Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 30., szerda 3. A KGST a BNV-n Magyar—lengyel kooperációval készült univerzális szerszám- marógép. A vezérlöautomatikát Csepelen, a megmunkálórészt Varsóban gyártották Ebbben az esztendőben lesz 35 éves a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Aki a BNV pavilonjaiban jár-kel, szemléltető képet kaphat arról, hogy — a szocialista nemzetközi munka- ! megosztás előnyeit kihasz- | náliva — az elmúlt három és fél évtized alatt milyen nagy utat tettek meg a KGST-hez tartozó országok. Jelenleg a KGST kereté- I ben száznál több sokoldalú I ★ Bulgária aktívan részt vesz az elektronikus számítógépek előállítására kialakított szocialista nemzetközi munka- megosztásban. Képünkön a I bolgár Isotimpex és a ma- • gyár OKISZ együttműködésének gyümölcseként létrejött IZOT 0220 M2 számítógép bemutató rendszere látható és 600-nál is több kétoldalú gyártásszakosodási és kooperációs egyezmény van érvényben. Az idei BNV. az itteni tapasztalatcserék. megállapodások jó alkalmat teremtenek arra, hogy valamennyiünk előnyére tovább erősödjék és fejlődjék a szocialista országok gazdasági együttműködése. Az NDK VEB Messelektronik Berlin nevű vállalata térerősség- és zavarmérésre alkalmas berendezésekkel látja el a KGST-tagországokat Vállalat kontra gmk? Ma már a szennyvízszállítás is — üzlet... Ha a kiránduló téved arra a területre, legfeljebb fintorog, és megvan a véleménye. Ha szakember megy oda, sémiképp sem hagyhatja szó nélkül. Amikor az újságíró is tudomást szerez róla, az érintettek meghallgatása után egy egészen bonyolult kép rajzolódik ki életünk mindennapi kísérője, a szenny elhelyezéséről. A Párádon tapasztaltak alapján a pontos helyzet feltérképezésében, a gondok megvilágításában Kovács Gábor, a községi tanács elnöke, Ipacs István, a Heves megyei Településtisztasági Vállalat egri üzemegységének vezetője és dr. Bíró Kornélia, az egri városi KÖJÁL helyettes vezetője segítettek. o Párád és Parádhuta között, az úttól jobbra eső domboldalon alakítottak ki leeresztő helyet. Olyat, amelyből nagyon kevés van a megyeszékhely körzetéhez tartozó elég nagy területen. Az illetékesek szerint is még a legjobban kezeltek közé sorolható. Az idei márciusi esőzések után azonban elkeserítő látvány fogadta az arra járót. A kijelölt ürítőhely megtelt, s a szennylé mély patakokban csurog le a falu felé. De a szagos medrek másutt is megjelentek. mert az ürítési munkákat végzőknek teljesen mindegy volt, hol szabadulnak meg a felszippantott anyagtól. Az ilyen illegális művelet persze, méltán vált ki felháborodást a természetet kedvelőkben, a környezetüket mindenáron megvédeni igyekvőkben. Mindenekelőtt azért, mert néhány ember nemtörődömsége miatt súlyosan szennyeződhet a talajvíz, s ez fertőzés előidézője is lehet. De különösképp akkor jogos az indulat, amikor közismert, hogy alig pár kilométerrel odébb, Pa- rádsasváron a környékre teljesen ártalmatlan, jól dolgozó szennyvíztelep működik. Itt ugyanis — ellentétben az óhutaival — zárt rendszerben végzik el az odaszállított — úgynevezett kommunális — folyékony * hulladék leeresztését, kezelését. Igen ám, de a létesítmény — amelyben egymillió forintos beruházással két éve alakítottak ki előkezelő berendezést a megyei településtisztasági vállalat és a MEBIB beruházásában — jelenleg csaknem egészen kihasználatlan. Télen, mínusz öt fok alatt amúgy sem üzemeltethető, most pedig kapacitásának a töredékére tartanak igényt. Még inkább furcsa az ellentmondás, ha tudjuk: a volt egri járás közművesí- tettségében, a szennyvíztisztításban az utolsó a megyén belüli körzetek rangsorában. Az áldatlan állapotot jellemzi, hogy csupán Szilvásváradon, Parádsasváron, Bélapátfalván, Bükkszéken és E gercsehiben dolgozik szennyvíztisztító telep ... o Á parádi eset valóságos okai több dologra derítenek fényt. Először is — ahogyan az egri -városi KÖJÁL szakemberei megállapították — az előző években lanyhult a községben a köztisztaságért felelős tanács figyelme e feladat ellátásában. Csak a legutóbbi közös megbeszélés hatására vették elő isT mét azt a füzetet, amelyben a szenny elszállítását kérők névsorát kell vezetni. A magánlakásoknál felülvizsgálni szükséges a zárt gyűjtőket, amelyek tervbe vétele nélkül egyébként építési engedély sem adható ki. Sajnos, országos gyakorlat — mivel a szervezési és az anyagi feltételei nehezen teremthetők meg —, hogy a leeresztő helyeken nincs kezelőszemélyzet. Ez pedig az ellenőrzést teszi lehetetlenné. Így van ez Párádon is, ahová azonban a közelmúltban sikerült szerződtetni embert. Mindezek mellett üzleti érdekek is kockán forognak. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter idén hozott rendelete értelmében a szakvállalatokon túl, kisiparosok és gazdasági munka- közösségek is elvégezhetik a folyékony hulladék szállítását. Ennek következménye az lett, hogy a sokkal inkább jövedelmező közületi igények kielégítésében a településtisztasági vállalat versenyképtelenné vált. Az előbbiek ugyanis fele pénzért vállalják a munkát, s természetesen ez a községi tanácsok folytonos költség- vetési gondjain is enyhít. Szívesebben fogadják tehát ezt a megoldást, miként történt az Párádon is. Ráadásul a „maszekok, vagy munkaiközösségiek” bármikor hívhatók, mindig készenlétben állnak, míg a másik félre olykor még várni is kell. A szakvállalat vezetői ugyanakkor azzal érvelnek — nem is méltányolhatatla- nul —, hogy nekik a felszámított árba be kell venniük mindazokat a kötelező költségeket, amelyeket az állami cégek számára a jogszabályok előírnak. S akkor még nem esett szó azokról a milliókról, amiket a telepek építésére, folyamatos karbantartására fordítanak. Nem tartják helyénvalónak a kisiparosok és a gmk-k tevékenységét azért sem, mert kellő felügyelet híján nem ellenőrizhetők. A vállalat egyébként nem zárkózik el attól, hogy versenytársai az ő gondosan kezelt telepeit vegyék igénybe, de annak meg is kéri az árát. Ez pedig már a maszeknak nem kifizetődő ... o Az egészségügyi szakhatóságnál, a vállalatnál és a tanácsnál dolgozók egyetértenek abban, hogy a jelenlegi módszereket a kényszer szülte, és semmiképp sem tekinthetők véglegeseknek. Már csak azért sem, mert az említett öt település közelében lévő helyek, ahová a speciális gépkocsik engedhetik tartalmukat, előbb- utóbb megtelnek, használhatatlanokká válnak. Tudják ezt természetesen a felelős szakemberek is, akik számos értekezleten szentelnek időt a legjobb megoldás keresésére és megtalálására. A megyei település- tisztasági vállalat képviselőjétől érkezett elgondolkodtató javaslat, mely szerint a leghelyesebb lenne, ha magának a cégnek adnák át a kijelölt leeresztők kezelését. Ebben persze, az üzleti szempontok is szerephez jutnak. Az is kétségtelen — hiszen régóta e kérdéssel foglalkozó szakértők véleménye —, hogy a folyékony hulladék tárolásában a következő lépés az lenne, ha valamennyi kijelölt telepen alkalmaznának kezelőt, aki pontosan követni tudná, ki mikor és honnan szállított. Ezzel elkerülhetővé tehető, hogy bárki — felelőtlenségből — fertőzésveszély okozója legyen. Az igazi megoldás pedig — mint korábban — a szilárd és a folyékony hulladék keverésével végzett kezelés lenne, ami meggyorsítja a természetes bomlás folyamatát, csökkenti a szeméttelepeken oly gyakori tűzveszélyt. Erre már jó példa is van Eger körzetében: Novajon. Ha az iménti variáció szóba kerül, a leggyakoribb ellenérv a pénz hiánya. Márpedig ha a szakemberek szerint is ez a helyénvaló módszer, megfontolandó, hogy áldozni kellene rá. Hisz életünk örök kísérő jelenségéről van szó. Szalay Zoltán A parádsasvári kihasználatlan tisztítótelep (Fotó: Tóth) A szakma kiváló brigádja Hétköznapok a galvánüzemi meóban Milyen nevet választhat egy égni gyár csupa nőkből álló brigádja? Igen, Dobó Katicáét, a fiktív nőalakét, aki Tóth Kálmán énekes színműve nyomán vonult be a történelembe az 1800-as évek derekán. A szerző ugyanis Dobó Katicának keresztelte művében a várkapitány Krisztina leányát — Balassi Bálint feleségét, ö a vár ostroma után született, tehát nem vehetett részt a hős egri asszonyok harcában, emlékét viszont Tóthnak köszönhetően hűen' őrzi a történetirás. Napjainkban — bizonyára sok más közösségen kívül —, a Fi- nomszerelvénygyár 59-es üzemének meójában dolgozó brigádnak is ő a névadója. Hogy most e lap hasábjaira kerülnek, annak az elmúlt évi munkájuk az oka: az Ipari Minisztérium május elsejére a szakma kiváló brigádja címmel tüntette ki a 13 fős közösséget. Amikor az elismerés értékéről faggatom őket, meggyőző választ kapok: „A gyárban rajtunk kívül csak két brigád büszkélkedhet ezzel a kitüntetéssel.” 1966-tól „jegyzik őket", az alapítók legtöbbje ma is aktív. A galvámizem meó- sai, de megfordul a kezük között a gyár majd minden terméke. Gyakori eset, hogy műszakonként több százféle anyagról kell megállapítaniuk, hogy azok megfelelnek-e a minőségi követelményeknek. — Mi nem termelőmunkát végzünk, ezért gazdasági vállalásaink elsősorban a minőség köré csoportosíthatók — magyarázza Birincsik Ist- vánné brigádvezető, aki egyben a csoport irányítója is. — Legfontosabb feladatunkat a selejt csökkentésében, illetve a takarékosságban jelöltük meg. A hozzánk befutott anyagot, alkatrészeket úgy kell átvizsgálni. hogy partnereink ne tehessenek minőségi kifogást. A hibás termékeket összegyűjtjük, s bizonyos időközönként visszaküldjük az öntőüzemnek. Ezzel az év eddig eltelt időszakában tizenötezer forintot takarítottunk meg. A brigádtagok legtöbbje a vállalatnál végezte el a 7— 8 osztályt, szerezte meg a galvanizáló szakmunkásbizonyítványt, s tanult tovább alap-, vagy középfokú meó- tanfolyamon. Redszeresen részt vesznek a politikai vitakörök szemináriumain, s a különböző szakszervezeti oktatásokon. A munka, a tanulás és a háztartás gondjain kívül még a 17 éves Erikára is jut idejük. A gyermekvárosban élő fiatal lányt hároméves kora óta patronálják. — Erika a mezőgazdasági szakiskolában növénytermesztőnek tanul — méséli Bóta Lászlóné. — Brigádunk minden tagja szívesen látja őt hét végére, ünnepekkor. Évek óta gyűjtünk neki, már 20 ezer forint van a nevén a takarékban. Most azért izgulunk, hogy találkozzon a bátyjával, akit a Vöröskereszt segítségével talált meg. A Dobó Katica brigád tagjai patronálják a felsőtár- kányi óvodát is. Tavaly például kis tarisznyákat varrtak, hímeztek az apróságok ballagására, a mozgás- sérültek megsegítésére pedig ezer forintot gyűjtöttek. A brigád legfiatalabbja, a 23 éves Zámbó Anna így vélekedik: — Érettségi után kis kitérővel kerültem a gyárba. Olyan kollektíva ez, ahol jól érzem magam. Ügy tartja a mondás: tányér, kanál nincs csőrrenés nélkül. "Vannak apróbb nézeteltéréseink, de azt betudjuk annak, hogy mindenkinek akad rossz napja... Érdekel a munkám, ezért is akarom elvégezni a szakmunkásképzőt. Aztán majd meglátom, lehet, hogy tovább tanulok. A következő ihat éven belül a csoport fele eléri a nyugdíjkorhatárt, a létszám pótlása majdan gondot okoz a gyáregységi meó vezetőjének, Kassa Istvánnak. — Két éve dolgozom ezzel a kollektívával, s igazán elégedett vagyok munkájukkal. Precízek, ha kell szombat-vasárnap, vagy éjszaka is bejönnek, mindig számíthatok rájuk. Segítenek az anyagok csomagolásában is, ami egyébként a galván- üzemben dolgozók feladata lenne. Szívből örültem, amikor hírét vettem, hogy a hét aranykoszonú, a háromszoros vállalat kiváló brigádja címek elnyerése után most ilyen magas kitüntetést kaptak... F. E. Százezer tonna zöldség Az ország zöldség—gyümölcs-ellátása szempontjából elsőrendűen fontos Heves megyében befejezték a tavaszi palántázást. A nagyüzemekben és a velük együttműködő háztáji gazdaságokban együttesen több mint négyezer hektáron körülbelül százmillió palántát, ültettek el. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet továbbra is legalább négyszáz hektáron termel dinnyét, a horti Kossuth Termelőszövetkezet viszont paradicsomtermelésre rendezkedett be. Szakosított zöldségtermelő bázist alakított ki a tamamé- rai Egyesült-, a káli Károlyi Mihály, valamint az erdőtelki Szabadság Termelő- szövetkezet is. Ennek eredményeként az idén összességében legalább annyi — mintegy százezer tonna — zöldségfélét termelnek Heves megyében, mint az elmúlt évben.
