Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 20., vasárnap (Folytatás az 11. oldalról) tot utaltak át. Döntően hoz­zájárultak ahhoz, hogy me­gyénk fiataljai elsőként tel­jesítették több mint egymil­lió forintos felajánlásukat. Említést érdemlően vették ki részüket a tanulóifjúsággal, a tizenévesekkel való törő­désből. Az eszmei-politikai nevelésben a békemegmoz­dulásokon túl azonban akad még bőven tennivaló. Főleg az ifjúsági vitakörök színvo­nalának emelésében, a KISZ- vezetők képzésében, illetve a párttagajánló tevékenység­ben. Hasonló megállapítás szorgalmazza a lakóterületi KISZ-munka jobbítását, a pályakezdők még hatéko­nyabb támogatását, a fiata­lok lakáshoz jutásának to­vábbi segítését, valamint a szervezettség, a tömegbefo­lyás növelését különösen az építőiparban, a kereskede­lemben, a szolgáltatásban és a községekben dolgozó, élő ifjúság körében. . Az élénk vitában elhang­zottakra adott válaszokat követően került sor a vá­lasztásra. A tizenöt tagú városi KISZ-bizottság tit­kára ismét Nagy József, a 11 tagú pénzügyi ellen­őrző bizottság elnöke pedig Szanyi Istváné lett. A me­gyei küldöttgyűlésen 50 fia­tal képviseli majd a terület kKISZ -szervezetei t. tülrA tanácskozás végén ad­ták át eddigi kiemelkedő munkája elismeréseként Zajáné Nagy Juditnak, a volt gyöngyösi járási KISZ- ^i?0tság titkárának a Ki­váló Ifjúsági Vezető Érem kitüntetést. Hevesen a városi pártbizottság nagy­termében rendezték meg a terület ifjúkommunistáinak küldöttgyűlését, amelyen ott volt Gulyás Sándor, az MSZMP KB tagja, a heve­si Rákóczi Tsz 1 elnöke, s részt vett a munkában Ju­hász Lajos, a városi párt- bizottság első titkára, illet­ve Fodor né Gombos Klára, a KISZ Heves megyei Bi­zottságának titkára. A tanácskozás bizottsá­gainak megalakítását kö­vetően került sor az előze­tesen írásban kiadott beszá­molóhoz fűzött szóbeli ki­egészítésre. Ebben Nagy László. a járási KlSZ-bizott- ság titkára kiemelte az 1500 fős tagság képviseletében megjelent 73 küldött előtt: a tanácskozásra való felké­szülés során az alapszerve­zetek arra törekedtek, hogy minél inkább a gyakorlat­ból fakadó elemző munkát végezzenek. Ennek érdeké­ben alaposan megtervezett, széles körű véleménycsere és -gyűjtés alapján adtak számot hároméves tevé­kenységükről. Hevesen és környékén az elmúlt idő­szakban a fiatalok egy ré­szénél a közéleti aktivitás csökkenése volt tapasztal­ható, némileg ellentmondás mutatkozott a mozgalmi munka és a mellékjövede­lem-szerzés között — az előbbi hátrányára. Emellett a termelés segítése érdeké­ben végzett munka tapasz­talatai. illetve a tagság el­öregedésének problémái fog­lalkoztatták leginkább az ifjúsági szövetségben mun­kálkodókat. Ezt követően az előadó részletesen szólt a munkás, a mezőgazdasági és a lakóterületi KISZ-es fia­talokat érintő kérdésekről, valamint a lakáshelyzetről. Az ülésen húszán mond­ták el véleményüket a be­számolóval kapcsolatban a terület ifjúkommunistáinak 1981 óta végzett tevékeny­ségéről. A küldöttgyűlés be­fejező részében választották meg megyénk új városá­nak KISZ-bizottságát, amelynek titkára Nagy László lett. ■ A pénzügyi el­lenőrző bizottság elnöki tisztére Németh Máriának szavazták bizalmat. Heves várost, valamint a környé­kéhez tartozó KlSZ-alap- szervezetek tagjait 12-en képviselik majd a megyei küldöttgyűlésen. A Balaton, Közép-Európa legnagyobb állóvize: nemzeti kincsünk. Érthető, ha büsz­kén emlegetjük ezt s hiún vigyázzuk a hírét, őszintén aggódunk legcsekélyebb ká­rosodásáért. Korántsem vé­letlen, hogy a tó sorsa tár­sadalmi téma. különösen pe­dig amióta a megmentéséért kell dolgozni. Évszázadunk második fe­létől súlyosbodtak a gondok, hogy a víz szennyeződése mind nagyobb méreteket öl­tött. A modern kor, a fejlő­dő technika — bármilyen