Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-23 / 119. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 23., szerda Látogatás Benedek György műtermében A kő mestere.•• A kert a szobrokkal (Fotó: Szántó György) Otthona a sokak által elképzelt klasszikus „művész- tanya”. Műtermét úttalan utakon, névtelen sikátorokon át lehet megközelíteni, kertjének romantikáját fokozzák a szanaszét álló kész, ■félig kész szobrok, megkezdésre váró bazalttömbök. A ház helyiségeit egy hajdani garázs bővítésével két kezével alakítgatta ki. Itt egy boltív, ott egy barátságos sarokmélyedés, másutt épp a süllyesztett padlózat teszi meleggé a belső hangulatot. Na és persze a gazdáikra oly jellemző tárgyak. A múlt népi emlékeitől kezdve a szerszámokig. a befejezett hatalmas képekig, s a most formálódó Bernáth Auréí-mellszoborig. Itt. ebben a környezetben tervezte, álmodta meg Benedek György Munkácsy- díjas művész azt a monumentális kompozíciót, amellyel a Csány határában elesett vörös katonáknak állítanak majd emléket. — Valaha festőként indult. Meglehetősen ritka dolog, hogy valaki az ecset után válassza a vésőt. Inkább a fordítottja jellemző, önnél mi motiválta ezt az érdekes pályamódosítást? — kérdeztük a mestert. — Azt hiszem, nem jelentett ez túl nagy fordulatot, hisz voltaképpen mindig érdekelt a kő már főiskolás koromban is. Igaz, festőként végeztem 1960- ban Bernáth Aurél osztályában, de már növendékként megpróbálkoztam a faragással. Ezután teljesen egyenrangúvá vált a két művészeti ág szeretete bennem. Párhuzamosan dolgozom hol egyegy képen, hol egy-egy szobron, sőt, újabban megpróbálkoztam a faintarziával is. Egyikkel „kipihenem” a másikat. De az tény, hogy hat-hét éve inkább csak szobraimmal veszek részt tárlatokon. Talán azért, mert jobban sikerült kifejezni velük magam. Az emlékmű az előzetes tervek szerint háromalakos lesz. Több méter magas, a figurákat szöges drót övezi, „tartja egybe”. — Hogyan született meg ez az ötlet? — Nehéz szavakkal megfogalmazni^ az ilyesmit. Ha az ember vjót csinált. (és persze, mindig erre törekszik). akkor voltaképp majd mindegy, milyen folyamat előzte meg a végeredményt. De mégis . . . Nos. eredetileg egy két méter magas szobron gondolkodtam, de rájöttem, ez nemcsak túl drága lenne ahhoz, amilyen kicsi, de egy hármas útkereszteződésnél nem is igen hat. Ügy kell megoldanom a dolgot, hogy az autókban elsuhanok is észrevegyék az emlékművet, s bennük is keltsen valamilyen érzést. Ne csak azokban, akik évente egyszer megkoszorúzzák. — A bazaltot pedig azért választottam, mert úgy vélem, minősége, komorsága nagyon illeszkedik a témához, jói kifejezi azt a Munka közben — Hobbija? — Az eddig elmondottakon kívül nincs... — Mikorra lesz kész a mű? — A zalahalápi bányában fogom megcsinálni, mert szerintem ott van a legjobb mimiőségű anyag. A szabadtéri munkákhoz — robbantás. kőválogatás, kőfaragás — nyitván jó idő kell, így július előtt nem hiszeím, hogy sikerülne befejeznem. A különböző darabok ösz- szeállítása Csányban újabb három hetet vesz igénybe. Az eredeti elképzelések szerint augusztusban lesz az avatás. N. Zs. Benedek György szörnyűséget, ami itt történt. — Mennyi idejét veszi el egyegy napon az alkotás? — Nyolctó] négyig dolgozom itt a műteremben, hacsak nem jönnek látogatóim. (A