Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

*

NÉPÚJSÁG, 1984. május 23., szerda

Őszinte barátokra találtunk

— Egerbe azért jöttem, hogy megismerkedhessek az ide érkező szovjet csoportok programjaival, láthassam szálláshelyeiket, s azt a sok kulturális értéket, amelyre joggal büszkék lehetnek e szép kisváros lakói. Az az idő, amit itt elköltöttem, nagyon kevés volt, de így is tovább erősödött bennem az a vélemény, hogy az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda sokat tesz azért, hogy az ide érkező vendégeik jól érezzék magukat, s kellemes élményekkel távozhassanak. Tapasztalhattam a híres magyar vendégszeretetet itt, az önök megyéjében. is, s úgy érzem, őszinte barátokra találtunk a Heves megyeiekben.

— A világ legnagyobb ifjúsági utazási irodája a Szputnyik. Ez a titulus a terület nagyságának, az ott élő fiatalok számának tudható be, vagy programjaik, kapcsolataik sokszínűsége miatt is elmondható mindez?

— Kétségtelen, hogy a terület nagysága, s a fiatalok nagy száma is közrejátszik ebben. Az is tény viszont, hogy a világ nyolcvannyolc országával, s ötszáz idegen- forgalmi szervezetével tartunk fenn kapcsolatokat. Európa valamennyi országa partnerünk, de szervezünk körutakat Afrikába, Latin- Amerikába is. Ez utóbbi két földrész a legnépszerűbb jelenleg fiataljaink körében.

— Az idei idegenforgalmi főszezon kezdete előtt több

Ahogy a világ legnagyobb ifjúsági utazási irodájának elnökhelyettese látja

Mint arról lapunkban nemrégiben beszámoltunk, a már 1985-re szóló szerződések megkötésére néhány napra hazánkba érkezett Vaszilij D. Matve- jev, a világ legnagyobb ifjúsági utazási irodájának elnökhelyettese. A szovjet Szputnyik Ifjúsági Utazási Iroda tisztségviselője felkereste megyénket is. ahol Pataki Sándor, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Heves megyei Kirendeltségének vezetője tájékoztatta a megyénkben kínálkozó programokról, de a megyei KISZ-bizottságon tájékozódott fiataljaink, ifjúkommunistáink életéről is. A városnézés, s az ifjúsági szálláshelyek megtekintése után arra kértük, foglalja össze tapasztalatait.

európai utazási iroda elnöke, magasabb beosztásban dolgozó tisztségviselője látogatott el megyénkbe. Többen magukkal hoztak idegenforgalommal foglalkozó újságírókat, filmes stábokat is. A kívülálló szemével hogyan látja, minek köszönhetjük ezt a nagy érdeklődést?

— Jó érzés önöknél vendégeskedni. A változatos programok mellett társadalmuk szilárd, környezetük biztonságot árasztó. A szovjet fiatalok körében nagyon népszerűek a Magyarországra szervezett utak. Ennek egyik alapja a két nép közötti megalapozott, őszinte barátság. Visszatérve a Szovjetunióba, beszámolnak a magyarországi szocialista építőmunka eredményeiről, mezőgazdaságuk sikereiről, s nem kevés élményt nyújt számukra az önök kulturális és sportéletével való megismerkedés sem. Mindezek vonzzák a fiatalokat. Ezeknek az ismereteknek a birtokában mi is szívesen utaztatjuk ügyfeleinket Magyar- országra, mivel úgy ítéljük meg, hogy a túrizmus fontos nevelési eszköz.

— A mostani tárgyalásokról megtudhatunk-e valamit?

— A következő évet nagyon fontosnak tartjuk. Szeretnénk, ha minél több magyar és szovjet fiatal ünnepelhetné együtt a II. világháború győzelmének negyvenedik évfordulóját. Mindent el kell követni ugyanis azért, hogy a borzalmak ne

ismétlődhessenek meg. A mai fiatalok nem tudják felfogni, hogy milyen áldozatokat követelt a háború. Azt a tényt például, hogy ötvenmillió ember vesztette életét.

— Tud-e ajánlani magyar kollégáinak olyan módszereket, amelyeket önök mindennapi munkájuk során sikerrel alkalmaznak?

