Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., szombat Amiből több is elkelne: Jó másfél hónappal ezelőtt, pontosan március 12- én kora este, megállt egy kis busz a Hatvani Galéria kapujánál, majd legalább tucatnyi idősebb, fiatalabb cigány férfi, asszony lépett ki belőle. Először Lóránt János egri festőművész kiállítását nézték meg, majd részt vettek Tompa László előadóestjén, amely Tamási Áron varázslatos írásmü- vészetébe nyújtott bepillantást. A társaság érdeklődése, figyelme meglepő volt. Ennél csak az tűnt fel jobban, hogy a busz Boldogról érkezett, utasai pedig egy ott működő cigányklubnak a' tagjai. A belépőjegyhez is a klubnak otthont adó művelődési ház igazgatója, Majlá- ti Györgyné révén jutottak, tekintve, hogy a községi tanács együttműködési szerződést kötött a hatvani művészeti intézménnyel. Nos. ilyen előzmény után látogattunk el a faluba, hogy kicsit bővebben informálódjunk e közösség létéről. Társadalmunk ugyanis már igen sokat tett a cigányság fölemeléséért, a káros örök. ségek fölszámolásáért, de arra kevesebb példa akad, hogy az érintettek bizonyítják haladásvágyukat. — Nemcsak mi, tanácsve- zetők. de általában a községbeliek megbecsülik, sokra tartják a cigányklubot. azt az agilis gárdát, amelyet Kadét Gábor toborzott — mondja Cser kúti István tanácselnök —. Az külön öröm mindannyiunknak, hogy a kezdeti nekibuzdulás mindmáig nem vesztett erejéből, sőt a klub tevékenysége egyre színesebb lesz. Ezt igazolja éppen a társaság hatvani kirándulása is. amelyről Gábor igen elégedetten beszélt. Egyébként a klubtagok rendszeresen, hetente két alkalommal jönBuzásné Drabos Zsuzsanna a könyvtár munkájáról beszél a cigányklub ifjú tagjainak (Fotó: Szabó Sándor) nek össze a művelődési házban. és érdemük, hogy ott nem csupán tercierével múlatják az időt, hanem számítanak a nekik szervezett ismeretgyarapító, tájékozottságukat bővítő programokra. Az ilyenekről jobbára Monon Zoltán, hatvani TIT- titkár, valamint Juhász Gábor, a Vöröskereszt vezetője gondoskodik. Véleményem szerint ez önmagában haladás. de olyan alap is, amelyre lehet és kell építeni ... ! Megtudtuk a későbbiek során, hogy az ilyesféle hasznos rendezvények, klubfoglalkozások mellett bőven hódolnak vérbeli ösztönüknek, hamisítatlan szórakozási vágyuknak, hobbijuknak is a boldogi cigányklub tagjai. Szerveztek már vers- és prózamondó versenyt, énekszámokkal fűszerezve. Továbbá falus zerte általános tetszést váltott ki „Cigányfolklór” című Összeállításuk, amely különösen táncban volt gazdag. Vagyis azt csinálják, ami a legközelebb áll hozzájuk, ami természetükből fakad, és módot nyújt erényeik felvillantására. És ehhez a kulturális tevékenységhez nemcsak födelet, lehetőséget, hanem anyagi támogatást is kapnak. A tanácsvezetés gondoskodok arról, hogy a klub mind eredményesebb munkájának tárgyi feltételei biztosítottak legyenek, mégpedig a művelődési ház költségvetésében. — Messziről indultak a mi cigányklubunk tagjai, s ehhez viszonyítva akármilyen szintre jutottak, ez még nem a felső határ — jegyezte meg a boldogi tanácselnök —. És a továbblépés szempontjából komoly garanciát látok a klubvezető, Kadét Gábor személyében. Az ő példamutatása hat a többiekre, szinte a falu egész cigányságára. Olyasféle kovászember, akiből jóval több elkelne, akinek a közösségi hangoltsága elengedhetetlen a társadalmi fejlődés szempontjából. Mindjárt