közeli óvodások. a művelődési ház csoportjai gyakran megkeresnek, sőt. egy ilyen látogatás nyomán kértek föl a csányiak is a tervezésre.) Négytől tanítok a Vasutas Képzőművészeti Körben. — tíz éve mindén délután 5-től 8-ig. Szeretem ezt a területet is, mert ilyenkor kénytelen az ember egy csomó dolgot elmondani, ezért előbb alaposan átgondolni. Az esték a családomé. Nemzedéki ellentét Ez azért mégiscsak disz- nóság, kérem'. Bemegy az ember az üzletbe, köszön. Tudom, hülyeség, mert ezek a csitrik akkor se köszönnek vissza, ha fölbukik bennük az ember. Rendben van, ne köszönjenek vissza. Én akkor is köszönök, kérem, mert hajdan engem még arra tanított az édesanyám, hogy minden bácsinak köszönni kell. Meg természetesen a néniknek is ... De hogy ezeket a csitriket mire tanítja az édesanyjuk? Legföljebb arra, hogyan kell bevenni az antibébitablettát, de még ahhoz is maflák, mert összetévesztik a kalmopirinnel, vagy a fiúnak adják be. No mindegy, ezen nem fogom fölizgatni magam. Odam’égyek az egyikhez. Helyesbítek, kérem; az egyik párhoz, mert ezek mindig ketten unatkoznak a zsúfolt üzletben. Szóval, odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, van-e holland tapétájuk. Mi erre a válasz? „Nem tudom, tessék megnézni a polcon, ott a második sorban." No igen, ha ez olyan egyszerű lenne ... Honnét második az a polc? Elölről, vagy hátulról? Aztán hol van rajta a holland tapéta? Alul, vagy felül? Megnézem, hogyne nézném. No de kérem, amikor én voltam kereskedőinas, futottunk a vevő elé. „Isten hozta, kedves vevő elvtárs! Mivel szolgálhatunk a kedves vevő elvtársnak?” Egyszer még a városi tanács elnöke is bejött hozzánk. Ezek meg? Eh ... Tudják mi volt a halaszthatatlan megbeszélni valójuk? A saját két fülemmel hallottam, kérem. Az, hogy este, a diszkó után fölmenjen-e a Józsihoz, És vajon miért megy föl? Na miért? No, ugye! Hát erről van szó, kérem! A szex! Mindig, és mindenütt az a szex! Jó, mi is voltunk fiatalok. Nem mondom, ha üres volt a bolt, én is elhúzódtam néha a segéd úrral csóko- lózni a raktárba, ■ de nem olyan szemérmetlenül, mint ezek. Bár ne tettem volna .. . Mennyit sírtam, mert az iskolában zabinak csúfolták a fiamat... Ezek meg? Ellopják az anyjuktól az antibébi-tablettát, kicserélik kalmopirinre, az meg szegény mehet az orvoshoz küretre. Tudom én, kérem, én is voltam kétszer a lányom miatt. De mindez nem érdekel, nem hagyom fölugratni a vérnyomásomat. Tudom, hogy ha a zsebembe nyúlnék, rögtön ugranának. Egyből lenne holland tapéta. De hát lopom és a pénzt? Nem lophatom, mert az üzletvezető-helyettes hordja a postára. Én, kérem, csak abból a kevéske borravalóból élek, amit néha a zsebembe csúsztatnak. A múltkor is képzeljék, bejön az üzletbe egy olyan ügyefogyott formájú-, cin- gár legényke. Éppen a kolléganőmmel beszélgettünk az áremelésről, meg arról, miből lehetne olcsó vacsorát főzni. Hát nem odapofátlankodott hozzánk?! Azt mondja: „Kézit csókolom, egy öltönyt szeretnék venni". Először úgy tettünk, mintha nem vennénk észre. Azt hiszik, odébbállt? A frászt. Pedig a Joli éppen akkor mondta, hogy a Nők Lapjában van egy olcsó recept. Be is ment érte az öltözőbe. Elhatároztam, hogy nem idegesítem föl magam. De ez a mafla kölyök csak nem hagyott békén. „Kézit csókolom, egy öltönyt szeretnék venni.” Nem