Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. május 3., csütörtök A munka ünnepét köszöntötte a világ Havanna: Az internaciona­lista segítségnyújtás további vállalását, az ország védel­mére tett erőfeszítések foko­zását és a termelőmunka ha­tékonyságának növelését hangsúlyozták a kubai má­jus elseje központi jelsza­vai. Több mint félmillió em­ber vett részt a havannai felvonuláson. A menet első soraiban a Huambo nevű angolai városban elkövetett merénylet kubai áldozatai­nak hatalmas fényképeit vitték. Nicaragua: Daniel Ortega, a nicaraguai Kormányzóta­nács koordinátora, Jaime Wheelock és a sandinista front más vezetői haladtak a nicaraguai Chinandega városban megtartott május elsejei felvonulás élén. A 40 fokos hőségben több mint húszezer ember gyűlt össze és tiltakozott az idegen zsol­dosok betolakodása ellen. A legfontosabb jelszó így hang­zott: „Minden egyes munkás a haza katonája...” A Dol­gozók Sandinista Központjá­nak főtitkára, Lucio Jimé­nez rámutatott, hogy erősí­teni kell a munkás-paraszt szövetséget, ki kell teljesíte­ni az agrárreformot. Tegucigalpa: Több tízezer hondurasi dolgozó követelte május elsején Tegucigalpa központjában, hogy távozza­nak az amerikai katonák az országból. San Salvador: Kétezernél több felvonuló tiltakozott San Salvadorban a négy évé tartó szükségállapot ellen\ sürgetve az amerikaiak távo­zását. Montevideo: „Szabadságot, munkát, fizetést és amnesz­tiát” jelszóval több százez­ren tüntettek május elsején Uruguay fővárosában, Mon- tevideoban a 11 éve hatal­mon levő katonai kormány­zat ellen. Lima: A limai félvanulá­son a Perui Dolgozók Álta­lános Szövetsége követelte az ország gazdaságpolitikájá­nak megváltoztatását, a munkahelyek biztonságát, a reálbérek szinten tartását, az áremelkedés megfékezését. Caracas: Jaime Lusinchi venezuelai elnök vezette a dolgozók május elsejei me­netét Caracasban. A több tízezer felvonuló a legége­tőbb társadalmi-gazdasági követeléseinek teljesítését sürgette. Mexikóváros: Mexikóvá­rosban a Miguel de la Mad­rid államfő vezette több tíz­ezer felvonuló támogatásáról biztosította az ország kül­politikáját és hatékony in­tézkedéseket követelt a sú­lyos gazdasági válság meg­oldására. Santo Domingo: A domini­kai dolgozók lefújták a má­jus elsejei felvonulást, at­tól tartva, hogy a hadsereg és a rendőrség nagy erőket vet be a tüntetők ellen. Az áremelések miatt kirobbant múlt heti zavargásokban száz, egyes jelentések sze­rint kétszáz ember meghalt, ötszázan megsebesültek. Hat­ezer személyt őrizetbevettek. Santiago de Chile: A kato­nai rendszer elleni tömeg- tüntetéssel emlékeztek meg Chilében a munka ünnepé­ről. Santiagóban 250 ezren vettek részt a tíz év óta elő­ször engedélyezett felvonu* láson. A rendőrség brutális fellépése következtében mintegy százan megsebesül­tek. Párizs: Moamer Kadhafi ezredes, a ü'biai forradalom vezetője május elsején nyi­latkozatban szólította föl a világ dolgozóit, hogy vegyék saját kezükbe az üzemek vezetését, közvetlenül irá­nyítsák a termelést. Tunisz: Az arab államok­ban tartott május 1-i fel­vonulások közös eleme volt a palesztinok államalapltá- si jogának támogatása. Sed- li Klibi, az Arab Liga fő­titkára is szólt — tuniszi beszédében — a „megszállt területek arab dolgozóinak hősies ellenállásáról”. Luanda: Angolában „Hon­védelem és termelés” volt a Jósé Eduardo dos Santos elnök vezette luandai felvo­nulók legfontosabb jelszava. Rasid Karami kabinetje Libanonban Utólagos kormányalakítási tárgyalások A libanoni nemzeti egy­ségkormány meglepetéssze­rű kinevezése után két nap­pal, szerdán még mindig folytatódtak az utólagos kor­mányalakítási tárgyalások, noha Amin Dzsemajel elnök éppen abból a megfontolás­ból állította kész helyzet elé a polgárháborús konfliktus­ban szemben álló vallási­politikai csoportokat, hogy véget vessen az elhúzódó alkudozásoknak. A Vazzan- kormány örökébe lépő Ka- rami-kabinet beiktatását ha­laszthatatlanná tette továb­bá, hogy a csapatszétválasz­tás ellenére mind veszedel­mesebb