Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat 3. Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A vitában elhangzottakra Köpeczi Béla művelődési miniszter válaszolt. Bevezetőjében megkö­szönte a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat, a képviselők egyetértő tá­mogatását, amellyel az elő­terjesztést fogadták, majd így folytatta: — Közismert, hogy ezt az előterjesztést hosszú viták előzték meg. Ezekben sokféle vélemény hangzott el. A szakmai és társadalmi viták után különösen jó volt azt tapasztatni, hogy itt az or­szággyűlésben a társadalom különböző rétegeinek kép­viselői szólaltak meg és fe­jezték ki egyetértésüket programunkkal. Ez a társa­dalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy ne csak a ter­vek véglegesítésére kerüljön sor, hanem arra is, hogy el­kezdjük — vagy inkább azt mondhatnám — folytassuk annak az akciótervnek a végrehajtását, amelyet a Mi­nisztertanács az 1983 de­cemberi ülésén jóváhagyott. Sokan kérdezték azt, hogy a Minisztertanács akkori ülésén miért munkaokmány­ként fogadta el a most itt előterjesztett programot. Nos, azt hiszem — mondta Köpeczi Béla —, hogy ez a döntés szerencsés újítás volt: így a végleges program el­készítéséhez előbb az or­szággyűlés véleményét is ki­kérhettük. Részletes válasz most az itt felvetett számta­lan kérdésre nem adható. Néhány témát szeretnék azonban kiemelni, részben azért, hogy reflektáljak meg­jegyzésekre, részben azért is, hogy megerősítsek olyan téziseket, amelyekről már az előterjesztés is szólt. Jelenleg a nemzeti jöve­delemnek mintegy 4—4,5 százalékát fordítja az ország az oktatásra. Gondolom, hogy az előrelátó tervezés az arányokon változtatni tud majd. Kérem a képviselőket, hogy a közoktatás, felsőok­tatás igényeit — a társada­lom az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, a helyi források segítségével —, a jövőben is támogassák. Majd minden felszólaló érintette a pedagógusok ügyét. A pedagógusok kö­zépponti helyét általánosan elismerték, és azt hiszem, ez bizonyítja: tudjuk, ismerjük helyüket és felelősségüket nemcsak az oktatásban, ha­nem az egész társadalomban. Biztatni kell a pedagóguso­kat azzal is, hogy anyagilag segítjük helyzetük javítását: Megismétlem: a kormány napirenden tartja a pedagó­gusok béremelésének és más objektív feltételek javításá­nak ügyét. A Művelődési Miniszté­riumnak az a szándéka, hogy fejleszti a pedagógus- képző intézményeket, növeli a beiskolázási létszámokat és mindent megtesz annak ér­dekében, hogy nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és szakmai eszközökkel is se­gítse a pedagógusok pályán maradását — mondotta. Ki­tért arra is, hogy kezdetben a dokumentumok első vál­tozataiban a pálya elnőiesí- tésének korlátozása is mint általános igény fogalmazó­dott meg. — Kénytelenek voltunk azonban visszalépni, mert úgy éreztük: egyelőre nincsenek meg a reális fel­tételek ahhoz, hogy itt tény­leges változásra, fordulatra lehessen számítani — tette hozzá. — Több megjegyzés sze­rint javítani, eredménye­sebbé, hatékonyabbá kell tenni az oktatást a külön­böző szakterületeken. A hu­mán és természettudományi tárgyak arányának alakulása világtendencia. A természet- tudományok nagyobb helyet foglalnak el az oktatás mű­veltséganyagában. Ez azon­ban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a humán tárgyak oktatásának hatékonysága csökkenjen. Nagyon sokszor egy-egy tárgy jelentőségét kizárólag az óraszámon mérjük. Úgy gondolom: nem ez az egyetlen kritérium. Mind az anyanyelvi kultúra, mind a történelmi, társa­Faluvégi Lajos és Zsidei Istvánná képviselőnk az ülésszak szünetében A magyar kollégiumi moz- emeljük-e a beiskolázási lét­számot, tekintetbe véve ter­mészetesen a munkaerő­szükségletet. Feltételezzük, hogy kétezer táján nagyobb számú értelmiségire, diplo­másra lesz szükség, mint amennyi most van. — Sok javaslat- hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy az intézményhálózatot miként bővítsük. Az intéz­ményhálózat fejlesztési ter­vét később dolgozzuk ki, te­kintetbe véve egyrészt a szétaprózottságot, másrészt a túlcentralizáltságot is. Ugyanis vannak olyan főis­koláink, amelyek létszáma alacsony, ugyanakkor né­hány vidéki egyetemi város­ban és — természetesen — Budapesten van az egyetemi hallgatók döntő többsége. A további munkáról szól­va Köpeczi Béla megemlítet­te: oktatási törvény készül, és a jövő év első felében a törvényjavaslat az ország- gyűlés elé kerül. Így tehát dalmi ismeretek fejleszté­séért nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ne csak ismereteket szerezzenek ezeken a stúdiumokon a fia­talok, hanem egy bizonyos eszme- és értékrendszer felé is forduljanak. A felszólalók megerősítet­ték a szakképzéssel kapcso­latos téziseket — állapította meg a miniszter. Ez az egyet­értés nagyon fontos, és a következő időknek a feladata lesz az, hogy a gazdasági egységek és az oktatás kö­zötti kapcsolatokat tovább­fejlesszük. A szakmunkásképző isko­lákban arra törekszünk, hogy az általános műveltségi szint emelkedjék. Ezzel pár­huzamosan azt szeretnénk, ha a gyakorlati foglalkozá­sokból az üzemek nagyobb helyet, nagyobb felelősséget, nagyobb részt vállalnának. Az irányítás kérdéseiről elhangzottakra reagálva le­szögezte: a nevelő testületek önállóságát erősíteni kíván­juk. és ehhez tartozik az is, hogy az igazgatók pályázati rendszerben nyerik el állá­sukat. Szerepelt a hozzászólások­ban az idegen nyelv oktatá­sának kérdése. Az ebben a tárgyban született határozat megvalósítása meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik — állapította meg. Ezek a gondok összefüggenek a pe­dagógusellátással és azzal, hogy az idegen nyelvi okta­tás időszaka meglehetősen rövid, ráadásul gyenge vagy nem megfelelő módszereket alkalmazunk e téren. Az idegennyelv-oktatás kérdé­séről hozott határozat vég­rehajtásáról beszámolót kell készíteni — mondotta a mi­niszter, kérve a képviselő­ket, hogy kísérjék figyelem­mel ezt a munkát és azokat a javaslatokat, amelyeket a tárgyban tesz majd a táro­Sok szó esett a túlterhe­lésről is — folytatta Köpő czi Béla. — Már ebben az esztendőben változtatunk az óraterveken, hogy fokozato­san. 1987-ig, új tanterveket és tankönyveket dolgozzunk ki. Nem kívánunk egyik év­ről a másikra, azonnali vál­toztatásokat végrehajtani, hiszen az a többször felme­rült igény, hogy legyen va­lamilyen stabilitás, megkí­vánja: inkább különböző, más módszerekkel hívjuk fel a figyelmet a hiányosságok és a korrekciók szükségessé­gére. Az oktatásbeli minőség­mennyiség összefüggéséről szólva Köpeczi Béla kifejtet­te: a szocialista oktatás nem mondhat le arról, hogy a nagy tömegek műveltségi szintjét emelje, hogy a kul­túrát mindenkihez igyekez­zék eljuttatni. Ugyanakkor fontos, hogy a tehetséget gondozzuk a kiválóságra fi­gyelemmel legyünk, hogy teremtsük meg a lehetőséget a kitűnőségek számára az előbbrehaladáshoz. E tekintetben különösen fontos támogatni a kollégiu­mi mozgalmat, amely lehe­tővé teszi a kiválasztást is. Heves megyei vendégek az Országházban galorn tapasztalatait érde­mes felhasználni. A felsőoktatási kérdések­kel kapcsolatban elsőként a felvételi létszám, és ezzel együtt tulajdonképpen az ér­telmiség-képzés mennyiségi problematikáját emelte ki. Közismert, hogy az egyete­mi hallgatók létszámát te­kintve Magyarország nem foglal el előkelő helyet a világban. Szükségesnek lát­szik annak megvizsgálása, hogy bizonyos szakmákban mód lesz még arra, hogy bizonyos, most felvetett kérdéseket újból megvitas­son az országgyűlés — ha szükségesnek tartja. — Azt azonban nem javaslom — mondta a miniszter —. hogy a közoktatási és felsőokta­tási fejlesztési programok újból az országgyűlés elé ke­rüljenek. Az egyetértés a lényegi célokkal általános volt. Az akciótervek tartal­maznak számos olyan részlet­feladatot, amelyek kapcsán (Munkatársunk telefonje­lentése): Hosszú napot zártak csü­törtökön a képviselők. Ami­kor úgy háromnegyed hét felé kijöttek az ülésterem­ből, a Parlament Vadászter­mében — ahol ilyenkor az étterem van — már javá­ban készülődtek a Gundel pincérei arra a vacsorára, amelyet Lézár György adott olasz vendége tiszteletére. Az első nap maratoni vi­tája tegnap Sarlós István­nak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének hozzászó­lásával folytatódott. Egye­bek között hangsúlyozta — s ez a vélemény szinte szó­ról szóra alátámasztja Fáb- ryné Dóbai Ilona felszóla­lását —, hogy: hazánk­ban az oktatás és a nevelés nemzeti üggyé vált. Az. is kell, hogy legyen, mert ha képzési rendszerünk megfe­lel a követelményeknek, ak­ikor adott lesz az a jó szel­lemi és erkölcsi alap, amely­re támaszkodva népünk és hazánk megállja a helyét a világban." ★ Az oktatás, a nevelés nemzeti ügy, így szűkebb hazánk elsőrendű ügye is. Ezzel kapcsolatban mondták, a szünetben képviselőink. Sas Kálmán: — Bélapátfalván ae ősz­szel adták át az új iskolát, ezzel 16 tanterme lett a községnek. Megszűnt a vál­tott tanítás, s ennek mind a tantestület, mind pedig a több mint 400 kisdiák örült. Egyúttal megkezdődött a régi iskola felújítása, amelyhez — éppúgy, mint az új építéséhez — sok se­gítséget nyújtott a cement­gyár kollektívája. Pénzzel, társadalmi munkával segí­tettünk kialakítani a nyu­godt oktatási feltételeket, a hangulatos környezetet, a szemléltető eszköztárt. Mi több: együttműködési szer­ződést kötöttünk, így a röp- labdásaink, asztalitenisze­zőink, sportolóink igénybe vehetik az iskola tornater­mét ... Dobos Józsefné: — Gyöngyösön az idén be­fejeződik a VI. ötéves terv­re szóló általános iskolai há­lózatfejlesztés. Az elmúlt Képviselőnőnk az ülésteremben az itt ugyancsak részletkér­désekként fölvetett javasla­tok vagy kritikai megjegy­zések figyelembe vehetők — mondotta befejezésül Kö­peczi Béla. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a köz­oktatás és a felsőoktatás fej­lesztési programját egyhan­gúlag elfogadta. Ezután a napirendnek megfelelően megválasztot­ták az Alkotmányjogi Ta­nács tagjait. Apró Antal be­jelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége javaslatot terjesztett elő az Alkotmányjogi Tanács tiszt­ségviselőinek és tagjainak megválasztására, ezt a ja­vaslatot egyébként a kép­viselők között már korábban szétosztották. Az országgyű­lés dr. Bognár Rezső akadé­mikust (Hajdú-Bihar m., 6. vk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi taná­rát az Alkotmányjogi Tanács elnökének, dr. Röder Editet (Budapest, 51. vk.), az Or­szágos Ügyvédi Tanács el­nökhelyettesét az Alkot­mányjogi Tanács titkárának. Avar Istvánt (Budapest, 67. vk.), a Katona József Szín­ház színművészét, dr. Csen­des Bélánét (Budapest, 68. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti általános iskola igazgatóját, dr. Eleki Já­nost (Békés m. 7. vk.), a TOT főtitkárát, Fock Jenőt (Győr-Sopron m., 5. vk.), a MTESZ elnökét, Herczeg Ká­rolyt (Borsod-Abaúj-Zemp­lén m., 11. vk.), a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkárát, Huszár Istvánt (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zetének főigazgatóját, Med- vetzky Antalnét (Baranya m 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docensét, Szépvölgyi Zoltánt (Buda­pest, 57. vk.), Budapest Fő­városi Tanácsának elnökét, dr. Geltért Györgyöt, a Leg­felsőbb Bíróság nyugalma­zott elnökhelyettesét, dr. Ki- lényi Gézát, az Államigazga­tási Szervezési Intézet igaz­gató-helyettesét, dr. Kovács István akadémikust, az MTA Állam- és Jogtudományi In­tézetének igazgatóját, dr. Nagy Lászlót, a Magyar Jo­gász Szövetség főtitkárát, dr. Takács Imrét, az ELTE egyetemi tanárát az Alkot­mányjogi Tanács tagjaivá egyhangúlag megválasztotta. Ezután interpellációkra ke­rült sor, amelyekre a szak- miniszterek válaszoltak. Ezzel az országgyűlés ta­vaszi ülésszaka — amelynek második napján Apró Antal és Péter János felváltva el­nökölt — befejezte munká­ját. tanév kezdetén adták át a 24 tantermes oktatási intéz­ményt s őszre várjuk az újabb, 16 tantermes iskola avatását... Novák Pálné dr.: — Erőteljes vita bontako­zott ki a közelmúltban, s itt is a középiskolai fluk­tuáció létjogosultságáról. Nos, én egyértelműen mel­lette voksolok, mert például a hatvani Bajza József Gimnáziumban és Szakkö­zépiskolában bevált ez a ta­nulási rendszer. A matema­tikai fakultáción részt vett 14 tanuló mindegyikét fel­vették főiskolára, egyetem­re. Érzésem szerint nagy jö­vője van és lehet ennek az oktatási formának a közép­iskoláinkban . .. Zsídéi Istvánná: — Ha itt szót kérek — éppúgy, mint a legutóbbi csoportülésen is —, a beis­kolázás, a bejárási nehézsé­gek, valamint a kollégiumi elhelyezési gondok kérdé­seit feszegetem. Egyrészt azért, mert nagy különbsé­get érzek a faluban, illetve a városban folyó képzés kö­zött. Másrészt tudom, hogy milyen fárasztó, hátrányt jelentő bejárni egy városi középiskolába például Bükk­székről, Terpesről, Sírokból, vagy Bodonyból. Szívügyem hát a kollégiumi ellátás bő­vítése, fejlesztése ... ★ Ezúttal is számos vendé­ge volt képviselőinknek. Többnyire gyakorló peda­gógusok ültek a karzatokon. Köztük volt Jenei Artúr né. a megyei pályaválasztási és nevelési tanácsadó igazga­tója és egyik helyettese, Mészáros József. Jó érzés volt hallgatni — mondták —, hogy máshol is arra törekednek a szak­munkásképzésben, mint ná­lunk, Hevesben: az üzemi oktatóbázisok kialakítására, számuk növelésére. Másrészt pedig arra, hogy a „nyitott képzés” alapján folyjék a sokoldalú szakmunkásneve­lés. Tehát: megadni a lehe­tőséget, hogy valaki több rokonszakmát sajátíthasson el, hiszen akkor annyi em­bert ér . . . Amit viszont ag­gasztónak tartunk: a tanács­adói tevékenység átszerve­zésével megoldatlan lesz a fiatalok pályairányítása, a szakmai igények koordiná­lása. Pedig mind az üze­mek, mind a szakmunkás­nak jelentkezők érdeke, hogy az igényeknek és a kedvük­nek megfelelő területen ta­nuljanak. ★ Tanítás, tanulás, tudás — ezek a fogalmak hangzottak el a leggyakrabban az or­szággyűlés tavaszi üléssza kán. Abban az épületben, amelynek közelében, a Du­na partján „ott ül a rakpar­ton” József Attila, aki ezt az egész népet szerette vol­na, nem középiskolás fokon — taní-tani... Szilvás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents