Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1984. május 20., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK A Szuper-trió adott koncertet csütörtökön este az egri Ifjúsági Házban — amely mindinkább otthonává válik a dzsesszzené nek a megyeszékhelyen. Az 1988-ben megjelent „Together Alone” című nagylemezük bemutatása után Bontovtcs. Kati énekét kísérte a zongorista Vukány György, a bőgős Berkes Balázs, és a dzsessz-fó- rum európai sikerlistájára (Pege Aladár társaságában) felkerült dobos, Kőszegi Imre (Fotó: Laczkó István) Világjáró ismeretierjesztő Egy utazó a „leg”-ek könyvéből... Emlékezetes lapok egy naplóból Juhász András nem akar belekerülni a „leg”-ek könyvébe, pedig egészen bizonyos, hogy több napon át, megszakítás nélkül képes lenne diaképes ismeretterjesztő előadásokat tartani. Hihetnénk, hogy az ismeretterjesztés ma már a tömegkommunikációs csatornák monopóliuma. Ugyan ki merne versenyre kelni a televízióval, a rádióval, a videóval? Egy gyöngyösi pedagógus vállalta a „lehetetlent”. Évtizedek óta járja a környék klubjait, művelődési házait. ★ — Hogyan kezdődött? Ehhez vissza kell nyúlnunk 1944-be. Akkoriban az egri Líceum tanulója voltam. Tanárunk, Darvas Andor egyszer összehívott bennünket, mondván: megmutatja színes diáit. Fogalmam sem volt arról, mik azok. Megnéztük. A többiek csak csodálkoztak: „lám, ilyen is van?" — én viszont egy életre elköteleztem magam a vetített képek mellett. Szerettem utazni. Köziben fényképeztem. így kezdődött. — Azt rengetegen elmondhatják magukról, Ihogy szeretnek utazni, szeretnek fotózni, de mégsem ismeretterjesztők. ! — Soha nem tudtam megbarátkozni a tankönyvszerkesztők mulasztásaival. Nem értem, hogy ha Kossuthról tanítunk, miért nem lehet odaírni a lecke végére, hogy: „Gyerekek, nézzetek szét Monokon. Ott még többet megtudhattok róla!" Ezt a mulasztást én pótolni igyekeztem. Először csak a gyerekeknek vetítettem, aztán szóltak a kollégák, hogy ők is kíváncsiak az előadásaimra. Lassan kialakult a formájuk, és ösz- szejött a törzsközönségük is. — Nyilván megfogalmazódott az előadások sajátos dramaturgiája is... — Erről én nagy titkokat nem tudok. Jó anyagot kell összegyűjteni, és azt tartalmasán tálalni. — Mitől jó egy dxasoro- zat? — Igyekszem azt is lefotózni, ami az útikönyvekből kimaradt. Veszem azt a fáradtságot, hogy ne csak oda váltsak belépőt, ahova mindenki bejuthat. Kevés a párizsi Notre Dameról bemutatni egy homlokzati fotót, mondván: ez a gótika reprezentáns temploma. A titkok bent rejtőznek. ★ Juhász András ma 18 országról 14 ezer felvételt őriz. Vezéregyénisége az IBUSZ—TIT és a Mátra Művelődési Központ Ország- Világjárók Baráti Körének. Rendszeres vendége a petőJnhász András: „Nincs időm Párizsban kirakatokat bámulni.. (Fotó: Szántó Syörgy) fibányai nők klubjának, a mátraházi Honvéd üdülőnek, de sorolhatnánk tovább is a listát. Évente 70—80 előadást tart. Csak azért nem többet, mert mint szak- felügyelő, kevés szabad idővel rendelkezik. Tudományos munkát is végez. Most nagyszabású dolgozatban kritizálja nevelési rendszerünket: „Vissza kellene térni a gyakorlatiasabb nevelési formákhoz. Túl sok elvont fogalmat puffogtatunk". — mondja erről. ★ — Sokaknak érdeke, hogy ön még többet utazzon. Kap ehhez anyagi segítséget? — Soha egy fillér támogatást nem kaptam, viszont rátaláltam néhány lelkes segítőtársra. Sisáné Murai Judit, Hatala Zoltán, Vörös Tamás nevét feltétlenül említse meg. De ha már felvetette az anyagi kérdéseket... Nem mindig az a jó utazó, akinek sok pénze van. Szinte fáj a szívem, amikor olyan emberekkel találkozom, akik húsz-harminc napos külföldi útról visszatérve csak a kirakatokról képesek hű képet adni. Azzal a felfogással is vitatkoznék, hogy: ,minden áron külföldre menni!" Nem egy honfitársunk járt már BécSbem Párizsban, de nem