Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 24., csütörtök A isidó villás! és történeti gyűjteményt bemutató újjáalakított Zsidó Múzeumot ünnepélyesen nyitották meg Budapesten, a Dohány utcában. A megnyitó a magyar midóság deportálása megkezdésének 40. évfordulójáról megemlékező eseménysorozathoz kapcsolóMegnyitották a felújított Múzeumot dlk. (MTI-fotók: Horvát Éva felvételei — KS) Ők ketten — egyedül A gyöngyösi II. országos monodrámaszemle első előadásaként, kedden este Káló Flórián Egyedül című játékát láthatta a közönség, Almási Éva, érdemes művész szereplésével. Mint ismeretes, a szerző Dómján Editnek állít emléket e darabjával, annak a színésznőnek, akinek művészetére, egyéniségére ma is egy ország emlékszik. Hangját őrzik a lemezek, a rádiófelvételek, varázsos lényét a filmszalagok. Tragikus, hirtelen halála nemcsak a művészete iránt rajongókat döbbentette meg, nemcsak a pályatársakat viselte meg, de mindenféle mendemondának is táptalajt adott. Félhettünk volna hát attól: a színész-író, avagy az iró-színész — ki nem pusztán kollégája volt Dómján Editnek, de mint ember is közeli társa —, e darabjával olyan intimitásokhoz nyúl, hogy a néző avatatlan kulcslyuk-szemlélőnek vélheti magát a darab láttán. Nos, Káló Flórián megóvott mindenkit ettől. Elsősorban a művészt, de megóvta magát és a közönséget is. Meglehet, furcsa egy színpadi műről, előadásról írott sorokban mindenekelőtt erre felhívni a figyelmet,— ám éppen ebben rejlik annak titka, hogy vérbeli monodrámát láthattunk, méghozzá magas fokon. Akár a műre, akár az előadásra gondolunk. .. A színész Káló Flóriánt, mint színpadi szerzőt, már nem kell felfedeznünk. Mégis, látván e darabját, fölfigyeltünk a remek szerkesztésre, a finom poentirozásra, az ellentétek játékának bravúros megoldására. A dalbetétek — Aldobólyi Nagy György zenéjével és kíséretével — óriási szerepet játszanak az előadásban. Nemcsak a gerincét képezik a darabnak, hanem előbbre is lendítik a cselekményt, egyre inkább fokozzák a hatást. Szépek e sanzonok. Stílusukban teljes mértékben illeszkednek a műhöz, méghozzá oly módon, hogy egyben mementóként is hatnak. Idézvén nemcsak a színésznő egyéniségét, de magát a kort is. A szöveg jellemábrázoló erejű, a zene több, mint illusztráció: hangulatfestő. Ruszt József rendező úgy állította színpadra a darabot, hogy egyaránt teret adott a színésznőt megformáló Almási Évának és a megjelenített Dómján Edit emlékének. Épp ~e kettős síktól született nagyszerű előadás. A hangszórón bejátszott eredeti sanzonok összhangot teremtettek a most és itt pergő képekkel, egyben megadván az előadás ritmusát is. Nagy lehetőség egy színésznőnek e szerep, — véli bárki, aki részese volt az élménynek. Ám, ha mélyebbre nézünk, úgy tűnik: ez a szerep Almási Évának született. Annak a művésznek, aki mindent tud a színpadon, aki mindent tud a színjátszásról. Jutalomjáték? Meglehet. De egy ilyen színésznő, aki ekkora alázatra is képes művésztársával szemben, szerencsére újabb és újabb csodákra is hivatott. Mikes Márta HIVATASA: GYÓGYPEDAGÓGUS „Legfontosabb eszközünk ■ a türelem” (Fotó: Szántó György) Az úttörőcsapat kis szó- bajáiban kalitkába zárt zebrapintyek, p&pagájok, valamint terróriumokban nyüzsgő tengerimalacok és Szíriái aranyhörcsögök. Kopasz Arpádnéval. a Heves megyei Kisegítő. Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon csapatvezető tanárával nehezen indul el itt a beszélgetés, hiszen először a kis állatokkal ismertet meg bennünket. Nevén szólítja az an- gónamalacot, megröpteti a madarakat, s enni ad nekik, dicséri azok ügyességét. Már-már öncélú hobbinak, a nehéz munka közbeni ki- kapcsolódásnak gondolná az ember a díszállatok pá- tyolgatását. amikor kiderül, hogy tanítványai kedvéért neveli őket. — Nagy örömmel térnek be ide a tanulók — mondja. — Különösen azoknak a kedvencük ez a sarok, akiknek nincs családjuk, s vágynak a szeretetre. A kis élőlényeket simogatják, be- cézgetik. Így próbálnak valamit pótolni szeretetigé- nyükiből. Értelmi fogyatékosokkal foglalkoznak ebben az egri intézményben. Vitathatatlan, hogy a kisegítő iskolásokhoz végtelen türelem kell, tmert enélkül aligha sajátítanák el a tananyagot megfelelően. Ugyanis a kicsinyek megtartó emlékezete, memóriája sérült. — A mieink az átlagosnál nehezebben jegyzik meg a fogalmakat — így Kopászné. — Sokszor a sikertelenség teszi őket idegessé, kapkod óvá. Ezek legyőzéséhez szükséges a pjedagógus türelme. De azért vagyunk itt. hogy minden egyes esetben megtaláljuk a leghasznosabb módszert. Csak így tudjuk felkészíteni a sérült és érzékeny gyermekeket a társadalmi bei Illeszkedésre. Szinte valamennyiüknek nagy a kézügyessége. Erre épül az oktatásuk. Gyárakba is kijárnak. A nyolcadik osztály elvégzése után Csepelen, a Kisegítő Iskolák Továbbképző Tagozatán folytathatják tanulmányaikat. Ott ugyanis afféle betanított munkásképzés történik. A fiúk építőipari, a lányok szövő-fonó alapszakmát szerezhetnek. Neveltjeink jó munkaerőnek számítanak, különösen abban az esetben. ha a munkahelyen is kellő türelemmel fogadják őket. Tapasztalataink szerint azonban nem minidig megértöek velük szemben. Ha néha visszatér egy-egy hajdani diákom, s kudarcáról számol be, úgy érzem, hiábavaló volt minden igyekezet. Kopasz Arpádné 15 éve áll a katedrán. Először tanárképző főiskolai végzettséggel általános iskolában dolgozott. Véletlenül sodródott a gyógypedagógusi pályára. Férjét Egerbe szólította munkája, s a feleség „csak” a kisegítő iskolában kapott állást. Mindez immáron kilenc éve történt. — Mindig a pjedagógusi pályáról álmodoztam — vallja. — Érettségi után biológia-gyakorlati foglalkozás szakos tanári oklevelet szereztem. Ekkor még nem gondoltam, hogy a gyógv- ptedagógusság nekem való. Most viszont nem tudnám elképzelni más helyen az életem. Amikor reggelenként belépünk ide, a kicsinyek már várnak ránk az ajtóban. Megsimogatnak bennünket. Ez másféle iskolában nem jellemző. Persze, az is igaz, hogy az itteniek nagyon érzékenyek A kapuban el kell felejtenünk minden gondunkat, mert ha nem tesszük, észreveszik rajtunk, hogy rosszkedvűek vagyunk. Ilyenkor még a szokásosnál is lassabban haladunk a leckével. Szerencsére nagyon megértő a családom. Férjem és két lányom sok házi munkát levesz a vállamról. hogy ne legyek fáradt, ha munkába indulok. Kollégái nagyra értékelik szaktudását, ezt igazolja többek között az is, hogy ót választották az úttörőcsapat vezetőjévé. Egyébként az itteni őrsök életében a játékos programok a meghatározóak. Különösen a sportot kedvelik, de az intézmény jól működő bábszakkörrel is büszkélkedhet. Miközben mindezeket elmeséli, néhány apróság az aranyhörcsögök hogyléte felől érdeklődik. S megkérik Kopasznét. ha befejeztük a beszélgetést, engedje be őket játszani azokkal. Nem sokáig várakoztatjuk a gyerekeket ... Homa János Felújítják a szilvásváradi körtemplomot A napokban kezdték meg a szilvásváradi református műemlék körtemplom felújítását. A községi tanács vb-titká- ra, Kovács Mihályné elmondta, hogy a település anyagi lehetőségeit meghaladó munkálatokhoz több intézmény — így az OMF, a megyei tanács, a MEBIB és a Bélapátfalvi Cementgyár nyújtott segítséget. Sőt, a község lakosai nemcsak pónzzel, hanem társadalmi munkával is hozzájárulnak a kiadásokhoz. Az építési és kőművesmunkával megbízott edelényi gazdasági munkaközösség már megkezdte a külső vakolást. Szeretnék július végére átadni az átépített templomot, hiszen a kitűnő akusztikájú épületben a nyári hónapok alatt hangversenyeket, orgonaesteket is rendeznek. Zvoloszky Zita illusztrációja — Megengeded? — Persze. Egész délután magát