válaszoltam, mert még azt hiszi, én vagyok a reszor- tos, pedig a Joli pultja volt. Én csak a receptért mentem át hozzá. Erre a kölyök megint rákezdi: „Kézit csókolom, egy öltönyt szeretnék venni”. Erre aztán már én is kifakadtam. Mondom: „Jó napot! Erre az alakra? Maga egy gnóm!" Képzeljék, a pasas elővett egy százast, és a zsebembe gyömöszölte. Azt mondja: „Kézit csókolom, hálás lennék, ha segítene ...” „Hát így egészen más, délceg, szőke hercegem” — feleltem, és kerestem neki a raktárban egy olyan öltönyt, hogy no. Meg is szidott érte a fö- nökasszony, mert azt már ö is eladta kétszázért. No de kérem, hát valahol itt kezdődik a kereskedelem, nem ezeknél a mafla csit- riknél, akik még visszaköszönni se tudnak ... T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Asperján György dokumentumai, az „OI y korban éltem én...” Radnóti Miklósnak 1944 májusában írt versét, a Töredéket idézték: „Oly korban éltem én e földön, Imikor az ember úgy elaljasult, /hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,! mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. /az áruló, a rabló volt a hős, /mikor ki szót emelt, bújhatott...” A fasizmus kora ez. a háború évei, amikor milliók haltak meg egy eszméért és hitükért. Erre mutat a műsor alcíme: „Az európai ellenállók 1941 és 1945 között írott búcsúleveleiből.” Elesett harcosok üzentek az utolsó órákról, amikor még elmondhatták, mennyire szerették volna az életet ezután. Partizánok, francia kom- münárok. oroszok, a krasz- nodári Ifjú Gárda tagjai, olaszok, bolgárok, zsidók, magyarok, hollandok, osztrákok. horvátok. csehek búcsúztak itt az élettől. Utolsó szavaik életük és harcuk értelméről, a győzelemről, reményekről és a szeretetről szóltak. (Az ember tragédiájának egy mondatát hallottam mellé: „Portested is széthulland így. igaz, /De száz alakban újólag felélsz...” /Így: „Ti talán szerencsésebbek lesztek nálam és megéritek azt a boldog napot, amelyen az igazság győzedelmeskedik majd. s akkor áldani fogjátok mindazokat, akik áldozatul estek, „A mi sorsunk semmi a háborúba sodort nemzetek szerencsétlenségéhez képest...” Sohönherz Zoltán fiának írt az élet értelméről és a természet törvényéről, arról, hogy minden keletkezik és elmúlik. Biztos, hogy még nem érti, milyen nagy háború volt ez, de arról is. hogy „nem hal meg azért mindenki, akit a földbe tesznek.” A harmadik azt írja fiainak, hogy tanulmányozzák a német nyelvet, kultúrát, tudományt és „mindezt a német fasizmus szétzúzására és megsemmisítésére kell, hogy felhasználjátok.” Bátorság, forradalmi tett, az élet szeretete, a boldog élet reménye jellemzi ezeket az írásokat, amelyek csak elvétve szólnak bosz- szúról. inkább a szeretetről: „Szeressétek az életet! Tanuljátok meg a szerete- tet! Védelmezzétek a szeretetett" „Ahhoz, hogy egy nép élni tudjon, sokaknak meg kell halni”. És tanácsok az élet értelméről: „Élni a lehető legtisztességesebben. Aki csak magának él, aki csak önmagában keresi a boldogulást, az nem él se jól, se boldogan. Mindig több a mi, mint az én”. Az utolsó percekben egymásra hullottak a szinte minden európai nyelven leírt félmondatok, kifejezve, hogy az ellenállásból nem volt európai nép, amely kivonta volna magát. — A dokumentumok száraz adatai csak a hitelességet igazolták, de a pontosan