Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

10. Népújság, 1984. április 7., szombat Arcéi háttérrel: Gary Hart Sötét ló vagy favirít? Ha az Egyesült Államok­ban is olyan elterjedt szo­kás lenne fogadásokat köt­ni a politikai eseményeikre, például a következő vá­lasztások nyertesére, mint Angliában, jónéhányan kezd­hetnék siratni elvesztett tét­jüket. Persze, nem a repub­likánusok táborában: itt az elnöki poszt másodszori el­nyeréséért küzdő Ronald Reagannak gyakorlatilag nincs ellenfele. Annál na­gyobb volt eleinte az elnök­jelöltségért csatasorba állt politikusok száma a demok­ratáknál. összesen nyolcán jelentették be indulási szán­dékúikat. a szakértők azon­ban szinte egybehangzóan Walter Mondale-t jósolták közülük az első helyre. Felborult papírforma Ám az ország alig jutott tül az előválasztások első szakaszán, az iowai és New Ham-pshire-i voksoláson, majd a nagy érdeklődéssel várt szuperkedden. a hely­zet gyökeresen megváltozott. A gyengén szereplő szená­torok sorra visszaléptek, utoljára még a vérmes re­ményeikkel siratott egykori űrhajós, Glenn is be kellett, hogy dobja a törülközőt. Alaposan felborult a papír­forma az élbolyban is. Elő­retört egy eleinte lebecsült, második vonalbelinek tar­tott politikus, Gary Hart és ma már sokak szerint ko­moly esélyeikkel rendelkezik arra, hogy maga mögé uta­sítsa Carter favoritnak tar­tott volt alelnökét. A colo- rádód szenátor, akit néhány hónapja még egyáltalán nem „jegyeztek” az amerikai nagypolitikában, a kezdeti sikersorozaton felbuzdulva most már nyíltan hirdeti: a nyári országos elnökjelölő konvención legyőzi Monda- le-t. s nem tartja kilátásta­lannak a Reagannel való novemberi összecsapást sem. Ki ez az ambiciózus poli­tikus. aki hetek alatt képes volt összezilálni az eleve le­futottnak hírhedt demokrata versenyfutás élmezőnyét? Személyiségét. programját manapság érthetően lázasan tanulmányozzák. Hiszen va­lóban nem számítható ki. hogy a hirtelen támadt, egy­re szélesebb körű népszerű­ség hullámát kihasználva Hart nem mér-e vereséget Mondale-ra, annak ellenére, hogy az utóbbit támogatja az igen befolyásos demok­rata pántapparátus és a leg­nagyobb szakszervezeti szövetségek is. Kennedy és McGovern Furcsa módon éppen ez a látszólagos hátrány a colo- rádói szenátor egyik fő ütő­kártyája: nem sorolható együk hagyományos érdek- csoporthoz sem, s így a vi­szonylagos kívülálló. az esélytelen „sötét ló” szere­pében indulhat a Fehér Ház elfoglalásáért. Ez a hi­vatalos Washington elleni kiállás pedig széles rétegek számára rokonszenves. A másik nagy adu Hart élet­kora: a feketebőrű, s ezért eleve reménytelenül küzdő Jackson után ő a második legfiatalabb elnökjelölt, mindössze 47 éves. Nem csoda, hogy szinte egész stratégiája a változás szük­ségességére, az üj kihang- súlyozására épül. „Űj elkép­zeléséket az ország jövője számára”, „Üj ideákat az új generációnak” — írja zászlajára a jelszót, s kam­pányszervezői is elsősorban a 40 év alatti korosztályokat célozzák meg. Viszonylagos fiatalsága ugyanakkor nem jelent já­ratlanságot, hiszen másfél év­tizedes politikai múlttal ren­delkezik. Dióhéjban a pá­lyafutásáról: 1936-ban szü­letett egy kansasi kisváros­ban, apja mezőgazdasági felszerelésekkel ügynökös­ködött. anyja egy egyházi is­kolában tanított. Gary jo­gi végzettséget szerzett, 1964-től két évig washing­toni minisztériumokban dol­gozott, később a colorádói egyetemen adott elő. majd ismét visszatért az ügyvéd­séghez. A politika vonzása Már annyira megszaporod­tak politikusi teendői, hogy idejéből ebédre nem, csak hot- dogra futja (Fotó: AP— MTI—KS) azonban közben egyre erő­sebb. Először 1960-ben John Kennedy kampányában vett részt önkéntes segítőként, majd nyolc év múlva Robert Kennedy hívei között talál­juk. Az első igazi kiugrás: 1970-foen a vietnami háború ellen fellépő MsGovem kam­pányának főszervezője lett. McGovern veszít Nixonnal szemben. Hart azonban ér­tékes tapasztalatokra tesz szert. 