— Jó lenne, ha több politikai programon vehetnének részt az ide érkező turistáink. Ellátogathatnának több üzembe, többet beszélgethetnének a magyar fiatalokkal életükről, örömeikről, sikereikről, gondjaikról. Nálunk ezek a programok az évek során bizonyították, hogy az őszinte baráti szálak a legtöbbször ezeken a fórumokon alakulnak ki. Persze minden ilyen, s ehhez hasonló út a tapasztalatszerzést is szolgálja. Érdeklődéssel hallgattam a tájékoztatókat, hiszen ezekből mi is profitálhatunk. Egy azonban tény: közösek céljaink, s arra törekszünk, hogy a jövőben tovább erősítsük a magyar és a szovjet fiatalok kapcsolatait, barátságát.

— ... és végezetül hadd használjam fel az alkalmat, hogy a Népújság hasábjain keresztül is megköszönjem azt a vendégszeretetet, amely- lyel fogadtak, s amelyben részesítettek ittartózkodásom ideje alatt.

Kis Szabó Ervin

22 év tapasztalatai

A jelszó: Utánam!

(Tudósítónktól):

Vannak emberek, akik, ha nincsenek jelen bizonyos eseményeknél, a résztvevőknek hiányérzete támad. Így érez- ne ma is több száz fiatal, hogyha Jánosi Lajosnak, az egri borgazdasági kombinát dolgozójának jellegzetes alakját nem látná feltűnni a különböző tömegsport-rendezvényeken, KISZ-es felkészítő táborokban. Első 'látásra szerény, csendes, zárkózott embernek tűnik, de közösségbe kerülve rövid időn belül őrá figyel mindenki. Kívülállók sokszor komolytalannak tartják, mert igazi vérbő humorával, az élet dolgainak jobbító szán- dékű fricskázásával mindig vidám hangulatot teremt maga körül. Tetteit azonban nagyon is komoly, céltudatos elhatározások vezérlik. Több mint 22 éve, hogy bekapcsolódott az ifjúsági szövetség munkájába. Azóta sok területen tevékenykedett, különböző vezetői feladatokat is ellátott, de mindvégig a fiatalok egészséges életmódra nevelését, a tömegsport kiszélesítését, népszerűsítését tartotta legfontosabb tennivalójának. Tíz éven keresztül volt a vezeösszeál Irtotta: Németi Zsuzsa

tője a KISZ Egri járási Bizottsága mellett működő sport-munkabizottságnak.

Ennek a kitartó, lelkiismeretes munkának elismeréseként felszabadulásunk évfordulóján a KISZ Érdemérem kitüntetést vehette át. Az ünnepség után beszélgettünk.

— Nem számítottam kitüntetésre, de nagyon jóleső érzés volt, amikor ,ismeretlen’’ emberek is gratuláltak. Valószínűleg a sportpályákon találkozhattunk — mondta.

— Miért lett éppen sportvezető a KISZ-ben?

— Novajon születtem. Itt .

élek ma is. Általános iskolás koromban gyenge fizikumú, vékonydangájú

srác voltam. Irigyeltem azokat, akik sokkal jobb teljesítményeket értek el. Adottságaimba nem nyugodtam bele, nagy akaraterővel egyénileg edzettem magam. Akkoriban sporteszközökből még nem volt ilyen bőség, mint ma: jól emlékszem, mindössze két bőrfoci árválkodott az öltözőben. Az eszközök hiányát áthidalta az olyan lelkes, szinte fanatikus emberek sportszeretete, mint községünkben Kuczora Sándoré. Később az ifjúsági mozgalomban már Ilyen szemlélettel szerveztük a rendezvényeket. Amibe belefogtam — legyen az egyszerű sportesemény, vagy bármilyen közösségi feladat —,

mindig igyekeztem lekiisme- retesen elvégezni.

Munkahelyemen és a lakóterületen is „sok követ megmozgattunk”, agitáltunk, hogy minél többen részt vegyenek spartakiádokon, futóbajnokságokon, kerékpár- túrán.

— Hogyan lehet eredményesen mozgósítani a fiatalokat? »

— Sok összetevője van, ezek közül a fontosabbak: mindenekelőtt a résztvevők igényeihez közel álló, sokszínű versengési alkalmat kel biztosítani. Vigyázni a játék tisztaságára... épp ezért nem szerencsés, ha a sportvezetők ünneplőbe öltözve vesznek részt a rendezvényeken.

Jelszavunk ma is az, hogy: Utánam! Az edzett ifjúságért mozgalom jó példa erre, csak oda kell figyelnünk, hogy munkaformáit folyamatosan megújítsuk és az élethez igazítsuk.

— Közeledve a negyedik X-hez, „öreg” KISZ-tagnák számít.

— Azt hiszem, közös célok esetén a korkülönbség nem jelenthet akadályt. Valószínűleg eljön az ideje, amikor el kell köszönnöm az ifjúsági mozgalomtól, de a sport szeretete és a kialakult barátságok már biztosan végigkísérnek az életben.

Tuza Ferenc

A tanulók bérmunkában gépi forgácsolást végeznek a Thorez bányaüzem számára

(Fotó: Szabó Sándor)

A VERS IS BELEFÉR

Merre tovább?

Ahogy hallgatom az igazgatót, Pólyák Györgyöt, egyre csak egy kérdés motoszkál bennem. Hogyan győzték ezt a rengeteg változást? Ugyanis alig telt el egy-két év a gyöngyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolában 1970- től úgy. hogy valami komoly módosítást ne rendeltek volna el a felettes tanügyi hatóságok.

Most a technikus-képzés bevezetése előtt állnak.

Aztán megnyugszom, mert kiderül, ők maguk sem repestek az örömtől az újabb és újabb fordulatok nyomán.

— Legalább három év kell a tanárnak is ahhoz, hogy begyakorolja magát az új feladatokba — jegyezte meg az igazgató szelíd belenyugvással. — De alighogy iáhangolódott, már jött a következő.

Mindezzel együtt is: engem a diákok hélyzete, jövője érdekelt jobban.

Az érdeklődés jó

Az eddigi években egyszer sem kellett azon keseregniük. hogy nincs elég jelentkező az iskolába. Pedig volt itt már elég sokféle oktatás. Most az a cél, hogy az érettségi mellett a végzett fiatal több szakmában is hasznosítható ismeretekkel rendelkezzék. Konvertálható tudása legyen, ahogy szokás mostanában mondani. Jól jár tehát az üzem is, ahová belép az ifjú leány vagy fiú. de jól jár maga a munkavállaló is. Nincs miért törnie a fejét, hogy mi lesz vele, kap-e megfelelő állást.

— Az a sokéves tapasztalatunk, hogy a mi volt diákjaink rövidebb idő alatt jutnak el középszintű vezetői munkakörökbe, mintha nem érettségiztek volna — teszi hozzá az igazgató.

Hogy mennyire veszik „komolyan” a fiatalok a tanulást? Álljon itt érzékelésül az iskolai átlag: 3 és 3,4 között mozog. A lemorzsolódás pedig? Évente nyolc-tíz diák mond búcsút az intézetnek. Ez pedig nem sok. Sőt!

Ma tizennyolc osztályban majdnem hatszáz diák csiszolja itt az eszét és lesi el a szakmai fogásokat.

Nyitva áll

A most végzők között van Janes Zsolt is. Géplakatos a szakmája. Hogyan került ebbe az iskolába?

— Mindig érdekelt a szerelés — válaszolja. — Most is örülök, ha a gépeken „babrálgathatok”. Az jó érzés. amikor valami elromlott és én megtalálom a hibát és ki is tudom javítani.

— Milyen céllal jelentkezett ebbe az iskolába?

— Tulajdonképpen nem tudtam, mi lesz velem a későbbiek során. Az járt az eszemben, hogy szakmám lesz. de tanulhatok is még azután is. Most már tanülni szeretnék, a Bánki Donát főiskolára jelentkeztem.

De jelentkezett még a katonai főiskolára is. A gyöngyösi iskola egykori diákjai kö2ül jöttek el néhá- nyan és... ők „tették a bogarat a fülébe”.

Vass Mónika Recskről érkezett Gyöngyösre.

— Jól csengett az iskola neve is, de otthon is megbeszéltük a szüleimmel és ők is úgy látták, jó lesz nekem ez — emlékezik vissza — Én most végzek, a húgom pedig ősszel a helyemre lép.

„Megfertőzte”. A bizonyíték tehát, hogy nem csalódott a valamikori elképzeléseiben. Mónika a postánál akar elhelyezkedni és majd levelező úton elvégezni a főiskólát.

Az intézet kapuja tehát nem csukódik be véglegesen

a diákok háta mögött: kinyílik. másfelé fs utat kínálva.

Könnyebb szót érteni

Magától értetődő, hogy a szakközépiskolában a technikai ismeretek elsőbbséget élveznek. Mi van a humán tárgyakkal?

— Nem panaszkodhatom

— néz rám Takács Albert- né úgy, mintha azt kutatná, hiszek-e a szavaiban. — Tanítottam korábban gimnáziumban Is, de azt állíthatom. hogy ez a mi gyerekanyagunk jobb. Szívesen tanulják a magyart is.

Az órán kívül még versmondó kör is tevékenykedik és irodalmi színpad is. Rendszeresen részt vesznek a különböző versenyeken és azokról helyezésekkel térnek meg.

— Én már az általánosban is szívesen mondtam verset — közölte Vass Mónika. — Árra mindig találok időt. hogy verssel, prózával foglalkozzam. A gondom inkább a vers kiválasztása. Hogy melyik a legkedvesebb? Mostanában Simon István versei „fogtak meg”. Persze, a Mirza.

Bizonytalankodva mondja, mintha azt várná, hogy megmosolygom. Utóvégre érettségi előtt áll és akkor a Mirza... ?

Ismeretlenül is a segítségemre siet a „Nagy Ö”. merít pironkodva vallja be Mónika, hogy benne kritikusára is talált.

— Még azt is megjegyzi, hogy: most nem volt jó a légzéstechnikád. És igaza van.

Íme, ezt teszi a vers, az irodalom.

Arra az eredeti kérdésre tehát, hogy „Merre tovább?”

— a válasz nagyon egyszerű. Nincs előre megszabott útvonal a szakközépiskola végeztével. A lehetőség sokféle.

Ehhez persze, egy jó iskola is 'kell.

G. Molnár Ferenc

Azon a napon történt, amikor a diszkóba mentem. A busz ilyenkor már nincs tele, amikor a városközpont felé megy. Már akkor megláttam, amint felszálltam.

Egyszerűen olyan volt, hogy észre kellett venni. Magára vonta az ember tekintetét. Én se tudtam mást tenni, mint hogy ránézzek. Legfeljebb húszéves lehetett, lágy, gesztenyebarna haja nemes lendülettel omlott a vállára, s meghatározhatatlan színű szemével pedig úgy nézett rám, hogy egyre izgatottabb lettem. Világoskék anorákot, szűk szoknyát hordott, és olyan lába volt, de olyan... Fiúk, aki nem néz oda, ha ilyen virgácsot lát, az vagy beteg, vagy — nőnemű!

Megérthetik tehát, miért helyezkedtem úgy, hogy a látómezőmben legyen.

És bármily különös, de ö is hosszasan nézett engem. Vagy csak optikai csalódás volt? Szája szögletén finom mosoly játszott, ami csak még kívánatosabbá tette.

Két megálló után elhatároztam, hogy meghódítom. Nem hordott gyűrűt, bűn lett volna, ha legalább meg nem próbálom. Lehet, hogy nincs programja és eljön velem a diszkóba. Hogy csodálkoznának a haverok! Persze nehezen volt hihető, hogy egy ilyen bomba csajnak estére ne legyen semmiféle programja.

További három megállót töprengtem azon, hogyan kezdjek bele, és semmitől nem féltem annyira, mint attól, hogy le talál szállni, mielőtt én elhatározom magam.

Miután a leglehetetlenebb variációkat ötlöttem ki, aztán egymás után el is vetettem, s közben se előre, se hátra nem jutottam sem az

ügyben, sem a kocsiban, és kétségbeesésemben már tevének tituláltam magamat, a lány hirtelen elindult felém. ö! Felém! Azt hittem, megáll bennem az ütő. Egyszerre öröm és félelem öntött el.

Átlátott rajtam, észrevette volna, hogyan áll velem a dolog? Feltűnt neki a fáradozásom? Igen ám, de most mit mondjak neki?! Ki ajándékoz meg a megfelelő szavakkal? Még két lépés! Mit tegyek?! A lány megkímélt a döntéstől. Nem tudtam, mit mondjak. Jobban mondva: megnémultam. Ugyanis ő szólított meg, elragadóan mosolyogva, a szemében tűzzel — ráadásul csengő hangja is volt —, szóval így szólt hozzám:

— Kérem a bérletét ellenőrzésre!

Nekem nem volt bérletem.

HARALD KLEEBERG (NDK)

(Zahemszky László fordítása)

Laczik István műszaki tanár a rögzítőcsavar gyártástechnológiáját magyarázza Balogh Lászlónak

Görbe tükör

Lány az autóbuszon