Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-18 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 18., péntek * • Kincs, ami iáthataian Bizalmasan a bizalomról Nagyobb gondot a raktározásra — A szállító nagyhatalom? — Igazodik-e az ár a minőséghez? — Kifogásolható belső ellenőrzés Zöldségforgalmazásunk gondjai Ez év áprilisában széles körű vizsgálatra került sor a zöldség- és gyümölcsfélék értékesítése területén. A megyei tanács kereskedelmi felügyelősége az SZMT társadalmi ellenőreinek bevonásával számos üzletben mérte fel a tavaszi áruellátás helyzetét, s értékelte a vásárlás körülményeit. 27 alkalommal tartottak próbavásárlást, hogy reálisan megismerhessék a fogyasztói érdekek érvényesülésének helyzetét. A vizsgálatot kiterjesztették a Heves megyei ZÖLDÉRT, és két áfész vállalati központjára is. A részletes felmérést tartalmas jelentés követte, amelyből sajnos az derül ki, hogy a kedvező jelenségek mellett számos gondja is van zöldség, és gyümölcsellátásunknak. A történet évekkel ezelőtti, de nem biztos, hogy ma nem esne meg. Bár azóta sokkal gördülékenyebbek az ilyen nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Egy határainkon túli cég képviselője érkezett hazánkba, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet üssön nyélbe. Annak rendje-módja szerint meg is fogalmazták az egyezséget De amikor az aláírásra került a sor, a magyar fél meghökkenten nézett a külföldi üzletemberre: — A pecsét, az hol marad? A kérdésre viszontkérdés válaszolt: — Miféle pecsét? S mivel még akkoriban jobban kötöttek az ilyen formaságok, bizony a megrendelőnek előbb él kellett mennie a gyárba, ahol az efféle kerek, szögletes, háromszögletű, s ki tudja még milyen alakú nyomókat készítik, s kifaragtatnia egy ilyet cége számára. A külföldi hazatérve vitrinbe tette ezt a számára haszontalan csecsebecsét. Ugyanis országában a megállapodás aláírására már elegendő biztosítéknak számít, aztán már mindegy is, miféle színes stemplik- kel díszítik az okmányt. Igen, mi talán túlságosan is tiszteljük, már-már áhítattal vesszük körül a pecséteket, meg a hivatalos ügymenet többi rekvizitu- mát. Pedig legtöbbször nem ezeken áll, vagy bukik egy- egy ügy elintézése. Hiszen mindegyik csak eszköz, amely nem pótolhatja életünk legfontosabb tartozékát, amely emberi, munkahelyi, sőt gazdasági kapcsolatainkat is át kell hogy járja: a bizalmat. Nem tudom, elgondolkoztak-e már azon: hány emberre bízzuk rá magunkat nap, mint nap. Elég, ha föL szállunk egy helyijáratu buszra, megnyomjuk a villanykapcsolót, vagy kinyitjuk a vízcsapot: mind-mind sok ismeretlen ember munkája folytán szolgál bennünket. Megbízunk bennük, ahogy az üzletben is, ahová rendszeresen megyünk kenyeret venni. Micsoda felzúdulás volna abból, ha megszakadna a hosszú lánc: a péküzembe nem kerülne liszt, elszakadna ott a villamosvezetők, nem sütne a kemence, vagy nem tudnák széthordani a friss cipókat. Egyszóval hiszünk abban, hogy ez és a többi folyamat, mely körülvesz bennünket, megy a maga útján. Ez ad biztonságot, ebben a soktényezős, egyre bonyolultabbá váló világban. Vajon meg tudnánk-e már egyáltalán élni anélkül a fedezet nélkül, melyet a bizalom jelenít? Aligha... Természetesen mégiscsak jelentkezhetnek törések ebben a már-már túlszervezett közegben, amely mindennapjaink világa. Nem tudhatjuk a közúton a sofőrről, aki velünk jön, hogy nem volt-e rossz éjszakája, s engedve a cimborák únszolásának meg- ivott-e egy-két pohárral, vagy a kocsija megfelelő műszaki állapotban van-e. Mert mindenhol esendő: hibákra, tévedésekre hajlamos emberek dolgoznak. A kérdés az, hogy tisztában van-e mindenki azzal, hogy hányán függenek tőle, érzi-e azt a felelősséget, amely reá hárul. Mert a sok bába közt elveszhet a gyermek, s ha elfelejtkezik valaki arról, hogy miként kapcsolódnak egymásba a „láncszemek” könnyen baj eshet. S akkor oda nemcsak a bizalom, a biztonságérzet, hanem a testi épség, az élet is. De elérhetjük-e, el tudjuk-e érni az egyensúlyi állapotot? Van-e esélyünk, mikor ennyi különböző tényező összejátszására van szükség : harmonikusan menjenek dolgaink? A lehetőség adott, csak pontos választ kell adni a felgyorsult idő kihívására. A gyorsulás persze, csak képletes: az élet fő folyamatai ma is ugyanazok maradtak. Az ember megszületik, felnő, családot alapít — inkább csak a közeg nagyobb, amelyet át kell látnia. Világméretű gondok is gyötörhetik, fölmerülhet benne a kétség a földi élet megmaradáséit illetően. De tennivalója ugyanaz marad: a gyökereket ugyanott kell keresnie, mint őseinknek. A család, a baráti kör, a munkahelyi kollektíva jelenthetik a megtartó erőt, a biztonságérzet forrását. Egyre többször kerül szóba, hogy mennyire kiszámíthatatlan a világ. Arról amit egyik percben jó dolognak tartunk — mint például a növényvédő szerekről, a műtrágyáról — a másik percben kiderül, hogy vannak káros oldalai is. Ilyenkor inkább az az ember legyint tanácstalanul, aki mindent szentírásnak fogad el, amit olvas, vagy hall. Pedig ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy meglássuk a jelenségek többarcúságát, azt, hogy nem kell minden friss információt készpénznek venni. Nem jelent bizalmatlanságot a kétkedés: sokkal inkább a teljes bizonyossághoz vezető utat járhatjuk be általa. Létezik egészséges bizalmatlanság is, amely megvéd a tévedésektől, a csalóktól, a kiszolgáltatottságtól. A leghú- zamosabban akkor hiszünk valaminek a jövőjében, ha bizonyságot szereztünk értékeiről. Legyünk hát bizalmatlanok? Nem, nem lehetünk azok. Létérdekünk, hogy egyre nagyobb mértékben hassa át mind egyéni, mind közéletünket a bizalom. Nem pecséteken, nem is hivatalos okmányokon, törvényeken múlik ez. Sokkal inkább az egyszerű hétköznapi dolgokon, azon, hogy kiszámítható legyen nekem, neked, és néki — mindenkinek — a következő lépése. Ezzel válik biztonságosabbá valamennyiünk számára az élet. Ehhez persze, körültekintés, megfelelő ismeret szükséges és tájékozódás: így nem hisz el az ember színre-szóra mindent. Ez az érzés „kincs, ami láthatatlan”: nem látható anyagi és szellemi erőforrás, amely még a világpiacon is komoly hátterünk lehet. Csak gazdálkodni, élni kell tudni vele, takarékosan ezekben az energia- és bizalomszegény esztendőkben. Gábor László A legnagyobb gondot az étkezési burgonya hiánya okozza. A legkedvezőtlenebb ellátást a hevesi, a kápolnai, az egri, a gyöngyösi, a hatvani és a lőrinci áfészek területén állapították meg. Nekünk, fogyasztóknak pedig a helyenként egészen gyatra minőségről bőséges tapasztalataink vannak. A kialakult helyzetnek több oka is van, s ezek közüj nem utolsó, hogy a szállítók még mindig megtehetik, hogy az írásos szerződést egyszerűen felrúgják. Ki. egyensúlyozottnak bizonyult az ellátás vöröshagymából. Csírázásnak indult, s emiatt értékesítésre alkalmatlan áru az üzleteknek csak elenyésző hányadában fordult elő. Annál több a baj a káposztafélék kínálatával és minőségével. Gyakori, hogy ölyan áru került a potlcok- ra, amely tároláskor meghibásodott, s ráadásul olyan áron adták, mint a kifogástalan minőségűt. Kétség, télén, hogy a tárolás nem kis gond. Különösen nem egy cflyan gazdasági helyzetben, amely kedvezőtlen az új beruházások számára. Az ésszerű takarékosság vi. szont arra int, hogy abból, amit már egyszer megtermeltünk minél kevesebb menjen veszendőbe. Nem bizonyult zökkenő- mentesnek az ellátás almából sem. Csakúgy, mint a zöldségfélékből ebből is elsősorban a kisebb, vidéki boltokban volt kedvezőtlen a kínálat. Az ellenőrzött magánkereskedőiknek például egyike sem értékesített almát a vizsgálat időpontjában. Nyilvánvalóan nagyobb haszon van a hajtatott árukon, s a téli tárolás gond. jait, veszteségeit is megspórolják. Primőr árukból az időszaknak megfelelő felhozatalt állapítottak meg az ellenőrök. A helyenként mutatkozó szőkébb választékot a vizsgálat korai időpontjával hozták összefüg. gésbe. Több üzletben a primőr-termékek termelésének, felvásárlásának és értékesítésének fejlesztésére tett központi intézkedések mgvalósulását tapasztalták. A vizsgálatok a felhozatalon kívül kiterjedtek a boltok /nűködésére, az áru- átvételre, az árak és a minőség kapcsolatára, s még számos, a forgalmazással összefüggő egyéb kérdésre is. Ezek közül az egyik leglényegesebb a minőség szerinti áruátvétel, amelyben a boltoknak biztosított úgynevezett szabványkönyv és méretsablon ellenére a korábbi évekhez viszonyítva nincs előrehaladás. Nem ritka, hogy az áru már akkor nem felel meg a számla szerinti minőségnek, amikor a boltba kiszállítják. A vezetőknek elvileg ugyan minden lehetőségük meg. van az átminősítésre, de ezzel csak ritkán élnek. Az ok egyszerű. Nincsenek olyan helyzetben, hogy új- jat húzhatnának a szállítókkal. S ha mégis megteszik mi van? Akkor például visszaviszik a szállítók, amit hoztak, s a bolt áru nélkül marad, avagy a legközelebbi szállításnál nem kapnak a jobb minőségű, vagy éppen keresettebb termékekből. S ezek után mit kapha, tunk mi. a fogyasztók a pénzünkért? Nos, éppen e téren tárták fel a legtöbb gondot az ellenőrök. A boL tok csaknem egyharmadánál az áruk között minőséghibás, esetenként már értékesítésre alkalmatlan termékek is voltak. S ezekhez korántsem igazodtak az árak. Ennek csak egyik oka az, hogy a szállítók már eleve kifogásolható árut hoznak. Ugyanis a bolt számlájára történő, elvileg szintén lehetséges leárazása is csak nagyon vontatottan halad. A megállapított veszteség- normák nem erre. ösztönzik a boltokat. Mi több a boltvezetőknek még az átárazásra vonatkozó hatásköre sem teljes. Ezért is állapíthatta mega vizsgálat, hogy a rendelkezésre álló árualapuk és az adott piaci helyzet összefüggései nem mindig tükröződünk megfelelően az árakban. A boltvezető saját hatáskörében csak ritkán élhet a szabad árkialakítás lehetőségévéi. Annak ellenére, hogy a keresl'et-kínálat pillanatnyi állásáról ő rendel, kezik a legbiztosabb ismeretekkel. A boltok nagy részében hiányzott az áruk minőségének jelzése is. Kedvező viszont, hogy a próbavásárlások alkalmával nem tapasztaltak árdrágítást, hamis számolással, vagy méréssel történő vásárlói megkárosítást. Az ellenőrök az értékesítés kulturáltságát összességében elfogadhatónak minősítették. A vizsgálatba vont üzletek egyötödénél azonban még így is kifogásolták az eladótér rendjét, a boltok egytizedénél a környék tisztaságát, a szakszerűtlen szeméttárolást. Végül megállapították, hogy a vállalati, szövetkezeti belső ellenőrzés munkája nem kielégítő. A boltokat nem a szükséges gyakorisággal keresik fel. Gyakran elmaradnak a szükséges intézkedések és viszonylag ritka azok végrehajtásának utólagos ellenőrzése is. A zöldség-gyümölcsfor. ga Imazás szinte minden kérdésére kiterjedő széles körű és alapos vizsgálat időszerűnek bizonyult. Takarékosságra intő gazdasági körülményeink ugyancsak megkövetelik fogyasztói érdekeink fokozott védelmét. S még valami. Heves megyében már idegen- forgalmi szempontból sem mindegy, hogy mit teszünk ki a polcokra. Mosolygó László NEB-slágerek és örökzöldek ... Hatvani tálalásban IÉ Több esztendei szolgálat elismerése az a „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntetés, amelyet Csepelyi Károly megyei NEB-elnök nemrég adott át Tóth Jánosnak, a hatvani népi ellenőrzés több éven át eredménnyel munkálkodó irányítójának, társadalmi elnökének. Amikor leültünk vele egy kora délelőtti disputára, nem kellett tehát sokat gondolkodnia, mit is emeljen ki a múltból, a leginkább sikerrel megoldott feladatok sűrűjéből. Az 1980-as esztendő „slágere” például az energiakérdés volt, majd visszatérő, szinte „örökzöld" témaként a lakosság életkörülményeivel összefüggő kereskedelmi ellátás helyzetét vizsgálták a városi NEB ellenőrei. Egy évvel később pedig az iskolafejlesztéssel foglalkoztak, sajnálattal összegezve: a gyermekek egészségére nevelését célzó torna te remépí té- sék igencsak döcögnek. Megnyugtatónak találták viszont az ipari üzemek és a nyersanyagtermelő gazdaságok szerződéses, kooperatív viszonyát. a gazdálkodó szervek belső ellenőrzési munkáját, vagy éppen a tanuló fiatalok őszi foglalkoztatását, amellyel a környező mező- gazdasági nagyüzemeket segítik. ★ Azt is jelentős vívmányként emlegette Tóth János az utóbbi évek NEB-mun- kája kapcsán, hogy az üzemek vezetőinek a támogatásával sikerült lényegesen növelniük az ellenőrök létszámát, méghozzá a széleskörűen differenciált feladatoknak megfelelően. A városi KlSZ-bizottság javaslata nyomán pedig olyan fiatalók — például Kontsits Pál. Hídvégi László, Pál Mária — vállaltak népi ellenőri munkát, akiknek a szakmai képesítése, lendülete igen megnövelte az egész, százhúsz főnyi testület ütőképességét Ez utóbbi szempontból komoly tényező egyébként a KNEB Velencén létesített továbbképző intézete, amelynek tanfolyamain most már évente négy—öt hatvani népi ellenőr vesz részt, felvérte- ződve a NEB-munka legfrissebb tapasztalataival, legújabb módszereivel, adminisztrációs tennivalóival. Az pedig a társadalom érdekeihez való elvhű ragaszkodást tanúsítja, hogy az örökké tevékeny Farkas Józsefivé társadalmi elnök- helyettes. továbbá Berkes Józsefivé. Bicsak Emil, dr. Galambos Eszter személyében olyan munkatársai voltak Tóth Jánosnak, akik negyedszázada szolgálják a mozgalmat, vagy segítik közvetett módon egy-egy speciális, mondjuk, egészségügyi feladat megoldását. ★ Nem kis felelősség a legkülönbözőbb vizsgálatok olykor hosszadalmas elvégzése, a gyűjtött tapasztalatok rendszerbe foglalása, lejegyzése. Hiszen gyakorta üzemek, munkás közösségek becsülete forog kockán, s a mégoly lelkiismeretes munkába is hiba csúszhat. Ugyanakkor — éppen társadalmi jellegéből eredően — a népi ellenőrök tevékenységét senki nem honorálja, érte nem jár fizetség, különösebb előny. Legfeljebb köszönet! Amelyet írásba foglalva megküldenek az ellenőrök munkahelyi főnökeinek, pártszervezeteinek is. Máskor tárgyjutalom, vagy a megyei tanács elismerése, amilyenben legutóbb Kepes János, Józsa Pál, Juhász Gáborné részesült. Netán jutalomüdülés Velencében, ahová így jutott el Mezei Gyutáné, Bencze Anna, Avagy idézzük fel a mozgalom negyedszázados jubileumát, amelynek alkalmából 1983-ban Vajda Jő- zsef tsz-tisztviselő a KNEB ,.Kiváló társadalmi munkáért” kitüntetését kapta meg, Vide Gyula IKV-főkönyvelő ténykedését pedig emlék- plakettel méltányolta a Központi Népi Ellenőrző Bizottság. ★ Egyébként ahogyan Tóth Jánostól hallottuk, a munkahelyeknek kiküldött köszönő levelekre több üzemben kedvezően reagáltak. Ünnepeink alkalmával, amikor a szokásos jutalmazások zajlanak, a páit- és gazdasági vezetők szintén méltányolják egy- egy népi ellenőr tevékenységét. Amiben nem az ösz- szeg az elsődleges, hanem a figyelem, a megbecsülés ténye. Ilyen tekintetben tavaly leginkább a Lenin termelőszövetkezet. az Ingatlankezelő Vállalat, a Háziipari Szövetkezet és a Hatvani ' Konzervgyár irányítása vizsgázott jelesre. Ami pedig a városi NEB idei feladatait illeti? Az 1984 márciusától társadalmi elnökhelyettesi funkciót ellátó Tóth János megjegyezte, hogy isimét a város lakosságát közelről és érzékenyen (Fotó: Szabó Sándor)' érintő témába fognak: a pártbizottság kérésére utóellenőrzést végeznek Hatvan szolgáltató egységeinél. Így az Autójavító Vállalat, áz Elektromos Karbantartó Vállalat és az Univerzál Ipari Szövetkezet portáján. Kéttucatnyi ellenőr vesz részt e munkában, és tevékenységüket szintén egy légi .motoros”, Kéry Imre hangolja majd össze, minden bizonnyal célravezetőén, a megelőzés és a nyílt hi- baf el tárás szellemében... Moldvay Győző
