Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. április 7., szombat Az igényesség jegyében Két kiállítás a Hatvani Galériában Hadnagy Csaba: Ikerház. A Zagyva-parti város képzőművészeti intézménye arra törekszik, hogy változatos kínálattal lepje meg az elmúlt tizennégy esztendő során általa toborzott, nevelt műbarát közönséget. Az igényesség jegyében biztosított fórumot legutóbb két sajátos karakterű alkotó bemutatkozására is. Gy. Kamarás Katalin kerámiáival jelentkezett. A sokrétű, a több szempontból is figyelemre méltó anyag egyértelműen igazolja, hogy felkészültsége, ötletessége jóval meghaladja az átlagszintet. Elsajátította a mesterség fortélyait, nemhiába kezdte már .középiskolás korában az effajta ismeretszerzést. A Népművészet Ifjú Mestere sok szállal kötődik szűkebb pátriánkhoz, illetve a palóc világ szokásaihoz, megőrzésre, továbbfejlesztésre méltó hagyományaihoz. Jó szemmel figyeli meg a jellegzetes mozdulatokat, s azokat majdhogy hiánytalanéul önti formába, így kár-i pótolva bennünket figuráinak arcnél'küliségéért. Ilyen hangoltságú a Pletykázók, a Mulatók, a Piacozók, a Táncosok. Hasonló módon érzékelteti a pillanatnyi indulati szembeállást, illetve az érzelmi összetartozást. (Vi- tázók, Család, Házaspár) Kompozíciós adottságai nem mindennapi leleményességről vallanak. Gazdája remeklés, hiszen az elégedettséget, az önérzetet, az öntudatot sugárzó alakot birtokféltést jelző kerítéssel fonja körbe, kiemelve ezzel munkájának frappáns gon- dalati töltését. Nagyobb szabású vállalkozása a Lakodalmas, amely egész vigadalmas kompániát vonultat fel, mintegy sugallva azt, hogy minden műfaj csábít a megújításra. Emellett arról is meggyőz bennünket, hogy később is megéri nyomon követni az egyéni tehetségjegyekben sem szűkölködő kerámikus pályájának alakulását. A marosvásárhelyi születésű Hadnagy Csaba festményei versengenek a legjobbak produkcióival. Ügyszólván mindent tud, ami megtanulható, s ezt a jó értelemben vett rutint állítja markáns karaktere szolgálatába. Koloritja nemcsak élénk, izzó, hanem utánozhatatla- nul egyedi is, hű tükrözője lelkivilágának. Ecsetkezelése szenvedélyes. Nem a részletek pontos kimunkálása érdekli, hanem a látvány emocionális felvillantására, az ezerarcú Természet által keltett hangulatok maradéktalan kifejezésére törekszik, elutasítva a csaGy. Kamarás Katalin: Gazda (Fotó: Szabó Sándor) lóka felszínt, megragadva a mögötte rejlő lényeget. (Medgyesi utca, Tájkép V., Ikerház, Havas domboldal, Csendélet, lila kancsóvál, A 1nyár színei, Eső után). Elbűvöli, megbabonázza a honi környezet, s ennek meghatározó mozzatanait kelti életre a csak a fontosat őrző Emlékezet segítségével. Visszavágyik a hazai tájra, s úgy közelíti meg azt, mint a városból falura vá- *gyódó, az ifjúkorát idéző Arany János teszi, (ősz az erdőben, Boglyák a domboldalon I—II., Tájkép bod- lyákkál.). A vissza nem hozíhatót parancsolja létre, méghozzá számunkra is igézőén, életre csókolva Csipkerózsika- álmából hajdani barangolásaink szunnyadó impresszióit. Pécsi István i Évek óta Egy kicsit otthon Talán túlzás, de lényegében igaz: Benkóék évek óta úgy járnak koncertezni Gyöngyösre, mintha egy kicsit ..hazamennének". A kapcsolat tehát köztük és a közönségük között nemcsakk kialakult, nemcsak erősödött, hanem kétolda. lú is. Benkóék szívesen jönnek a mátraalji településekre, az itteniek pedig örömmel fogadják őket. Egyfajta családias jelleg érzékelhető tehát ezekben az összejöveteleken, amelyekhez az oldottabb hangvételű beszélgetés éppen úgy hozzátartozik, mint a muzsikálás. A hangsúly a zenélésre tolódik el — természetszerűleg. De a csevegés sem hiányzik. Az együttes vezetője nemcsak ki1 váló klarinétos, hanem nagyszerű anekdotázó is. A kettő együtt pedig már tévedhetetlenül elvisz a Shaw irányába1. Nem csoda, ha mindenki jól érzi magát, kellemesen telik az idő, még derűsen kacarászni is lehet. Benkóékról már sok mindent elmondtak és megírtak. Azt is, hogy olyan zenei stílusról adnak példát az amerikai együtteseknek, amelynek hazája ott van a két óceán között elterülő kontinensen. Egy kicsit tehát kuriózum is, amit ők tudnak. Azt is sokszor megkérdezték már, miért „adták a fejüket” erre