Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 10.r kedd fljjj 3. IMPORT HELYETT Több hazai fehérjét A világ ötven fejlődő országában él a lakosság negyedrésze. Élelmezésük egyre nagyobb gondot jelent, mert a mezőgazdasági termelés lassabban fejlődik e térségekben, mint a lakosság lélekszáma. Másutt viszont értékesítési nehézségékkel küzdenek a termelők. A kiegyenlítés mégsem egyszerű dolog hiszen az éhező országoknak nincs elég pénzük ahhoz, hogy élelmet vásároljanak. Az élelmezés mennyiségi gondjai csak egyike a megoldásra váró feladatoknak. Ahol elegendő az élelem, nem biztos, hogy kielégítő a választék, az élettani szükségleteikhez igazodik a táplálkozás. Hazánkban például már minden család asztalán elegendő élelem van, de még sok helyütt kevés fehérjét fogyasztanak, s a kelleténél több zsiradékot Nőtt az ára A világélelmezés egyik fontos tényezője ezért a fehérjenövények termelése. Az európai embernek ez leginkább szóját, borsót, lóbabot, csillagfürtöt jelent. Ezek egy részét nem közvetlenül fogyasztjuk, hanem előbb az állatok jászolába, vályújába kerül, majd a hús, mint értékes fehérjeforrás táplálja az embert. A fehérjetermelés tehát hazánkban az állattenyésztés fejlesztéséhez kötődik. De hol is tartunk a fehérjetakarmányok termelésében? A számottevő változások ellenére is igaz, hogy a fehérjék termelése elmarad a szükséglettől. Ezért évente mintegy 200 millió dollár értékben importálunk fehérjetakarmányt. A termelés és a szükséglet közötti ellentmondásnak számos oka van. Sokan leginkább azt emlegetik, hogy az egyik legértékesebb fehérje- forrós. a szója termeléséhez nem kedvezőek a feltételek. A szója ugyanis a meleg, csapadékos vidékeket kedveli, amelyek hazánk déli részén vannak. Ugyanakkor ezen a vidéken terem meg leginkább a gabona is. Kétségtelen, hogy az eképpen érvelőknek is van igazuk, de az sem vitatható, hogy a fehérjetermelés bővítése más módszerekkel is megoldható. Éppen ezért a termelés fejlesztéséről korántsem szabad lemondanunk, mivel Magyarországon hagyománya van az állattartásnak. A mezőgazdasági termelés összes értékének fele az állattenyésztésből származik, a népgazdaság konvertibilis devizabevételének pedig egyötöde. A hazai szükségleten kívül tehát jelentős az állati termékek exportja, ami ugyancsak a fehérjetermelés bővítésére serkent. A világpiacon számottevően növekedett az elmúlt években a fehérjetakarmányok ára. Közismert, hogy a népgazdasági egyensúly megőrzésének egyik feltétele az import mérséklése, így a külföldi fehérjevósárlások csökkentése is. Persze, ennek csak akkor lehet realitása, ha az import mérséklődését hazai termeléssel tudjuk el- lentétezni. Az állattenyésztés ugyanis nem nélkülözheti a fehérjetakarmányokat. Ha romlik, tápüálóanyagok- ban szegényedik a takarmányok, tápok béltartalma, növekszik a hústermelésben az egységnyi súlygyarapodáshoz sziükséges idő. több abrak kell az állatok hizlalásához; s mindez rontja az állattartás szerény jövedelmezőségét. Ezért kell bővíteni itthon is a fehérjetakarmányok termelését. Kallódó értékek Nem új felfedezés ez a magyar mezőgazdaságban. Olyannyira nem, hogy számos eredményes kezdeményezés történt idáig is. Az elmúlt három esztendőben például 28 százalékkal bővült a fehérjetakarmányok hazai termelése. A hetvenes évek végén a szükségletnek 29 százalékát fedezte a hazad termelés, 1980-ban a 32 százalékát, tavaly pedig már a 38 százalékát. Közben ennél jóval gyorsabban növekedett a vágóállat-termelés, így a több hús előállításához már nem kellett növelni a fehérjeimportot. A fejlesztés lehetőségei azonban még nincsenek kiaknázva. Egyes felmérések szerint a borsó, a