Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április í., vasárnap Ügyintézés munkaidőn túl Ügyintézés — munkaidőn túl. Kevés téma van, amelyről annyit írtak az újságok, beszélt a rádió, a televízió, mint ez. Mégis, hiábavalónak tűnnek az erőfeszítések, az ördögi ’körből nehezen tudnak kilépni. Hiába mutatják ki évről évre az úgynevezett munkanapfényképezési vizsgálatok, hogy a vállalatokat, intézményeket, végső soron a népgazdaságot tetemes károk érik azon munkaidőkiesések maitt, amelyek a dolgozók hivatalos ügyeinek intézéséből adódnak. A munkahelyi vezetők mégis elengedik beosztottaikat, ha a tanácshoz, a közjegyzőhöz, vagy a földhivatalba szeretnének menni. A hivatkozási alap jól ismert: az ügyintézőknek is csak négyig vagy ötig tart a munkaidejük, utána hiába kilincselnek a hivatalban, nem tudnák elintézni a dolgukat. Látva a helyzet tarthatatlanságát, először a tanácsok tettek lépéseket a munkaidőn túli ügyfélfogadásra. A hét meghatározott napjain — ezt a helyi szokásoktól, igényektől függően vidékenként eltérően megállapították — (este 6-ig, fél hétig is nyitva tartották az ügyfélszolgálati irodát. Az ügyintézők azonban öt óra után már többnyire hiába vártak az ügyfelekre, ők továbbra is munkaidő alatt igyekezték letudni hivatalos dolgaikat. Tehették, ment a munkahelyükről elengedték őket. S akadt még erre némi magyarázat is: a meghosszabbított félfogadási időben a tanácsi ügyfélszolgálat nem tud érdemben intézkedni, legfeljebb felvilágosításokat, tájékoztatókat ad, összegyűjti a kérelmeket. Hiszen nem azok a tanácsi előadók ülnek ott az irodában, akik másnap majd hivatalosan döntenek, intézkednek az ügyekben, az állampolgárok pedig személyesen velük szeretnének találkozni, beszélni. Ezt az igényt egyébként a népi ellenőrök is jogosnak találták, amikor többször is alaposan megvizsgálták a munkaidőn túli ügyintézés tényleges helyzetét, lehetőségeit. A következő lépés tehát az volt, hogy a meghosszabbított félfogadást az érdemi ügyintézőkre is kiterjesszék. S a tanácsokon kívül azokra a hivatalokra is, amelyek az állampolgárok egyéb — öröklési, ingatlan-átírási, illetékeztetési stb. — ügyeit intézik. őszintén meg kell mondani, hogy a népi ellenőrzési jelentés nyomán átlagosan elrendelt meghosszabított félfogadási időért az ügyintézők — finoman fogalmazva — egyáltalán nem lelkesedtek. Sok gondot okoz ennek bevezetése a hivatalok vezetőinek, hiszen 1984. március 5-től az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén is áttértek a heti 40 órás munkahétre, s éppen ezzel együtt kell megoldani a munkaidőn túli félfogadást. Ne felejtsük: nemcsak az ügyfelek, az ügyintézők is emberek. Sőt, többnyire nők, családos anyák, akiknek éppúgy megvannak a jellegzetes gondjaik. Nem titok, hogy a hivatalok új munkarendjének bevezetése több helyen éles vitákat váltott ki a hivatalok vezetése és a szakszervezetek között, s van, ahol máig sem alakult ki a megegyezés. Mindez persze a hivatalok belső ügye — mondhatja most bárki. Valóban így van. De nem árt ha mindenki tudatában van, hogy milyen nagy nehézségek, súlyos feszültségek árán tudja csak megoldani az igazgatási apparátus a meghosszabbított félfogadást. Az ügyfeleknek és a dolgozóikat munkaidő alatt hivatalos ügyintézésre továbbra is elengedő vállalatoknak legalább annyival illenék viszonozni a hivatalok erőfeszítéseit, hogy valóban élnek a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségével. A jelenlegi helyzetet tehát röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy most már a munkaidőn túli ügyintézés valamennyi fontos feltétele — a hivatalok részéről — biztosított. A továbbiakban így elsősorban a munkahelyi vezetőkön — no meg persze a munka szervezettségén, a munkaidő kihasználtságán — múlik, hogy este hat óra után is rányítják-e az ajtót a tanácsi előadóra, a földhivatali ügyintézőre. Aki — ha már úgyis ott kell lennie a hivatalban ezen a késői órán — biztosan ^i- kább dolgozna, mint hogy a plafont nézze. Hiszen ő is szeretné kihasználni a munkaidejét. Deák András Kulcsok Régebbi személyi okmányaim között keresgélek, mert ismételten igazolnom kell, mikor, hol kezdtem el dolgozni, mennyi időt töltöttem ott, abban az állásban, merre vitt az utam tovább. Mindez nagyon