a muzsikálásra, amikor egészen „tisztességes” polgári foglalkozásuk van. Miért nem ott akarnak sikereket elérni? Erre válaszul az együttes vezetője felsorol néhány tudományos könyvet, aminek ő a szerzője. Tehát ezen a területen sincs már „megfejteni való”. Azt hiszem, egyetlen dologról nem szólt még senki. Arról, hogy Benkóéknak nagyszerű humorérzékük van. Nem arra gondolok, hogy szellemesen tud az együttes vezetője sztorikat előadni, bár ez sem lebecsülendő tulajdonság, hanem arra, hogy zenei magatartásuk is ezen alapszik. Hallottam én már „könnyűzenei” együttest .halálos komolyan” szenvelegni. Másokat merev-fontoskodva muzsikálni, hogy a világfájdalmasra vett fanyalgásról ne is szóljak. Tehát nem is olyan magától értetődő, ha egy ilyen kis csapat tud vidám lenni. Ha nem rejti véka alá, hogy ő örömét leli a muzsikálásban, és a közönségnek is örömet akar szerezni. Ez a fajta derű átjárja minden részét a koncertjüknek. Ettől lesz a közönségnek is jó hangulata, ezért tudnak az idők múltával is kellemes érzésekkel visszagondolni arra az estére, amit jó zene hangjai mellett együtt múlatták át Benkóékkal. Én is így vagyok ezzel. (g. mól—) Mit mond a MAFILM? Filmek, árak, koprodukciók A Magyar Filmgyártó Vállalat i»83-ban elérte az egymilliárd forintos termelési értéket. Négy év alatt mintegy háromszáz millióval nőtt a MAFILM árbevétele, s ezt létszámnövekedés nélkül sikerült megvalósítania. Ma 2300-an dolgoznak a vállalatnál. amelyre ugyanazok a közgazdasági szabályozók és előírások vonatkoznak, mint bármelyik más hazai iparvállalatra. A filmgyártás helyzetéről, gondjairól és lehetőségeiről Farkas Péter, a MAFILM gazdasági igazgatóhelyettese elmondta: — A filmkészítés erősen költségérzékeny ágazat, ugyanis sok importanyaggal dolgozunk, s ezek ára gyorsan emelkedett az utóbbi időben. Évek óta nem emeltük belső árainkat, de most már látszik, hogy ez az út sem járható tovább. Kézenfekvőnek tűnik külső partnerek bekapcsolása. Míg régebben a teljes termelési értékünk 40—45 százaléka származott a játékfilm- gyártásból, addig tavaly — igaz, emelkedő bevétel mellett — már csak 33 százalékot tett ki ez. Felfutott viszont a televíziós filmek gyártása. Ez koprodukciók esetében mindenképpen jelenthet némi segítséget, de a tévénél sem valószínű, hogy a jövőben több pénz jut filmkészítésre. Vannak bizonyos lehetőségeink a MOKÉP és a HUNGARO- FILM bevonására is. Rész- megoldás az is, hogy a játék- gyártás megnövekedett pénzügyi terheinek egy részét például „átvisszük” más, megrendelés alapján készülő produkciókra. Kétségtelen, hogy így például magasabbak az áraink a reklám- és propagandafilmkészítésben, ezt azonban ellensúlyozza a garantáltan jó minőség. Mindent egybevetve azonban ez kevés: tudomásul kell vennünk, hogy belföldön mások is a miénkhez hasonló nehézségekkel birkóznak. — A külföldi pénzeszközök bekapcsolása sokat segíthet. Az utóbbi években mi is erőteljesen bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe, tavaly már a termelési értékünk 15 százaléka származott külföldi bérmunkából. 1984-re már több, mint négy és fél millió dollár értékű aláírt szerződésünk van. és biztató tárgyalások folynak további három-négy milliós megrendelésről — mondotta végül Farkas Péter. Védett házak Vas megye déli-délkeleti részén fekszik a Hegyhát, változatos, dimbes-dombos hazai tájunk. A területen kilenc védett, régi pince, illetve tanyaépület áll műemléki védelem alatt, ugyanakkor csaknem száz épületet fenyeget a pusztulás. A városi tanács a népi műemlékek megmentésére nyári építőtábor szervezésébe kezdett, hogy az utókor számára megőrizzék ezeket az értékes épületeket. (MTI fotó: Czifca László felvétele — KS) II. rész Budapest elegáns város. Füstös derengésben szélesen terpeszkedett el a Duna két partján: Buda és Pest. Az arisztokrata Buda és a munkás Pest — üzemek, gyárak füzére. Pest a Duna bal partján — a mi partunkon — feküdt, és a hitleristáknak ezt kellett először feladniuk, miután visszavonultak Budára és felrobbantották mind a hét Duna-hidait. Buda égett. Füst terült a Duna vize fölé is, rátapadt a felrobbantott hidak bordáira, melyek megjuhászko- dott csontvázakként hevertek a két part között, s csak a nagy folyó hullámai ver- desték makacsul az oldalukat, mintha el akarták volna ragadni helyükről ezeket a vasbeton szörnyeket. ... A villa, melyet a városparancsnok bocsátott a hadosztályújság szerkesztőségének rendelkezésére, első látásra teljesen lakatlannak tűnit: a földszinten légmentesen zárt nagy ablakok, az első emeleten is zöld vasredőnyökkel szorosan zárt ablakok, az ajtókon mindenütt óriási puskaravaszhoz hasonló lakatok, zárak. Am, amikor minden ablak, ajtó kitárult, mikor a szobába betört a levegő és a fény, a szoba élettel telt meg. Kifényesedtek a képekkel és szőnyegekkel díszített falak, felragyogott a vázák és szobrocskák bronza, csörömpölni kezdtek a légáram mozgásától megérintett csillárok kristályfüggői. — A mindenit... — Az egyik katona nem tudta visszatartani feltörő csodálkozó sóhaját: — Látszik, hogy valami burzsuj lakott itt... — Hát mit gondoltál?... Biztosan nem egy ploretá- riátushoz tartozó madár. Lehet, hogy maga a magyar führer. — Ezek mind egy istenhez imádkoznak. Adolfhoz. — Ördög vigye őket! Ne köszörüljétek fölöslegesen a nyelveteket, fel kell szerelni a nyomdát. — Mondd, hogy mit, hová. — Le, a bal oldali szobába az amerikánert — vezényelt Vaszil Prűdök őrmester, főnyomdász. Óvatosan, fiúk, össze ne törjétek. Holnap újságot kell nyomnunk. Így ni, rendben. A betűszekrényt a jobb oldali szobába! Együtt emeljétek. Hórukk!... Na, így jó lesz. Kraucsuk őrnagy szerkesztő parancsára az állami tulajdon legértékesebb dolgait bevittük a három különálló szobába és kulcsra zártuk. A többiben a szerkesztőség és a nyomda kapott helyet. A legnagyobb szobát a szerkesztőségi titkár foglalta el. Három detektoros készüléke — a Philips, a Telefunken és a Telegraphia — mindig készenlétben állt, hogy bármikor foghassuk a számhoz szükséges anyagokat, különösen a Legfelső Főparancsnok hadparancsait csapatainknak a hadműveleti területeken elért sikereiről. — ... Hogy honnan bukkant elő ez a lány, senki sem tudta megmagyarázni. Barnán, nádszálkarcsún, széles virágos kendőben úgy jelent meg közöttünk a veszélyekkel teli háborús zűrzavarban, mintha madár röppent volna a katonák közé. Estefelé repült be a szobába, mikor a harcosok már-már pihenni készültek, és csak Vaszil Prűdök őrmester csalogatott elő a hangszeréből meghitt dallamokat, ahogy a pihenés óráiban szokta, fejét a harmonikára hajtva, szemét álmodozón lehunyva. Kezében a harmonika hol ujjangott, hol zokogott, a messzi hazai táj után vágyódott, melyet már több éve nem látott a~ katona. Amikor pedig az álmodozásból felocsúdva Vaszil egy tüzes polkára zen- dített rá, már senki sem akart aludni. A lány szélvészként száguldott a szobába. Megjelenése mindenkinek úgy tűnt, mintha tényleg a szelek szárnyán tört volna be ide: hiszen megvizsgálták az egész házat, minden zugba bekukkantottak, sehol senki, aztán most váratlanul egy élőlény... A katonák, ki hogyan volt, egymás után felugráltak a helyükről... — Ki vagy? — kapcsolt elsőnek Prűdök. — Hogy kerültél ide? A lány kicsit felindultan, kicsit zavartan állt a szoba közepén, nagy fekete szeme némán rebbent hol az egyik, hol a másik katonára. — Mondd... ki vagy? — Az őrmester, ahogy csak tudta, kézzel-lábbal, arcjátékkal próbálta tolmácsolni, mit akar tőle. A lány csak ingatta a fejét: — Nyepomyimaj... Nye- ponyimaj... Végül, mikor az őrmester először a lány mellére bökött, aztán magára mutatott, a lány boldogan felnevetett: — Ó... ó... Zsuzsa. Zsuzsa! — Én meg — mutatott magára az őrmester — Vasz- ja. — Vászja... Ó, Vászja. — Mit ajnározod, őrmester? — jelentette ki a lógó bajuszú, rozmárra emlékeztető Szaladuha szedő. — Valami csavargó. Mégiscsak a fronton vagyunk. Te meg csak: ki meg, mi... A parancsnokságra vele, ott majd kibogozzák, ki fia-borja. A lány szemmel láthatóan felfogta, hogy elégedetlenek vele, izgalomba jött, elbizonytalankodva odafutott az őrmesterhez, és szavait erőteljes gesztusokkal kísérve hadarni kezdett: — Ja lublu... lublu rusz- ki... muzik. Egy pillanatra csönd lett. Aztán kitört a kacagás. Mindenki nevetett. Még Sza- ladha sem állta meg, széthúzta dús bajúszát. Elnevette magát Vaszja Prűdök is. (Folytatjuk) Fordította: Zahemszky László
