Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat 5. Csodák pedig — nincsenek; ezzel szemben: Lesz még szőlő, lesz még... — telepítés ... Karácsondi tervek a téeszben Csoda Karácsondon... ? Karácsohdi csoda... ? Néhány percig eljátszom a gondolattal: talán így kellene inditani ezt a riportot, amelyben a község termelő- szövetkezetének jelenlegi helyzetéről kívánunk képet adni. Tárgyilagos képet. Tudott viszont, hogy csodák nincsenek, másrészt pedig, ha netán lennének is, a valóság-fogalomba semmiképpen sem férnek bele. A „szellemi vezérkar” három fiatal képviselőjével — Sebők Józseffel (elnök), Kiss Imrével (főagronómus) és Mészáros Zoltánnal (szőlészeti ágazatvezető) — már korábban túljutottunk az egymással való megismerkedés formaságain, beleértve annak több-kevesebb sutaságát, s örömeit. Együtt nevettünk tehát, méghozzá igencsak felszabadultan a puritánnak sem nevezhető, zsebkendő méretű, ócska elnöki irodában. Elsőként végül is a jókedvre különben könnyen kapható Kiss Imre vesz erőt magán. — Karácsondi csoda? — int bennünket, többieket csendre. — Nem is olyan rossz, gyerekek... — és látva a komolyra váltó tekinteteket, újra nevet: — Csoda, igen, csoda, hogy itt is tartunk... Annyit mi, a hétköznapok krónikásai is tudunk, hogy a szövetkezet fiatal vezetőinek nevetése sokkal inkább keserű, semmint vidám. Tudjuk azt is, hogy erre alapos okuk van: szövetkezetük hosszú éveken át — és számíthatunk vagy másfél évtizedet! — bizony, csak vegetált, nem tudott felmutatni olyan eredményeket, amilyeneket hasonló jellegű gazdaságok „zsinórban" hoztak. — Aránylag kis gazdaság vagyunk, összesen 2225 hektáron dolgozunk, amiből 1826 hektár a szántó, a többi rét, legelő, erdő — tartja tehát szükségesnek bemutatni a Kossuth Termelőszövetkezetet Sebők József, aki egyébként fiatal vezető kollégáival együtt még negyvenen inneni agrármérnök. — Mi, a jelenlegi felállásban még csak egy éve dolgozunk együtt. Természetesen azelőtt is valamennyien vezető beosztásban voltunk, így az elpuskázott lehetőségeknek is részesei — de nem okozói... — Ne kerülgesd a forró kását — robban ki az előbb még „jóízűen” nevető Mészáros Zoltánból a szó —, mondjuk ki a lényeget. Azt, hogy szőlősgazdaság vagyunk, és 15 évig nem telepítettünk! Mondjuk ki, hogy a fejünk sem fájna, ha most lenne 300 hektár jól termő szőlőnk, de nincs, csak száz, és egyhar- mada már ennek is leromlott! Hogy ez a legfőbb gondunk, és hogy minden más innen ered... A „kitörés őszinteségében, jogosságában nem kételkedhetünk. És hogy elfogultsággal sem lehet vádolni, az a következő szavakból mindjárt kitűnik. — Ráadásul mi is jócskán melléfogtunk korszerűsíteni akartuk a még megmaradt szőlő egy 33 hektáros tábláját, hogy gépi művelésre alkalmas legyen. Ennek érdekében minden második sort kivágtuk (különbennem férne él benne a gép), de semmi sem lett belőle, több Mészáros Zoltán: Szőlősgazdaság vagyunk, és — nem telepítettünk... a kár, mint a haszon... Most aztán nincs más hátra: tanulni kell a saját kárunkon. .. Közbevetőleg hadd jegyezzük meg: ettől az egyetlen példától eltekintve — tanultak is. És nemcsak a sajátjukéból, hanem azokból is, amelyek a korábbi években következtek be ebben a szövetkezetben, és amelyeket megakadályozni sajnos, nem volt módjukban. Erről lehetőleg nem beszélnek! Egy- egy, a nem nagyon régi múltra utaló óvatos szó csak akkor hangzik el, ha már nagyon muszáj. Egyébként Ez már a holnapért: Korszerű gépek vegyszeresnek, végeznek talajelőkészítést a vetéshez a karácsondi határban Kiss Imre: Csoda...? Igen, csoda, hogy itt is tartunk... (Fotó: Perl Márton) mindannyian úgy vannak ezzel, hogy nem az elmulasztottak felett keseregnek, hanem előre néznek, és a legfontosabb feladatokat igyekeznek megoldani. — Amikor átvettük a vezetést, így tájékoztattuk a dolgozóinkat is — mondja erről az elnök. — Megmondtuk, hogy rengeteg a behozni valónk, és ezt csak kemény, komoly munkával érhetjük el. Ehhez új .fordulatszámot kell felvennünk, amit a későbbiekben csak fokozni lehet, csökkenteni nem. Aki részt vesz a nehéz feltételek teljesítésében, és legjobb tudása szerint