Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

MINDENNAPI NYELVÜNK PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL (5/4.) Átirányítás, meggyőzéssel Tömedékelés...?! Az egri pincék megerősí­téséről szóló szóbeli és írá­sos közlésekben gyakran jut nyelvi szerephez a címbeli szóalak. Elég sokszor elítélő szándékkal a nemtetszésük­ről is véleményt nyilváníta­nak azok, akik szájukra vagy tollúkra veszik a tömedék, tömedékel, tömedékelés, tö- medékelt szavakat. Erről tanúskodnak az alábbi szövegrészietek is: „A riporter kilépett a sze­mélytelenségből, és értetle­nül merengett el a nyelv­ficam tömedékelés szó felett. Milyen egyszerű is lenne a körmönfont szaknyelv szava helyett azt általánossá tenni, hogy a pincéket betömik” (Népújság, 1983. dec. 21.). — A televízió Ablak című adá­sában szereplő riporternek sem tetszett a tömedékelés szó, s a nyelvújítás szörny- szülöttének minősítette. (1984. febr. 10.). Azt a kifogást is emelték ellene, hogy nehéz­kes, nehezen kimondható, nem közérthető stb. Erősen toldalékoló nyelvünk a tö­medékelés szónál hosszabb nyelvi formákat is fel tud mutatni. Csak egy példát bi­zonyításul: ellehetetlenülé­seként. Az Élet és Irodalom hasábjain szerepet is ka­pott (1984. márc. 16.). Hogy szakmai szóként mi­lyen szövegösszefüggésekben találkozhatunk a tömedék, tömedékel, tömedékelés meg­nevezésekkel, arról ez a pél­da bizonykodik: „A tervek újabb tömedékeléseket, meg­erősítéseket tesznek szüksé­gessé” (Magyar Hírlap, 1981. 184. sz.). Hogy valójában nem fur­csa, nem „faramucian” al­kotott magyar szóval van dolgunk, arról győzhetnek meg bennünket ezek az ér­vek is: Teljesen szabályos képzési sorba illeszkednek bele a sokak által rostára tett szavak: Töm, tömedék, tömedékel, tömedékelés. A tömedék, tömedékanyag, be- tontömedék, homok-zagytö- medék megnevezések is szer­vesen illeszthetők bele ebbe a szósorba: hozadék, esedék, folyadék, gyüledék, hulladék, omladék, záradék stb. A cselekvés eredményét jelentő szavak között való­ban sok a szakszónak minő­síthető nyelvi forma, több közöttük a nyelvújítók al­kotása, de ez sem alap és ok arra, hogy kiiktatásra ítéljük a tömedék, tömedé­kel, tömedékelés szóalako­kat. Meg kell barátkoznunk velük, annál is inkább, mert éppen napjainkban válnak közszóvá és közérthetővé. Dr. Bakos József Ipari tanulónak jóval ke­vesebben jelentkeznek, mint amennyire szükség lenne. A szakmát és érettsé­git is biztosító oktatási in­tézmények viszont érthetően közkedveltek, legalábbis azok. amelyek divatos lehe­tőségeket is kínálnak a ti­zennégy esztendősöknek. Az egri Gép- és Műszer­ipari Szakközépiskolában ilyen a műszer észképzés, amely hosszú esztendős óta megmozgatja az ifjak fantá­ziáját. Oktatnak itt viszont gépi forgácsolást is, ám ez az ajánlat egyáltalán nem készteti tülekedésre a tiné­dzsereket. Higgadt érvelés Szabó Péter igazgató en­nek ellenére sem borúlátó: ő és kollégái ugyanis — némi ötletességgel — a gon­dokból is erényt kovácsol­nak. — Egészében véve, össz- létszám tekintetében nem voltak, nincsenek, s