hozzáteszem az elmondottakhoz, hogy a megindult kedvező folyamat, amely a boldogi cigányság hétköznapjait jellemzi, jó értelmű reakciót váltott ki az ügy iránt figyelmes több intézménynél. Elsősorban Hatvanra célzok, ahonnan a különböző köz- művelődési fórumok már felajánlást tettek irodalmi, művészeti előadások díjmentes megtartására, de még arra is, hogy a cigányklub egy-egy népesnek ígérkező összejövetelére, rendezvényére például alkalmi fotókiállítást, festmény és szobor kamaratárlatot hoznak ki, és ezekről szakmailag tájékozott ember beszélget az est vendégeivel. Ugyancsak hatvani méltánylása- a klub működésének, eredményeinek, hogy kellő igény esetén kedvezményes belépőgyet biztosítanak cigányainknak hangversenyekre, színházi előadásokra, amilyen például az augusztusi szabadtéri játékok öt produkciója lesz. Én azt hiszem, illetve meggyőződésem, hogy a cigányságnak nyújtott különböző társadalmi kedvezmény mellett nem- elhanyagolható ez a fajta támogatás. Hiszen, a tudatot építgeti, és így, áttételesen segíti elő fölemelkedésüket... Moldvay Győző Karmestervizsga Hevesen (Tudósítónktól): A Hevesi Városi Művelődési Ház adott otthont annak a zenekari hangversenynek, amelyet a Népművelési Intézet karnagyképző szakának két végzős hallgatója dirigált. Az Egri Szimfonikus Zenekar nem első alkalommal vállalta a közreműködést. A karnagyjelöltek már hetekkel a diplomakoncert előtt a zenekarral dolgozhattak, és a rendelkezésükre álló 3—4 alkalommal kipróbálhatták, végső formába önthették zenei elképzeléseiket. Hogy milyen sikerrel, erről adtak számot a közönség, no meg a tekintélyes zsűri előtt. Jancsovics Antal karmestert. — a győri filharmonikus zenekar főzeneigazgatója — Párkai Istvánt, valamint Frank Oszkárt — mindketten a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárai — aligha kell bemutatni a zeneszerető közönség számára. Ferencz Sándor, a Hevesi Állami Zeneiskola zongora- szakos tanéra vezényelte a hangverseny első felét. Sokoldalúsága szakmai berkekben közismert, hiszen gyakran hallhatta őt a hevesi közönség önálló esteken, valamint láthatta a Pedagógus Kórus élén. Ezúttal arra lehettünk kíváncsiak, hogyan szólal meg pálcája intésére Schubert VIII. h- moll (Befejezetlen) szimfóniája. Sikerül-e érzékeltetni az első tételben zajló drámai összecsapást: a kétségbeesés és vigasztalás szenvedélyes harcát? És miképpen érvényesül a második tétel levegős-derűs hangulata? Nos. ezekre a kétségekre Ferencz Sándor keze alatt a zenekar árnyalt dinamikai játékával adta meg a választ . .. Második műként Farkas Ferenc Mátrai táncok című háromtételes zenekari darabja hangzott el. A hangverseny második felében Czeglédi Zoltán, a Jászberényi Állami Zeneiskola gordonkatanára és fiatal igazgatója állt a karmesteri dobogóra. Beethoven I. C- dúr szimfóniája tág lehetőséget nyújtott képességeinek kibontakoztatására. A lassú tételt sikerűit leginkább visszaadni. A szimfónia fináléjában kiválóan oldotta meg a — karmesterrel szemben támasztott — ve- zényléstechnikai követelményeket. Hatásos befejezése volt a hangversenynek Berlioz Magyar indulója. Ha a jövőben is ilyen felkészülten állnak dobogóra a végzős hallgatók, mint tették ezt hétfőn este —. munkájukkal nagy hasznára lehetnek nemcsak szűkebb hazájuk —. de a magyar zenei életnek is. Dombóvári János Nosztalgia-vonat a Balaton körül A MÁV Pécsi Igazgatósága és a Siótour közötti megállapodás szerint ismét közlekedik Balaton körüli útján a népszerű nosztalgia- vonat, a „Piroska”. Pénteken reggel fél nyolckor a siófoki állomásról indult száz NDK-beli turistával, akiket idegenvezető tájékoztatott a magyar tenger nevezetességeiről, látnivalóiról. Az első megálló Keszthely volt, ahol autóbuszokba szálltak, s városnézés után Hévízre kirándultak az utasok. Ezután folytatták útjukat a vonaton a következő megállóig, Badacsonyig, ahol megtekintették az Egry József Múzeumot, majd borkóstolón vettek részt. A vonat a kora esti órákban érkezett vissza Siófokra. A Siótour az idei szezonban harminc alkalommal szervez nosztalgia-járatot a Balaton körül, minden kedden és pénteken. A nagy érdeklődést jelzi, hogy háromezer NDK-beli turista már előre lekötötte helyét a járatokra. (MTI) Színészi bravúr Bolyai János estéje Az igazi színész ritka bra- • vúrokra képes. Ha kell, életet lehel a nem mindig húsvér figurákba, lekörözve az ókori Pygmalion hervadhatatlan érdemeit is. Akkor is boldogul, ha a szerző nem a legihletettebb pillanataiban szülte darabját, ha az általa megálmodott alak nem a legtökéletesebben megformált. Az sem zavarja, ha a cselekmény olykor akadozik, és sodrása néha andalító. Az átélés magas szintje ilyenkor feledteti a döccenő- ket, a ritmus felgyorsul, a konfliktusok hamisítatlanul izzanak, s a karakterek míves megmunkálóra vallanak. Ez jutott eszembe, amikor csütörtök délután Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámáját figyeltem a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ színház- termében. Másokkal együtt rá kellett jönnöm: sokkal többet reméltünk ettől a kétségkívül gondolatgazdag, ettől a mai értelmiségiek szorongását, vívódását is felvillantó, ettől az élet értelmét mérlegelő, boncolgató és kétségkívül töprengésre sarkalló munkától. Nem is a szellemi töltéssel volt bajunk, csupán a cizellált kivitelezést hiányoltuk, azt, hogy a magvas eszmei lényeg nem kapta meg a hozzáillő, a rászabott köntöst. Esetenként rádöbbentünk a vontatottságra, arra, hogy az ismétlődő, a fokozásra, a nyomatékolásra rendeltetett mozzanatok nem a kiemelést szolgálták, hanem az egyhangúság érzetét keltették, kizökkentve bennünket a lendületesnek vélt akcióból. Az apróbb negatívumokat némileg felerősítette »a túl teatrális, a harsány ízekkel is operáló rendezés, Gágyor Péter az előadás dirigenseként olykor többet törődött a külső történések színpadra vitelével — játéktér lett, méghozzá indokolatlanul az egész terem —, mint a fontos belső folyamatok árnyalt felvillantásával. Ezek persze csak bemutató utáni érvek, észrevételek, akkor ugyanis a főszereplő bűvölt el, babonázott meg mindannyiunkat. Csendes László, a kecskeméti Katona József Színház művésze olyan plusszal ajándékozta meg a közönséget, amilyenre csak kevesek képesek. Az önmagával meg- hasonlott, a vergődő, a kételyeivel birkózó, a megnyugvásért jajongó, a saját magát ironikus mosollyal is szemlélő, ostorozó, gúnyoló, vádló zseniális tudós összetett lelkiállapotát fogalmazta meg, hadrendbe sorakoztatva szinte kimeríthetetlen eszköztárának legrangosabb leleményeit. Neki köszönhető, hogy teljes értékűnek éreztünk, egy annak korántsem nevezhető produkciót. (pécsi) Melina szerelmei A puritán egyszerűséggel berendezett nyitott színpadon a fénycsóva egy fotót világít meg. Klasszikus