Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 27., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Szimptóma: szindróma...? Nem véletlenül kérdője­leztük meg a címbeli két szóalakot. Egyrészt azért, mert az utóbbi időben a kel­leténél gyakrabban jutnak szerephez a napi sajtó ha­sábjain, másrészt azért, mert e két idegen megnevezés túl­burjánzása miatt a megfe­lelő magyar nyelvi formák háttérbe szorulnak. Arról nem is szólva, hogy felhasz­nálóik el is bizonytalanod­nak használati értékük és jelentéstartalmuk tekinteté­ben. Minderről tanúskodik pél­datárunk is: „Most csak, hogy néhány nekem — gon­dolom másnak sem — tet­sző szimptómát feljegyez­zek: a hivatkozás szimptó- máját például az előírások­ra” (Népújság, 1984. febr. 11.) — „Ne gondoljuk ám, hogy a baromfiudvar-szimp- tóma (a vidéki tévé a ba­romfiudvarhoz kezd hason­lítani) kizárólag a tévétársa­ságok exkluzív problémája”. (Jel-Kép, 1984. 1. sz. 178. 1.). — „Az FDP pártütése, ame­lyet már nevezhetünk Gen­scher-szindrómának is” (Ma­gyar Hírlap, 1984. febr. 11.). — „A népek életében az egy­más elleni kijátszhatóság nem lehet fátum. Rókafogta- csuka-szindróma inkább” (Élet és Irodalom, 1984. márc. 16.). — „Nem léphe­tünk túl azon a szindrómán, amelyet Marshall McLuhan a visszapillantó tükör meta­forával fejezett ki” . (Jel- Kép, 1984. 1. sz. 22. 1.). Egerben is nagy érdeklő­dést váltottak ki azok az új­ságcikkek, amelyek ezzel a címmel jelentek meg: A Vermes-szindróma. A szö­vegben olvashattuk ezt a mondatot is: -„A Vermes­szindróma a magyar élsport egyik alapproblémája”: az­az a vidéki tehetséges spor­tolók fővárosba csalogatása (Népszava, 1984. febr. 18.). A Jel-Kép hasábjain jelent meg a „breton-szindróma” jelzős szerkezet, amivel arra utaltak, hogy Bretagne-ban jelent meg az első újfajta nyomdatermék, a fénykép­regény (Jel-Kép, 1984. 1. sz. 183. 1.). Amikor először jelentke­zett lapjainkban a szindró­ma szó, felhasználói szüksé­gét érezték annak, hogy ér­telmezzék is azt, valahogy így: „A szaúdi-szindróma: van egy orvosi kifejezés, a szindróma. Tünetegyüttest jelent, vagyis olyan jelensé­gek csoportját, amelyből kórmegállapítási következte­tések vonhatók le” (Népúj­ság, 1982. ápr. 8.). Valóban: mind a szimptóma, mind a szindróma alapjelentésében orvosi műszóként vállalt nyelvi szerepet ezekkel a je­lentésváltozatokkal: tünet, tüneti jel, előjel, valaminek a tüneti velejárója, valami­lyen bajnak a kórtünete stb. Bár a szindróma szó hasz­nálati értékében ezek a je­lentésváltozatok is benne fog­laltatnak, a két szót még­sem lehet egymással felcse­rélni, mint azt éppen nap­jainkban sokan megteszik. A szindróma magyar meg­felelői ezek a nyelvi for­mák; tünetcsoport, a tüne­tek összessége. Átvitt érte­lemben : jelenség sorok, je­lenségláncolat, jelenségfür­tök, a jelenségek köre stb. Az idegen szó feleslegesen gyakori használatát elkerül­hetjük, ha ezekből a ma­gyar megfelelőkből is válo­gatunk. dr. Bakos József Finn filmhét Budapesten Finn filmhetet tartanak a magyar—finn kulturális egyezmény aláírásának 25. évfordulója alkalmából a bu­dapesti Filmmúzeumban május 28—június 2. között. A filmhetet megnyitó díszelőadáson hétfőn este Lauri Törhönen „Égő an­gyal" című filmjét láthatja a közönség. NEM REMEKMŰ Szív dolog a reverenda alatt Eszkimó asszony fázik Avagy egy szerelmi gyilkosság története A francia és a világiroda­lomba csodagyerekként be­robbanó Arthur Rimbaud se csak remekműveket alkotott. E zseniális kamasz igen rö­vid életéből — harminchét esztendősen halt meg egy marseille-i kórházban — mindössze négy évet áldo­zott a literatúrának. E rö­vid periódus kevéssé sike­rült terméke a Szív dobog a reverenda alatt című munka, amelyet először re­génynek, majd helyesen no­vellának minősített. A nem éppen korszakal­kotó mű. Verlaine-hez