azt hi­szem. nem is lesznek beis­kolázási nehézségeink. Az irányítástechnikai-műszerész osztályba ugyanis a felvehe­tőik három-, négyszerese pályázik. Ebből a gárdából magyar, orosz, matematika, fizika, szakmai gyakorlat jegyeik alapján kiválogat­juk a legjobbakat. A vidé­kiek közül csak az ötösök­nek mondunk igent, az egri­ek soréiból a négyesek is szá­míthatnak a bejutásra. A töb­biek — zömük még egyál­Ki ne emlékezne a gyer­mekkorában hallott, olvasott nép- és műmesékre, azok fordulatos cselekményszövé­sére, irigylendő fantáziagaz­dagságára. Valamennyiünket elbűvölt ez a sajátos, színes világ, ahol a jó, a nemes ügy képviselői, ha sok meg­próbáltatás árán is, de csak diadalmaskodtak a gonosz, az igazságtalanság erői fe­lett. Csoda-e, ha pihentetőként felnőttkorban is szívesen belelapozunk az ilyen jellegű könyvekbe? Megnyugvást, talán nem rossz képességű és átlagon aluli szorgalmú — alkotják azt az aranytartalé­kot, amelyre mindig számít­hatunk. Arról van szó ugyanis, hogy a szülőkkel és a diákokkal egyaránt elbe­szélgetünk, s igyekszünk meggyőzni őket arról, hogy a gépi forgácsolással is ér­demes megpróbálkozni, mert ennek a munkának jóformán semmi köze sincs a régi esz­tergályosok. elfoglaltságához. Általában teljes tájékozat­lansággal találkozunk, s sze­rintem elsősorban ez az oka az évenként majdhogy futó­tűzként terjedő ellenérzés­nek, tartózkodásnak. A jó­zan érveik többnyire hatnak, s így aztán rendszerint minden különösebb nehéz­ség nélkül összejön az 1 2/3 osztályra való fiú. A hiányzó hantiadat a gépla­katosok alkotják, belőlük viszonylag könnyen össze­jön a szolid létszámú után­pótlás. Hívásra — házhoz Jó módszer ez? Biztos nem a legtökéletesebb. de hát a szükség törvényt bont. Az igazsághoz persze, hoz­zátartozik az is, hógy az intézmény vezetése nem hú­zódozik a pályaválasztás ha- tékanyaibbá tételének egyéb fogásaitól sem. — A hivatás szépségeire minden lehetőséget felhasz­nálva hívjuk fel a figyel­met. Felkeressük a megye- székhely valamennyi általá­nos iskoláját, s eloszlatjuk az felüdülést keresve, olykor hitet merítve vagy éppen az egyhangúság, az olykor kísértő szürkeség ellen til­takozva. Kardos István, a Boszor­kányszombat című magyar— amerikai koprodukciós film forgatókönyvírója effajta emlékeinkre, óhajainkra ala­pozva bízott abban, hogy érdemes ehhez a gondolat­körhöz visszakanyarodni, mert mindannyiunk kíván­csiságát felajzhatja. Ráadá­sul — ha áttételesen is —, csak elmondhatja vélemé­Szabó Péter apák és anyák által elhin­tett téveszméket. Hozzánk tartozik a volt egri járás te­rülete is. ezért ide is szíve­sem utazunk, persze csak ak­kor, ha hívnak bennün­ket. Emellett — s ez köte­lességünk — mindenhová oöstázzuk a szakmai ismer­tetőket. A többi már nem rajtunk múlik. Az informá­lódás tehát nem vágyálom, persze, csak akkor, ha nem hiányzik az ismeretszerzés, a tájékozódás szándéka. Nyitott pálya Kár lenne tagadni, hog> nem mindenki szívesen jön ide, a gyökeret vertek azon­ban azt mondják: hamaro­san otthon érezték magu­kat. A IV. B-s Kerekes