paradoxon is — sajnos nem kímélte a tavat sem s ho­vatovább azzal ijesztgetett, hogy a veszteség esetleg pó­tolhatatlan lesz. Szerencsére nem jutottunk idáig. Idejében sikerült fel­ismerni, hogy az ember, aki a kellemetlen helyzetet te­remtette, a bajok orvoslásá­ra is módot találhat. Széles körű összefogással aztán él is kezdődött ez a gyógyítás, jóllehet tudtuk, tudjuk, hogy a pénzben éppenséggel talán sohasem bővelkedő or­szágnak sok százmillió fo­rintjába kerül. Pontosab­ban: milliárdokat igényel. Vajon mire fordítják, mi­re költötték ezt a teménte- len összeget, hogyan sáfár­kodtak az illetékesek a ren­delkezésükre bocsájtott anyagi eszközökkel? Meddig jutottunk, mi van még hát­ra a tennivalókból? Milyen ma és milyen lehet a jövő­ben a Balaton? — S foly­tathatnék tovább az ilyen és hasonló kérdéseket, amik hazánkban talán mindenkit, külföldi vendégeink közül is sokat érdekelnek. Tényleg: milyen is nem­zetünk büszkesége? Nos — mint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság félezer munkatársának leg­utóbbi három esztendőben végzett sokoldalú vizsgálatá­ból kitűnik: — a tó, a nagy- miultú üdülőterület egyre több jóval biztat. Az elmúlt évek erőfeszítéseinek már­is jelentősek az eredményei s a folytatódó igyekezet to­vábbi kedvező tapasztala­tokkal szolgálhat. A 17. köz- igazgatási egységnél, csu­pán az utolsó négy évben megduplázódott a szennyvíz- tisztító kapacitás, s a tisz­tított víznek már közel fele nem kerül a Balatoniba. Ami óriási fejlődés, hiszen még nem is oly túlságosan régen alig törődtek valamicskét azzal, hogy van-e csatorna vagy sem, 6 egyáltalán mi lesz a házi derítőkkel, ha megtelnek. Napjainkban fjedig az ilyen munka a köz­művesítés, a településtisz­tasági tevékenység fontos része lett Határozott intéz­kedések történtek az istálló - trágyák szakszerűbb keze­lésére s szabályozták a víz­re káros műtrágyák felhasz­nálását a környék mezőgaz­daságában!. S mindezekkel elérték, hogy megszűnt a tó vízminőségének romlása, ma a „magyar tenger” állapota már olyan, mint 1975-ben volt. Ugyanekkor javulás vár­ható egyéb területeken is. A vizsgálódások s állásfog­lalások alapján — úgy néz ki — véget vetnek annak a rendetlenségnek, ami p>éldá- ul az építkezések körül volt eddig. Mert igazán tart­hatatlan az az állapot, hogy körös-körül kisajátítják az egyébként valójában min­denkit illető parti sávot, ügyeskedéssel, szabályta­lanságok sorozatával emel­nek ilyen-olyan épületeket s számos esetben magúk a tanácsok is szaporítják a hi­bákat. S az, hogy felfüggesz­tették o további engedélyek kiadását. elrendelték az építési tilalmat: csupán a kezdete a rendteremtő ak­ciónak! Az „infrastruktúrát” ille­tően sajnos még mindig elég kicsi az előrelépés. Na­gyobb ugyan a kiskereske­delmi bolthálózat alapterü­lete. de ma is gyakoriak a szállítási gondok, jobb a vendéglátás helyzete, mint korábban, ám a fogyasztó ma sem mindig talál örö­met benne. Jóllehet 30 szá­zalékkal nőtt a kereskedel­mi szálláshelyek száma, a vendég napjainkban is sok­szor kiszorul a fedél alól. Ha többé-kevésbé kielégítő­nek is mondható a közleke­dés — több más mellett például kereken ezerrel nőtt a hajópark által szállítható személyek férőhelye —, fő­leg a déli parton eléggé el­hanyagoltak a tanácsi ke­zelésű utak. Mind több he­lyütt lehet már találkozni a korszerű hírközlés eszközei­vel is, ugyanekkor — talán hihetetlen, de igaz —: je­lenleg sem éri el a százat a közterületi nyilvános tele­fon. S 880 ezer embernél több ellátására nincs ivóvíz. Úgyhogy tennivaló még jócskán akad! A legfőbb — nem vitás —, hogy tisztul a Balaton. A víz minősége a szakembe­rek szerint már ismét olyan, hogy ha nincs hullámzás, úgy valahol a középrészen akár ihatunk is a tóból Mondjuk: ha 880 ezerrel