Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-14 / 138. szám
4. 'A NÉPÚJSÁG, 1984. június 14., csütörtök Húszéves az egri fotóklub Az egyéniség és az igényesség domináljon! Mitől és miért amatőr egy fotós, ha a munkáival elismerést ér el? A válasz kézenfekvő. Nem tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Az Egerben több mint 20 éve működő fotószakkör résztvevői közül is bizonyára jó néhányan megállnák a helyüket a profik között. Már csak azért is, mert több kiállításon szerepeltek sikerrel. Ma már kultúrtörténeti időszakként emlegetjük azokat a bizonyos hatvanas éveket, amikor annyi nekibuzdulás kezdődött az országban csaknem minden művészeti ágban. Az azt megelőző Sivárnak sikeredett évtizedek után mindenki fel akarta fedezni önmagát, a saját műfaját. Akkoriban két fotóklub — ifjúsági, és felnőtt kategóriában — is alakult. A művelődési ház jó házigazdájuknak bizonyult. Körmendy Károly, a Szilágyi gimnázium hajdani igazgatója értő vezetőként irányította a lelkes, fogékony társaságot. Nemcsak technikát tanultak. de a témák elemzését is baráti körben élték végig a klub tagjai. Pályázatokra készültek, kiállítások anyagát építették egybe, s nem titkolt szándékkal megcélozták az országos tárlatokat is. A hetvenes évek elején teljes lendülettel élte át a klub a közös tevékenység, a szereplés minden örömét, élményét. Ilyen ünnepi alkalom és mérföldkő volt az életükben az a siker is, amelyet mostani vezetőjük Fejér István ért el három munkájával a „125 éves a Magyar Fotóművészet” című retroeprektív kiállításon. A tagság a győri és a gyulai országos bemutatón is részt vett. Fejér - Istvánnak Egerben ötször. SalgótarjánFejér István: Bányász ■ár Denk László: Kompozíció •k Nagy Péter: Tata Gauines ban egy alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból. A klub tagjai a megyeszékhelyen is minden évben gyűjteményes anyaggal jelentkeztek, s büszkék arra, hogy a régiek közül nőtt ki Panyik István, aki két jelentős kötetben mutatta be az angol építészet remekeit. Legtöbbjüket az emberi környezet ejti rabul. Nem is akarnak mást megörökíteni, mint azt a tájat, épület- együttest. • amiben élünk. Ezek közé tartozik Dolmányost László is, aki a természetet, a technikát szereti, a sportban pedig az emberi test, az idegi feszültség egy-egy felvillanása, érdekli. Molnár István városképeit, kapuit nézve az az érzésünk, hogy mindazt a hangulatot, amit Eger adhat, ő példamutató korrektséggel járja körül. Adamik Miklós, jóformán állandó fotósa a Nimród című vadászlapnak. A természet, az állat- és növényvilág számára kimeríthetetlen téma. Saját világát, szemléletét valósítja meg fotóiban Nagy Péter is. A portrékészítés nemcsak szorgalmat, türelmet, hanem kitartó tanulmányozást is igényel. A fotósnak érzékeltetnie kell azt a bennsősé- ges viszonyt, amely őt a portré alanyához fűzi. A bányász, a munkás, vagy a zenészről készített felvétel attól lesz igazi, ahogyan megteremti az embert körülölelő atmoszférát. Az utóbbi időben ritkábban szerepel képeivel Fejér István. Egyéves kihagyás után azonban újra éledt a munka a baráti kapcsolatokat is teremtő klubban. A tagok továbbra is azt tartják a legfontosabbnak, a művészetre nevelő munkában, hogy az egyéniség, a jellem, az igényesség jellemezze a fotóst. Ezek azok a motiváló erők, amelyek megmentik őket a másolástól, az üzleti szempontoktól. Farkas András Jordan Popov: Tanúvallomás , -■ A következőképpen történt: a piros tréningruhás férfi sportolónak nézett ki- Egyszerre három másik férfival vitatkozott, akik körülvették, és lökdösni kezdték. Ha nem védekezik, a többiek bizonyára otthagyják. El is menekülhetett volna. A tréningruhás férfi azonban hadonászni kezdett az öklével, hogy védje magát az ütésektől, és hogy támadjon, de a másik három erre felbőszült. Az egyik balról, a másik jobbról akaszko- dott neki, a harmadik pedig hátulról támadt rá... A verekedés egyedüli tanúja én voltam. A pályaudvar peronja üres volt. Amikor a tréningruhás férfi a földre zuhant, éreztem, amint fejembe tódul a vér. Eszembe jutottak öreg tanítónk, Da mjanov szavai: az ember sohasem lehet közönyös. Kockázatot vállalva bár, de közbe kell avatkoznia... A magukról megfeledkezett férfiakhoz rohantam, a földön fekvő ember fölé hajoltam, és visszakéz- ből pofon vágtam. — Te ámokfutó, nem vagy tisztában a saját erőddel, és egyszerre hárommal is verekszel? Nesze, hogy megjegyezd egész életedre... Nem maradhattam közönyös. A másik Három még azt hiheti, hogy rokonszenvet érzek az áldozat iránt... Még azt gondolhatják, hogy szemrehányást akarok nekik tenni a hallgatásommal. .. Hogy várakozó álláspontra helyezkedem, mivel nem tudom, mi lesz a küzdelem kimenetele... Ezért kevertem le egy nagy pofont a földön fet- rengő embernek, hogy megnyugtassam a másik hármat.. Valamennyi ökölnyom közül, melyek ezen az estén a szerencsétlen ember arcán díszelegtek, az én pofonom mégis olyan volt, mint egy baráti simogatás. Bárhogy is a földön fet- rengjen egy ember, bármennyire is agyon legyen verve, a különbséget azért érzi... Fordította: Adamecz Kálmán A jövő tanévről Az új tanítási év csak a diákok számára kezdődik szeptemberben, ennek előkészítése már a régi oktatási időszak befejezése előtt megkezdődik. Egyúttal ilyenkor teszik mérlegre a közoktatás megyei, városi irányítói, az iskolák tényleges gazdái az iskolarendszer egészének éves eredményeit és gondjait. Néhány eddig is jelenlévő nyugtalanító jelenség az idén is tovább élt, sőt helyenként fokozódott: nőtt a tanévvesztő bukások száma, különösen az általános iskola negyedik, illetve ötödik osztályában, kisebb mértékben az elsőben is! Ez utóbbi jelenség az óvoda nevelési és iskolaelőkészítő munkájának hiányosságát jelzi. Az általános iskolák helyzete sem lett könnyebb, sőt: az előző tanévhez képest most két százalékkal több tanulóval kellett foglalkozni. Továbbra is jellemző volt a zsúfoltság, annak ellenére, hogy ebben az időszakban ezer- háromszáz új tanterem készült el és számos szükség- tanteremben is folyt oktatás. Tovább növekedett a szakképzetlen pedagógusok szánta, s megjelentek az első képesítés nélküli nevelők a gimnáziumokban is. Ez olyan hír, amelynél érdemes egy kissé időznünk. Évtizedek óta tudjuk, hogy képesítés nélküli tanítók alkalmazására szükség kényszeríti az iskolák fenntartóit. Azt is tudjuk ma már, hogy ennek a tendenciának okai a közoktatási rendszeren kívül keresendők, ki tudjuk számítani a képesítés nélküliek jelenlegi létszámát, s azt is, hány lett évek múltán diplomás. Ma az általános iskolai pedagógusoknak több mint hatvan százaléka már így került a pályára. Nem ellenük szólunk, ha azt, mondjuk, hogy ez a tendencia nagyon sok pedagógai probléma forrása; ők tudják a legjobban, mennyi fáradságukba kerül — úgy ahogy — felzárkózni, a diplomát megszerezni és a többiekkel egyenértékűvé válni a tantestületben. Mindent tudunk tehát erről a jelenségről, megszületésük okát, „fejlődésének” trendvonalát, csak megszüntetésük módját nem tudjuk megtalálni. A diploma nélküli oktatók középiskolai megjelenését meg lehetett volna jósolni, amint azt is, hogy számuk a jövőben növekedni fog. Egy-egy tanév önmagában is értékelhető, mert önálló szakasz a közoktatás folyamatosságában, ugyanakkor csak az előzőek és az utána következők egységében elemezhető és tervezhető igazán. Az előttünk levő már belenyúlik a hetedik ötéves tervciklus kidolgozásának szakaszába. Elkezdődik például az ötéves technikusképző iskola első tanéve. Eredménye majd a következő ötéves tervben lesz hasznosítható. Ősztől módosítják az iskolai rendtartást. Ami mindennél fontosabb: új oktatási törvényt készítenek elő. Az elkövetkező évek folyamatos feladata lesz a demográfiai hullám zökkenőmentes átvezetése a középiskolai szinteken. Ennek egyik, de legjelentősebb feltétele a középiskolai tanteremépítés. A program nagyjából ismert, azaz, tudjuk hány terem kellene, azt viszont még nem, hogy te- lik-e annyira, mint ahányra szükség lesz. Egyszerűbbnek látszik viszont az iskolai munka belső feltételeinek javítása. A minisztérium már megkapta annak a vizsgálatnak az eredményét, amely tartalmazza, föltárja az iskolai munka minden részletét. Meglepő dolgok kerültek felszínre a pedagógusok terhelésével kapcsolatban: kiderült, hogy terheik egy része csak közvetve kapcsolódik iskolai munkájukhoz, más részük ugyan kifejezetten iskolai, de a vizsgálat ezeknek jó részét fölöslegesnek találta. Csak a megszokás rakja vállaikra az értelmetlen jelentések írásának terheit. Ezzel összefüggésben a pedagógusmunkát részletesen újra kell értékelni, mert nem elég általánosságban beszélni a túlterhelés csökkentéséről, a munka- és életkörülmények javításáról, könnyítéséről. Ez utóbbi nemcsak aktuális, sürgetően megoldásra váró feladat, hanem az oktatás továbbfejlesztésének alapvető feltétele is. S miként minden családi életet kezdő fiatalnak jogos a lakásigénye, úgy a pedagógusok letelepedése a nevelési feladatok ellátásának alapja. Lakásépítési kölcsönt kell nyújtani számukra, kedvező feltételekkel, mert hiszen a fizetés — még az őszre tervezett emeléssel együtt sem elég arra, hogy a napi megélhetések gondja mellett komolyabb ösz- szeget megtakaríthassanak belőle. És ahogy pedagógus nélkül nincs nevelés, lakás nélkül nincs nevelőmunka, mert ennek elemi feltétele a nevelő nyugodt életkörülménye. A pedagógus hivatása megköveteli, hogy teljes emberi és szakmai kvalitását tanítványainak szentelje. Generációk nőnek fel, tanévek követik egymást; közeledik a jelenleginek a vége, de szinte mindjárt itt az új és ez a szakadatlan láncolat a pedagógusélet maga. A nevelőknek minden változás mindig újabb munkát, terhet jelent: ha nekik segítünk, magunknak segítünk és a társadalom javára. S. L. Győrben • • Uzemszociológiai nyári egyetem Csaknem 100-an jelentkeztek a június 18-án kezdődd győri üzemszociológiai nyári egyetemre. Az innovációval foglalkozó egyhetes előadás-, és konzultáció-sorozat hallgatóinak többsége művezető. főművezető és termelési igazgató lesz. A program szerint a vállalati cselekvés előmozdításának társadalomtudományi motivációit és azokat a lehetőségeket vizsgálják, amelyekkel az üzemszociológia tudományos eredményeinek gyakorlati alkalmazása járulhat hozzá a technikai megújulás meggyorsításához. Előadások hangzanak el egyebek között a hazai iparban megfigyelhető szerkezetváltás és Szemléletváltás kapcsolatáról, a gazdasági stabilitás és a kockázatvállalás összefüggéseiről, továbbá arról, hogy mi a szerepe a munkahelyi demokráciának az innováció megvalósításában. Vállalatoknál végzett kutatások tükrében ismertetik a tudományos-technikai forradalom hazai eredményeit, továbbá az érdekeltség és az ösztönzés kérdéseit. Szó lesz a szervezeti változásokkal együttjáró konfliktusok levezetésének módjairól, valamint a társadalomtudomány és a gyakorlat kölcsönhatásáról. (MTI) Molnár István: Portré Dolmányos! László: 140... Molnár László: Vekker