dolgozik — annak továbbra is itt a helye, velünk, közöttünk. .. Kérdés természetesen ezek után, hogy miből is áll ez a munka? Nos, mint talán már a korábbiakból is kiderült: Karácsondon mindennek alfája és ómegája a szőlő. Két évvel ezelőtt — nagy- nehezen kiharcolt terv alapján — hozzáláttak egy 60 hektáros telepítési program megvalósításához. Ebből 35 hektár már elkészült, további 15 hektárt pedig most, ezen a tavaszon telepítenek. Mivel azonban ez még mindig kevés lenne, egy immár tavaly ősszel elfogadott terv szerint az első programot újabb 58 hektárral egészítik ki. Ennek első lépcsőjében — idén — tíz hektárt telepítenek. További jövőjük szempontjából minden esetre meghatározónak tartják, hogy 1990-ig 118 hektár — remélhetőleg jól megválasztott fajta-összetételű, kimondottan minőségi szőlőjük lesz. — Mással nem érdemes foglalkozni — magyarázzák az egyébként már meglehetősen széles körökben ismert tényt. — Az a helyzet, hogy könnyű, tömegbor termelésben nem versenyezhetünk a spanyolokkal, franciákkal, olaszokkal... Piaca — és ára! — csak a kiváló magyar boroknak van külföldön is, nekünk ehhez kell igazodnunk! A cél tehát — a talpon- maradás — a szőlő függvénye. Az erők, a rendelkezésre álló — szűkös — anyagiak oroszlánrészét most erre fordítják. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a többi ágazatot mostoha sorsra ítélnék. — Az alapvetően szükséges feltételeket természetesen biztosítjuk a szántóföldi növénytermesztés számára is — mondja Kiss Imre. — Gépesítésre, műtrágyára, növényvédők, kemikáliák megfelelő ellátásának biztosítására gondolok. Ennek köszönhetjük, hogy tavaly — 4,75 tonnás hektáronkénti termésátlaggal — búzából a megye gazdaságai közt az ötödik helyezést értük él. Jó volt a nagy olajtartalmú, hibrid napraforgónk és a kukoricánk terméseredménye is: előbbi 3, utóbbi 5,8 tonna hektáronként. — „Csoda” — utal beszélgetésünk kezdetére Mészáros Zoűitán, enyhítve kissé a téma komolyságán —, ás ez nem tréfa, hiszen a szárazság már szinte félelmetes volt itt, mifelénk. Hasonló gondok sajnos, már most jelentkeztek. Az eddig kapott csapadék — édeskevés. Másrészt tartanak attól is, hogy az egyébként jól jövedelmező napraforgót egy új gombabetegség — diaporte he liánt i — veszélyezteti. Emiatt most külföldön már bevált őlajretekkel kísérleteznek — ennek magja ugyanis keresett exportcikk. '— Lehetne sorolni még sok gondunkat-bajunkat-félada- tunkat és elképzelésünket (gépesítettség, állattenyésztés) — de biztosan az a helyzet az újságban a hellyel, mint itt az idővel: mindig kevés — utal finoman az elnök arra, hogy bizony, bőven van dolguk, lassan be kell fejezni a beszélgetést. — Ha azonban még egy mondat belefér, akkor hadd kérjem meg, hogy ne maradjon ki. Arra szeretnék utalni, hogy mint sok szakmai felettes szervünknél, úgy itt, a karácsondi tanácsnál is észrevették, hogy valami nálunk megváltozott, így tanács és tsz között a hűvös kapcsolat már a múlté, az eddigieknél sokkal eredményesebben tudunk dolgozni, nemcsak kölcsönös örömünkre, de legalább ennyire községünk lakosságáért, igényeik kielégítése érdekében is. — A tökéletestől persze, még nagyon messze vagyunk — teszi hozzá némi iróniával a két jóbaráf, Imre és Zoltán —, de hát, ugye már megmondtuk: ha csak az itt élők nem csinálnak, nincsenek és nem is lesznek karácsondi csodák...! B. Kun Tibor Alapelemekből nincs hiány — Cinkből több is lehetne — Kiskertek földjét is vizsgálják A tápanyagkészlet még nem minden A talajvizsgálatok tapasztalatai Heves megyében Növénytermesztésünk eredményeinek egyik legfontosabb tényezője a trágyázás. A korszerű mező- gazdaság nagy termésátlagai elképzelhetetlenek megfelelő műtrágya adagok nélkül. Akkor is így van ez, ha házi kertekben, a talaj tápanyagutánpótlásának természetes módjait népszerűsítjük, s a nagyüzemek is egyre inkább felhasználják a rendelkezésükre álló szervestrágyát. A nagy adag azonban nem jelenthet pazarlást. A túlzásban adagolt műtrágyától már nem emelkedik az átlagtermés. A szükségletnek megfelelő fel- használást célozta az az 1978-as rendelet, amely a nagyüzemeknek kötelezővé