többen vagyunk a vidéken. Am, hogy ez így is marad­jon, sokkal inkább pedig to­vább javuljon: az nem csak az államon, a tanácsokon múlik. Mert —. hogy másra ne utaljunk — csupán az ár­tatlannak vélt horgászattal annyi minden kerül a de­rék pecásoktól a „magyar tengerbe” naponta, hogy 15 ezer köbméternyi szenny­vízben sincs több káros anyag. Az ugyancsak napi ezer kilónyi napolajról már nem is beszélve! Szóval a maga módján óvja ki-ki jobban ezt a ritka kincset, amit — így tavasz­tájt, még inkább pedig nyáridőiben mind sűrűbben — Balatonként emlegetünk! Gyóni Gyula Egészségügyi őrjárat Hétköznapi konyháinkon Régi „üzem” — új kívánalmak Alig van olyan ember, aki ne szeretné a hasát. Va­lamiképp mindannyian ügyelünk a napi táplálkozásra: ki az ínyencekhez sorolható, ki a finnyásokhoz, válo­gatósokhoz, ki meg úgy van vele, mindegy ml kerül a gyomrába. Csak — teli legyen,, amikor korog! Nos, ennyiféle „követelésnek” muszáj eleget tenniük nap mint nap a közétkeztetés főszereplőinek. Hogy mi­ként, az persze egyáltalán nem közömbös! A gyenge minőség, az íztelenség, a kalóriaszegénység sokszor hangoztatott jelzői az üzemi konyhákon főzött ételek­nek. Olykor pedig — szerencsére nem túl gyakran — mérgezéses esetek is előfordulnak. Mindezek elkerü­lésében van nagy szerepük a rendszeres higiénés vizs­gálatoknak. Az egri városi KÖJÁL munkatársát, Ho- rucziné Kiss Katalint kisértük el egyik ellenőrző kőr­útjára. Az üzletvezető aggódó tekintete követi a KÖJÁL-ellenőr vizsgálódó szemeit. A Fogaskerékben (Fotó: Kőhidi Imre) A Csepel Autógyár 3. szá­mú gyárában az igényesség nem tartozik az erények kö­zé. Legalábbis ami a napon­ta több mint hétszáz sze­mélynek étket készítő Fo­gaskerék éttermet illeti. A korábbi vizsgálat anyaga alapján is sejthető: a fele­lősség — akárcsak maga az ebédlőhely — közös. Az épületet bérbeadó gyáré és az üzemeltetőé, a Felső-ma­gyarországi Vendéglátó Vál­lalaté. Tudja ezt jól Nagypál Jó­zsef vezető is. — A vegyes tüzelés sok gondot okoz nekünk — mu­tatja a főzőtérben a meny- nyezetet, amelyet a gázüs­tök párája és a szenes tűz­hely szennyezése már erő­sen átfestett a kötelező fe­hérről sötétre. — Korszerűt­len, már rég megérett a fel­újításra. Eddig azonban csak ígéret hangzott el a gyártól. — Valóban ráfér — bólint a KÖJÁL munkatársa —, hiszen a helyiségek beosztá­sa miatt a kiadni vitt étel és a tisztításra váró szeny- nyes edények útvonala ke­resztezi egymást. Ez min­denképp szabálytalan, s fer­tőzésveszélyes! Cserére szo­rulnak a radiátorok is, a feketeedény-mosogatóban a csempék. S egyáltalán: az egész létesítményt mielőbb ki kellene meszeltetni. Elégedetten nyugtázza, hogy a néhány hónapja tett egyes észrevételei nem talál­tak süket fülekre. Rendbe hozták a raktárak p>olcait, alátétekre helyezték a do­bozos árukat, felújították a tálaló tartóit, az öltözőkbe is szívesebben megy be a dolgozó. Ez persze, koránt­sem azt jelenti, minden rendben. A vizsgálat befe­jezésekor az ellenőrzési nap­ló jó néhány oldala megte­lik bejegyzéssel, majd a szakember szóban is határo­zottan hívja fel a figyelmet a hibákra: — A szárazáru-raktárban legalább több kiló zsír ék­telenkedik szabadon egy do­boz tetején. A tisztitószeres edényeket is másutt kellene tárolni. A zöldségelőkészítő­ben szintén találtam oda nem való dolgokat, $ tisztább is lehetne az egész helyiség. Emellett ön nem viselt fe­hér köpenyt, holott kötele­ző! Mielőbb fel kell szerel­ni az ablakokra az új szú­nyoghálókat, hisz a régiek már nagyon szakadozottak. — Meglesz kérem, minden a legnagyobb rendben lesz — hangzik a gyors válasz. Ám, a készség, az udvarias­ság ezúttal nem segít, a konyhafőnöknek bizony bele kell nyúlnia a pénztárcájá­ba. .. Rend, tisztaság és — penész — Múlt év szeptemberé­től