Gábor is közéjük tartozik. Egyko­ri rajtjára így világít, rá. — Kitűnő eredményem­mel természetesen műszerész akartam lenni, s második helyként is az autószerelést jelöltem meg. Óhajom, saj­nos nem teljesült, s ekkor ajánlották itt — átirányítás­ként — a forgácsolást. Nem lelkesedtem, de belenyu­godtam. A gondolattól el­sősorban azért berzenked­nyét az élet magvas dolga­iról. Elvileg helyesen véleke­dett, de elképzelését a léte­ző legrosszabb, legszerencsét­lenebb, legügyetlenebbül sza­bott formai köntösbe bújtat­ta. Eleinte csodálkoztunk, majd meghökkentünk, bosz- szankodtunk, s végül határo­zottan és egyértelműen unat­koztunk. Sajnálva nem el­sősorban a belépőjegy árát, hanem a tőlünk, s az utá­nunk következőktől elrabolt drága időt. Ebben a műben nyoma sincs a legszemernyibb lele­ménynek sem. A garantáltan ötlettelenül kiagyalt, mindén hús-vér ízt nélkülöző „szto­ri” legfeljebb erőszakoltságá- val, esetlenségével tűnik ki. Kiss András tem. mert korábban az is­kolában mit sem hallottam erről a szakniáról. Szeren­csére az eltelt évek során kellemesen csalódtam, tet­szik az, amit nap mint nap csinálok. A szerszámkészí­tés egyébként is változatos, ötletességet, rátermettséget igénylő munka. Azt is hangsúlyozta, hogy ebből az intézményből sok­felé vezetnek az utak. — Én továbbtanulok. 4,8- as átlageredményemmel, azt hiszem, meg is szerzem a belépőt a budapesti Műsza­ki Egyetemre, vagy vala­melyik hasonló jellegű főis­kolára. Kiss András se büszkélke­dik különösképp a valaha kapott űtravalóvaí. — Már nyolcadikos vol­tam. amikor eljutottam egy pályaválasztási vetélkedőre. A járási szintű rendezvé­nyen sejtettem meg: meny­nyire sokszínűén telhet a gép mellett töltött idő. Ez­után már nemcsak az autó­szerelésben láttam fantázi­át. Az itteni környezetben gyorsan feltaláltam maga­mat, s jó néhány társam­tól eltérően a meglehetősen szigorú követelményeket is megszoktam. A gyakorlati Felvonulnak előttünk me­seország jól ismert lakói, s közülük az ármánykodóak, a torz karakterűek hadat üzennek a nemes ügyek szó­szólóinak, arra kényszerítve a Grimm testvérpárt, a va­rázslatos történetek szerzőit, hogy írásaikhoz komponálja­nak új befejezést. A fegy­vereiktől megfosztott hősök azonban összefognak, s a kacsalábú kastélyt megroha­mozó gyereksereg segítségé­vel diadalmaskodnak. Mi viszont tűnődhetünk — azt hiszem Rózsa János rendező sem tudja —, hogy miért volt ez a nagyszabá­sú, ez a garantáltan költsé­ges vállalkozás, ez az esély­telen versengés a fantázia birodalmának avatott mes­tereivel. tudnivalók még inkább tet­szettek. Ez az oka annak, hogy nem pályázom egyet­len felsőoktatási intézmény­be se — négyes átlagommal talán lennének esélyeim —, hanem dolgozni akarok. Iz­galmasnak tartom a szer- számikészítést, ennek sem­mi köze a monotóniához. A Csepel Autó egri gyáregy­ségében helyezkedem majd el. A kilátások jók, ugyan­is a kezdőbér 2900—7000 fo­rintig terjedhet. Ez valljuk meg: nem is olyan kis sum­ma. Ha boldogulok, akkor továbbképzőm magamat, idő­vel — ebben az intézmény­ben — megszerzőm