1974-ben megpályázza Colorado állam szenátort székét. Környezetvédelmi és takarékossági program­jával óriási győzelmet arat, sőt az évtized végére fel­erősödött konzervatív hul­lám ellenére is meg tudja őrizni helyét: 1980-ban új­raválasztják. „Hibrid-ideológia” Az életrajzi tényeket könnyű összeadni. Hárt je­lenlegi politikai platformját felvázolni annál nehezebb. A liberálisként indult fiatal­ember az évek során foko­zatosan a politikai centrum felé tolódott, s jellemző mó­don jóval konzervatívabb nézetéket vall egykori pat- rónusánál. McGovernnél. Legtöbbször neoliberálisnak nevezik, azt fejezve ki, hogy számos téren szembehelyez­kedik a demokrata alapel­vekkel. Helyesli például az egészségügyi közkiadások visszafogását, ellenezte az energiaárak ellenőrzését stb. ö maga viszont visszautasít mindenféle címkét. „Tipiku­san híbrid-ideológiájú” — jellemezte a neves Time ma­gazin. „Gáry az a politikus, aki nem nevezhető sem liberálisnak, sem konzerva­tívnak, sem mérsékeltnek” — nyilatkozta kampányának egyik vezetője. A legfontosabb kérdé­sekben azért érdemes meg­vizsgálni Hart állásfoglalá­sait. Külpolitikai szempont­ból óvatosabbnak. tartóz­kodóbbnak tűnik a mostani kormányzatnál. Elítéli Rea­gan közép-amerikai lépé­seit. támogatja a libanoni kivonulást. Elegendőnek tartja a 'katonai kiadások lassúbb, évi 3—4 százalékos növelését, s ellenzi a túl költséges fegyverkezési prog­ramokat. Helyeselte a SALT- 2 szerződést, ám a nukleá­ris befagyasztást csak átme­neti. részleges intézkedésnek tekinti. Gyorsítaná az ame­rikai gazdaság alkalmazko­dását a nemzetközi verseny­hez. a munkanélküliség el­len nagyszabású átképzési akciókkal és kiterjedt köz­munkáikkal harcolna. Veszé­lyesnek, „a jövő nemzedé­kek megkárosításának” ne­vezi a költségvetés Reaganék alatti felduzzadását. Bonyolult, ellentmondá­sos tehát az összkép, lehetet­len belőle Hart sikerére, vagy kudarcára biztos kö­vetkeztetést levonni. Jóné- hány megfigyelő azonban egyre inkább úgy véli, hogy az elnöki poszt biztokosa- ként helyzeti előnnyel in­duló Reagan számára is ne­hezebb feladat lenne a di­namikus, ifjú colorádói sze­nátorral megmérkőzni, mint szembeszállni a Carter-kor­szak terhét viselő, színtele­nebb politikusnak tartott Mondale-lel. Szegő Gábor Nápolyt látni és fizetni — Mindenek előtt egy közhiedelmet kell megcáfol­ni: az Olaszországban utaz­gató turisták többsége nem külföldi, hanem hazai. To­vábbá, az Olasz Statisztikai Hivatal (ISTAT) legfrissebb adata szerint az elmúlt esz­tendő turista forgalmának 90 százaléka országon belüli utazásokból adódott és mind az olasz, mind a külföldi látogatók érdeklődésének csökkenését tükrözte. Veszített volna erejéből a háromezer éves varázs? A szakértők felülvizsgálták az idegenforgalmi nagyüzem működését, elemezték az üzletvitel gazdasági tételeit és most. húsvét. előtt, levon­ták a következtetéseket. A legfontosabb: Olaszor­szág mintegy 41 ezer szál­lodájával, ezek 1 millió 600 ezer fekvőhelyével. 800 ez­res kempingjeivel, további másfél millió ágyat je­lentő fizetővendég szolgála­tával nemcsak minden igényt kielégít, hanem befo­gadóképesség tekintetében is rangos helyen áll. Csak az Egyesült Államok előzi meg, főleg szervezettségében. .Ahhoz, hogy ezt a helyet megőrizhessük, két lehető­séget látunk: amennyire csak lehet, szét kell húzni az idényt és fejleszteni kell a szolgáltatások színvona­lát” — mondta beszélgeté­sünk során Róma egyik ide­genforgalmi központjának vezetője. A vélemény, eb­ben a formában elhangoz­hatott volna bármely euró­pai fővárosban. Lombardi úr azonban hozzátette: az olasz idegenforgalom úgy számol, hogy vannak olyan versenytársai, amelyeket az olcsó árak miatt nem lehet megverni (Spanyolország, Portugália, Görögország), ezért arra törekszenek, hogy „saját pályán” nyerjenek, a történelmi örökség szerve­zettebb kihasználásával. A tét nagy. hiszen az olasz idegenforgalom nem­csak a befogadóképesség te­rén állt a második helyen 1983-toam. hanem a bevéte­lek nagyságrendjében is. Ügy mondják, hogy 47 bil­lió lírát tett ki az az összeg, amelyhez az idegenforgalom jóvoltából jutott az állam, s ez majdnem akkora rész a nemzeti jövedelem egé­széből, mint amennyit a mezőgazdáság kitermelt. 