ke­rült, aki nem szorgalmazta megjelentetését. Vallásos megfontolások, esztétikai szempontok befolyásolták? Ki tudja. Én inkább az utóbbira voksolnék. Egy biztos: a publikáció jól megkésett, hiszen csak 1924-ben nyomtatták ki. Azóta kuriózumként em­legetik. olyan „csemegének", amelyre az ínyenceknek ér­demes felfigyelni. Ebben van valami. Akkor is, ha a téma egyáltalán nem időtálló, ha megmoso­lyogjuk, a papnövendék fő­szereplő naiv hangoltságú Hálás feladatot vállalt ma­gára a Magyar Népművelők Heves megyei Területi Szer­vezete és az egri Helyőrségi Művelődési Otthon vezetője Hidy Pál, amikor mecénás­ként két tehetséges egri szer­ző bemutatkozásának terem­tett lehetőséget. Nem min­dennapos jelenség, hogy két alkotóművész Egerben pódi­umhoz jussék. Az is kivéte­les, hogy a művek interpre­tálására vállalkozó előadók ilyen hittel, értően, kellő alázattal és átélve tolmá­csolják tanáraik és barátaik alkotásait. A műsorban Hátai László zeneszerző hangszerekre, énekhangokra írott művei és Magyar László költő versei váltották egymást jó szer­kesztésben; végül közös szer­zeményük a Napáldozat cí­mű kantáta hangzott el a közönség nem kis gyönyörű­ségére. És akik vállalták a művek tolmácsolását. Marik Erzsébet, Juhász Flórián (zongora), Ágoston Ottó (ütők), Pintes Ildikó, Péró Zsuzsanna, N. Radák Edit, Gazsi Olivia, F. Szádeczky Csilla (ének), Kakuk Jenő, Gazsi Olivia (vers) a füzes­abonyi ÁFÉSZ Tinódi férfi katmarakórusa, az egri 2. sz. Gyakorló Iskola gyermekkó­rusa (Végh József né vezeté­sével) és az MMK Kamara­kórusa (vezényelt: Tar Lő­rinc). Közös ügynek tekintették alkotó és előadó dolgát, nem kis feladatnak téve ezzel ele­get. Kátai László 1966-ban kap­ta zeneszerzői diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán, Far­kas Ferenc növendékeként. Tanított Szegeden, Komá­romban, Füzesabonyban, volt Az I. országos fényképki­állítás negyedszázados év­fordulóján ismét Jászbe­rénybe hívták az ország úttörő fotográfusait Felhí­vásukra 19 úttörőházi fotó­kör 85 tagjától 268 képet kaptak, közülük a zsűri 92- őt tartott érdemesnek a ki­állításra. A szombaton délelőtt tar­vívódásait, ha hiányoljuk az egyenes ívű, a lendületes cselekményvezetést, ha mind reménytelenebbül várjuk az érdekes, a jellemzőerejű fordulatokat. A Jászai-díjas Gálffi Lászlót — nem zavarták a kétségtelen hibák. Bízott ab­ban. hogy eredeti. egyéni ízű színészi % adottságaival nem csak közömbösíti, ellen­súlyozza ezeket, hanem arra is képes, hogy a valóság varázsával frissítse fel a könyvespolci rabságra kár­hoztatott, ígéretesebb jövőt nem is nagyon érdemlő szel­lemi terméket. Mi tagadás: nagy fába vágta a fejszét, mégis irigy­lendő ügyességgel birkózott meg, a nehéz feladattal. A meglehetősen sovány jelzé­sekből sokszínű karaktert teremtett. Jóvoltából egy olyan talán soha nem léte­zett ifjúval találkoztunk, akinek egészséges érzékei lázadoztak a szigorú egyhá­zi kötelmek ellen, akinek tiszta személyisége először hangolódott át a lét értel­mét sugalló Szerelemtől. Fiatalembere egyszerre volt ártatlan és imposztor, átha­a Szentendrei Vajda Stúdió festője, jelenleg a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén dolgo­zik, zeneszerzői munkájával a kórusmozgalmat szeretné támogatni. — Az itt elhangzott „Bar­tók Béla emlékére” kompo­nált darab két zongorára és ütőkre a központ, ehhez ké­pest a „Zongoradarab” a kezdet és a „Napáltíozat” a folytatás — mondta Kátai László. — De hangsúlyozom, hogy az esten elhangzott mű­vek (Ylksi Ruusu, Rock and Roll, népdalfeldolgozások és a fentiek) csak restanciák, melyeket legalább 12 éve hordok magamban. Magyar László 1946-ban született, volt szakács tanuló, Kaposváron elvégezte az Ál­lattenyésztési Főiskolát, majd levelező tagozaton tanári diplomát szerzett Egerben, biológia-mezőgazdasági