Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., szombat 5 CSEPPBEN A TENGER? A falu: „Eger vitte el a vizet” — A szakember: „ .. . csodát tenni nem lehet” — Felsőtárkány szomjazik Vízre áhítoznak Az éltető élemért sóvárognak a folyton mélyített, mégis kiapadó kutak, az épülésükben félbehagyott házak, a csupasz téglafalak. S persze, érte, miatta bánkódnak, háborog- nak, harcolnának az emberek. Egy szó, mint száz, a vízzel nem tanácsos manapság tréfálkozni Felsőtárkány- ban. A lakosság lelkiállapotát jól tükrözik eddigi kísérleteik, véleményeik. — Nézze meg, háromnaponként vagyunk kénytelenek mosogatni — vezet végig félig kész családi házában az Ady utcában Pirk Kálmánné. — Ne higgye, hogy rendetlenek vagyunk! Egyszerűen csak beosztónak kell lennünk, hiszen három kisgyermekünk van. Fürdetni muszáj őket, főzni kell a családra. Na és, a házat is be kéne fejezni! — Hogyan kapják a vizet? — Lajtos kocsi hozza Egerből. Hol háromszor egy héten, hol csak kétszer. Sokszor olyan időpontban, amikor itthon sem vagyunk. Gyűjtőedényt kellene venni, de nem olcsó dolog, legalább kétezer forint. — S a kútjuk az udvaron? — Eltűnik belőle a víz, amióta Egerbe viszik a miénket is. Kipróbáltuk, jó néhány litert zúdítottunk bele — s örvénylett! Valami tehát elszívja... De kérdezzen meg másokat is! A szemközti lakás konyhájában Barát Józsefné a délre valót készíti hathónapos csemetéjének, aki békésen szundikál. — Áldatlan ez az állapot! — emeli fel mégis a hangját. — Vödrökbe, lavórokba öntetjük a vizet, ha jön a lajtos kocsi. Hetven liter — három-négy napra! Képzelheti, mire elég. Van ugyan kutunk, de szinte minden hét végén mélyíteni muszáj, mert folyton apad. Gondoljon csak bele, egyetlen kút- gyűrű ötszáz forintba kerül! Aztán a tisztasággal is lehet baj, többször kellett emiatt orvoshoz vinni a gyermeket. — Fordultak már hivatalos szervhez? — A megyei KÖJÁL-tói voltak itt, vízmintát is vettek. Eredményről azonban egyelőre nem tudunk... A szomszéd Sike Dénes sem tudja (akarja) leplezni bosszúságát. lesz. ha bekapcsolják Egernek a vizet. Párhuzamosan el kellett volna kezdeni a községben a vezeték lefektetését.” Bajzát Albert, a Fő útról; „.. Ha a szakemberek annyira biztosak voltak benne, hogy sok víz lesz, miért nem engedték meg. hogy a víztársulat előbb alakuljon?!" A korábbi nem megfelelő tájékoztatásnak köszönhetően az emberek a jelenlevő felelősök szavait, magyarázatait is kétkedve fogadták. Példa rá Verebélyi Béla (Ady utca) felszólalása: „Nem lehet vitázni rajta, hogy kinek van igaza! Simon elvtárs,- mint szakember azt mondja, az aszály miatt nincs viz. Mi azt mondjuk, a kút miatt! Az nem vigasztal bennünket, hogy máshol sincs víz. mert ha nem volna, azt mi is tudomásul vennénk. Nálunk azonban van. csak elviszik — és ez nem mindegy!" ★ Kétség nem fér hozzá: ha Eger vízgondjának megoldását Felsőtárkány vizéKelhőnézoben Kelsőtárkányban (Fotó: Kőhidi Imre. — Most építkezem, de víz nélkül nem megy. — Mikor költöztek ide? — Tavaly júniusban. A melléképületet szerencsére hamarabb felhúztuk, jelenleg abban élünk a két gyerekkel. Fúrtam 'kutat is. Amikor azonban a próbaüzemet tartották, elment a víz. Novemberben tovább ástunk, egy méter nyolcvan centis lett a szint, Karácsonyra már csak 25 centiméter maradt. — Hányadszor mélyíti a kutat? — Most negyedszer. Eddig már 28 ezer forintomban van. Megmondom őszintén, ha találnék vevőt, itt hagynám, még a két gyerekkel is albérletbe költöznék. De ilyen balek nincs! ★ A felsőbb szervek novemberben kaptak először jelzést a felsőtárkányaiak jogos elégedetlenségéről. Huszonhárom család nevében írt levelükre hivatalos írásr beli válasz máig sem érkezett. — Hány embert érint a vízhiány? Bőna József, tanácselnök homloka ráncba szalad. — Ezernél többet. Főleg az Ady Endre és a József Attila utcákban lakókat. — Mi az ok, ön szerint? — Kettős. Az elmúlt évek száraz időjárása, amikor a minimális csapadék következtében jelentősen csökkent a vízkészlet. De hozzájárult még — különösen a község felső végén — a víz bekötése az északi vízműbe. — A megoldás? — Először „föntről” kérdezze meg, mikor lesz eső! . . . Különben a vízműtársulat lesz az igazi segítség. 1980- ban rendeltük meg a terveit, amelyek a következő év végére el is készültek. Átadtuk őket az illetékeseknek, Egy pohár tiszta víz... hogy hozzáfoghassunk a szervezéshez. — Ez azonban a mai napig nem történt meg. Miért? — A megyén olyan információt adtak, hogy amíg ki nem építik a gerincvezetéket, addig ne foglalkozzunk vele. De most már megkezdjük a munkát, s 1985 végére 15—16 kilométeres vezetékszakaszt szeretnénk lefektetni. — S addig marad a lajtos kocsi, és várják az esőt? — Nem is lehetett volna előbb, az állami támogatást 1984—85-re ütemezték. A községi vízmű — amelyhez 19 ezer forinttal kell hozzájárulniuk a családoknak — tehát alakulóban van. Ez a legutolsó hír, ám információban eddig nem nagyon bővelkedtek a tár- kányiak. Ezt bizonyítják a február 14-i falugyűlésen elhangzottak is a jegyzőkönyv tanúsága szerint. Bajzát Károly a Kisfaludy utcából: „A fúráson dolgozó csehszlovákok mondták. baj nek elvonásával lehetne elérni, akkor ezt — természetesen a község vezetékes ivóvízzel való ellátása mellett — meg kell tenni! De Simon Lajos szerint —, aki a megyei tanácsot képviselte az évek óta húzódó ügyben, .osztályvezető-helyettesként — ilyen döntést nem kell hozni: — Azon a nagy vihart kavart falugyűlésen is elmondtam az embereknek: nem az ő vizük kerül Egerbe! A felsőtáirkányi kutak a talajvízbe mélyülnek. Ez alatt — a fúrások magmintáival bizonyítani tudom — vízzáró réteg van, s csak alatta a mészkő. Ebből a mészkőrétegből az évmilliók során összegyűlt karsztvizet emeljük ki., ami tehát el van szigetelve a kutak vizétől. Egyébként olyan kevés csapadék esett, hogy az 1980 óta „esedékes” 1800 milliméter helyett mindössze ezer lenne az összesített égi áldás — tehát egy hosz- szú száraz időszak tetőzött a múlt nyáron. Kiapadtak a kutak Alkaron, Nagyúton éppúgy, ahogyan Bodony- ban — és együk helyen sem fúrtunk! Csak egy szerencsétlen, véletlen időbeli egybeesés az, hogy Felsőtár- kányban épp akkor süllyedt a kutak feneke alá a talajvíz, amikor a mi fúrásainkból is megkezdődött a víz szivattyúzása. Jellemzőként említem: ekkor a felsőtár- kányi patak medre is kiszáradt. Az első két hétben ebbe folyattuk ki a percenként keletkező kétezer liter szennyezett vizet a Barátirétről. éjjel-nappal — a falu közepéig sem ért el, úgy elszivárgott! A környékbeli ásott kutakban pedig nyomokban megcsillant a víz ... Mindebből az is következik persze, hogy ha lesz eső, Felsőtárkány vízgondjai maguktól is megoldódnak. Ám az is igaz következtetés, hogy ha nem esik, akkor bizony katasztrófa fenyegethet, és nemcsak a községben ... — Ezért, siettetnénk mi is — mondja Simon Lajos — a községi vízmű megépítését! Amikor lefektettük az Egerbe vezető 500 milliméteres gerincvezetéket, ugyanabba az árokba már belekerült a falut