Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
NÉPÚJSÁG 1984 április ?,« szontöat MU\ f\ r-v T“1* hbL Ü ES IRODA7 )M Korniss Dezső: Allegró Barbara Mafcrtsr. Agamemnon: Korga György: Kelepce Don Quijote Minden év nagy összegző kiállítása az Országos Képzőművészeti Kiállítás a Műcsarnokban, amelyet az idén a tavaszi fesztivál keretében rendeztek meg. Mai összeállításunkat — Kőhidi Imre reprodukcióit — e tárlat anyagából válogattuk. Szkok István: Kapcsolat “------szerette volna, mert János egy imp eléjük állt, és azt mondta: „Nékem feleségem ég gyerekem van”. A karakán mondat mögött ott volt persze. Skurcné, született Tar Mánia karómenev szigorúsága is. aki egy két mondattal rendet tudott csapni maga körül. Nem sokkai ezután Abonyi Éva és az Öcskös eljegyezték egymást — Éva tudja? — Kitől tudná? A szép menyasszony? — És az Öcskös? Vele mi van? — Elvitte a mentő. — Leállt a gyár? — Miért állt volna le? Csak neked nem kell bemenni. — De én vagyok a váltótársa. — A művezető azt mondta. hogy nem kell. Hogy mondjam meg, hogy nem keli. Hogy ő nem vadember. — Itt a gyerek. Én megyek. Már összecsomagoltam. És tempós lépteivel elindult a gyár felé. Abonyi Éva járt az eszébe. Szegényke! Most lehet egy nyomoréknak a felesége. Vagy megússza az Öcskös? A kártológép nem olyan veszélyes, a saögecsek közül is kihúzhatja az ujját, aki ügyes. És Öcskös nem ügyetlen. Igaz, most szerelmes Évába. „De- hát én is szerelmes vagyok bele!” Mint villámcsapás, vágott bele a fölismerés. „De én mégis tudtam vigyázni magamra...” Mag- tántoxodott a hőségben, meg keltett állnia. Itt az a trafik. Csak be kéne mennie és... megmondani. Nekitá- masztotta hátát egy hirdető- oszlopnak. Pihent, és ful- doklott. Jött egy villamos, erősen kilépett, már épp lecsöngették, mikor föllépett a legelső peronra. „Nincs is pénz nálam”. A kalauzt szerencsére ismerte valamelyik kocsmából. „Ugyan, Jani, ne bolondozz nekem... — mondta, és Skurc János jóval váltás dlőtt beért a gyárba. Nagyobb csöndre számított. Azt hitte, hogy csöndben lapulnak a gépek. a műhely, hogy leállt az egész gyár. „Talán nem is olyan súlyos... csak az asszony fújta föl... ” A félkarú portás köszönt neki, mondani is akart valamit, de csak grimasz lett a félbemaradt beszédből. A műhelyig meg sem állt. A műhelyajtót erős mozdulattal lökte be. Itt végre az a komoly csend fogadta, amire egész úton készült, amire várt. Most mégis belehasított ez a némaság. Mindenki őt nézte. Szirtes művezető jött elébe. köszönt, és csak annyit mondott: „Jani, menj haza”. „Az öcskössel mi van?” — „Levitte a gép a jobb karját, tövig. Elvitték a mentők. A gépetek is csupa vér. Nem neked való ez. Menj haza”. Skurc János bénultan állt a műhely közepén. A sapkáját gyűrögette. nézte a társait. Azok meg őt és a művezetőt nézték. Álltak a gépek, még nem volt itt a váltás ideje, de senki se kínozta a gépét. Az Öcskös gépe körül álltak a legtöbben. „Majd én letakarítom a gépet. Ugyanis nekem kell melózni rajta”. Csak eny- nyit mondott, és a már odahardott kapcanagyságú, barna vattadarabokkal, rongyokkal töröigetni kezdte a gépet. Éva járt az eszében. Most megtehetné, hogy __ his zen nem lehet elvárni senkitől.... hogy egy rokkanttal éljen... egy egész életen át. Elválhatna, és el- vehetné Évát. Az Öcskös se haragudna. Éva szereti őt, és meg is értené. Nem hinné azt, hogy ... Mert férfibecsület az is. hogy...” Ahogy a leállított gépet a hengerék közé hajolva tisztogatta a vértől, a mocsoktól, egyszeresek valami fényeset pillantott meg, a gép alatt, a padlón. Az Öcskös ujja volt. rajta a karikagyűrűvel. Az arany átragyogott a véren is, Skurc János fel akarta emelni a véres ujjesonkot, de elájult. Ezen a munkások nem is csodálkoztak különösebben. Szinte várták, hogy történjék valami, azzal az emberrel, akinek a testvére néhány órával ezelőtt elvesztette a jobb karját. De Skurc János nem a vértől, vagy a csonkmaradék ujjtól ájult el. Hanem azért, mert Szirtestől is tudta, hogy az Öcskös a jobb kezét veszítette el. S ha a gyűrűt már a jobbján viselte, akkor az olyan, mintha Éva és az Öcskös házasok lettek volna... akkor már késő. Arany-kéziratok újrafelfedezése Napjainkban a hazai múzeumok ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepükön túl arra is törekedtek, hogy tudományos műhelyekké váljanak. E harmadik funkciót példás intenzitással gyakorolja, megújulást, szellemi mozgalmasságot sürgetve a nagykőrösi Arany János Múzeum. A nagy költő halálának 100. évfordulójára jelent meg az Arany-kéziratok gyűjteménye, mely szinte újrafelfedezés a nagyközönség számára. A gazdag dokumentum-anyagból Novák László válogatott, s ő írta hozzá az előszót. Ez a bevezetés megjelöli az Aranykéziratok forrásait, kiemelve Arany János nagykőrösi tartózkodását 1851 és i860 között, értékelve Mentovich Ferenc, Szász Károly kollé- giális figyelmét a költő iránt. Filológiai alapossággal tárta fel Novák László az Arany-dokumentáció nagykőrösi fejezetét, mely száz- esztendő közös gyűjtésének, tudományos munkájának kollektív eredménye. Ebben részes elődeiként Arany László, a költő fia, továbbá Arany Lászlóné, s napjainkig folytatva a sort Benkó Imre, Thuróczi Dezső, Bálint Sándor, Fazekas István, Dezső Kázmér. Tőrös László, Voinovich Géza, Gergely Pál, Fekete István, budapesti, szegedi, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi levéltárosok, gyűjtők, irodalomtörténészek. Az Aranykéziratok nagykőrösi gyűjteményéből kiemelhetjük a hivatali iratokat — köztük az 1847-ben Nagyszalontán kelt lópasszust, melyet Arany János állított ki másodjegyzőként — a költő nagykőrösi leveleit, Livius- óravázlatait. Jelentős értéket képviselnek Arany János autográf művei, közte a Katalin és a Nagy-Ida kézirata, melyet Arany családja hagyatéko- zott a nagykőrösi múzeumra. Novák László becses adattára felsorolja hiányok nélkül azon filológusokat, akik őrizték, gondozták Arany kéziratait, részük van a hasonmás kiadásokban, az iratok felkutatásában és átadásában. Így bukkanunk ismételten Tőrös László, Szilágyi Sándor nevére, továbbá Benkó Imre és Hegedűs Endre alakjára. A költő Nagykőrösön közel száz költeményt írt, ebből őriznek egynéhányat az egykori alföldi mezővárosban. A sort Arany és családjának iratai zárják, köztük találhatók Arany Jánosné, Arany László, Széli Piroska levelei. Feltárásukban, megőrzésükben szintén Benkó Imrének volt nagy szerepe. Novák László másik tekintélyes könyve az Arany János Múzeum Kismonográfiái II. köteteként jelent meg nemrégen, és Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd rendkívül gazdag mezővárosi népművészetének történetét, emlékeit elemzi beható tudományossággal. Vizsgálódásai során szám,baveszi összegező feldolgozással nemcsak a tárgyi emlékeket, hanem a témával kapcsolatos szakirodalmat. A leltári pontosságú adattár szervesen illeszkedik a szövegelemzés tömörségéhez, mely egyszerre tudományos értékű s olvasmányos. E pompás nagykőrösi kismonográfia-sorozat irodalomtörténeti és néprajzi jellege mellett fontos művelődéstörténeti és művészettörténeti problémákat tárhat fel a továbbiakban. így a következőkben kiadhatnák Stróbl Alajos nagykőrösi munkásságát ismertető művét, a család birtokában lévő dokumentumok felhasználásával, valafnint Remsey Jenő festőművész életművét, aki Nagykőrösön született 1885-ben,és a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. Losonci Miklós A monarchia végnapjai Szabó István készülő filmjéről Tengerésztiszti egyenruhában ülök a századelői patinás bordélyház előcsarnokában. Asztalomon pezsgő, oldalamon egy-egy rossz- lány — a konvenciókkal szakítva — fehér menyasszonyi ruhában. Szemben velem a kanapén tüskefrizurás főhadnagy simogatja virágkoszorús babája formás lábát. „Ennyi! Köszönöm” — hallatszik a rendező csendes utasítása. Kihunynak a halogénlámpák, a stáb szede- lőzködik, átáll a következő képsor felvételére. Zubbonyom zsebéből előveszem a diktafont, hogy statisztálás közben elbeszélgessek Szabó István Oscar-díjas rendezővel, legújabb, magyar— osztrák—NSZK koprodukcióban készülő filmjéről, a Reál ezredesről. — Alfred Redl a Monarchia 1910-es éveinek valóságos figurája volt — mondja Szabó István. — Miután élettörténete érdekes volt, izgatta a kor és az utókor fantáziáját. Többen is írtak róla. Egon Ervis Kisch A Redl-ügy cimmel, Stefan Zweig egy hosszabb művet, Osborne pedig egy színdarabot. Történelmi dokumentumok is előkerültek a forgatókönyv írásának előkészületekor, de ezek eléggé hiányosak, ellentmondásosak. Gyanítható, hogy Redl annak idején sajátkezűleg tüntette el maga után a nyomokat, hiszen erre minden lehetősége adva volt. Az irodalmi ismereteket, történelmi elképzeléseket átértékelve egészen új munkát készítettünk Dobai Péter íróval. — Az önök értelmezésében kicsoda Redl? — Főhősünk szegény családból származik. Apja egyszerű paraszti sorból vasutassá avanzsált ember, aki becsvágyból már tízéves korában katonai iskolába íratja őt. Tehetsége szemet szúr a parancsnokainak, gyorsan halad előre a ranglétrán, a vezérkarhoz kerül, de mert úgy érzi, hogy valódi szociális háttere kevés a Monarchia elvárásainak, nem meri vállalni saját múltját, hovatartozását, s ezért folyton másnak próbál mutatkozni, más akar lenni, mint aki. A történet végső soron az identitás zavaráról, vagyis az önazonosság válságáról szól. Redl nem szerepet játszik, hanem valóban más kíván lenni, és mindvégig biztonságérzetet keres, amit azáltal próbál megszerezni, hogy az arisztokratákkal kísérel meg azonosulni, közöttük forgolódik. Velük akar közösséget vállalni minden áron. Mindent meg is tesz ennek érdekében, és szép lassan elárulja szüleit, testvéreit, csa-- ládját, főnökeit, önmagát. Harcol önmagával, és végül is elpusztul ebben a harcban. — Miért és hogyan? — A Monarchia és a császár iránti feltétlen rajongástól eljut a birodalom elárulásáig. Redl ezredes a hatalom csúcsán rádöbben: élete csődbe jutott. Főbe lövi magát. Megiszom a pezsgőnek tűnő szőlőlét a metszett knistálypohárból, és a kefe- frizurás főhadnagyhoz fordulok, aki nem más, mint Dobai Péter, a film forgatókönyvírója, mondjon néhány gondolatot a bordélybeli jelenetről. Mi szükség van rá, miért is vagyunk itt a kacér hölgyek társaságában? — Szeretem végigkövetni a folyamatot, amíg az írott szövegből film lesz, szívesen vállaltam hát epizódszerepet a rendező felkérésére — magyarázza. — Fontos jelenetet veszünk fel ebben a miliőben. Tipikus hely volt ez abban a korban. A Monarchia minden nagyvárosában volt tiszti kaszinó, gamizon. Itt, Budán, ebben az elhanyagolt tanácsi tulajdonú villában találtunk ideális helyet a bordélybeli felvételeinkhez. Redl ekkor még csapattiszt, de itt fedezi fel, milyen sokat elmondanak a nők a férfiaknak egy- egy pásztorórán. Ráébred, hogy a nőkön keresztül könnyű információkat szerezni, gyűjtögetni, és ezáltal egyszerű kézben tartani embereket. A hallban lezajlik egy hangos vita is a magyar, cseh, morva, horvát, osztrák katonatisztek között. A magyar elkülönülésről, a dualizmusról esik szó. Magasra csapnak a nacionalista érzelmek, szenvedélyek lángjai. — Hogyan árulta el Redl a Monarchiát? — Feltehető, hogy a galíciai Przemyse-erőd átépítésével, az ütegek áttelepítésével kapcsolatos terveket szolgáltatta ki az oroszoknak 1913-ban, és ezáltal a háború alatt tehetővé vált az erőd elfoglalása. — Végül is szimpatikus figura ez az ezredes? — Szerintem az. Szörnyű sorsa láttatja velünk a politika és a történetem ellentmondásai között vergődő embert. Egy olyan tehetséges ember előtt, mint Redl, nincs akadály, nincs bíró, aki megmérhetné, bűnös-e vagy sem. Elmenekülhetett volna Bécsből, hiszen tábornokok és nagykövetek élete függött tőle, mindenkiről, aki számított valamit a birodalomban, rendelkezett terhelő, kompromittáló adatokkal — noha jegyzeteket nem készített, fejben tartotta titkait. A konfliktus abban rejlik, hogy önmagával is szembekerül, és példás ítéletet hoz maga fölött. Tragédiájának egyik oka abban keresendő, hogy a hatalommal valami olyan társadalmi erőt,. princípiumot akar birtokolni, ami az egyes embert soha nem illeti meg, hanem csakis az emberi közösségeket. De hangsúlyozni szeretném: számomra az egész filmben nem is annyira Redl személyiségének a fejlődése az érdekes. Életútján és környezetén keresztül a Monarchia széthullása követhető nyomon. Alfred Redl egy évvel az I. világháború kirobbanása előtt lett öngyilkos, de tökéletesen tisztában volt a Balkán-problémával, valamint azokkal az okokkal, amelyek végül a háborúhoz vezettek. Azt is tudta, hogy a Monarchia hadserege nem képes olyan szinten és olyan nagyságrendben háborút viselni, mint az arra felkészült német birodalom. Sőt azzal is tisztában volt, hogy a többi potenciális ellenfelével, így Olaszországggal és Oroszországgal sem tud megbirkózni. A filmet Bécsben, Jugoszláviában és nagyrészt Magyarországon, mégpedig Budapesten, Sopronban, Keszthelyen és Pápán forgatják. Sámathy Tamás
