)