tette a háromévenkénti talajvizsgálatot. Ennek megyei tapasztalatairól dr. Kiskéri Rezsőtől, a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás agrokémiai főmérnökétől érdeklődtünk. Mint elmondta a megye valamenhyi nagyüzemében megtörténtek az első vizsgálatok. s ezek eredményeinek számítógépes feldolgozása is. A talajmintavétel ugyan az üzemek' feladata, de a helyes végrehajtást az állomás szakemberei ellenőrzik. Ugyanis országosan egységes talajmintavételi módszert dolgoztak ki a gazdaságok számára. Maga a laboratóriumi vizsgálat is mindenütt azonos szempontok alapján történik. Minderre azért van szükség mert csak ilyen feltételek mellett vethetők össze a nyert adatok. Tájan- kénti. vagy országos összegzésük is csak így lehetséges. — Az első vizsgálatok eredményeinek birtokában hogyan látja a szakember megyénk talajainak tápanyagé llátottságát? — Mielőtt erre válaszolnék szükségét érzem, hogy röviden vázoljam Heves megye talajviszonyait. Ez meglehetősen összetett képet mutat, hiszen a hazánk térképén előforduló 29-féle talaj hat kivételével megtalálható megyénkben is. A mezőgazdaságilag művelt terület csaknem felét különböző típusú barna erdőtalajok, 40 százalékát réti talajok és szikesek a maradékot pedig csemozjom jellegű réti talajok foglalják el. A termőföld egy jelentős hányada többé-kevésbé savanyú kémhatású, s ez jelentős mértékben befolyásolja a tápanyagok érvényesülését is. A talajók tápanyagellátottsága a vizsgálati eredmények alapján országos összehasonlításban is jónak ítélhető, de az üzemi gyakorlatban további, úgynevezett korrekciós tényezőket is figyelembe kell venni. — Melyek ezek a szempontok? — A jelentős kiterjedésű erdőtalajok döntő hányada lejtős területeken van. termőrétegük különböző mértékben lepusztult. A sekély termőréteg és a savanyú kémhatás miatt kedvezőtlen tápanyagérvényesülés arra készteti az itt gazdálkodókat, hogy növeljék a műtrágya adagokat. Az egyoldalú és nagymértékű műtrágyázás azonban tovább savanyítja e talajokat és gyakran termésnövelő hatása sem jelentkezik. — Mi lenne a megoldás? — A jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a talajpusztulást fékező és a csapadékot visszatartó talajművelésre, valamint a vetésszerkezet helyes kialakítására. A mainál lényegesen nagyobb területen kellene élni a mésztrágyá- zás lehetőségével is. Végül minden rendelkezésre álló szerves anyagot használjanak fel a talaj termékenységének növelésére. — Milyen gondok vannak a réti talajú területeken? — Közismert, hogy a kötött réti talaj hiába jól ellátott a talajelemekkel, ezekhez a növény nem tud hozzáférkőzni. A megoldás a föld víz- és levegő háztartásának szabályozásában rejlik. — Milyen műtrágya igény várható a jövőben? — A köztermesztésbe egyre intenzívebb fajták lépnek be. amelyeknek feltételes termőképessége lényegesen magasabb a korábbiaknál. így az igény növekedésével számolhatunk elsősorban á nitrogént tartalmazó műtrágyák esetében. A gabona programmal járó néhány éves monokultúra hátrányos hatásait is a műtrágyaadagok növelésével mérsékelhetjük. — A kötelező talajvizsgálatokat az ésszerűbb műtrágya felhasználás végett vezették be. Elérte-e célját a rendelkezés? — A gazdaságok táblánként kapják meg a vizsgálatok eredményeit. így lehetőségük van arra. hogy a tervezett terméseknek megfelelő műtrágya mennyiséget juttassák ki az adott területre. Gond azonban, hogy a gépek többsége kis adagok kiszórására nem alkalmas. Biztató, a viszneki Béke Tsz gesztorságával működő gazdasági társulás kezdeményezése. Vámosgyör- kön műtrágya előállító üzemet építenek: ez közel 50 ezer hektár szántó és ültetvény ellátását fogja biztosítani, olyan technológiával, amellyel bármilyen hatóanyag arány pontosan beállítható. Ez várhatóan jelentős előrelépés lesz a szakszerű műtrágya-felhasználás terén. — Kérhetik-e a kiskerttulaj donosok ú a talajvizsgálatot? — Természetesen. Igény esetén a laboratórium a kiskertek talajaiból beküldött mintákat is megvizsgálja és az így kapott eredmények alapján szaktanácsokkal ia ellátjuk az érdeklődőket Mosolygó László Sebők József: Rengeteg a behozni valónk