vártam. — Csak nem? — Ilyen lerobbant palik csak nékem juthatnak. — Ezt meg honnan veszed?' — Lesír magáról. Tudja, a magányos pvancserek csak ide-oda lötyögnek, nem tudnak mit kezdeni magukkal, nincs biztos társ. akihez menekülhetnének. Így aztán legatyásodva lődörögnek. — Ne mondd! — Tutti. Az ember figyel, ráragad minden, akár a kosz. — Iszol valamit? — Amit maga. — Lehetnél egy kicsit kedvesebb is! — Szeretné? — Nem is tudom. Tulajdonképpen mindegy, ha te így érzed jól magadat. Egyébként eltaláltad, hogy egyedül vagyok. Már egy éve. A feleségem lekopasz- totta a lakást, én meg úgy forgolódom benne, mint egy idégen. — Behapsizott az asszony? — Így is lehet mondani. Most már a saját bőrömön is tudom, hogy kapuzárás előtt minden nő megbolondul. Vagy bogarasakká válnak, vagy az első adandó jött-ment alak karjába zuhannak. Ámítják magukat. Mi meg tehetetlenül állunk és rágjuk magunkat, hogy mit és hol ronthattunk el. — Ahogy elnézem, maga is inkább a nyugdíj felé járhat közelebb, mint az érettségihez. Azt hiszi, hogy magukat, férfiakat nem éri utói ez a kapuzárásos nyavalya? Elég sok ilyen bizonyítani akaró fószerral volt már dolgom. Ezek egyike sem az élvezetért csinálta, hanem azért, hogy a végén megkérdezze: ugye jó voltam? A pénzéért pedig naná hogy dicsérem, mint édesanya a hülye gyerekét. — Hagyjuk ezt! Hogy’ hívnak? — Andrea. És magát? — István. Egri István elvált, de nem lerobbant, csak semmihez-nincs-kedvű. — Akkor miért ült ide? '— Hivatásos vagy? — Maga nyomozó? — Miért ne? Elővegyem a személyimet? — Fölösleges. Kopjon le és ne maceráljon! — Nem kell rögtön megsértődnöd! Inkább legyél kedvesebb! Mérnök vagyok és nem akarok tőled semmit, csak fecsegni. — Tehát mégis igazam volt. hogy kiborult. De engem ne téveszen össze a lelki elsősegélyszolgálattal! — Szóval hivatásos vagy. — Nem, ha mindenáron tudni akarja. Most éppen nincs pénzem. — Nem tudsz kölcsönkérni valakitől? — Kitől? Senkim sincs. Gyivis voltam. A meló nem dob fel, de legalább adtak munkásszállást. A' fiúm pedig piszok módon ejtett. — Mi az, hogy gyivis? — Talált gyerek vagyok, na. Lesz üzlet vagy nem? — Nem ismered a szüléidét? — Már a kórházból dobbantott az anyám. Intézetis voltam. A nevelőszüleim is csak azért ragaszkodtak hozzám, mert tudtak dolgoztatni. Megszöktem tőlük, akkor már inkább az intézet. A melegszívű gondoskodóktól herótom van. Na. ne vágjon már ilyen savanyú kép>et. hanem nyilatkozzon! Lesz üzlet vagy nem? — Ragaszkodsz hozzá? — Mondtam már, hogy nincs egy árva kanyim se. — Értelek. De ebben a „szakmában” kedvesek a lányok. — Ha fizet, azt csinálom, amit mond. — Mennyit kérsz? — Ezret. — Aha. És ezért a p>énzért a végén meg fogsz dicsérni? — Ha erre van szüksége, igen. De a p>énzt előre! — A lányom lehetnél. — Ezt most hogy’ jön ide? — Nem tudnám megtenni. — Ne kábítson! Akkor minek ült ide? — Itt volt hely, mondjam ezt? — Akkor ugrott az üzlet, már itt se vagyok. — Várjál! — Mire? — Adok pénzt. — Komolyan? — Ezret mondtál? — Igen, szivi. Látja, a komplexusaival együtt engem is sikerül levetkőztetnie. Nos. kedvesem, akkor mehetünk, nem? — Félreértesz. Én csak segíteni akarok neked Mondtam már, hogy a lányom lehetnél. — Akkor adja annak. — Nem tudom, nincs lányom. — Akkor tartsa meg. Ez üzlet.. apukám. A viszont! — Ne csináld ezt a dolgot! Olyan fiatal vagy és szép! Találsz te biztosan egy rendes srácot... — aki elvesz és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Na, jó volt, kedves tévé-maci, a mesének vége, aludjatok szép>en! — Segíteni akarok rajtad! De nem egy éjszakára, érted? ÉRTED?! — Nem és nem is akarom megérteni. Mondtam már, hogy talált gyerek vagyok. Engem még maga se akarjon megtalálni! Elég volt tizennyolc éven át elviselnem a fenenagy gondoskodást. Na. ezt értse meg, tudóskám! Szűcs Mariann: Ötórai tea?