mondott Radnóti-vers, a vallomásokat átszövő zene rekviemmé emelte a félórát elesett harcosok emléke előtt. A keserves órákban azonban megszólalt a bizonyosság. a jövő képe: „Fiaik majd felépítik azt a világot, amit apjuk harc közben elképzelt. És az is kemény harc lesz. A legnagyobb feladat. ami elé az emberiséget valaha is állították. Mit jelent az egyes ember élete, ha ilyen óriási cél eléréséről van szó? Ebergényi Tibor A szülők és az iskola Dr. Füle Sándor újabb könyvéről Régen várt kötetet jelentetett meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Tankönyvkiadó az elmúlt napokban. Az ősrégi téma először kapott könyv alakjában önálló kifejtést, jóllehet a szülők és az iskola kapcsolata állandó problémája pedagógiánknak. E kötet a kézikönyv szerepét vállalja magára. Választ igyekszik adni a szülői munkaközösségek, a pedagógusok, az igazgatók, a család és az iskola kapcsolatát érintő szinte valamennyi kérdésre. Közismert tény, hogy a célkitűzésünkben szereplő nevelő, személyiségfejlesztő iskola megvalósításának egyik fontos tényezője a család és az iskola jó kapcsolata. Ma még ezt számos esetben megnehezíti az a tény, hogy képtelen megvalósulni a partnerszerep, hogy egymásra mutogatnak a szülők és a pedagógusok, hogy a családi nevelés mintegy ellenlábasaként jelentkezik az iskolainak. Minaddig pedig, amíg nem valósul meg a jó együttműködés, a legszebb koncepció is csak jelszó. Az együttműködés hiányosságai részben abból erednek, hogy nincs kellő tudatosság a családi nevelésben, hogy nem szándékkal ugyan, de ellene dolgozik, sok szülő a pedagógusnak. Megyénkben az elmúlt hónapban fejeződött be Gyöngyös város Tanácsa művelődésügyi osztálya és aTIT közös rendezésében a szülői választmányok téli akadémiája. E sorok írója is az akadémia előadói között volt. Sok-sok élményt adhatott mind a plenáris, mind a szekcióbeli előadások és kunzultációk alkalmával. Ismét meggyőzték többek között arról is, hogy óriási belső tartalék rejlik a családi nevelésben, a szülők aktív gyermeknevelő tevékenységében. A további eredményes együttműködés alapját képezi a partnerkapcsolat kialakítása, a szülők tudatosabb felkészülése a nevelés folyamatában való aktív részvételre. Ezt a célt szolgálja ez a kötet is, amely a jól ismert szerző bevezetőjében vázolja fel a szerepvállalást Az öt fejezetből álló könyv első része a szülők nevelőfeladatairól, a család funkcióiról szól, a második arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy mit kell tudni a szülőknek a ma és a holnap iskolájáról, az iskola és a család kapcsolatáról. A 3. és a 4. igen sokrétűen mutatja be a szülői munkaközösségekkel kapcsolatos tudnivalókat, majd • az utolsó mellékletet tartalmaz bibliográfiával, a rendtartások szövegével, a nevelési tanácsadók és az úttörőházak címjegyzékével. A 15 íves, 7600 példányban megjelent kötet félő, hogy kevésnek bizonyul, hiszen joggal tart rá igényt a pedagógusképzés is, ahol alapirodalommá válik köze- lesen. Érdekessége a könyvnek, hogy a szerző igényt tart az olvasók „visszajelzésére”, érdeklődik a hasznosíthatósággal kapcsolatban. A szándék egyértelmű: az újabb megjelentetéskor szeretné figyelembe venni az észrevételeket, tapasztalatokat is. A munka értékes tartalmához méltó a nyelvi megformálás. Dr. Nagy Andor