jogunk van a helyszíni bírságolásra — tájékoztatott útközben Horucziné Kiss Ka­talin. — Az iméntiek mind a vezető nagyvonalúsága miatti hiányosságok, s már a múltkori vizsgálatkor is figyelmeztettem őt. Egjész más a színvonal a V1LATI egri gyárának ún. befejező konyhájában. Her- pai Imre, vezető és munka­társai gondosán ügyelnek a higiéniai előírások betartásá­ra. — Üj létesítmény, lehet is látni a különbséget. A ve­zető pedig szeret is tisztán dolgozni — jegyzi meg őrjá­ratunk szakembere. Nyugod­tak lehetnek tehát a BUBIV, a Baromfikeltető Vállalat, a Finommechanika, a Városi Kertészet és a VILATI dol­gozói, akik innen kapják ebédjüket. Herpai Imre legfeljebb két dolog miatt törheti a fejét, ha van egy kis ideje. — Bármit teszünk — pana­szolja —, az üstök párájá­tól penészesedik a mennye­zet! Pedig februárban fes­tettünk! A megoldás csakis a pá­raelszívó-berendezés lehet, amelynek felszerelését rövid határidővel ígérik a gyár ve­zetői. Az együttműködés szándékának hiányát bizo­nyítja ugyanakkor a hozott — állítólag jól előkészített — nyersanyag. Az Unicor­nis étterem konyhájából héj­foltokkal érkezett a burgo­nya, ezért újra kell tisztítani. S ez mindig így van... Miközben továbbmegyünk, ismét előkerülnek az előző ellenőrzéskor készített jegy­zetek, és a határozat. A 8-as számú Általános Iskola men­záján, ha lehet, még inkább szükség van a kérlelhetetlen pontosságra. Csaknem hatszáz gyermek napi ellátásának gondját vették a vállukra a diákét­terem dolgozói. A tavaly ok­tóberben tartott vizsgálat után orvosolandó panaszként került a hivatalos iratokba a gyakori tumultus, s meg­kérdőjelezték az elmosogatott edények tisztaságát. — Akkor mintát is vet­tünk — mondja Horucziné Kiss Katalin —, az ered­mény negatív volt. Inkább a gépi mosogatáshoz használt viz hőmérsékletével lehetett baj. A modem masina hőmé­rője most is rakoncátlanko- dik, de a tányérok kifogás­talanul jutnak vissza újra és újra a körforgásba. — Pedig nemrég javíttattuk, a számlája is megvan — ál­lítja határozottan a helyet­tes vezető, Rigó Zsígmondné. Neki és főnökasszonyának, Kormos Kálmánnénak ettől függetlenül sok más üzemi konyhás szemében lehetne irigylésre méltó dolga. Rak­tárakkal, más helyiségekkel, berendezésekkel jól ellátott a létesímény, igaz, ennék szellemében igyekeznek is vigyázni a rendre. A vizsgálat azonban még nem ér véget. — A gyermekélelmezéssel foglalkozó helyeken — kap­juk a felvilágosítást a váro­si KÖJÁL munkatársától — elengedhetetlen az étlapbírá- lát. Több hét étrendjéből kitű­nik, a tízóraik, az ebédekés az uzsonnák összeállításában elsődleges szempont, hogy hogy mit kedvelnek maguk a kisdiákok. Kalóriában, tar­talomban is mindössze egyet­len déli étek maradt el a követelményektől. Ilyen eset­ben azonban elegendő egy jóindulatú figyelemfelhívás, megfogadására érdemes ta­nács. .. ★ — Az ellenőrzések termé­szetesen nem múlnak el nyomtalanul — halljuk kőr­útunk után dr. Kőrfy Péter­től, az egri városi KÖJÁL, vezetőjétől. — Munkatársa­im minden hét végén beszá­molnak tapasztalataikról, s a megfelelő intézkedéseket minden esetben megtesszük. Szükség is van a szigor­ra, a fegyelemre. Az idén például a higiénés előírások be nem tartása miatt nyolc tömeges ételmérgezéses eset fordult elő az országban, eb­ből kettő Egerben! Ettől függetlenül — a szakembe­rek szerint is — javulás mu­tatkozik hétköznapi konyhá­inkon. A szemlélet változá­sa a közétkeztetésért közvet­lenül felelősök között saj­nos, lassan alakul, pedig na­gyobb figyelemmel, pontos­sággal már eddig is elkerül­hető lett volna rengeteg bosszúság, magától értetődő teendőkre utasító intézkedés, illetve bírság... Szalay István „Becsülettel helytállni a munkában, a közéletben...” Milyen o Balaton?

Next

/
Thumbnails
Contents