látta még a jáki -templomot sem? Nem véletlen, hogy legnagyobb sikere a Barangolás Heves megyében című előadásomnak volt. Utána szinte rám csodálkoznak az emberek: „Mindezt itt látta a szomszédban.?” Érv azt tartam, hogy a legszebb- ország Svájc, de szülővárosomban, Hevesen legalább annyi kincset találok. Azok pedig csak a mieink, az enyémek. Szabó Péter A magyar nyelv hete alkalmából tartott előadásokon terítékre került az ifjúság nyelvhasználata, beszédkultúrájának néhány kérdése is. Arról is szó esett, hogy az ifjúság nyelvhasználatában több olyan szólás is szerepet vállal, amit az idősebb nemzedék nem ismer, nem ért, vagy éppen elítél. Okkal vagy ok nélkül ezek az újabban keletkezett szólásfonmák nem nyerték el az idősebbek tetszését: Kihúzták alóla a sámlit (elbuktatták), Kihúzta a gyufát (rosszul járt), Kiszáradt belőle a benzin (fásult, unott, közönyös), Ez is amolyan hegyi beszéd (fellengzős megnyilatkozás), Trombitának nézték (megfújták, ellopták), Veri a nyálát (sokat beszél) stb. De a humor és az élcelődés nyelvi leleményei között számolják el egyesek a felsorolt szólásszerű nyelvi alakulatokat. így minősítik a címben idézett szólásformát is. Ereszt az esze, azaz buta, ostoba, dóré, balga, botor stb. Az idősebb nemzedék is gyakran szólásszerű kifejezésekkel él az észbeli gyarlóság minősítésére: Feje lágyára esett, kevés van- a só- tartójában, üres a felső hajlék, kevés van az észtofcban, kevés a sütnivalója, kevés a vágott dohánya stb. Ezek a nyelvi formák is szemléletesek, festői erejűek, de a jó ízlést nem sértik. Ugyanez nem mondható el ebbe a szóláskörbe vonható újabb keletkezésű alábbi kifejezésektől, szódásformáktól: Lóg egy deszkája, elmentek neki, de még nem jöttek vissza; elhúzza a belét (eltávozik), vigyorog, mint a hülye gyerek a moziban, vigyorog, mint a pék kutyája a meleg zsemlére, (a bambán nevetőkre mondják), feszít, mint paraszt kutya a járdán (büszke), el van tájolóévá, fáziseltolódása van (tájékozatlan) Napjainkban a humor, a derű, a játékosság egyre gyakrabban csap át nyelvi gorombaságba, mértéktartás nélküli cinizmusba, sőt durván szellemeskedő, nyersen és ízléstelenül eredetieskedő nyegleségbe. A szólásformák tartalmukban és szemléletükben a gusztustalanság érzetét is keltik. Csak néhány példát ennek érzékeltetésére: Lötyögnek, mint a töltött káposzta a fazékban (táncolnak), olyan kevés az eszed, mint a fegyházban az uzsonna, ugat belőle a kultúra (műveletlen), amolyan lelki szemétláda (mindenki panaszát meghallgatja), ha pofon váglak, a családi képet is rablóbandának nézed, köpök a zsírotokra (nem érdekel a véleményetek). A jóízlésit is sértő nyelvi jelenségeknek útját kell állnunk, de zöldutat engedjük a derűs, humoros, szellemes szólásf onmá knak Dr. Bakos József Mészáros Márta legújabb filmje — a Napló, gyermekeimnek — önéletrajzi ihletésű. Emlékekből, történelmi motívumokból építi föl az alkotást, s a felnőtté váló kislány érzésein, megélt történésein át bontja ki a rendező egy igen súlyos kor rajzát. A filmbeli és valóságbeli főszereplő édesapja, a kitűnő szobrász, mint kommunista, családjával együtt a szovjet emigrációban veszti életét, s felesége is meghal. 1947—et írunk, amikor Julival találkozunk, aki a háború után hazakerül Magyarországra. Az ezután megélt évek és a kislány emlékei alkotják a film fő vonalát, ám oly módon, hogy mindent a történelmi események igazgatnak. Mészáros Mártától megszoktuk: filmjei csöppet sem szépítenek, a vásznon pergő képekből mindig a legiga- zabb valóság kerekedik ki. A rendező azt is vállalja, hogy az összkép, a nézőben megszületett benyomás mégoly sötét, lehangoló legyen. Mondanivalója megformálásának érdekében sokszor lemond arról is, hogy megnyugtató .feloldó kicsengést vigyen szereplői sorába. Az alkotó kemény ember, s mint mondom, nem szépít, ám az érzések, az embernek emberhez való szoros és elengedhetetlen kötődése sohasem hiányozhatnak filmjeiből. Ilyen a Napló gyermekeimnek is... Az egész megelevenedett történetet ált- meg áthatja a líra, s ezt csöppet sem tarthatjuk véletlennek, ha tudjuk: valós, személyes élményekből született a mű. Ha a színészeknél van jutalomjáték, úgy is fogalmazhatnánk, ez a film Mészáros Márta jutalom-rendezése. Egy pályája csúcsára érkező alkotó szintézise mind a művészet, mind a való élet oldaláról. Figyelemre méltó a film ritmusa, s ehhez az operatőr, ifj. Jancsó Miklós munkája is teljes egészében hozzájárul. A jelenkori események és az emlékek váltakozásából születik harmóni- kus egész, a kettő ellenpontozása teremti meg a totális hatást. Juli, a maga tizenöt évével hogyan is érthetné mi történik a negyvenes évek végén körülötte: ki az igazi kommunista, az-e, aki könyörtelenül lesöpör a színről minden „osztályellenséget”, vagy az, aiki emberségből mérlegel. A kislány megnyilvánulásai eleinte pusztán ösztönösek, majd fokozatosan megvalósul a jellemfejlődés. Jánoshoz, a film egyik kulcsfigurájához való feltétlen vonzódása a mélyről fakadó igazságérzetet emeli magasba, s a nevelőanyja iránti ellenszenve már-már a lélektani megjelenítés magasiskolája. A szintézis természetesen nem valósulhatott volna meg a nagyszerű szereplők nélkül. Juli megfonmálója, Czin- kóczi Zsuzsa így, nővé cseperedvén, egészen meglepetés, bár játékát nagyban segíti hangjának kölcsönzője, Csere Agnes. Jan Nowicki, a rendező szinte állandó filmszínésze ezúttal olyan alakítást nyújt, hogy a nézőtéren pillanatokra megáll a levegő. Anna Polony — magyar hangja Földi Teri — kemény tartású, egészében kissé egysíkú. Döme Zsolt zenéje viszont, egyértelműen hozzásegítette az író és rendező Mészáros Mártát ahhoz, hogy emlékezetes maradjon e film mindenki számára, aki látta. Mikes Márta LI a egyszer sok pén- **zem lesz, nyitok egy üzletet, ahol szabad idővel kell fizetni. A város perifériáján nyitom meg, egy olyan utcában, ahová semmilyen jármüvei nem lehet eljutni. A hatodik emeletre teszem egy olyan házban, ahol nincs lift. Naponta csak egy órára nyitom ki. de nem mondom meg senkiitek, az mikor lesz. Így az üzletem előtt óráról órára növekvő hosszú sor fog állni. Ha úgy látom, hogy a sor item elég hosszú, egyáltalán nem nyitok ki. Áz előirt árunak csak a felét fogom tartani, hogy az emberek egy dolog miatt kénytelenek legyenek többOliver Andrásy: Ha egyszer.. szőr eljönni az üzletembe. De ha valamelyik vevőnek mindezek ellenére olyan szerencséje lesz, hogy a megfelelő napon, a megfelelő órában jön hozzám, miután már gyalog bejárta o fél várost, és fölmászik a hatodik emeletre, és sorba áll, és megtalálja a keresett árut — akkor én neki ezt az árut ingyen adom oda. Cserébe azért az időért, amelyet miattam elvesztegetett. Azt mondjátok, kegyetlen vagyok? Én pedig azt mondom nektek, az elmúlt hónapban futkostam egyetlen áru után a város perifériáján, elmentem olyan utcákba, jüiová nem visz semmilyen jármű, felmásztam a hatodik emeletre, sorba álltam, és mindezt megtettem hétszer. amíg megkaptam azt, amit akartam. És ráadásul még fizetnem is kellett érte. Tehát valójában a jótevőtök lennék , ha egyszer. .. (Fordította: Vipcseyné Bánfalvi Júlia) Szarvason Honismereti Akadémia Júliusban Szarvason rendezik meg a 12. Országos Honismereti Akadémiát. A 9-én kezdődő, ötnapos helytörténész-találkozón résztvevő szakemberek elsősorban a különböző korok magyar köz- igazgatási reformjairól hallhatnak előadásokat. A helytörténészeket, honismereti kutatókat és szakkör- vezetőket különböző programok várják: a tanácskozáson fölvetődő kérdésektől vitafórumot nyitnak, több kiránduláson mutatják be Békés megye természeti, műemléki, múzeumi értékeit. Arcok egy koncertről , Ereszt az esze...”
