Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat BESZÉDES GESZTUSOK A csend r Tá-ti-ti, ti-ti-tá — zakatolás — ritmus. A ritmust legtöbbször hangok adják. A mozgásnak is van ritmusa. A lovak mozgása: pat-kó-do-bo- gás. Ez is hangokhoz kötődik! A csendnek nincs ritmusa? Van? A siketek egri intézete tánccsoportjának a próbáján jártunk. A táncrahívó — Nemes Józsefné ítmusa öt—tízesztendős gyerekarcok. Népviseletbe öltözött leánykák. Szépek. Beszél a szemük. Süketnémák. A sarokban harmonika szól. A zenét mi halljuk, a gyerekek érzik. Egészen bizonyosan érzik, különben nem perdülnének ritmusra a szoknyácskák, nem dobbannának egyszerre a kis cipők. „Bújj, bújj, zöld ág... ” a párok szétválnak, újra összekerülnek. Kígyózik a sor. Ez a próba nemcsak délutáni időtöltés? Itt előadás születik. ★ Nemes Józsefné koreográfus: — Egyszer Debrecenben jártunk. Valami fesztiválon szerepeltünk a gyerekekkel. Azt mondta a zsűri egyik tagja: Csalunk, mert nem igaz, hogy ezek a gyerekek nem hallják a zenét. Mondtuk: „Persze, hogy nem igaz”. „Hát akkor nem süketnémák?” — kérdezte. „De igen!” ★ Egy kislány elvéti a lépést. A tanárnő hozzáfordul. Elmagyarázza, mint kell helyesen mozdulnia. Már ő is sajti e gesztusokra épülő „beszélgetés” titkát, mégis tolmácsra szorul. Egy nevelő segít. Kusza kézmozdulatok a levegőben. A gyermek bólint, s ismétléskor már nem vét. ★ Kákái Istvánná nevelőtanár: ''O — Van valami belső ritmusérzék ezekben a gyerekekben. Ezt kell felszínre hoznunk. Miért maradnának ki ők a tánc öröméből? ★ Szünet. A harmonika pihen, a gyerekek csoportokba verődnek. Ujjaikat élénken mozgatva „beszélgetnek”. Néha elnevetik magukat. ★ Hegedűs Szilvi a vezér. Tolmácsom Salédi Erzsébet nevelőtanár: — Tudod mi a zene? — kérdezem a kislánytól. — A kislány széttárja a karját, megvonja a vállát és valamit mutat. — Azt mondja, hallja a Jelbeszéd Az érintés öröme harmonikát — világosít fel — A füleddel? — kérdezek vissza. — Nem — inti. — Meddig táncolsz még? Kezein mutatja: öt-hat-hét hatodikban, hetedikben és mindig! Reméljük, így lesz. A lakodalmán is! ★ Nemes Józsefné: — A próbákat hat évvel ezelőtt kezdtük. A sikerben nagy része volt dr. Tóth Ferencné és Kovács Miklósáé tanárnő kitartásának. Most Kokainé vette át a szerepüket. Régen irodalmi színpad is létezett az intézetben. Kovács Miklósné vezette. Még a Lúdas Matyit is bemutatták. A táncosokkal sok nagyvárosban léptünk fel. Mindenhol sikerünk volt. ★ A próba folytatódik. Leb- bennek a piros szoknyák, szól a harmonika — örök a csend... ? Szöveg: Szabó Péter Fotó: Perl Márton Beszélő szemek Szeptember 1 -én kezdődik a tanítás Az új tanév munkarendjéről A Művelődési Minisztérium közzétette az 1984—85. tanév munkarendjére vonatkozó utasítását, amely az óvodákban, az alsó- és a középfokú nevelési-oktatási intézményekben, továbbá az állami zeneiskolákban szabályozza az oktatómunkát. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán 1984. szeptember 1-én a tanévnyitó ünnepéllyel, a dolgozók általános és középiskoláiban a rendtartás szerint megállapított első foglalkozási nappal, az állami zeneiskolákban pedig az 1984. szeptember 1—5. között szervezett tanévnyitó ünnepély szeptember 3. Az első félév 1985. január 27-ig tart, az utolsó tanítási nap január 25. Az iskolák 1985. február 1-én adják ki az addig végzett munka minősítését, a félévi értesítőt. A tanév utolsó tanítási napja az alsófokú oktatási intézményekben 1985. június 14., a középiskolák I—III. osztályaiban, a gépíró és gyorsíró iskolákban, az egészségügyi szakiskolák I—II. osztályaiban, a szakmunkás- képző iskolákban — az utolsó évfolyamok kivételével — 1985. június 7.: a nemzetiségi gimnáziumok IV. osztályaiban 1985. május 9., a többi középiskola IV. osztályaiban és az egészségügyi szakiskolák harmadik osztályaiban 1985. május 10., a szakmunkásképző iskolák utolsó évfolyamain 1985. május 24. A téli -szünet első napja 1984. december 22., utolsó napja 1985. január 2. A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap április 3., a szünet utáni első tanítási nap április 10. Az érettségi (érettségi- képesítő) írásbeli vizsgák kezdőnapja a nemzetiségi gimnáziumokban 1985. május 10., a gimnáziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatán 1985. május 13., a gimnáziumok és a szakközépiskolák esti és levelező tagozatán 1985. május 27. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát 1985. május 20-tól tartják. A szakmunkásképző iskolákban az írásbeli vizsgákat 1985. május 27-től — a központi tételek alapján folyó írásbeli vizsgát kötelezően május 27-én —, a gyakorlati és a szóbeli vizsgákat június 14-től lehet tartani. Az egészségügyi szakiskolákban az írásbeli képesítő vizsgát 1985. június 10-én tartják. A gépíró és gyorsíró iskolákban 1985. június 17—21. között rendezik meg a vizsgákat. A főiskola helyesírási versenyének győztesei „Két c-vel írtam a latsziket...? A tanárképző főiskolák közül az egri az egyetlen, ahol a magyar nyelvészeti tanszék évről évI re megrendezi a magyar nyelv és irodalom szakosok helyesírási versenyét. Az idei eseményen har- mincketten mérték össze tudásukat. Az első helyen holtversenyben Sarlós Valéria II. évfolyamos magyar—angol szakos és Lovas Katalin elsőéves magyar—ének—zene szakos hallgató végzett. Sarlós Valéria — Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy mindketten hét-hét hibapontot „gyűjtöttek”. Ezek szerint nehezek voltak a feladatok... — A tesztben a földrajzi nevek, az összetett szavak helyesírása, illetve a hosszú és a rövid magánhangzó alkalmazása szerepeit — tudjuk meg Lovas Katalintól.— Én például egy összetett szót külön írtam, egybe kellett volna. A másik esetben pedig fölöslegesen használtam a kötőjelet. Vilii is hasonló „vétségeket” követett el. Szerencsére sikerült nyernünk. — Ez az első győzelmük, amelyet helyesírási versenyen értek el? — Tavaly, elsősként a második helyet szereztem meg — mondja Sarlós Valéria. — Akkor elhatároztam, hogy a legközelebbin az első helynél nem adom alább. Folyamatosan készültem, gyakoroltam. Nagyon sok szakkönyvet olvastam el. Nem volt fárasztó, hiszen kiskoromtól kezdve szeretem a nyelvtant. Még ma is emlékszem arra a pillanatra, amikor alsó tagozatosként két c-vel írtam a tetsziket. A tanítónő pirossal húzta alá a hibát. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy csakazértis megmutatom. Ügy érzem, a kezdeti gondok ellenére könnyű volt a dolgom, hiszen jó nyelvérzékkel rendelkezem. Nemcsak magyarul tanultam meg, de jól haladok az angollal, a némettel és a franciával is. — Én középiskolásként nyertem egy helyesírási versenyt — kapcsolódik a beszélgetésbe Lovas Katalin. — S hogy idáig eljutottam, az elsősorban gimnáziumi magyartanáromnak, Tábor Eszternek köszönhető. Édesanyám magyar—német szakos tanár, tehát a család is adott indíttatást e téren. A mostani versenyre elolvastam az „egész” magyar helyesírási szabályzatot. Egy hétbe telt, amíg a végére jutottam. De ez kevés lett volna. A sikert annak is köszönhetem, hogy szeretek olvasni. Mindig értelmezem is a szöveget, nemcsak felületesen siklok végig fölötte. Egy vessző is megváltoztathatja a leirt gondolat értelmét... No, és az idegennyelv-tanulás is sokat segít. Angolból és németből érettségiztem. — Milyen tapasztalatokat meríthet egy idegen nyelvből az ember, s hogyan kamatoztathatja azt a magyar helyesírásban? Lovas Katalin (Fotó: Perl Márton)► — Például az angolnak nehéz a helyesírása — így Sarlós Valéria. — Nagyon észnél kell lenni, hogy miként Írjuk a szavakat. Már csak azért is, mert nem úgy ejtjük ki, ahogyan papírra kerül. Roppant nagy koncentrációt igényel. Ez a fokozott figyelem a magyarra is átmenthető. Emellett, ha például más népek nyelvtanából csak azt vesszük észre, hogy miben különbözik a miénktől, már az is nagyszerű eredmény. — Aki ilyen mélyen „beleássa” magát a nyelvekbe, jut-e más tantárgyakra is ideje? — Édesanyám adminisztrátor, édesapám viszont mérnök; így talán érthető, hogy gimnazistaként a reál tantárgyakat, tehát a matematikát, a fizikát és a kémiát is kedveltem, s foglalkoztam mindegyikkel, — mondja Sarlós Valéria. — Ezekből zömében jeleseim voltak. Mindenben szeretem a pontosságot. Ha pedig ez megvan a nyelvtanban, megtalálható mindenben. — Ha valaki tudja a nyelvet, akkor már ért egy kicsit máshoz is, például a matematikához — veszi át a szót Lovas Katalin. — Mert ahhoz, hogy az ember képes legyen tökéletesen elsajátítani egy idegen nyelvet — akár a magyart is —, bizonyos fokú logikai fejlettséggel kell rendelkeznie. Ha pedig logikusan gondolkodik, nem lehet rossz számtanból vagy mér- tanból. — Napjainkban tapasztal- ható, hogy nagyon sokan már-már kifogástalanul beszélnek, helyesen viszont nem tudnak írni. — Ez a jelenség a főiskolások között is felfedezhető — mondja Sarlós .Valéria. — Okát nehéz lenne megállapítani. Bár a helyesírás egy olyan készség, amelyből egyesek több, másoknak kevesebb adatai, mindenesetre még felnőttkorban is lehet csiszolni, fejleszteni azt. Ez a verseny arra ösztönöz bennünket, hogyha kikerülünk a katedrára, mi is szervezzünk ilyet rendszeresen a tanulóknak. A gyerekek még nálunk is szívesebben szeretnek vetélkedni, s az erre való felkészülés talán vonzóbb és eredményesebb számukra, mint a mindennapi lecke. Homa János