sza­kon. Tanított Sírokban, ösz- szevont nyolc osztályos is­kolában, az egri gyermekvá­rosban, jelenleg a 212. sz. Iparitanuló és Szakmunkás­képző Intézet nevelőtanára. Verseire jellemző, hogy azt és akkor írja, ami és ami­kor foglalkoztatja. Mint köl­tő, részt vett megyei és or­szágos pályázatokon, színpa­di játékot, drámát írt, s ezekkel első és harmadik he­lyezést ért el. — A hétköznapokról sze­retnék vallani — mondta Magyar László. — Az ebben fontosat akarom hirdetni. Ez a kisdolgokban való lényeg- keresés. Hinni szeretném, hogy gondolataimat tovább viszi a hallgató, vagy az ol­vasó. A nagy sikerű előadást tegnap a füzesabonyi műve­lődési házban is bemutatták. Molnár Klára tott megnyitón Bodovitsné Sink a Julianna megyei úttö­rőtitkár díjakat adott át. Az egri Hámán Kató Megyei Űttörőház fotóköre a bekül­dött kollekciójáért II. dijat, a Jászkun Fotóklub jutal­mát kapta. Nívódíjban ré­szesült az egri Pederi Attila Emlék az unokáknak című képéért. — / JA tó tekintetű és zavart, gu- nyoros és álmodozó. Elhitette velünk —, leg­alábbis a péntek délutáni előadás negyven perce alatt —, hogy az effajta tizenéves nemcsak volt, van, hanem a jövőben is megszülethet. Olyannyira, hogy ösztönö­sen tiltakoztunk Matkócsik András rendező erőszakolt korszerűsítési kísérletei el­len, teljesen feleslegesnek tartva a nyersen a mára utaló, a bántóan didaktikus diaképek vetítését. Aztán véget ért a bódulat, rádöbbentünk, arra, hogy mindez „csak” bűvöletes já­ték. Természetesen a legjavá­ból... Pécsi István Várszínház Kisvárdán Az idén június 2-án lesz az évadnyitó a Kisvárdai Várszínházban. A Szabolcs- Szatmár megyei város közép­kori vármaradványa terüle­tén kialakított 670 személyes színház műsorán ezen a nyáron 11 darab szerepel a saját társulat, a debreceni, a békéscsabai és a szolnoki színház, valamint a „Ma­gyar” és a „Pestbuda” szín­kör előadásában. A program a debreceni Csokonai Színház vendégjá­tékával — Mascagni: Pa_ raszbecsület és Leoncavallo: Bajazzók című operájának bemutatójával — kezdődik. A várszínház társulata Dol­ce—Mikó—Babrinek: A kö­lyök című komédiájával zárja az évadot, július 22-én. (MTI) A Hatvani Galériában pénteken este nyílt meg Reich Károly gyűjteményes kiállítása. A galéria mind­két termét gazdagon betöltő grafikai anyag Nagy István rendezői elképzelése nyo­mán világos képet nyújt a látogatónak, mi az a lükte­tő elevenség, ami Reich Károly inkább lírai, de drá­mai vonásoktól sem mentes életművén átvibrál. A megnyitó a szokásostól eltérően nem a grafikák megtekintésére hívta fel a közönséget, hanem székso­rokkal várta. Ez alkalomra ugyanis Mészöly Katalint, az Operaház kiváló művész­nőjét kérték1 fel hangver­senyszereplésre. Tamás Menyhért József Attila-díjas költő néhány mondatban, magvasan méltatta Reich Ká­roly művészi-emberi értéke­it, majd Moldvay Győző, a galéria vezetője által kö­szöntött művész is helyet foglalt a közönség soraiban — és mert; neki is szólt, —, végighallgatta Mésaaöly Ka­talin műsorát. Három rész­ből állt az énekesnő ária­A művészetben ma már elavult témának számít a szerelmi gyilkosság. Kézen­fekvő. hogy miért. Mostan­ság alig akad olyan ember, aki fegyverrel, késsel oltaná ki szerelme, vagy vetélytár- sa életét. Egyszerűbb meg­oldás is kínálkozik: a vá­lás. a békés szakítás. Xantus János, Eszkimó asszony fázik című filmje mégis egy ilyen gyilkosság története: az elhagyott férj megöli a csábítót.. . Elő­fordulhat ilyen napjainkban? Elképzelhető, hiszen a tet­tes nem mindennapi figura: süketnéma. Az alkotás az ő indítékait tárja fel, he­lyenként naplószerű pontos­sággal. Laci, az Amerikából Budapestre hazatérő zongo­rista elhódítja a születése óta testi fogyatékos János feleségét. A művész csupán flörtre gondol, de halálosan beleszeret az intézetben ne­velkedett nőbe. Mari, aki férjétől kapta az eszkimó asszony nevet — bizonyára ridegsége miatt —, az egész­séges férfit választja, de nem képes viszonozni annak érzelmeit. Férjéhez is csu­pán szánalom kötötte. Ha­mis, illúziókkal teli világban él. szülők nélkül „burok­ban” nevelkedett. Megdöb­bentő, hogy a két vetély- társat saját csacska elképze­léseire használja fel: beat­zenekart alapítanak hár­man. Laci zenét komponál, János dobol. Mari pedig közhelyekkel teli versikéit énekli. Miközben hol az egyik, hol a másik férfival, vagy mindkettővel él együtt, elmérgesedik a viszonyuk. A hajdani zongoraművész, estje. Saint-Saens Sámson és Delilójából a híres áriát adta elő bevezetésképpen. Ez a hatalmas drámai fe­szültségtől, szenvedélytől, asszony! elhivatottságtól túlfűtött vallomás egy ilyen drámai alt számára mindig biztos siker. Ez a színes or­gánum, ez a feszülő művész- temperamentum forró lég­kört teremtett maga körül, és bár a kiállítási terem ornamentika nélküli világa nem színpad, az installációs lámpák mind ünnepi vilá­gosságot árasztottak, mégis a buja, nagy áldozatokra képes asszonyi érzések vilá­gába vitte el az ária a hallgatóságot. Jóval szelídeb­ben. de szenvedély lobogott Bizet Carmenjének Hab li­ner jó jóban, hogy aztán fel­lángolhasson ismét a láto­mások tüze Verdi Truba­dúrjából. A műsor második részé­ben Kodály Háry Jánosából, Székely fonójából csendül­tek fel dallamok. S mintha itt egy másik asszony más­féle szerelemről vallott vol­na. És hogy egy harmadik aki egyre többet iszik, rá­veszi az asszonyt, hogy költözzenek külön, de nem sokáig maradnak együtt. A lány váratlanul elutazik Amerikába. A szerencsétlen magányos férj pedig, több késszúrással megöli a csábí­tót. Méhes Marietta — bár beszédhibája kissé zavaró —. elfogadhatóan formálja meg a szerepét. A süketné­mát játszó Lukáts Andor és a zenészt megjelenítő Bo- guslaw Linda nagyszerű el­lenpontjai egymásnak. Plasz­tikusan elevenítik meg a kétféle karaktert. Az egyik nagyon sikeres ember, de lemond karrierjéről a szere­lem miatt, a másik az át­lagosnál is szerencsétlenebb, s nem képes meghozni a maga áldozatát. Kisemmi­zetté válik, ezért gyilkol. Mindez nem jelleméből, ha­nem tehetetlenségéből fakad. Erre utal az a jelenet is, amikor kioltja riválisa éle­tét ,s a talpa alá kerülő csi­gát kikerüli. A mű nem szolgál mag­vas tanulságokkal. Nagy hiányossága, hogy néhány szűkreszabott intelmen tűi nem derül ki az író-rende­ző szándéka. Nem ábrázolja a példázat társadalmi gyöke­reit: a háromszemélyes da­rab így a levegőben lebeg. Matkócsik András opera­tőr jól alkalmazkodik képei­vel az egyes részek hangu­latához. Lukin Gábor és Vígh Mihály zenéje viszont nem üti meg a profi szin­tet, amelyet csak leront a női szereplő hamis hangja. (homa) énjét is megmutassa ez a kitűnő művésznő, humorát is megcsillogtassa, két szá­mot énekelt a lassan fele­désbe merülő Kerekes ope­rettekből és hármat Lehár három operettjéből. A siker miatt még ráadás is kellett. A művésznő zongorakísé­retét Patkó József látta el. Ezeket a zenés tárlatnyii- tásokat Hatvanban már négy éve következetesen folytatják. Ma már kialakult törzskö­zönség élvezi ezt a művé­szeti társítást. Járt itt Ko­csis Albert, Szergej Dávi­don. az angol Tomkins - együttes, Rohonyi Anikó, aa Egri Fúvósötös, Kovács Ko­los. Szendrey-Karper László. a japán Omori Mizuomi, Moldován Stefánia is. A terem százötven néző befo­gadására alkalmas, de ez a méret azt a meghitt, klub­szerű hangulatot biztosítja, amely egy ilyen összeszo­kott «közönséget éltet. Ezen a tárlatnyitáson — így szokták ezt mondani —. minden a helyén volt. Farkas András Napáldozat után Kátai László és Magyar László szerzői estje Pirosnyakkendős fotósok Hatvani tárlatnyitás — hangversennyel

Next

/
Thumbnails
Contents