csillagfürt, a lóbab, a szója termőterülete másfél-kétszeresére növelhető, termésátlaguk 30—40 százalékkal emelhető. S nemcsak a kimondottan fehérjetakarmányként isimert növények termelésében vannak lehetőségeink. A fehérjének nagy része ugyanis a tömegtakarmányokból — lucernából, szénáfélékből — származik. A rétek, legelők terméshozama alacsony, nem megfelelő a betakarítás gépesítése, ezért magasak a veszteségek. Kallódnak az értékes fehérjeforrásként szolgáló állati hullák, melléktermékek, amelyekből feldolgozás után teljes értékű fehérje nyerhető. A feldolgozók egy része korszerűtlen, felújításra, bővítésre vár. Nincs kellően kiépítve az összegyűjtés hálózata sem. Kétszer ennyit Világszerte terjeszkedik az úgynevezett biológiai ipar, ahol egyebek között a mikro- szervezeteket is a fehérjetermelés szolgálatába állítják. Mindezekkel ma már a hazai tervek is számolnak. A felmérések szerint elérhető az a cél, hogy hazai fehérjetermelés megduplázódjon, s a szükségletnek 60 százalékát a magyar élelmiszergazdaság elégítse ki. Ehhez persze mindenekelőtt fejleszteni kell a termelést, a feldolgozást. Erre azonban csak akkor lesz vállalkozó, ha a feltételek kedvezően alakulnak. Másként fogalmazva, a fehérjetermelés bővülésének egyik feltétele a beruházás, amihez ma a mezőgazdasági nagyüzemeknek kevés az anyagi erejük. Farkas József „Sokat dolgozom, de megéri..." Egy exportáló egri kisiparos Benyitottam az udvar végén levő kis műhelybe. Egy pillanatra elült a munkazaj. Kérdésemnek azonban még a végére sem értem, amikor megjelent Rugyai Attila egri lakatos kisiparos. Fölvezetett a házába, s közben elmondta, hogy a műhely már két éve megvan. A lakóházat tavaly kezdték el építeni, de a külső vakolás áthúzódott idénre. Mentegetőzött is, hogy az építkezés miatt még nem olyan szép az udvar, mint szeretné. 1980-ban lett magánkisiparos, s termékeinek nagy része, mintegy 60—70 százaléka külhoni piacokon talál gazdára. Tartósítóipari gépeket gyárt. Tavaly például négy darab üvegmosó automata került el műhelyéből a Szovjetunióba, illetve Csehszlovákiába. A gépek óránként ötezer üveg tisztítását képesek elvégezni. Északi szomszédunk megrendelésére készül az a két szalagpálya is, amely 64 méter távolságra továbbítja a konzervdobozokat Saját tervei alapján készültek el az úgynevezett üvegrendezők. A pneumatikusan működő ügyes célgépeknek az üvegek egy sorba állítása a feladatuk. A még furcsább nevű légtérbeállító a fölösleges lét szívja ki a konzervesüve- gekből. Mindezt persze, nem egyedül csinálja, öt alkalmazottja van. Ezek közül hárman főállásban, ketten pedig munkaviszony mellett dolgoznak nála. Két éve kezdték el a közös munkát, jól összeszokoitt brigád kezd kialakulni. Most egy olyan gépen dolgoznak, amely csonthéjasok kimagozására lesz alkalmas. A tartósítóipari piacokon ugyanis egyre inkább követelmény, hogy a befőtt ne tartalmazzon magot. A berendezés Szovjetunióba jog kerülni, de export előtt itthon is kipróbálják. Áprilisban a csehszlovákiai Kuno- vicébe mennek ki, mintegy 150 ezer forintos helyszíni munkájuk lesz. Egy univerzális zöldségtisztító rekonstrukcióját végzik el. A Szovjetunióba pedig idén 16 darab üvegrendezőt várnak, s a már említett magozóból is előzetesen 8—10 darabra van igény. Ez utóbbit egyébként egyedül ő gyártja az országban. Idei terve Rugyai Attilának, hogy a KIOSZ-on keresztül eljusson a moszkvai és tallini kiállításokra, ahol ládamosó gépét szeretné bemutatni. Hasonló hazai gyártmányról nem tud, így valószínűleg itthon is lesz rá kereslet. Jelenleg Ausztriából hozunk be ilyen berendezéseket, tehát gyártásával importot lehet kiváltani. Mint Rugyai Attila elmondta, az eredmények mellett gondjai is vannak. Az adózási rendszerrel egyetért, de az SZTK-költségeket nyomasztónak érzi. Nem tartja méltányosnak a kisiparosoknál dolgozók megítélését sem. Egyik alkalmazottja OTP-re akart televíziót venni, a bürokratikus eljárás azonban eltérítette szándékától. Hasonló nehézségek merülnek fel a táppénz igénybevétele esetén is. További gond az anyagbeszerzésnél adódik, s jelentős szállítási többletköltséggel jár. Sokat dolgozik, hogy meglegyen a jövedelme, de érzése szerint megéri. Távlati terve az export arányának további fokozása. Mosolygó László Epiil az első szövetkezeti sörgyár Martfű határában épül az első szövetkezeti sörgyár. A tervek szerint a jövő nyáron már fogyaszthatok lesznek az első DAB-márka alapján készített — termékei. (MTI-fotó: Csíkos Ferenc felvétele — KS) A JÖVŐÉRT KEMÉNYEN MEG KELL KÜZDENIÜK Drága a tandíj, avagy: egy egyesülés viszontagságos következményei A Tarnamérai Építő- és Szakipari Szövetkezet, valamint a Hevesi Építőipari Szövetkezet 1978-ig szilárd alapokon nyugvó, fejlődő két önálló termelőegység volt. 1978. január elsejétől Dél- Heves megyei Építőipari Szövetkezet néven egyesültek. A stabil és szilárd gazdasági háttér az első években még lendületesen vitte az egyesült szövetkezet szekerét. Még 1979-ben is növekedett a termelés, az azt követő évben pedig stagnált, de már megmutatkoztak a visszaesés jelei. Nem bíztak a vezetőkben Az egyesülést követően a gondok akkor jelentkeztek, amikor nem sikerült egyértelműen rendezni a két volt szövetkezet vezetőinek szerepét. A posztok kiosztása többek között személyi ellentétekhez vezetett. Ez viszonylag rövid időn belül hatott a beosztott dolgozóknak a szövetkezethez és a munkához való hozzáállására. Egyszerűen fogalmazva: a munkások nem bíztak a vezetésben. Mindez így ment 1981-ig. Akkor új eL- nök, az addigi párttitkár került a kormányrúd mellé. Azonban rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy az új elnök az összes rendelkezésére álló eszközt kihasználva sem képes úrrá lenni az egyre romló helyzeten. Az új vezető, aki a politikai munkában addig bizonyította felkészültségét, rátermettségét, szakmailag nem állt azon a színvonalon, hogy elnöki teendőit maradéktalanul el tudta volna látni. Az V. ötéves tervi szabályozók, a nyolcvanas évek elejének építőipari árrendszeri átszabályozása pedig csak fokozta a gondokat. A szövetkezet szakembergárdája nem ismerte fel a közgazdasági szabályozók szigorodásából adódó feladatokat. Mindezzel párosult, hogy némi külső hatásra ugyan, de a termelés összetétele a kevésbé gazdaságos építőipari munkák felé tolódott.' Mindezek az okok játszottak közre abban, hogy 1982-ben annak ellenére, hogy senki nem számított rá, (!) négymillió forintos veszteséggel zárták az évet. Visszaszerezni a jó hírnevet Tavaly májustól az egész vezetői gárda kicserélődött, Bencze Ferenc azóta tölti be az elnöki funkciót. Mint elmondta, az egyhangú választás után úgy érezte a közgyűlésen, hogy a szövetkezet tagsága igényli a változást, ugyanakkor a folyamatosság mellett is letette voksát. A vezetőségben ugyanis több törzsgárdatag is helyet kapott. Az egyöntetű szavazás után a vélt bizalmat felhasználva láttak munkához. Hitüket erősítette, hogy az akkor még nagyközségnek és környékének szüksége van erre a szövetkezetre az általuk végzett munkára. Azt a célt állították maguk elé elsősorban, hogy a minőségileg jó és határidőre elvégzett munkával visszaszerezzék a szövetkezet régi jó hírnevét. Ehhez azonban újra meg kellett nyerni a megrendelők bizalmát, ami nem volt könnyű feladat. Ezenkívül zászlójukra tűzték még az építőipari termelés optimális arányú kialakítását, a jövedelmezőség szempontjából biztonságos termelési szerkezetre való átállást. Az új elnök jól ismerte fel, hogy a szó szoros értelmében rendet kell teremteni! Ennek érdekében nem riadt vissza olyan népszerűtlen feladatoktól sem, mint jó néhány középvezető és fizikai dolgozó eltávolítása a szövetkezetből. Kijelentette, hogy akik demoralizálják a közösséget, nem tartozhatnak közéjük. Annak ellenére, hogy mint az ország más területein, így Hevesen sem hemzsegnek az építőipari szakemberek, közölte a dolgozókkal, hogy csak azoknak a munkájára tart igényt, akik a szövetkezethez és a mindennapi feladatokhoz szocialista emberhez méltóan, legjobb tudásuk szerint, igyekezettel állnak hozzá. Ogy tartotta, hogy mindennek ez a kiinduló alapja, ezután jöhetett a gazdaságszervező tevékenység. Egymillióval kevesebb veszteség Azt sem felejtette el azonban, hogy a sikerhez idő kell, mivel sajnos a restanciák nagyok: félbemaradt építkezések, jócskán örökölt adósságok, kötbérek, bírságok formájában. Az eredmény, amit nem egészen egy év alatt produkáltak, nem látványos, eget verő, még csak dicsekedni sincs különösebben nagy okuk vele. Azonban tény, hogy egymillió forinttal kevesebb veszteséggel zárták az évet, mint az azt megelőzőt. Idei terveikben azonban már az szerepel, hogy a veszteségeket meg kell szüntetni. Egy bizonyos szerény nyereségről is beszélt az elnök, igaz, halkan, de ebből már tudnák törleszteni adósságukat. Ogy számolják, hogy mindehhez ötvenötmillió forintos termelésre lesz szükség. A rendkívül bizonytalan állapot, ami 1982 végén érte el a csúcspontját, igen jelentős munkaerő-elvándorláshoz is vezetett. Az elmúlt év harmadik negyedévétől azonban stabilizálódott a létszám. Sőt, már többen visszatértek azok közül, akik akkoriban joggal hagyták el a süllyedő hajót. Jelenleg kettőszáznegyvenen dolgoznak a szövetkezetben. Létszámukat, ha csak szerény mértékben is, tovább szeretnék növelni. Elsősorban azokra a szakmunkástanulókra számítanak, akik a Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezetnél szereznek szakmunkásbizonyítványt. Az idén először végeznek olyan tanulók, akik ott sajátították el szakmájuk gyakorlati fogásait. Az elnök szerint a jövő az ő kezükben is van. Annak ellenére, hogy fiatalokról van szó, nemcsak számítanak rájuk, hanem bíznak is bennük, mivel az első pillanattól kezdve komoly feladatok várják az ifjú szakembereket. Az eredményeket leginkább a számok tükrözik. Ebben az esetben már az is csatanyerést jelentett, hogy 1984-ben a megrendelők lekötötték az építőipari szövetkezet kapacitását. A jövőhöz tartozik, hogy négy mellékfoglalkozású szakcsoport működik, az ötödiket pedig épp a napokban szervezik. Szimpatikus törekvés Egy rosszul végrehajtott egyesülés, amire talán nem is biztos, hogy szükség lett volna, kemény árat fizettet tandíjként. A bajból még nem lábaltak ki a hevesiek, hiszen csak most kezdődhet az adósságok törlesztése. Az mindenesetre biztató, hogy úgy tűnik, a jelenlegi vezetés látja az eredményekhez vezető utat. Véget vetett a torzsalkodásnak, az ellenségeskedésnek, kinek-kinek tisztázzák munkakörét, feladatát, akikkel pedig nem tudtak szót érteni, azoktól megváltak. Szimpatikus törekvés; hogy legnagyobb céljuknak azt tartják: visszaszerezni a szövetkezet régi jó hírnevét. Nem keresnek bűnbakokat a múltból, akikre mindent rá lehet fogni. Egy új úton indultak el, amiben a hevesiek és a környékbeliek is bíznak, s végig tudják járni. Addig azonban — az elődök szomorú példáiból okulva —, akár még fogcsikorgatva is, nagyon sokat kell küzdeniük ... Kis Szabó Ervin