méreteket ölt a tűz­szünet megsértése Bej rútban és környékén. A harcok ki- újulása és fokozódása sajá­tos módon egybeesett Rasid Karami kijelölt miniszterel­nök kormányalakítási meg­bízatásával. A kormány tíz tagja kö­zül hat részt vett a lausanne-i megbékélési kon­ferencián. Míg Camille Sa­mun és Pierre Dzsemajel elfogadta a kinevezést, Na­Rasid Karami libanoni mi­niszterelnök kormánya első ülése után (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) bih Berri visszautasította a neki felajánlott posztot, amely nem teszi lehetővé a politikai döntésekben való részvételt és azt, hogy be­hatóan foglalkozzék az Iz­rael által megszállt Dél-Li- banon helyzetével. Berri szerint a kormány összeté­tele és kinevezése ellentétes a Damaszkuszban kötött elő­zetes megállapodásokkal. A hivatalos Szíria megelé­gedéssel fogadta a libanoni kormányalakítás hírét, és teljes támogatásáról biztosí­totta a Karami vezette nem­zeti egységkormányt, amely­ben valamennyi libanoni fél részt vesz. Bejrútban arra számítanak, hogy Abdel Ha­lim Haddam szíriai alelnök eredményes tárgyalásokat folytat a kedd óta Damasz­kuszban tartózkodó Nabih Berrivel és Valid Dzsumb- lattal a Karami-kormány- ban való részvétel szüksé­gességéről. Dzsumblatt több miniszterrel együtt tartózko­dó álláspontra helyezkedett. Kadhafi­nyilatkozat Franciaországban nagy ér­deklődést keltett. Moamer el-Kadhafinak a francia te­levízió számára adott nyilat­kozata, amelyben a líbiai ál­lamfő a csádi probléma po­litikai megoldását javasolta, s a francia csapatok vissza­vonására szólította fel a pá­rizsi kormányt. Kadhafi le­szögezte: ,,Ha a líbiai jelen­létet ürügyként használják fel a francia erőknek Csáti­ban való tartására, kijelent­hetem, hogy készek vagyunk annak megszüntetésére, így a francia kormány a közvé­lemény előtt nem hivatkoz­hat majd erre." Kadhafi nyilatkozatában rámutatott, hogy Hisszén Habré személye a csádi probléma békés megoldásá­nak legfőbb akadálya, mert makacsul elutasít minden kompromisszumos javaslatot, míg Gukumi Veddeivel kész lenne engedmények tételére. A líbiai vezető ezzel kap­csolatban arra célzott, hogy Gukumi Veddeivel egyetér­tésben olyan harmadik sze­mélyt kellene találni, aki al­kalmas lenne Csád egységé­nek biztosítására, —( Külpolitikai kommentárunk )— Reagan és Kína RONALD REAGAN HAZATÉRT KtNÁBÓL és a világsajtóban megkezdődött az utazás elemzése. Mi­előtt az elnök elhagyta Pekinget, szám szerint öt kínai—amerikai dokumentumot írt alá. A szám azon­ban megtévesztő. Az olyan jelentéktelenebb kérdé­sek, mint a kettős adózás mellett, volt ugyan két valóban lényeges pont (együttműködés az atomener­gia területén, valamint a műszaki-tudományos infor­mációk cseréje), útja utolsó állomásán, Sanghajban az Egyesült Államok elnöke aligha véletlenül fogal­mazott így: „van néhány fontos kérdés amelyben egyetértünk.. A legtekintélyesebb amerikai napilap, a New York Tilmes ki is mondja a lényeget; „Reagan nem ért el semmiféle áttörést”. Egyetlen amerikai kommentá­tor sem hagy kétséget afelől, mi lett volna Reagan számára ez az áttörés: a két nagy ország hetvenes évekbeli kapcsolatának stratégiai lényegét, a közös szovjetellenes fellépést szerette volna látványosan konzerválni és kiterjeszteni. Ebből nem lett semmi és hogy így történt, az nem az amerikai elnökön múlott. A Fehér Ház már Reagan útja alatt hivata­losan is sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az el­nök beszédeiből a kínai sajtó és televízió rendre ki­hagyta a legélesebb szovjetellenes tirádákat. Erre az utazást higgadt-röviden elemző TASZSZ szovjet hír- ügynökség is felfigyelt és megállapította: „Reagan olyan messze ment el, hogy leghevesebb kijelentéseit a kínai fél kénytelen Volt kihagyni a televízió és a tömegtájékoztató eszközök híreiből.” A JELENLEGI UTAZÁS BEBIZONYÍTOTTA, hogy a mai Kína amerikai szempontból nem minden vonatkozásiban azonos a hetvenes évek Kínájával. Peking ma nem akar egyértelműen lecsatlakozni senki mellé, saját mozgásterének bővítésén munkál­kodik. Ugyanakkor hiba lenne az utazásnak csak ezt az oldalát látni. Ázsiai viszonylatban (Afganisztán, Kambodzsa ügye, sőt, az elnök ottléte alatt is foly­tatódó Vietnam-ellenes fegyveres támadások ezt bi­zonyítják) Peking a közös érdekeknek meglehetősen tág teret adott, hiszen például a jelentések szerint Teng Hsziao-ping elismerően szólt a nyilvánvalóan Moszkvával szembeni „elrettentést szolgáló erők szi- lárdulásáról”. AMERIKAI RÉSZRŐL GONDOSAN ÜGYELTEK arra, hogy bizonyos folyamatosságot érzékeltessenek a kapcsolatokban, amelyek egyébként Ronald Reagannek nem utolsósorban belpolitikai (választási) okokból igen fontosnak: május 11-én Kirkpatrick asszony amerikai ENSZ-fődelegátus utazik Peking­ié, júniusban pedig a kínai honvédelmi miniszter Washingtonba. De az amerikai sajtó is óv attól, hogy ezekből az utazásokból túlzott következtetéseket vonjanak le. A Christian Science Monitor például arra emlékeztet, hogy Reagan látogatását gyorsan követi Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes pekingi utazása. Harmat Endre I Vendégségben Abasáron Kitüntették a nyomozókat Szerdán kitüntették Rómá­ban azokat a nyomozókat, akik kiemelkedő szerepet, ját­szottak a Szépművészeti Mú- zaum-i képlopás olasz teje­seinek kézrekerí lésében, a festmények visszaszerzésé­ben. A kitüntetéseket Szita János, hazánk római nagy­követe adta át, bensőséges ünnepség keretében. Szita János kiemelte a két or­szág belügyi szerveinek a nyomozás során tanúsított kiváló együttműködését. New York-i betörők Kirabolták a New York-i gyémánttőzsde trezorját. A be­törés még valamikor a hét vé­gén történt, de csak hétfőn fe­dezték föl. Az ismeretlen tettesek impo­náló teljesítménnyel jutottak zsákmányukhoz: ahhoz, hogy az egyik felhőkarcoló pincéjé­ben elrejtett trezorhoz eljussa­nak. keresztül kellett vereked­niük magukat egy fél méter vastag betonfalon és egy — ugyancsak nem éppen vékony — acéllemezen. De a zsákmány kárpótolta őket: a trezor M fiókjából körülbelül hárommil­lió dollár értékű aranyat, drá­gakövet és ékszert vittek ma­gukkal. A „Dél Bankja“ Nemzetközi ,pénzügyi szakértők és bankárok be­fejezték New Yorkban tar­tott egyhetes tanácskozásu­kat. Az ENSZ égisze alatt folytatott megbeszéléseiken elsősorban egy új pénzinté­zet, a „Dél Bankjának” fel­állításáról volt szó, amely figyelembe venné a fejlődő világ érdekeit. A „Dél Bankjának” létesí­tésére először Venezuela tett javaslatot az 1981 szep­temberében Caracasban megtartott nemzetközi ta­nácskozáson, A fejlődő or­szágok élesen bírálják a je­lenlegi nemzetközi bank- rendszert, beleértve a regio­nális fejlesztési bankokat is, mivel — miint hangsú­lyozzák — az néhány vezető tőkés hatalom befolyása alatt áll, s nem veszi figye­lembe a fejlődő világ érde­keit és lehetőségeit. A mos­tani New York-i tanácsko­záson elfogadott ajánláso­kat a fejlődő országok kor­mányainak az elkövetkező néhány héten belül kell jó­váhagyniuk. Júliusra újabb gyűlést hívnak össze az új bank működési irányelvei­nek részletes kidolgozására jelentették diplomáciai for­rások. A tanácskozáson számos regionális fejlesztési bank mellett részt vettek a Nem­zetközi Valutaalap képvise­lői is. t t A gyöngyösi FENYŐ kisáruház május 4—5—6-án fürdőruhák - férfiingek - pólók - férfi-, női sportruhák nyári ruhák — takarók - ágyneműk több, mint félmillió forintos készletéből VÁSÁRT RENDEZ az abasári Helyőrségi Művelődési Otthonban! Egyes cikkek árából 30% ENGEDMÉNY! Május 4—én, 17 órakor DIVATBEMUTATÓ a MÓDI és a METEOR Kereskedelmi Vállalat termékeiből az árusítás helyszínén. (Belépés díjtalan) Kempingkiállítás május 4—6-ig HATVANBAN, a városi tanács előtti téren. A kiállított sátrak, kempingfelszerelési cikkek a VIKI Sport-, hangszer-, játékboltban megvásárolhatók! Sátrak OTP-hitelre is! Kerti kisgépek Javítását vállaljuk, GÉPVILL GMK FELVEVŐHELYEINK: hétköznap 16 órától: Novaj, Petőfi u. 60., Füzesabony, Kinizsi u. 14., Noszvaj, Árpád u. 2., Felnémet, Szarvaskői u. 10/a.

Next

/
Thumbnails
Contents