1978 és 1982 között 35 bil­lió lírára rúgott az ország kereskedelmi mérleghiánya. Ugyanebben az időben azon­ban olyan többlethez jutott turisták révén az ország, hogy ebből kifizethette a nyersolaj, az ipari alapanyag és más létfontosságú anya­gok költségeit. Tavaly ősszel a sajtóban megjelent adatok néhány- százalékos visszaesést jelez­tek. Szicília esetében a lapok egyenesen tragikusnak nyilvánították a turisták tá­volmaradását. Mint kiderült. a félelem túlzott volt, de nem ok nélküli. Az idegenforgalmi szak­emberek tisztában vannak azzal is. hogy elsősorban azoknak a vendégeknek a kedvében kell járni, akik keményvalutával füzeinek. „Az amerikaiak, a kanadai­ak, az ausztráliaiak tehát akik távolról jönnek, nem törődnek vele, hogy 15—20 ezer lírával többet kell fi­zetniük a szobáért, mint ko­rábban. Sajnos, ez a szem­pont a többieket sújtja” — mondotta beszélgetésünk során Lombardi úr. A fejlődésnek ezt az irá­nyát jelzi, hogy az év so­rán Olaszországot is bekap­csolják a zürichi központ­tal működő nemzetközi in­formációhálózatba. amely a lézertechnika és az adat­bank felhasználásával az eddigi szállodakatalógust is feleslegessé teszi. Leg­alábbis némelyek számára. Király Ernő Spanyol—francia viszony Vihar a Pireneusok felett A napi hírek, amelyek a spanyol-francia viszony leg­újabb eseményeiről adnak számot, már-már hadüjelen- tésekhez hasonlítanak. Bil­bao városának központi pia­cán nem árulnak többé a Közös Piac országaiból szár­mazó halat. Az országuta­kon egész sor francia kami­ont támadtak meg. Néme­lyiket benzinnel öntötték le és meggyújtották. Máskor a rakományt szórták ki az útra, vagy baltával verték szét a vezetők kabinjait és késsel felhasogatták a gu­mikat. A spanyol határőr­ség arra kényszerült, hogy 10—12 nagy teherautóból ál­ló konvojokat szervezzen, amelyeket azután fegyveres kísérettel küld az ország belseje felé. A szenvedélyeknek ezt a viharát egy szerencsétlen in­cidens váltotta ki- Egy fran­cia tengeri járőrhajó meg­támadott spanyol halászha- jókát, amelyek a Biscayai- öböl francia fennhatóság alatt álló vizein halásztak. Ilyen „határsértések” más­kor is előfordultak. A baszk halászok ezt a területet ős­időktől fogva a maguk ter­mészetes halászati területé­nek tekintik és nehezen ér­tik meg. hogy a Közös Piac rendelkezései kifejezett en­gedélyhez kötik kívülálló or­szágok halászhajóinak tevé­kenységét ezeken a terüle­teken. A Közös Piac ráadásul 1980 óta felére csökkentet­te a spanyol halászhajók­nak kiadott engedélyeket. Nyilván ez volt az oka, hogy a statisztikák szerint 1983 folyamán legalább ezerszer hatoltak be a spanyol halá­szok e tiltott vizekre. Vol­taképpen csak idő kérdése volt. hogy mikor kerül sor valamilyen súlyosabb inci­densre. Most, amikor az ösz- sZetűzés során kilenc spa­nyol halászt többé-kevésbé súlyosan megsebesítettek — az elképzelhető legkedve­zőtlenebb időpontban rob­bant ki a francia-spanyol kapcsolatok új krízise. Baszkok, narancsok ... A viszony voltaképpen már esztendők óta feszült volt. Lényegében két ok miatt. Az első a francia ha­tóságok magatartása a baszk terrorizmussal kapcsolat­ban. A spanyol szocialista kormány egyik legsúlyosabb, legfenyegetőbb gondja a ibaszk terrorizmus. A határ francia oldalán is élnek ibásZkok. s itt az átmene­külő terroristák meglehető­sen könnyen menedéket kap­nak. A spanyolok azzal vá­dolták a franoia szocialista kormányt, hogy Párizs nem őrzi megfelelően a határt és voltaképpen hivatalosan biztosítja a menedékjogot az átlépő terroristáknak. A franciák ellenvádja úgy hangzott, hogy a spanyol rendőrség kommandókat dob át <e határon, hogy azok fel­fedezzék és megöljék a francia területre menekült baszk terroristákat. A spanyol-francia el­lentétek második és nem­zetközi szempontból jelen­tősebb eleme az volt, hogy Párizs csak vonakodva akart hozzájárulni Spanyolország közöspiaci belépéséhez. A francia érdekeknek termé­szetesen nem felel meg, hogy a piacon belül megje­lenjék még egy nagy és esetleg olcsóbban termelő mezőgazdasági konkurrens. Joggal félnek attól, hogy a primőröktől a narancsig és> a borig a spanyol termékek megjelenése súlyos nehézsé­geket okoz a francia mező­gazdaságnak. Hajó — a tűzre Mindkét ellentétet ter­mészetesen csak úgy lehet megoldani, ha magasabb po­litikai. sőt stratégiai érde­keknek rendelik alá azokat. Az év eleje óta éppen eb­ben az irányban történtek nagyon határozott lépések. A franciák erélyesebben lép­tek fel a baszik szeparatista szervezeteik tagjaival szem­ben. Számos terroristát őri­zetbe vettek, a politikai ak­tivistáikat pedig eltávolítot­ták a határvidékről és Franciaország északi részé­re költöztették. Ezzel egy- időben Franciország eny­hített merev ellenzésén és maga Mitterrand elnök kö­zölte: szeptemberig elvben meg kell szavazni Spanyol- ország közöspiaci belépését, mert csak így valósulhat meg, hogy Madrid 1986. ja­nuár 1-től kezdve a nyu­gat-európai integráció tény­leges tagja lehessen. (Még mindig vita folyik egy sú­lyos feltétel körül: a fran­ciák azt akarják, hogy tíz esztendeig tartson, amíg a spanyolok teljes mértékben élvezhetik a tagsággal járó mezőgazdasági kiváltságo­kat.) A halászhajó-incidens te­hát éppen egy olyan idő­pontban robbant, amikor az ellentéteket már-már elsi­mították. Mindkét kormány azon igyekezett, hogy ez az epizód ne borítsa fel a na­gyobb jelentőségű politikai megegyezést. Ezért nem ha­lasztották el Mauroy fran­cia miniszterelnök spanyol­országi utazását, látogatása azonban nem csillapította a szenvedélyeket. Sőt. ürügyet szolgáltatott a spanyol jobb­oldali ellenzék számára, hogy Gonzalez szocialista párti kormányát minél szél­sőségesebb magatartás fe­lé szorítsa. Madrid ma már azon az állásponton van, hogy „politikai és gazdasá­gi elégtételt” kell kapnia Franciaországtól az incidens miatt, különben nemzetközi bíróság elé viszi a kérdést. A politikai vezetés mind­két országban — de külö­nösen a spanyol oldalon — érdekelt abban, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Moran spanyol külügyimi­niszter nyíltan megmondta; „A szenvedélyeket nem le­het a nemzeti érdekek fölé helyezni”. Ezzel világosan célzott arra, hogy Spanyol- ország közöspiaci belépésé­nek kulcsa továbbra is Pá­rizs kezében van. összeállította: Huppan Béla A Posta Gépjármű gépjárművillamos­Szállítási Üzeme sági-szerelő, felvételt hirdet: takarítónői, gépjármű alkatrész­őr-portás raktárosi, munkakörökbe. forgalmi adminisztrátori, Jelentkezni: gépjármű-szerelői, Eger, Kistályai út A HFV AUTÓSZERVIZ LEÁNYVÁLLALATA FELTÉTEL: 3 éves alkatrészismeretet nyújtó munkakör FELVÉTELT HIRDET: igazolása és erkölcsi bizonyítvány ANYAGBESZERZŐ munkakörbe BOLTVEZETŐ állás betöltésére, FELTÉTEL: a Kápolnán megnyíló autósboltba gépjárműalkatrész-ismeret, és A, B, C, kategóriás gépjárművezetői jogosítvány. D. kategóriások FELTÉTEL: előnyben 5 éves alkatrészismeretet nyújtó munkakör JELENTKEZNI LEHET: igazolása és erkölcsi bizonyítvány. Kereskedelmi osztályvezetőnél BOLTVEZETŐ-HELYETTES: EGER, Faiskola n. 5. Telefon: 10-344/55 mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents