Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1984. április 10., kedd Jó napot, jó estét, Magyarország Vitray Tamás, a tévé április negyediki, ünnepi élő közvetítéssorozatának vezető riportere, kissé borúlátó volt, amikor úgy fogalmazott, hogy ezt a több órás, ezt a félnapos monstre produkciót meglehetősen kevesen nézik majd kezdetétől végéig. Tévedett, mivel szinte mindenütt esett az eső, ráadásul választási lehetőségünk sem adódott, így aztán igen sokan ültünk a készülékek előtt délután fél kettőtől este tizenegyig. A bizalmat előlegezők, a türelmesek nem csalódtak, mert nemcsak szórakoztak, hanem ismereteiket is gya- rapíthatták. Az egészében kedvező fogadtatás magyarázata a jó ötlet, s az ennek alapján készült voltaképpen. ötletes, háromrészes forgatókönyv. Először — Baló György, Győrffy Miklós és Kepes András riporterek közreműködésével — Hajós, Buják és Griszentpéter mutatkozott be, ízelítőt adva a lakosságot foglaikaztató örömökből és gondokból egyaránt. Ez amolyan bemelegítés volt, utána következett a legsikerültebb blokk, az a fórumszerű beszélgetés, amelyben miniszterek, államtitkárok és miniszterhelyettesek. vettek részt, s válaszoltak a hozzájuk továbbított kérdésekre. Elismerést érdemel az ígéretes kezdeményezés, s a lendületesen kivitelezett diskurzus, akkor is, ha a túlzott felkészültség olykor zavaróan hatott. E hiba kiiktatásával, • több spontán mozzanat beépítésével helyes lenne folytatni ezt az épkézláb, ezt a dicséretes vállalkozást. A záróegység, a játékkal ötvözött gálaműsor kissé modorosra, jellegtelenre formálódott. Mintha a stáb tagjai elfáradtak volna, s önkritikái érzékükről lemondva engedtek a rutin vészes csábításának. A * leginkább a szellemesség hiányzott. A stúdióba meghívott neves művészek felismerésére a lehető legsutább tippet ajánlották a három községben élőknek, akiknek a felvonultatott lábak révén kellett megoldaniuk az azonosítással járó feladatokat. Ráadásul az új szerepkörben bemutatkozó vendégek mindegyike sem remekelt. Közülük —, hogy csak egy példát említsünk — Koós János már régen bizonyította: nem sok köze van a vérbő humorhoz, az ízes paródiához. Felesleges és bántó volt minden falusi együttes felléptetése: a Dorf „zenekar” amatőr szinten is gyenge „műsora” kifejezetten kilógott a sorból. Ezek a szépséghibák azonban csak utólag bosszantóak, a maratoni menetben aligha nyugtalanítottak minket. Tanulságként azonban hasznosíthatók, mert szinte mindannyian igényeljük a folytatást, az ilyen közéleti, megnyerőén politikai han- goltságú, ám mégis kikapcsolódást nyújtó próbálkozásokat. . A nyitány után még inkább mint előtte ... Pécsi István Mosdó-mosdató Az „Ízlések és pofonok” című tévéműsorban láttuk, hallottuk. „Űj” fürdőszoba-berendezést tervezett jeles iparművészünk 1976-ban. Formája a testhez idomul, és a szappantartóból kifelé folyik a víz. Miért nem gyártják? „Mert a régi még nem futott le!” Igaz, hogy csúnya és rossz, de a vásárló viszi, mint a cukrot. Nem tehet mást, csak egyfajta kapható. Tetszik neki? Elégedett? — ezt a kutya sem kérdezi. — Nem lenne célszerűbb áttérni az újra? — faggatja a riporter a gyártó vállalat igazgatóját. — Még nem! — hangzik a válasz. — Eleinte ugyanis kis sorozatban kellene azt előállítani, hogy lássuk a közönség fogadtatását. — Mi lenne, ha eleve