Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

rí?** A májfát manapság májusfának nevezik. A májusfa igazi eredeti neve tehát „májfa”, a májfaállí- tás pedig ősidők óta kedves népi szokás, amely történelmünkben va­lahol és valamikor találkozott az­zal a másik néphagyománnyal, amikor virágzó ágakat, gallyakat vittek az emberek, — főként ro­konok — egymáshoz. Ezzel is kö­szöntve a virágba boruló termé­szetet. A tavaszt! A máig is megmaradt kedves, szép szokás, a májfaállítás me­gyénkben, de kiváltképpen a pa­lóc vidékeken divatos, amikor má­jus elseje éjjelén sudár, lombos fákat vágnak ki a legények, azokat díszesen felszallagozzák, és kedve­seik kapujához erősítik. A tavasz megünneplése, a „ma­jális” eredete egészen a pogány- korra megy vissza, amikor a ter­mészet megújuló erejének örven­deztek az emberek. Különösen az északi népeknél volt ez nagy di­vat és színes népszokás, amikor a hosszan tartó sötétséget, homályt, a fény, a világosság váltotta fel. Közismert, hogy a majálisnak ná­lunk vidám, táncmulatságszerű jel­lege van és ha netalán zord az időjárás, akkor júniusban tartják meg ugyanezt a juniálist. Fiatalokkal, — lányokkal, fiúk­kal — beszélgettünk a májfaál- lításról és arról az érzelemgazdag­ságról, amely e szokás mögött rej­lik. Kiderül, hogy a májfának többirányú, nagyon is komoly je­lentősége van ott, ahol a népszo­kásokat nem felejtették el. Közis­mert, hogy gyerekeknek nem állí­tanak májfát. mert a májfa csak olyan kapuba való, ahol nagyobb, eladósorba kerülő, vagy éppen ab­ban lévő lány lakik. Sokat mond a májfa nagysága, sudár egyenessége, lombozata, dí­szítése, de még az is, hogy a máj­fa éjnek éjjelén, tehát titokban kerüljön a kapuba, esetleg az ab­lak alá, de pirkadatra már a he­lyén legyen, állítójának nevét pe­dig ne tudja, legföljebb belülről súgja meg a szerelmes szív. Számos faluban, — különösen ott, ahol már eladó lánynak viszi a legény a májfát — és a csalá­dot is „érdekli” a dolog, ott a fiú édesanyja, leánytestvérei is segí­tenek „felöltöztetni” a májfát, el­végre napokig nézi azt az egész falu, az összes járó-kelő. Fiatalabb szerelmes párok ese­tében a májfaállításnak különösen fontos jelentősége is van. Neveze­tesen, hogy feltárja a titkot! Ami­ről eddig nem beszéltek, legföljebb csak suttogtak, most ország-világ elé kerül, hiszen megtudja az egész falu, hogy a májfáját me­lyik legény állította a lány kapu­ja elé. Ettől kezdve természetes­sé válik találkozásuk, senki sem botránkozik meg azon, ha együtt látják őket, ha együtt járnak. Olyan lányos anyáról is tudok, aki arra biztatta a fiút, — hogy a rossz nyelvektől, a pletykától meg­kímélje a lányát —, hogy az ud­varlással, a nyilvános „mutatko- zással” várja meg a május el­sejét, — amíg majd annak rend­je, módja szerint — májfát állít­hat és ezzel rendjén valóvá válik a dolog. A májfának tehát kife­jező, kinyilvánító szerepe is van, és általa a szerelmesek megszaba­dulnak titkaik zárkájából. A lányok különösen szívesen be­szélnek a májfáról és bevallják, hogy bizony egy kicsit szégyen, ha a nagylány nem kap májfát, vagy májuskosarat. Egyikük elmesélte, hogy szerel­mese már a harmadik májfát ál­lítja a kapujához, és a nyárra már kitűzték az esküvő napját is. Azt sem titkolta, hogy életének egyik legboldogabb reggele az volt, amikor megpillantotta az első májfát az ablaka alatt, hiszen ak­kor megbizonyosodhatott affelől, hogy udvarlójának komoly a szán­déka, és valóban szereti őt. Lányos mamákkal is szó került a kedves szokásról, a májfa kife­jező erejéről. Elmondták, hogy nemcsak a lányaiknak repesett a szívük a boldogságtól, amikor meg­kapták a legelső májfát, de ne­kik is, hiszen sejtették, hogy me­lyik legény teszi nekik a szépet, így aztán egyszerre többen is örül­tek a május, a szerelem kedves üzenetének! Régebben bizony előfordultak furcsa esetek is, amelyből aztán bajok is keveredtek. Előfordult, hogy egy lánynak egyszerre ket­ten is hoztak májfát és a két le­gény összetalálkozott az imádott lány kapujában. Nem mese, nem is féligaz történet, de bizonyított valóság, hogy itt-ott előfordult, hogy ilyenkor csúfosan végződött az éjjeli randevú. A májfát tud­valevőleg nem egyetlen legény vi­szi a lányos házhoz, hanem leg­bensőbb barátait avatja be a ti­tokba és azok segítenek neki. Nem nehéz elképzelni, hogy bizony a váratlan találkozás a májfaállí- tók csapatai között nem zajlott le simán különösen akkor, ha éj­szaka lévén — a legények alapo­san beiszogattak. Feljegyzések van­nak arról is, hogy egyszer-másszor a lányos ház is botrányok szín­helyévé változott, mert az első­nek érkező szerelmes, féltékeny legény, borgőzösen kővel dobálta be kedvese ablakát azzal, hogy hűtlen szerető nem érdemel mást! így aztán a jobbik esetben meg­maradt a másik legény és a máj- fája, bár arról is tud a krónika, hogy a jobbra-balra kacsingató eladólány bizony két szék közül, a földre került. Faképnél hagyta őt mind a két legény. Ezen ritkaságokon túl, sok-sok kedvessége, bája volt és van a májfaállításnak. Sőt! Mondaniva­lója is! A fiatalok pedig, akik na­gyon kíváncsiak egymásra, bizony odafigyelnek minden apró jelre és így jelentősége van minden dísznek, szalagnak, ami csak a májfán található. Manapság a legtöbb helyen a májfának modern változata kerül a lányok ablakaiba, nem a régi módon, a régi formában, és bi­zony hiányzik a díszes kosarak­ból a májfák hagyományos ro­mantikája is. A sudár nyírfácska nem kerül pénzbe, a színes szalagok értéke sem mérhető forintokkal, de a bájos hagyomány, az éjszaka sö­tétjében szerzett hajnali meglepe­tés, talán valódibb, többet mon- dóbb. Mi szeretünk egy kicsit dísze­legni. Szokásunkká vált a kará­csonyfa-kultusz, amikor a függö­nyök elé fényesen megvilágított karácsonyfát sokáig őrizzük, — senki ne vegye sértésnek — mu­togatjuk. Így valahogyan vagyunk a májuskosarakkal is! Nem hi­szik? Kérem, sétáljanak csak vé­gig falvaink utcáin és pillantsa­nak az ablakokra. Sok pénzt érő májuskosarak sorakoznak az üve­gek mögött, nem egy közülük Budapestről való és frissen, gyors kocsival érkezett harmincadikán.. — Ez is Baj? Szó sincs róla! Elvégre ha sze­retünk valakit annak és azért semmi sem drága és a pénzért vett májuskosár is csak legfeljebb forma, kifejező eszköz. Csak azért említettem meg, mivel a hagyo­mányos májfaállításról több szó esett és bár — sokak örömére — má­ig sem vesztette el divatját, bár mellette megjelent az új, ahol egymással versenyezni, egymásra licitálni csak több pénzért lehet... Nem tudom, ki, hogy van vele. de a májfák — szerintem — őszintébben, egyszerűbben, sze­rényebben, érdektelenebbül fe­jezik ki a szerelmet, a szeretetet. mint äz ezresekért vásárolt má­juskosarak. .. Szalag ^stiián I ül/nfolAnon Szabad Idd, lt itdség a szabadságra — Marak, hogyan LdKUlClCpeil ls telik Gyön, ösdn, a Kócsag úti (Kálvária-parii) . - j lakótelepen! — szombat délután kó«*«i««képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents