Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 7., szombat Amikor a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet bo- conádi központi gépműhelyéhez visszatérünk már nagy a nyüzsgés. Pedig a munka csak hétkor kezdődik, s még alig mutat fél hetet az óra. Varga István szállításvezető a napi feladatokról tájékoztat: Varga István szállításvezető (balról) fogadja a megrendelést Borongós a hajnali ég. Túl korán indultunk. Még nem pirkad, csak egy-egy kivilá- gítatlan, vagy zseblámpával felszerelt kerékpáros akad utunkba. A boconádi központi gépműhelyben is csak az éjjeliőr vigyázza a csaknem 100 | milliót érő pihenő kombáj- I nokat, traktorokat, teherautókat, öntöző gépeket. Tóth István, az éjjeliőr dohog. Kevés a pénz. Leszázalékolták. Bezzeg, míg ő volt a majorban, nyolcvan forintot kapott egy éjszakára, azóta ott 120 egy ügyelet, neki meg csak 110-et adnak a jelenlegi helyén. — Hát igazság ez? — kérdezi, majd legyint. — Hiába beszél itt az ember. Pedig MADISZ-titkár voltam, s régóta párttag vagyok. Aztán a fizetést meg csak tizediké után adják ki a takarékszövetkezetben. De a villanyszámláért korábban jön a postás. Hát ez igazság? — Ne sorolja - bátyám — szól közbe a taxisofőrünk — úgysem írják meg! Ezt bezzeg nem írják meg! A gépműhelyben még nincs élet hajnali ötkor, de a tehenészetben már elkezdődött a műszak. — Ketten vagyunk itt Flóra Józseffel, huszonnégy óránként váltjuk egymást — mondja Csintalan Gyula. — Ellés előtt két héttel kerülnek ebbe az istállóba a tehenek, s utána még vagy tíz napig itt tartjuk őket. Ha tele az istálló, 21 jószágról kell gondoskodnunk. A telep megbízott vezetője Veres László igen fiatal ember, legfeljebb a húszas éveit taposhatja, de magabiztos szakértelemmel vezet végig bennünket a telepen. Harmincöt ember munkájáért felelős, s mintegy ötszáz F—1-es — magyar tarka és Holstein Friz keresztezéséből származó — szarvas- marha ellátásáért felelős. Vannak itt fejőstehenek, hízóbikák, borjak. — Tavaly 4300 liter volt a tehenenkénti átlag, most 200 literrel több a terv. — Lehet ilyesmit tervezni? — Hogyne lehetne, a harmadik, negyedik ellés után érik el a legjobb tejelési átlagot, aztán sok múlik a takarmányozáson is. Az ilyen éves átlag a laikusnak keveset mond. Egyszerűbbre lefordítva, az istállók tehenenkénti átlaga 12 liter, az egész állományé pedig naponta 15 liter. — Nem könnyű ez a munka — folytatja a telepvezető. — Osztott műszakban dolgoznak az emberek reggel öttől nyolcig, délután háromtól hétig. Itt nincs különbség a hétköznapok és ünnepek között. Zaránkról, Tarnaméráról, s Boconádról járnak ide dolgozni. A tar- nazsadányi telep most még nagyobb, de a fejlesztési tervek szerint a mi telepünkre kerül majd az egész fejős állomány. Ha minden jól megy, jövőre már korszerűbb módon, új rendszerben fejünk, a gépeket már megHajnalban jólesik a forró kávé — Teherautóinkkal ládákat utaztatunk a kertészetbe, ez még csak előkészület. Ezen kívül 130 tonna műtrágya is a tárolókba kerül a mai napon. Az igényt már két nappal korábban megkaptam, aszerint indítom a gépeket. A Heves megyei Gabonaforgalmi Vállalatnak bérmunkát végzünk, Tarnaméráról szállítunk gabonát a hevesi silóba, illetve a ludasi keverőbe. Jó reggelt, itt » tej — Csintalan Gyula önti a fehér „életet” (Fotó: Perl Márton) A gépműhely portáján Géczi Sándorné méri a kávét. Egymás kezébe adják a kilincset az érkezők. Nagy itt a forgalom. — Az erőgépek nagyjavításán már túl vagyunk — mondja Takács József, a műhely vezetője. — Egy traktort reperálunk még és az öntözőgépeket javítjuk az előzetes terveknek megfelelően. A tavaszi munkák már megkezdődtek, április 4-re is ügyeletet szerveztünk, de az időjárás, a felázott talaj miatt nem mehettek ki a ellátták teljesítményarányos üzemóra-számlálóval. Az eddigi adatok szerint öt-hat százalékos az üzemanyag- megtakarítás, de még ennél is többet ér a pszichikai hatás: a műszer visszatartja az embereket az üresjáratoktól. A korareggeli látogatást a termelőszövetkezet tarnamérai központjában zárjuk. Elvégre illik jelentkezni a gazdaság vezetőinél is. Ott tudjuk meg, hogy a megye legnagyobb, 10131 hektáron gazdálkodó, hat község — Tarnazsadány, Tárnáméra, Boconád, Zaránk, Tarnabod, Alatkacsárda — lakosait foglalkoztató szövetkezetében mintegy 250—300 hektárnyi gabonaföldet öntöztek — még azelőtt, hogy a kedvezményes vízdíjat bevezették volna. Később a kertészetben és a kukoricaföldeken pótolják a csapadékhiányt az öntözőgépek. S az adatokról hamarosan akár naprakészen tájékozódhatunk majd Tamamérán. Már van egy számítógépünk és megrendeltek egy újabbat is. Reggel 8 óra. Már magasan jár a nap... Virágh Tibor földre a gépek. Persze nagyon kellett már az. eső. Az aprómagot már korábban elvetettük, most a cukorrépa és a napraforgó vetése folyik. Szerencsére az alkatrészellátással nincs különösebb gondunk, a nagyjavításokhoz tavaly megrendeltük az anyagot az AGROKER- től, s minden lényeges alkatrészt megkaptunk, így nem volt fennakadás. A gépműhelyben harminchármán dolgoznak, mintegy hetven százalékuk szakmunkás, a többi betanított szerelő. Télen a traktorosokat is ide osztják be műszakba. Újdonság ebben a szövetkezetben, hogy az erőgépeket Emberek — gépek és állatok között Ünnep utáni hajnal Boconádon vásárolta a termelőszövetkezet, de az istállók korszerűsítése még várat magára. Ez azért is fontos, mert a tejért a zsírtartalom és tisztaság alapján kapják a pénzt az emberek. Eötvös-díj a vezérigazgatónak Újsághír: Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából Budapesten, az Ipari Minisztériumban rendezett ünnepségen Kócza Imre, az egri Finomsze- relvénygyár vezérigazgatója az ipari miniszter által adományozható legmagasabb kitüntetésben, az Eötvös Loránd-dijban részesült. Kapolyi László ipari minisz. tér ezzel ismerte el a két évtizedes kimagasló vezetői tevékenységét, az automatizálási eszközök gyártásának hazai meghonosítását, az egri Finomszerelvénygyárban eltöltött csaknem három évtizedes munkásságot. Kócza Imre szerencsés embernek tartja magát. Mint beszélgetésünk során elmondta: elődei háromévenként váltották egymást az igazgatói székben. Mindenki gyors sikerre (törekedett. Termeltek szinte mindent, ami az ötvenes évek végén gyorsan vevőre talált a piacokon. Az országban nem sokat jelentett a Berva völgyében meghúzódó gyár neve. Mert ki figyelt volna arra, hogy hol gyártották a kávéfőzőt, a bicikliláncot, a golyóscsapágyat, s az ezer más apróságot. A gyár megalakulásától, 1952-tól tizenkét év telt el igazgatói kinevezéséig. Addig technológusként, iparszervező üzemvezetőként, műszaki ellenőrzési főosztályvezetőként dolgozott. A 12 év elegendő volt arra, hogy kellőképpen megismerje munkatársait, s felmérje a lehetőségeket. Első lépésként új vezető munkatársaival megszüntette a nagyon sok és egymástól eltérő, több esetben gazdaságtalan termékek gyártását. Ehhez folyamatosan emelni kellett a műszaki színvonalat, a szó legszorosabb értelmében át kellett szervezni az egész gyárat. Az első népgazdaságilag is jelentős termék 1965-ben hagyta el a Berva kapuját. Ekkor indult a háztartási hűtőkompresszorok gyártása, ami jelentős dollárbevételt is jelentett. Ma már több mint a tízszeresét képesek előállítani ebből a termékből, mint a gyártás megindulásának évében. Az állandó fejlesztés, korszerűsítés eredményezte, hogy a hazai szükségletek kielégítése mellett, a nyugati és keleti piacokon egyaránt gyorsan vevőre talál a ma már szerte Európában ismerős emblémával ellátott áru. Vezérigazgatónak 1968-ban nevezték ki. Az azt megelőző évben a svéd Mecman-cég- gel egy olyan előnyös szerződést kötött az egri gyár, amelynek valódi jelentősége az adott pillanatban még nem is látszott. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis akkoriban dolgozott ki egy tíz évre szóló fejlesztési tervet, az automatizálási eszközök gyártására. 1968- ban megkezdték az új technika gyártását. A kooperációs együttműködés tizenhat éve folyamatosan, kölcsönös előnyök alapján eredményesen folyik. Pedig manapság néhány hónapos együttműködést is rendkívül bonyolult úton lehet kiharcolni, s csak nagy nehézségek árán, nem ritkán egyoldalú előnyök mellett lehet megtartani. Az automatika meghonosítása mellett vállalták azt is, hogy készülékeiket megismertetik a szakemberekkel. A budapesti pneumatika bemutató teremben eddig közel ötezer műszaki embert képeztek ki. Egerben nemrégiben létrehozták pneumatikái klubjukat, hogy a körzetünkbe tartozó szakemberek itt helyben kaphassák meg azokat az ismereteket, melyek a gyakorlati munka során nélkülözhetetlenek. Lehetőség nyílt így olyan fiatalok érdeklődésének a felkeltésére is, akik a későbbiekben a Finomsze- relvénygyár szakmai gárdáját erősíthetik. Kisebb gyárakban, üzemekben, ahol nem áll ren,.Szerencsés embernek tartom magam.. (Fotó: Szántó György) delkezésre olyan műszaki apparátus, hogy az elemeket berendezésekbe szereljék, oda komplett berendezések elkészítését vállalták. Mindennapjaink során legtöbbször a Finomszerelvénygyárban gyártott automatikus elemek közül az autóbusz ajtónyitó berendezéssel találkozhatunk. Jelenleg az ötödik változat készül ebből. Az elmúlt tizenhat év alatt a pneumatikus elemek fel- használásával a magyar ipar három milliárd forint termelékenység-növekedést ért el. A gyántmányszerkezet folyamatos korszerűsítésének eredményeként a vállalat termékei minden piacon versenyképesen értékesíthetők. A tőkés export hosszú távon növekedett, míg az import jelentősen csökkent. Hogy mi mindent takar hát a szűkszavúan, néhány sorban megfogalmazott újsághír? Mindezt, s ennél mégis lényegesen többet! Kócza Imre szerencsés embernek tartja magát. Emberi szerénysége is ezt diktálja. Csakúgy mint magánember, s ugyanúgy mint vezető. Szakmai, barátai, ismerősei másképpen fogalmaznak. Véleményüket talán így summázhatjuk a legrövidebben: a három évtizedes munkássága alatt elévülhetetlen, érdemeket szerzett nemcsak önmagának, az egész gyárnak, az egész magyar iparnak. Ezért kapta az ipari miniszter legmagasabb kitüntetését, az Eötvös Lo- ránd-díjat... Kis Szabó Ervin „Majorságban, tanyán reggel jó korán a munka megered... ” (V. Majakovszkij: Csudajó, Kuczka. Péter fordítása)