naggyal kezdenének, hiszen a jelenlegit szidják, az új pedig mindenkinek tetszik. — Nem lehet. Külföldön is ezt szokták meg. — Ott is nagyobb sikere lenne a jobbnak! — Ehhez viszont új prospektust kellene gyártani... Aha, így már érthető ... Csak az nem, miért vagyunk gyakran versenyképtelenek a piacon! (szabó p.) Egri bábos az UNIMA magyar titkára Az elmúlt napokban rendezték meg Budapesten az országos bábjátékos parlamentet, amelyen újjáalakult a Népművelési Intézet szakmai tanácsadó testületé, az amatőr bábjátékosok országos tanácsa. A parlamenten hazánk valamennyi megyéjét ötfős küldöttség képviselte, akik megválasztották a testület tizenkét tagú elnökségét. A munkabizottságba — amelynek feladata az ország amatőr bábos mozgalmának segítése —, ismét kooptálták Demeter Zsuzsát, az egri Harlekin bábegyüttes művészeti vezetőjét, aki az elmúlt napoktól újabb rangos tisztséget is betölt. Az UNIMA, a Bábművészek Nemzetközi Szövetsége magyar tagozatának közgyűlésén — amit szintén a közelmúltban tartottak meg Budapesten —, a tagozat titkárává választották. A szövetség egyébként több mint ötven éve működik, s hetven tagországa van. Tagjai közé amatőr és profi együtteseket egyaránt sorol. Pásztorkészségek Dankó Imre sárándi nyugdíjas szabad idejében a pásztorélet kellékeit és használati tárgyait készíti. A gondos kézi munkával előállított díszes karikásokat, bicskatartókat, dohánytartóból és pipagyújtóból álló pásztorkészségeket ismerik a környéken, sőt a megyehatáron túl is. (MTI-fótó: Oláh Tibor felvétele — KS) ___________________________*_______________________ I I hosszú hajú — lelkiismeret Eddig fel sem tűnt, csak most a legutóbbi gyöngyösi hangversenyen, amelynek a városi művelődési központ adott helyet Koncz Zsuzsa énekelt, méghozzá nagyon határozott karakterű dalokat. Valamennyinek volt ilyen olyan formában „mondanivalója”. Na, nem úgy egyszerűen, hogy „gyere, csókolj meg” és ehhez hasonlóan mély emberi bölcselmeket tartalmazó felszólítás formájában. Mit is várhatnék most egy jó ritmusú daltól, amelynek a legfőbb célja az, hogy mozgásra kényszerítse a lábam, illetve: manapság már a talpamtól a fejem búbjáig az egész testemet. Jó, tudom, az ősi afrikai tánc is erre a „rituáléra” épül. Átvettük a ritmussal együtt. Ahogy a dél-amerikai táncokat is. Koncz Zsuzsa önálló koncertje teljes fordulat az előzőekhez képest. Itt is van ritmus, nem is akármilyen, de a szöveg szinte meglepetés. Mintha egy álruhás pedagógus űzne csúfot velem: észre sem veszem, miközben a dallamra, a muzsikára figyelek, hogy állandóan — a jóra int. Általános emberi vonásoktól kezdve a legel- vontabb ideológiai eszmékig sorakoztat fel mindent, bújtat és rejt el a zenei élmény mögé. Mire észhez térek, már „meg vagyok nevelve”. Akárha egy középfokú szemináriumon vettem volna részt, ahol nekem csupán annyi a kötelezettségem, hogy figyeljek oda, amit hallok. Ha pedig megértettem, akkor kéretik asszerint gondolkozni és ami még fontosabb — cselekedni. Hát így jártam én annyi- admagammal ezen az estei ott, a gyöngyösi művelődési központban. Eb, aki bánja, örültem is, bevallom, hogy a sok bugyuta szövegecske után valami komolyabbat is hallottam, ami azonban mégsem volt olyan, mint az a bizonyos lóláb. Koncz Zsuzsa művészi eszközeit nem kell felsorolni, közismertek