görög szobrot ábrázol a kép Európa bölcsőjéből, a hellén kultúra aranykorából. Jól ismert görög dallamok csendülnek fel a nagy színésznő kicsit száraz s mégis meleg hangján. Melina Mercouri emlékezik szerelmeire. Azokra a szerelmekre, amelyek meghatározták életét, művészi pályáját: nagyapjára, színészmesterére, filmrendező férjére, s mindenekfölött hazájára, népére. Meddig érdekes egy nagy művész visszaemlékezése? Hol a határ a magánügy és a másokra is tartozó példázat között? Sokan buknak el az intimitások küszöbén. Nem így Melina Mercouri, akinek visszaemlékezése intellektust, szeretetet, értékes emberi kapcsolatokat, művészi hitvallást. humanista politikumot egyaránt és arányosan sugároz. Jó, hogy papírra vetette Görögnek születtem című életrajzi regényét. Ugyancsak jó. hogy visszhangra talált írása Elem János színpadi átdolgozásával Pécsi Ildikó érdemes művészben. Miért az öröm? Pécsi Ildikó lehetőséget kapott, hogy kiforrott előadói, színészi adottságait a legszélesebb skálán felmutassa és élt is a lehetőséggel. S mindez egyáltalán nem öncélúan történik, mert a tartalom önmagában is értékeket hordoz. Ha úgy tetszik, ez a görög művésznő, aki a görög színpadoktól a Broad- way-ig s a filmvásznon szerte a világon milliókat hódított még, valósággal ellen- Mephistóként — Heinrich Mann figurájának ellenpontjaként — állja a próbát a fasizmussal, a katonadiktátorok terrorjával szemben. S mert „görögnek született, görögként is hal meg”, ahogyan maga válaszol a diktátoroknak, amikor állam- polgárságától megfosztják. Drámaiság és líra vegyül ebben a színházi előadásban Őszinte egyszerűség, eszköz- télén emberi megnyilatkozás, mértéktartó színészi tragikum és komikum jelenik meg Pécsi Ildikó átélt játékában. Ezért maradandó élmény és siker ez az előadás. Virágh Tibor James Hanley: Valami kellemeset... — Őrmester — szólt a bíró — mondja el, mi történt. ■ Az őrmester a vádlott felé mutatott: — Itt, ez az ember, kérem tisztelettel, az utcán egy óriási táblával vonult. A táblán ez volt felírva: „Én boldog és megelégedett ember vagyok". Azt hiszem, teljesen részeg volt, és mert általános feltűnést keltett és csoportosulást eredményezett, elfogtam. — Hol van az a tábla? — Ott áll, kérem, a sarokban, megtekinthető... A bíró megcsóválta a fejét és a vádlotthoz fordult: — Hogy hívják? — Henry Johnson, uram. — Mit dolgozik? — Teherautóvezető vagyok. — Hány éves? — ötvenhat. — Nős? — Igen uram... Feleségem és öt gyermekem van. A bíró ismét megcsóválta a fejét. — Mondja el, mi történt? A vádlott megvonta a vállát, megsimogatta a szakállát és beszélni kezdett. — Uram, én minden reggel hatkor kelek, fél hétkor megreggelizem és megyek dolgozni. Este hat óra körül érkezem hctza. A feleségem minden este, amikor iszom a teámat, megkérdezi: „Olvastad az újságot?" „Hallottad a rádióban...?" — Nem olvas tam, és nem hallgattam. .. — mondom mindig, ö ilyenkor így szól: „Akkor figyelj ide...” és olvassa. Azt írják az újságok, hogy a levegőből, hamarosan elfogy az oxigén... aztán olvas tüntetésekről, lázadásokról, háborúkról, valahol lelőttek valakit, vagy valakiket... katasztrófák, árvizek, gyilkosságok. Csupa rossz! Csupa baj. Csupa katasztrófa. Arra gondoltam, hogy legalább egy ilyen táblával ebben a csupa-baj világban néhány percig olvassanak az emberek valami jót, valami kellemeset is... (Ford. Antalfy István)