ellátó 150 milliméteres csővezeték is. Azért kell külön cső. mert a megyeszékhelyre induló betoncsőben nincs nyomás, a vizet csak a lejtés mozgatja. A 150 milliméteres acélvezetékhez már a nyomásfokozó is elkészült. A közkifolyók március utolsó napjaitól működnek. Az idősebbekhez, a távolabbi utcákba lajtkocsival juttatjuk el a vizet. De csodát tenni nem lehet, az építkezők ellátását nem ígérhetjük, amíg a községi elosztóhálózat (1985. végére) ki nem épül. — A kialakult konfliktus azt mutatja, valami hiba mégiscsak történt a tervezésnél. az érdekegyeztetéseknél, ön szerint hol a hiba? — Nem tudok mit mondani. ★ Pedig kell valamit mondani! Ezek az emberek novembertől vártak arra, hogy valaki kiáiljon eléjük választott vezetőik közül, és kimondja: emberek, ez van. egyelőre el kell viselni! Négy hónapig vártak rá, amíg a falugyűlésen mindez — sajnos, akkor sem a község vezetőinek szájából — elhangzott. Négy hónapig vártak úgy, hogy lajtkocsi- bói porciózott víz jutott csak mosni, főzni, tisztálkodni, és építkezni már nem! Holott az OTP határidőket is követel, ha hitelt ad. Nos, a szavak hitelével van itt a baj. Mert e kiszolgáltatott helyzet amibe a falu jutott, számunkra sajnos, csak annak bizonyítéka, hogy a természet erői még ma is meghaladhatják a mi lehetőségeinket. A mi bajunk inkább az, hogy ezeket az embereket információval, emberi szóval nem látták el időben. Mert azt mindenki tudja a ma Magyarországán, hogy falun élni — egy kicsit luxus! A szemetet Egerbe kell hordani, azért fi zetni kell. A villany drágább, mint a városban Majd’ húszezer kell ahhoz, hogy a víz a ház elé érjen. Fürdőszobát építeni csak akkor lehet, ha vízzárótartályba gyűlik a szennyvíz, (hiszen az elszivárgó szenny Eger legjobb ivóvizet adó rétegébe jutna!). De még ha járda kell, ahhoz is kevés a tanács pénze. Ezek gondok falun — városban mindez költségvetési kérdés. Amit ilyen helyzetben, pénzszűke idején adni lehet: csakis a nagyobb demokrácia. a tisztes emberi szó, az összetartozás érzésének erősítése. Hát, ez az, ami most talán a víznél is jobban hiányzik Felsőtárkányban... ★ A riportutunk utáni esős időjárás miatt ismét tájékozódtunk az érdekeltektől. A község lakói szerint minden maradt a régibenAz ő - véleményüket erősítik meg Simon Lajos szavai is: — Az esőzés következtében a felsőtárkányi patakban már található kevés víz, ez persze, korántsem elegendő. A felszínközeli kavicsos rétegben viszont egyáltalán nincs. Annyira kiszáradt ugyanis, hogy jóval több csapadékra lenne szükség. Hogy mennyi idő alatt töltődik fel ez a réteg, arra nincs tapasztalatunk, eddig ugyanis még sohasem volt Olyan tartós szárazság, mint a megelőző években. Szalay Zoltán Kőhidi Imre Vízen pihen a vendég Hajószálló a Tisza II.-n Barta Barna kertésztechnikus — a kiskörei nagy- beruházás egykori parképítője s a szemközti Abád- szalók mostani „fóliása”, messze földön ismert palántanevelője — amikor szép szakmáját tanulta, aligha gondolt arra,, hogy a víz egyszer így megbabonázza, valaha maga is a Tiszára száll, s a hullámok fölött keresi a kenyerét. , Most mégis nagyon úgy néz ki, hogy arrafelé tart. Hiszen immár hónapok óta két hajója is ring a habokon s maholnap talán kapitánynak szólítják a nagyközségben. — Legalábbis: „hotelparancsnoknak” — mondja mosolyogva a megjegyzésre a vállalkozó kedvű fiatalember a folyóparton. vízi szállói előtt. — Mert a kiszolgált járművek itt most végképp horgonyt vetettek, nem mozdulnak tovább. Ha pedig így van, igazán méltatlan lennék az előkelőbb titulushoz ... Valójában csak szobatulajdonos vagyok, egyetlen láncszem a fizetővendég-szolgálatban. Persze, azért nem akármilyen! — teszi hozzá egy kicsit hetykébben. — Ha jól tudom:, az országban sincs más, aki azt csinálja mint én .. . — Honnan az ötlet? S egyáltalán hogyan vesz ma valaki éppen hajókat? — kérdem a szalóki szállodást nem kis csodálkozással. — Véletlennek is nevezhetném a dolgot — feleli, hogy jobban belelendülünk a beszélgetésbe. — Két esztendeje találkoztam egy szegedi hajóssal, aki a „FÓKÁNÁL” dolgozik. pontosabban: a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál. Saját kis hathengeres vontatójával jött ide a. vízlépcsőhöz, ahol kikötött apja társaságában. Belevaló fiúnak láttam, hamar összebarátkoztunk. Egész nyáron itt ragadt, s hármasban, többesben sok kellemes órát eltöltöttünk együtt a járgányán. S közben teljesen „beleestem” a hajójába. Ügy megkedveltem, hogy érdeklődni kezdtem a sráctól: nem tudna-e valahol a számomra is hasonlót. Ajánlott egyet Baján, de azt oly távolinak találtam, hogy utána sem mentem. A gondolat azonban nem hagyott nyugton. S addig keresgéltem közelebb is, amíg Ti- szavalkon rá nem akadtam ismert színművészünk „Be- re”-jére. Azt nallottam róla, hogy már régóta ott vesztegel, s biztosan eladó. Szóval, a sejtés igaznak bizonyult. s nemsokára megkötöttünk az alkut. Igen olcsó vétel volt. Igaz. utóbb költenem kellett rá, amíg úgy nézett ki. mint jelenleg. S ráment legalább háromhavi munkánk! Ma már meg sem látszik rajta, hogy voltaképpen még 1938- ban épült, pénztárhajóként éveket szolgált a Margitszigetnél s jó darabig a filmgyár is használta ... Aztán úgy véltem, hogy nagy lesz a családnak, jobban teszem, ha csak a parton hagyom. s kiadom a kabinjait a környéket annyira ostromló nyaralóknak. Amint pedig az ötlet megtetszett az üdülőknek, ví- kendezőknek s számukra a szobák mind kevesebbeknek bizohyultak: meghánytamvetettem az ügyet s csak elmentem azért a bajai hajóért is. Majd — Jugoszláviát érintve, Titelnél fordulva — elhúzattam a Su- govicáról. Ez már sokkal többe került, mint az első, de így is nagyon megérte. Mert a valamikori „munkásszállás" már 36 méter hosszú tanyahajó, 10 fülkével, konyhával, tágas társalgóval, mosdóval, miegyébbel. Igazi vízi szálló. Mármint most. Mivel a szobakiadási engedély megszerzése azért sajnos nem ment olyan egyszerűen, mint a vízügyi. A hajó ugyanis — ugye? — nem ház. így a jogszabályok között még utalást sem találtak a hivatalban arra, hogy ugyanúgy kiadható, mint a lakás. S mondjuk: panzióhoz hasonlóan kezelhető. No, de most már igazán mindegy. Túl vagyok a nehezén s júniusban kezdem az első komolyabb szezont. A két hajón még buzgól- kodik. Családtagjaival, rokonaival, barátaival jócskán van mit tennie rajtuk. Pedig már rég’ benn van a központi fűtés, a folyóvíz meg a villany, csupán festékből több mint 7 mázsá- nyit felhasználtak. Nem beszélve a tapétáról vagy az egyéb anyagról, összkomfortos a hotel már így is, egész évben használható, de még lakályosabbá szeretnék tenni, egyre csinosítják. A nagyobbikön, a „Baja” nevet viselőn a régi kormányállásban és alatta például külön játékszobákat rendeznek be a gyerekeknek, míg a felnőtteknek a társalgón kívül, fedélzeti terefere-teraszt is megpróbálnak kialakítani a kellemesebb pihenéshez. A „kapitány” bizakodik. Meggyőződéssel vallja, hogy sikere lesz annak, amihez a Tisza II.-n hozzákezdett... Gyóni Gyula