a tech­nikusi minősítést, s később talán mestervizsgát is teszek majd. Ez több, mint amit re­méltem. Az összképhez tegyük hoz­zá.. hogy a forgácsolók ta­nulmányi, illetve társadalmi ösztöndíjat is kapnak. így aztán Andris 1400, Gabi csak 1200 forintot vehet fel havonta. Zsebpénznek nem is rossz. ök révbe jutottak, mások is így járhatnának, ha tud­nák — mi vár rájuk. Átirányítással, vagy anél­kül ... Pécsi István Az abszurd helyzet zavar­hatta a színészeket is, hi­szen csak arra voltak képe­sek, hogy kétségkívül szí­nes kosztümükben teljesítsék kötelességüket, s úgy-ahogy megmintázzák a legalább látványos ruhacsodákba pré­selt figurákat. Egyszer, valamelyik hazai produkció láttán azt írtam, hogy ez az a határ, amely­nél lejjebb már nem lehet tolni a mércét. Most megvallom: téved­tem. Méghozzá jókorát. Mit tegyenek a tartalmas, a maradandó élményekre vágyók ? A legjobban akkor járnak — gyerekek és idősebbek egyaránt — ha előveszik a Grimm - meséket. Legalább nem csalódnak... (pécsi) Ötlettelenség, több tételben Boszorkányszombat Színes magyar—amerikai film Ápr\\\ si öSSZeviSSZas^ok Inkább nevess, mint sírj, mondta sírva egy ír! — egyszer megjelenő, visz- Sza nem térő akármikkel! foglalkozó irányítatlan sem­mit és mégis sokat mondó szeleburdi rovat — BEVEZETÉS Április, Te kis bohó, mondd, kérlek, az Árhivatal miért oly mohó? Szellő sem rezdül, mégis ugrik az ár, nagyapám, szegény, egész évben hiába kiabál. Bemegy az üzletbe egy százaskával !kis tejecskéért, kenyérkéért, kolbászkáért, füstölni való­ért és kijön kétszázassal — de vérnyomással. Ám sebaj! Több is veszett nem csak Mohácsnál, hanem az Adriánál is. Leküzdött már a magyar nem kétszá­zas, hanem négyszázévest is, az állami és egyházi ünne­pek és a nyereségosztás után jelentkező nyomásról nem is beszélve. Szembe- szállunk az árral, mégha tengeri csikósok terelgetik is azt. Addig is fel a fejjel, hogy aztán amikor zsebbe nyú­lunk, meghajthassuk a pénztárak előtt. Mint volt az régen, a békebeli időben is. Az anyuka odaszól a fiacskának: eredj már, nézd meg, mit csinál az a drága jó apukád a kocsmában? A gyerek el, majd vissza, és lihegve szál: az én jó apu­kám kártyázik, a zsebébe nyúlkál és szörnyen károm­kodik. tárgyalás gazdaság. — Hogy állunk a lakóko- csigyártás-kérdéssel? — hangzik a kérdés. — Ez egy nehéz kérdés — így a válasz. — Nehezíti a kérdést, hogy a kérdés meg van kérdőjelezve. — Felteszem a kérdést — hajt rá a riporter — lehet a kérdésről, a kérdés jelentő­ségének kapcsán más kér­désről is szót váltanunk: — Ez a jövő kérdéses kér­dése. — Miért? — kérdezi kér­lelve kérdőn a riporter. — Mondhatnám azt is, hogy csak, de nem bonyolí­tom a kérdést, mert amit ön kérdez, az egy feltételes kérdés, és még kérdéses, hogy a nyilvánosság elé va­ló-e ez a háromféle kérdés... NEVELÉS. Ha a gyermek, amelyik alig 20 éves, kér 200 forin­tot, mert kirándulni — nem kiruccanni — akar, kap egy félórás lelkidumát és egy jól fejébe vésendő megjegyzést: mit képzelsz, lopjuk mi a pénzt? Ha mondjuk 100 forintot kér, ígérünk neki ötvenet, és ha megelégszik az ötven forinttal, odaadjuk neki, az­tán az ötvenessel elküldjük egy üveg borért, otthon tartjuk és megisszuk vele. Közben ne felejtsük állan­dóan hangoztatni, hogy bezzeg az én időmben mennyit, de mennyit kellett dolgozni egy ötvenesért... KULTÚRA. Kislexikonunkban ma az önkritikával foglalkozunk. Az önkritika... az önkriti­ka a verebek családjához tartozó kihalófélben lévő magatartásfaj. Ritka, mint a fehér veréb. KITÜNTETÉS. Izé Izét, a Semmi Hasznot Nem Hajtó Vállalkozás ve­zetőjét. Felsőbb Szerve kö­rülményes, tompa. hozzá nem értő egész életművé­ben mutatott semittevéséért nem tüntette ki, nem fejez­te ki elismerését, nem kí­vánt néki semmi jót és ke­zet is csak a kapun kívül fogott volna vele a rendész, ha el nem szalad, mert va­laki tiszteletére még a ku­tyát is elengedte! A NAP SLÁGEREI: Minden ember boldog akar lenni, de azért nem mindegyik hajlandó tenni! ' Csak egy igazság van, drágám: nem a nyugdíjaso­ké, sem a sokgyermekeseké ez a világ ... IRODALOM. Nézem, nézem és bármed­dig csodálom, képtelen va­gyok csak ennyit mondani: hát ez a nő nem egy sike­rült alkotása sem a szülők­nek, sem a természetnek. Nem is a külseje miatt, ha­nem ami belőle jön. Semmi sem jó ennek az élete delén már régen túljutott és most a süldő lányt játszó hölgy­nek: arrogáns, durva, fenye- getődző. A pult másik oldalán für­gén,igyekvő két csinos asz- szonykát gyötri már egy negyedórája, de azok udva­riasan, szinte szó nélkül tű­rik a packázást, próbálnak kedvére lenni a csúnya, de „kedves vevőnek": — Ez a sorsunk — mond­ja egyikük, amikor elvonult a rém és amikor már me­rem türelmüket dicsérni. De bennem is megmozdul az ördög: „Vigasztalódjanak, kedves, csinos asszonykák és sajnálják a másik nemet, mert ezt a rosszul sikerült, rosszindulatú bestiát is ölel­ni kényszerül valaki. Ha ugyan ez vigasz és nem szánalom?! ★ — Hogy vagy? — Mint a mókus fenn a fán — válaszol a kérdezett, és mankójára támaszkodva továbbugrál... HIRDETÉSEK. Félrebarkácsoláshoz is jó szerszámot! Almáért Évát adok. Kukac nyüzsgést lehetősé­get keres. Pofavizitre előkészítjük. Pöröly GMK szoc. brigád. BEFEJEZÉS KÜLPOLITIKA. A BIPS Hírügynökség je­lenti, hogy a két kormány szakértői megállapodtak ab­ban, hogy az elkövetkezen­dő Reagan—Samir találko­zón Reagan ölbe veszi Sa- mirt, hogy azonos szinten, szemtől szembe vitathassák meg a nézeteltéréseket. A szakértők szerint: ez lesz a csúcs! ★ A fentieket firkálta és jó szívvel ajánlja: (papp János) ★ Baráti látogatáson: „Itt­hon van a haverom? Nincs? Akkor gyorsan, vetkőzz!” ★ Torna: Most pedig tessék nyújtózkodni, de ne felejt­sék: a takaró már nem ad­dig ér, ameddig tegnap ért! ★ Helyretyutyutyu, ponto­sabban helyreigazítás: a tegnapi lapszámunk 17. ol­dalán meg nem jelent írá- 'sunkból egy szó sem igaz! A lap megjelenése után érkezett, hogy bepörgött és emígyen szólt a szerkesztő: Híreket és egyéb marhasá­gokat legközelebb nem köz­lünk. Minek? Kinek?! ii <x a. m- w Ke rekes Gábor (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents