Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 5., szombat 5. TAVALY IS HÚSZMILLIÓ Segít az intéző bizottság Sokat beszélünk az idegenforgalomról, sokat teszünk is ennek szolgálatában. de a kérdés marad: vajon elég-e mindez ahhoz, hogy helyünk a világban és idehaza megfelelő legyen. Közismert dolog, hogy az elmúlt időszakban mérsékelt ütemben növekedett az idegenforgalom, ezen belül a belföldi turizmus nőtt nagyobb mértékben. Egyre tobten hagyják ott otthonaikat néhány napra és jellemző az is, hogy főiként a magánlakásokon kapható szálláshelyeket veszik igénybe. A Mátra egyik kiemelt helye . az idegenforgalomnak. Gyöngyöst úgy is szokás nevezni, hogy a Mátra kapuja. Nehéz lenne megállapítani, hogy egy évben hány tíz- és tíz-, illetve százezer ember jut el a hegyek közé: róluk gondoskodni nem csekély feladat. Ebben segíti a városi tanácsot a Mátra—Bükki Intéző Bizottság. Alig látszó milliók Az elmúlt évben összesen húszmillió forintot használt föl az intéző bizottság az idegenforgalom fejlesztéséhez. Felsorolni is sok lenne az egyes tételeket, mégis azt mondhatjuk, hogy alig érzékelhető a sok-sok millió forint hatása a Mátrában. Vannak, akik kifogásolják, hogy a felszabadulás óta jóformán semmi sem változott az üdülőépületek szempontjából. Növekedett a turisták száma, amióta autóval az M3- ason alig egy óra Budapesttől ez a kiránduló központ Főként a hét végeken lehetne kitenni a táblát: megtelt. A gondok egyike éppen ezért a parkolók megépítése. az olyan pihenők kialakítása, ahol százak és ezrek táborozhatnak le. a közelükben kutat és vendéglátóhelyet találhatnak. tehát családias módon. jól érezhetik magukat. Tervek és elképzelések Elkészül a Sástó részletes rendezési terve. A távolabbi jövőben itt mintegy húsz-harmincezer vendég fogadására számítanak. Mát- rafüreden alig van üdülő építésére alkalmas telek. Az elképzelés szerint szövetkezeti formában, csoportos építkezéssel háromszázötszáz üdülő megépítését tervezik. A Komáromi kilátó térsége fogadná ezt az üdülőtelepet, amelynek létrehozásához a SZÖVOSZ segítségét is kérik. A Mátraháza és a Kékestető között kabinos felvonó felszerelését javasolják már régóta. azonban ennek anyagi fedezete még nincs meg. Négy évvel ezelőtt 120 millió forintot állapítottak meg az építéséhez. Azóta pedig emelkedtek a költségek. 'Megoldás lenne az is, hogy kisvállalkozásban oldanák meg a felvonó megépítését. illetve üzemeltetését. De ha magán személy gondolná meg a berendezés üzemeltetését, annak sem lehetne akadálya. Az OKISZ foglalkozik egy háromszáz-személyes üdülőépület létrehozásának gondolatával. Ezeket az elképzeléseket az intéző bizottság nemcsak elviekben támogatja, hanem anyagiakkal is. a lehetőségeihez képest. Kevés a szálláshely Az már szokás a Mátra vidékén, hogy a turisták a fizetővendégszolgálat szálláshelyein pihennek. Szorgalmazni kellene, hogy minél több helyen tegyék ki a tábláit: szoba kiadó. Az intéző bizottság elnökségének legutóbbi ülésén már az a gondolat is felmerült. hogy érdemes volna egy szálloda megépítésére kötvényéket kibocsátani. Feltehetően sikerrel lőhetne ezt a megoldást megvalósítani. Aki azonban fölkeresi a Mátrát, ott enni és inni is szeretne. Az úgynevezett konténeres pavilonok révén az idén már jelentős meny- nyiségű kereskedelmi és vendéglátó üzlet várja a turistákat, de ez még mindig nem a végleges megoldás. Gondolni kellene azokra is.' akik például szeretnének egy pohár vizet is meginni valamelyik pihenőben. A közkutak telepítése elengedhetetlenül szükséges. Ma már elég gyakori látvány egy-egy úgynevezett esőbeálló, azaz faházi- kó a turistautak1 mentén. Nemcsak kirándulók, hanem sportolók is szívesen keresik fel hazánknak ezt a legmagasabb hegyi terepét. Hótaposó gép is látható a sípályák mentén, de meglepetéssel tapasztalták a sízők, hogy a gép csak nagyon ritkán működik. Akkor pedig minek van? A Mátra köztudottan szegény ivóvízben. A vezetékes ivóvízrendszert a különböző tárolók táplálják. A déli területnek a szennyvízcsatorna-hálózata már ki" épült. Elkerülhetetlennek látszik a Felső-Mátra bekapcsolása ebbe a rendszerbe. A kirándulóik nemcsak jönnek, hanem mennek is és ottlétük nyomait a hét első napjaiban nehéz eltüntetni. Jó volna, ha a köz- tisztaságra nagyobb figyelmet fordítanának azok, akik szeretik a Mátrát. A tervek között szerepe! Farkasmáj feltárása és fejlesztése, valamint a sástói motel téli üzemeltetésének megoldása. A sók-sok tennivaló közül csak néhányat soroltunk most fel. mert kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy a feladatok újratermelődnek. G. Molnár Ferenc Kalandozások az ősi vadcsapásokon Vadászmúzeum — összefogással Gyöngyösön, a Petőfi utca 30. szám alatti klasszicista stílusú ház falán tábla olvasható, amely szerint az épületet dr. Willtner Sándor orvos és felesége 1963-ban a szülőváros múzeumára hagyta. A Mátra Múzeum akkori igazgatója, dr. Nagy Gyula életében ez a hagyaték meghatározó jellegű volt. Ügy tűnt, elhárult a legnagyobb akadály — a férőhelyhiány — az életen át dédelgetett álom elől: sikerült létrehoznia az ország első vadászmúzeumát. A sors másként döntött. A lelkes szervező nem élhette meg a megnyitás pillanatát. Tervét nemcsak a sport izgalmai — a cserkészek és vadászlesek — éltették, hanem a táj, az erdőben élő állatállomány és a hagyomány tisztelete is. Minderről hátrahagyott levelei, írásai, s önéletrajzi feljegyzései vallanak. Az iratokból megtudjuk, hogy már fiatal gyöngyössolymosi tanító korában tanítványaival együtt gyűrűzte a madarakat, odúkat tisztogatott, etetőket épített. S a rábízott diákokat is a természet tiszteletére s védelmére nevelte. Gyűjtötte a régi vadászati készségeket, ereklyéket és ruhadarabokat. Napjainkban az apai ábránd folytatója és ápolója leánya, Pálos Lászlóné Nagy Rózsa muzeológus. Bár még korántsem „fogadóképes” a múzeum, de a gyűjtemény gondozója szívesen ad ízelítőt az egykori vadászatok ránk maradt emlékeiből, hangulatából. Nem csupán a kapitális trófeák, a mesterien kikészített farkasgerezna, vagy a hatalmas vaddisznóbunda látványa nyűgözi le látogatóit, éppúgy n régi fegyverek, ruhák, tölténytartók Ízléses elhelyezése. S hogy menynyire hatott a művészetre a vadászat, arról meggyőz minket az izgalmas jeleneteket ábrázoló sok rézkarc, Pauzinger-metszet és Schell József számos akvarellje, grafikája. — Mindez, ami itt látható, társadalmi összefogás eredménye — mondja a muzeológus. — A ritkaságnak számító metszeteket például a világutazó vadász, Széchenyi Zsigmond özvegyétől kaptuk. De rendkívül becses és értékes tálakkal, stilizált kancsókkal kedveskedett a Parádi Üveggyár kollektívája. Amikor Balogh Péter, a tragikus sorsú grafikus értesült édesapám múzeumi tervéről, ő is adományozott akvarelljeiből, akárcsak az Eszterházy grófok egykori fővadásza, Goszthony Géza. Csiszár Józsefnek, a Herendi Porcelángyár festőjének a munkáit egyéb vadászat ihlette műtárgyakkal együtt 1981-ben „Vadászat a művészetben” címmel a plov- divf vadászati világkiállításon sok ezren megcsodálták. Miközben a kisebbfajta kastélynak is beillő épület termein át kalauzol a gyűjtemény vezetője, meg-meg- állunk egy-egy berendezés alatt álló könyvszekrény, iratgyűjtős üvegtároló előtt. Szó esik a felújításhoz, átalakításhoz segítséget nyújtókról is. — A Gagarin Hőerőmű szocialista brigádjai vezették be a vizet, kicserélték a parkettát, s ők végezték el a belső festési munkákat is. Több mint háromszázezer forintos társadalmi munkával járultak hozzá a berendezéshez. Félmillió forinttal támogatott minket a MA- VOSZ is. A régi vadászéletet bemutató maketteket a Csongrádi Vadász- és Vad- tenyésztő Szakmunkásképző Intézet diákjai készítették. Nagyon sok preparált állatot kaptunk a Heves megyei vadásztársaságoktól, sőt ugyanők anyagi segítséget is nyújtottak. De hozzájárultak a berendezéshez közeli rokonaink is, a finnek vadászai is. — Az októberi múzeumi hónapban szeretnénk bemutatni gyűjteményünk féltett kincseit. Vadásznyelven szólva: igencsak kapóra jönne a dr. Nagy Endre-téle tanzániai gyűjtemény is ... Remélem, továbbra is jól haladunk az építkezési munkákkal, hiszen az eredeti tervek szerint helyet adunk majd a természettudományos gyűjteménynek is. Bízunk abban, hogy hamarosan kiállíthatjuk azt a hatalmas jávorszarvas-trófeát is, amelyet a honvédelmi miniszter ajándékozott nekünk. Tervbe vettem egy Széchenyi Zsig- mond-emlékszoba berendezését is, s további teendők várnak a könyvtár és a levelezés rendszerezésében, feldolgozásában ... A munkálatokat eddig egyedül végeztem egyéb múzeumi elfoglaltságom mellett. Elkelne azonban a segítség. Bízom abban, hogy a Mátra Múzeum idei költségvetésében a mi gyűjteményeinkre is terveztek egy szerény összeget. A vadászati gyűjtemény nemcsak Nimród híveinek a táborához szól, hanem a hegyek, az erdők szerelmeseihez — a természet barátaihoz is. S azokhoz, akiket e hagyományos sport kultúrtörténeti emlékei érdekelnek. A vállalkozás korántsem „családinak” tekinthető. Támogatásával nemcsak annak a kitartó, lelkes embernek tartozunk, aki élete utolsó pillanatáig a mátrai városért tevékenykedett, hanem szűkebb hazánk históriai és múzeumi hagyományainak is! Soós Tamás (Fotó: Tóth Gizella) A világot járt elnök ötven millióra van szükségünk ahhoz, hogy előre lépK erek egy esztendeje, hogy Soltész Lászlót megválasztotta elnökének az erdőtelki tsz-tagság. Benne látták a jövőt, bíztak benne. Rászavaztak! Az új elnök vállalkozó típusú ember, — világot járt, — ahogyan a faluban némi túlzással egyesek emlegetik. Szemében nyugtalanság, az újkeresés tüze ég. 1967-ben közötte volt annak a száz fiatal agrárszakembernek, akikeit a magyar kormány Kubába küldött egy esztendőre azért, hogy térképezzék fel a szocialista szigetország talajviszonyait és tegyenek ajánlásokat a lehetőségekre vonatkozóan. Vizsgált, mért, dolgozott, járta a hegyeket, a Karib tenger trópusi vidékét és tapasztalatokat gyűjtött. 1981-ben megint vállalkozásra került sor, amikor arra nyílott lehetőség, hogy két évre Mexikóba utazzon, és ott éljen a Bajai Kukoricatermelési Rendszer „apostolaként”. Erdőtelek hosszú évek óta Heves megye legeredményesebb gazdaságai közé tartozik és talán ezért sem különösebben meglepő — a tavalyi aszály ellenére, — a 240 milliós árutermelés és a 33 milliós haszon. Az új elnök örömmel szól az eredményekről, arról, hogy a megye egyik legjobb gépparkja az övéké, és hogy a közel félezer hold zöldségtől sokat várnak az idén is. A melléküzemág termelési értéke is elismerésre méltó. A sóderbányáik 70 milliót hoztak, és nyolcvan tehergépkocsijuk szállítja megrendelésre az építőanyagot. — Amennyit és ahogyan eddig dolgoztunk, az jó volt, de holnap már kevés! Rendbe kell szednünk a gazdaságot. mert most úgy nézünk ki, mint a gazdag szegények. Ezt a falut dolgos, iparkodó nép lakja, szót lehet velük érteni. Újítanunk kell! A munkafegyelem terén éppen úgy, mint a hozamok tekintetében. Rendbe kell hozni a sertés, a szarvasmarha telepet, hogy a tennivalók közül csak egyet-kettőt említsek. — Korábban a fiatalok jelentŐ6 része elment máshová. Vissza kell őket hozni! Lovasiskolát csináltunk. Tanuljanak lovagolni, ez nagyon tetszik nekik. A klub is jól működik. Aztán itt van az alkohol! Tavaly ötvenegy büntetést szabtunk ki a rendcsinálás során. Abból 25 ittasság miatt történt. Meg kell értenie mindenkinek, hogy egy ilyen magas fokon gépesített gazdaságban, ahol a mérgező szerek tonnaszámra kerülnek ki a raktárakból, ahol már a percek is számítanak, nem lehet részegen dolgozni. A 63 ezer forintos személyenkénti jövedelemért érdemes józannak maradni! Azonkívül jünk. Itt megáll a beszéd. Megtöröm a csendet: — Mit lehet tenni? — Folyamatban van egy saját ládaüzem létrehozása. Nálunk ugyanis évi húsz milliós a göngyölegforgalom. A fenyődeszkát megrendeltük és ezzel évi tízmilliót takarítunk meg. — Nagy gyümölcsösünk van, a legnagyobb a megyében! A finnek érdeklődnék egy feldolgozó üzem létesí- tájat változtatni, természe- Ez a kikötésük. Ez bizony nehezen teljesíthető óhaj... Felvetődött egy intenzív búza, kukorica termelés gondolata. Lássuk, meddig mehetünk el hozamokban! A lakatos üzem megteremtése szintén élő gondolat, nem is szólva a bányavizek hasznosításáról. A piac igényei szerint hozzuk ide a halakat. Legtöbbjük' tulajdonképpen most kihasználatlan a mi számunkra. A pecások paradicsomává kívánjuk a tápot vátoztatni, természetesen tisztességes térítés ellenében. Az elnök Volgája az udvaron áll — őt várja — a többszáz esztendős vén hársfa alatt. Siet, megy valahová! Soltész László egy esztendővel ezelőtt ugyanis megint vállalkozott valamire. Ezúttal nem a tengeren túl. hanem itthon a falujában, ahol mindennapos bizonyításra van szükség... V Szalay István (Fotó: Kőhidi Imre)