azok. Hogy a hosszú haja egyben előadói művészetének is segítője, hogy azzal gyakorta végez ilyen-olyan „mutatványokat”, az is már régi keletű. Ez olyan „konczos”. Most még azt is megtette jó néhány tucatszor, hogy dala végeztével, vagy egy lélek- zetvótelnyi énekszünet idején megperdült, hátát mutatva odaállt a zenekar elé. Kis rosszmájúsággal: mintha feszülő pantallójának lágyan ívelő körvonalait akarta volna közszemlére tenni. Vendége is volt: Bródy Sándor, aki egy szál gitárjával ízelítőt adott dalaiból. A tőle szokott módon: hangulatosan, tudatos egyszerűséggel. A zenei együttes a Fonográf és a KFT egyes tagjaiból állt össze, sok-sok fényeffektussal és annyi decibellel körítve, hogy a kevesebb több lett volna, éppen a jelen hangverseny „konczossá- ga miatt. Végül is mit morgolódom annyit: én is jól szórakoztam. (g. mól—) IV. rész A kertilak közepén, karbidlámpa homályos fényében Zsuzsa állt. Szemében kimondhatatlan rémület tük- röződörtt. Mikor felismerte az őrmestert, magához tért: — Vászja!... Prűdök gyanakodva jártat- ta végig tekintetét a kentá- lakon. Üres, nincs benne senki más. A lány csodálkozva, félve nézett rá. „Olyan bátor, beszédes ott a házban, itt meg egészen más... Mi lehet az oka?” — villant át az őrmester agyán. — Te? ... Zsuzsa? — És akkor észrevette, hogy a lány valahogy szokatlanul csinosan van öltözve: fehér balettruhában, a féjén ragyogó drágakövekkel ékesített diadém. A kerek asztalon, az öblös fonott székeken, körös-körül mindenütt, ruha, ruha — egyik szebb, mint a másik. Zsuzsa magyarázott valamit, hol a színpadra, hol egy ragyogó megjelenésű fiatal nő képére mutogatott; nyilván ő volt ennek az egész holminak a gazdája. Vaszil mindent megértett és elnevette magát. Mosolygós arca láttán Zsuzsa is nevetni kezdett. — Nos, Vászja. .. A lány vidáman megperdült balettruháj ában. Aztán a távolabbi sötét sarokba futott, elhúzta a padlót borító szőnyeget, és kinyitott egy csapóajtót. Karon fogta az őrmestert, másik kezébe vette a karbidlámpát, és folyton lefelé mutogatva mondott neki valamit, olyan nyíltan, olyan őszintén, hogy Vaszja Prűdök kissé komor ábrázattal gondolkodás nélkül elindult utána. Betonlépcső vezetett lefelé, húsz-huszonöt lépcsőfok, onnan fehér lemezekkel borított keskeny alagút indult, meglehetősen nyirkos: lábuk alatt csikorogtak a nedves kavicsok. Elöl ment Zsuzsa a karbidlámpával, mögötte az őrmester kibiztosított géppisztollyal (ki tudja, mi lehet ebben a föld alatti labirintusban!). Az alagút egy vaslakatos kis ajtóba torkollott. Kinyitva a lakatot, Zsuzsa az őrmestert egy tágas raktárhelyiségbe vezette, amely tele '«olt fadobozokkal, szekrényekkel, ládákkal. Hogy mi volt ezekben a dobozokban és ládákban, nem nehéz kitalálni. Nyilvánvaló, hogy az urak, mikor elszöktek a városból, iderejtették legértékesebb holmijaikait, amiket nem vihettek magukkal. Zsuzsa kinyitogatta a ládákat, megmutatta a különböző szőrméket, drága ruhákat, ékszereket, és az arca ragyogott a megelégedettségtől, mintha nem is cselédlány, hanem ennek az egész vagyonnak az igazi gazdája lett volna. A raktárhelyiségből egy oldalág vezetett tovább, a polcokon befőttesüvegek, üveg- és anyagpalackok sorakoztak lekvárokkal, befőttekkel és természetesen borokkal. Az őrmester cuppantott a szájával: — Ez már döfi! Az oldalágból vaslétra vezetett felfelé. Felkapaszkodtak, fölemelték a fedőlapot, s egy sötét kamrában találták magukat, nem messze attól a szobától, melyben a nyomda volt, és Prűdök lakott Szaladuhával. Zsuzsa egy pillanatig nézte a legényt, aztán ügyetlenül a vállára hajtotta a fejét. — Eredj, Vászja, eredj! Zsuzsa lublu ruszki... lublu. Prűdök fel sem ocsúdhatott, Zsuzsa már visszabújt a nyíláson, lecsapódott a fedél, és ő egyedül maradt. Azon az éjszakán hajnaltájban két férfi jött Zsuzsához a kertilakba. Egyiküket jól ismerte: Horthy tengernagy számysegédje volt. Mindig ő kísérte az admirálist, mikor meglátogatta gyönyörű Ilonáját. Ilyenkor Zsuzsa nem léphetett be az emeleti szobákba. A másik, bajuszos, ismeretlen. Levelet mutattak a lánynak, melyben úrnője arra utasította, engedje meg nekik, hogy mindazt elvigyék a rejtekhelyről, amit jónak látnak. Mindkét látogató civilruhát viselt, egyikük kezében kis bőrönd. — Hol van most Ilona asszony? — kérdezte Zsuzsa. — Ö, Ilona már Bécsben van. Zsuzsa kénytelen volt levinni őket a szuterénbe, mivel nem látott más kiutat, annál is inkább, minthogy megértette, a „vendégek” fegyverrel vannak. De, hogy kerültek ide, mikor körös- körül annyi az orosz? Ám, ezt csak gondolta, megkérdezni nem merte. Az alagútban a bajuszos megpaskolta Zsuzsáit a lá- gyabbik részén. A lány felvisított és leült a földre. (folytatjuk) Fordította: Zahemszky László Győzött az egri csapat A Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőn az idén is részt vett az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet csapata, mint az elmúlt 11 év során tette eddig is. A budapesti döntőn a győzelmet ők vívták ki. A csapat következő összeállításban szerepelt: Bóta Lajos másodéves géplakatos, Gruber József, Ittes Endre és Kormos László másodéves autószerelő. Aki felkészítette őket a vetélkedőre: Rapcsok Istvánná tanárnő. A fiatalok tíznapos üdülésre mehetnek a Szovjetunióba, a Fekete-tenger partjára. Ez a jutalmuk. Az intézet a balatonberényi Gorkij-üdülőtelepen, három évre kapott jogot egy telje. sen berendezett, háromszobás faház használatára. Az intézet fiataljai részt vettek a Szakma kiváló tanulója országos döntőin is, amelyek közül az elektrotechnikai tantárgy első helyezettje Barna Alex, a III/9. osztály, az épület-vil. lanyszerelői tantárgyból Prokaj Sándor, 111/2. osztály, míg a géplakatos szakmában Lakatos Tibor, a III/3. osztály tanulója lett. Felkészítőik: Szepesi Lajos, Tóth Lajos és Vályi Sándor voltak. A villanyszerelői szak erősáramú tagozatán egy harmadik hely is jutott az egrieknek: Beszterczei György, a III/9. osztály tanulója érte ezt el, felkészítője, Lázár Jánosné volt. Nemzetközi oktatófilmek Hétfőn megkezdődött a III. nemzetközi oktatófilm napok rendezvénysorozata, amelyet az Országos Okta. tástechnikai Központ — a HUNGAROFILM Vállalattal közösen — rendezett. Az április 9. és 13. között lezajló programokon — amelyet Budapesten a TIT Természettudományi Stúdiójában tartanak — az európai szocialista országok, valamint Anglia, Belgium, Finnország és Hollandia delegációi vesznek részt. A szakembereknek 20 or. szág 60, oktatófilmet és televíziós programot gyártó, illetve forgalmazó vállalatának, mintegy 300 filmjét vetítik le. Ezzel lehetőséget teremtenek az alkotások kölcsönös megismerésére. Egy hét...