személyes ügy lenne, ha... ! Ha nem adna alkalmat bizonyos általánosítások megfogalmazására. Ahogy forgatok a kezemben egy semmi kis papírlapot, váratlanul belém vág a felismerés, hogy ez semmi más, mint a főhatóságom akkori „hivatalos írása’’, amely meghatározta életemnek kezdeti szakaszát. Nincs rajta egy sor pecsét, fél tucat aiáírás sincs és az egész alig nagyobb, mint egy levelezőlap. Az is felrémlik előttem, állomáshelyemen úgy kaptam lakást, annak idején, hogy az iskola igazgatója a markomba nyomott egy kulcsot. Az elődöm máshová ment, természetes, hogy a lakásból kipakolt. Tudnám folytatni a sort, mikor, ki intézett el fontos ügyet, úgy, hogy kérdezett kettőt, aztán aláírt egy néhány sort tartalmazó papírt. Nem ülésezdiztek, nem volt ilyenolyan „utánanézés”, nem kellett papírral igazolnom, hogy valójában élek-e, mert ezt a tényt a puszta megjelenésem alapján is elhitték. Mondtuk akkor is, hogy a bürokrácia megfojtja az államgépezetet. Panaszkodtunk arról, hogy nehézkes az ügyintézés, mert a kinevezést követően egy félévbe is beletelt, mire a fizetést az illetményhivatal kiutalta. De emlékszem, az iskola igazgatója a saját belátása szerint gazdálkodhatott a rábízott pénzzel, a testületének tagjaival, a legkülönfélébb dolgokkal. A felettes hatóság ellenőrző munkája minősítette a cselekedeteit. Az jut az eszembe, hogy utóbb a különböző „jeles" alkalmakkor, mindig igazolnom kellett, elölről kezdve, mikor, hol dolgoztam. Még szerencse, hogy minden papírt megőriztem az „őskortól” kezdve, hallgatva jó anyám intésére, aki szintén ilyen „gyűjtő" volt, mondván: soha sem lehet tudni... Neki volt ebben is igaza. Ismét úgy tetszhet, hogy csak személyes ügyeimmel traktálom a türelmes olvasót. Szó sincs róla. Hiszem, hogy mindez, amit itt elsoroltam, felkelti az érdeklődésüket napjaink gyakorlata iránt. Mármint annak a módszernek az általános érvénye iránt, amely azt jelzi, hogy nálunk az ügyeket, nem mindig ott intézik, ahol kellene. Kell a biztonságos rendelkezés, nem illik hozzánk a felelőtlen hűbelebalázskodás. Ha egyszer valakinek joga van a pecsétet kezelnie, akkor gondolja meg. De csak ő gondolja meg. Az ő kezében legyen a „kulcs". G. Molnár Ferenc Import helyett hazai termelésből» Népgazdaságunk ismert külpiaci egyensúlyi helyzete szükségessé tette, hogy az utóbbi időben előtérbe kerüljön a konvertibilis devizáért beszerzett gépek, alkatrészek, árucikkek hazai gyártása is. Ennek elősegítésére fontos szerep jutott az ipari szövetkezeteknek is, különösen a kis- és kö- zépszériás alkatrész-, rész- "egységgyártásban, mint háttéripari tevékenységben. Az OKISZ gazdaságszervező tevékenységében arra törekszik, hogy szövetkezetei figyelmét ráirányítsa azokra a feladatokra, amelyek az import helyettesítéséből adódnak. Az elmúlt három esztendőben évről évre bővült az ilyen jelegű termelés köre. Jellemző például, hogy az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat budapesti bemutatótermében nemrégen rendezett kiállításukon *a szövetkezeti ipar 254 olyan terméket mutatott be, amely csaknem másfél milliárd forint importöt tett nélkülözhetővé. Valószínűleg, ezzel nemcsak az ott bemutatott gyártmányok iránt növelhetjük meg az igényeket, hanem megismerve a szövetkezetek termelési kultúráját, műszaki színvonalát, az érdeklődőkben ötletek merülhetnek fel a szövetkezetek profiljához közel álló újabb termékek gyártására. Olyan termékekről is tudunk, amelyek azáltal tesznek lehetővé importmegtakarítást, hogy alkalmazásukkal anyag és energia takarítható meg. Ilyen a Politúr Vegyipari Szövetkezet ESKA egységes súrlódás- és kopáscsökkentő adalékja, amellyel hozzávetőlegesen 150 millió forint értékű üzemanyagot takarított meg a lakosság. A Ferromecha- nika Szövetkezet energiatakarékos háztartási főzőlapja például 11 százalékkal jobb hatásfokot ígér a jelenlegieknél, a Ferrokémia Szövetkezet FERROKALOR vegyszere pedig a kazánok hatásfokát 3—4 százalékkal javítja. Hasonlóan importhelyettesítést jelent az Elektrofém Szövetkezet ke- ménykrómozási technológiája. Ezzel mintegy két és fél milliárd forint értékű — zömében import eredetű — állóeszközök zavartalan működése válik lehetővé, mintegy 700 millió forint értékű alkatrészimportot megtakarítva. Nem kis feladatot jelent az importcikkek helyettesítését elősegítő termelésre felkészülés a szövetkezetek számára, partnerek ugyanis csak azt tekintik helyettesítésnek, ami valóban eléri az importtermék színvonalát nemcsak technikailag, hanem árban is. A szövetkezetek ezért leggyakrabban hazai találmányok, újítások hasznosításával próbálnak a külföldi gyártók helyére lépni, másutt tőkés partnerrel kialakított kooperáció révén jut a belföldi import minőséget jelentő termékekhez. Ilyen egyebek között az Apolló Szövetkezet Sholl- papucsa, a Kőszegi Ruhaipari Szövetkezet melltartói, fürdőruhái, az Orosházi Vas-Műanyagipari Szövetkezet cipő-, bőrdíszmű- és ruhaipari fémkellékei, a Lakmetáll desodorai, a Keszthelyi Vasipari Szövetkezet osztályozó és adagoló berendezései. A Belkereskedelmi Minisztériummal együtt tovább keresik a szövetkezetek azokat a módszereket, amelyek segítségével a tőkés exportra gyártók kapacitását kihasználva, belföldre is exportminőségű terméket szállíthatnak. A minőséget alapvetően befolyásoló alapanyagot a belkereskedelem saját deviza- keretéből biztosítja. Megvannak tehát az elképzelések, hogy ezen a területen is tovább lehessen lépni. Ily módon 200—250 millió forint többletárualap érhető el. Ennek egyik előzetes próbálkozásaként tavaly egymillió dollár értékű tőkés alapanyagból készítettek a szövetkezetek felsőruházati termékeket. Ezek részben karácsony ' előtt kerültek a boltokba, részben január— február hónapban jelentek meg az áruházakban. További eredmények várhatók a Belkereskedelmi Minisztérium által öt termékcsoportban meghirdetett pályázatoktól, amelynek keretében újabb termékek importjának pótlására kerülhet sor. Remélhető, hogy a szövetkezetek újabb impulzusokat kapnak a további fejlesztésre, hiszen ez a tevékenység bővíthető. Gondot okoz azonban a megfelelő információ feltárása. Egyelőre sem a külkereskedelmi, sem az importterméket felhasználó vállalatoknak nem igazán érdekük, hogy az importot hazai termékekkel pótolják. A felhasználók érdekeltségét kellene megteremteni. Sokkai több eredmény érhető el, ha ők is szervezik ezt a termelést. Ezzel nagyobb lenne a bizalom is a felhasználók körében. Jelenleg a külkereskedelmi vállalatoknál ez forgalomkiesést okoz, az iparvállalat pedig nem vállalja a hazai termék bevezetésével járó bizonytalanságot. Ily módon az import helyettesítésére vállalkozók kockázata is nagy, mert nincs biztosítékuk arra, hogy sikeres fejlesztés esetén piacot tudnak találni a termékeiknek. Ritka ma még az olyan típusú együttműködés, ahol a gyártó és a majdani felhasználó szorosan együttműködve, közös kockázati alapon fejleszti ki a terméket. Az elért eredmények az esetek többségében esetlegesen alakultak ki, többnyire a szövetkezetek kezdeményezésére, önálló piackutatásuk folytán. A központilag készített, kigyűjtött különféle importkiváltó listák általában nem nyújtottak elegendő információt a vállalkozáshoz. Természetesen a szövetkezetek lehetőségei is behatároltak. Csakis a gazdaságos megoldások kerülhetnek előtérbe, ahol az importkövető ár megfelelő nyereséget biztosít. A hazai gyártású terméknek árban is versenyképesnek kell lennie az importtal. Ahol ez nem biztosítható, nincs értelme az import helyettesítésének. Az OKISZ továbbra is keresi az információk feltárásának különböző módjait. Így például az importáló külkereskedelmi vállalatokkal a közvetlenebb együttműködést. A külföldi kapcsolataiban is arra törekszik, hogy a kooperációs együttműködésekben az importot helyettesítő termelés lehetőségeit is biztosítsa. Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese •• Ustököskutató műszerek Vega-program a neve annak a közös, tudományos kutatásnak, amelynek feladata a Halley-üstökös és a Venus megfigyelése. Szovjet tudósok, a többi szocialista országbeli, valamint francia, osztrák és NSZK-kutatók közösen építenek és szerelnek fel két automatikus bolygóközi állomást a közvetlen mérések elvégzéséhez. A Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei a KFKI-val közösen készítették el a fedélzeti adatgyűjtő berendezést, amely a kutatóreotlszerek eredményeit gyűjti és továbbítja a rádióberendezéshez. A Vega-program első szondáját, december 15-én, a másodikat, december 28-án indítják, több mint 400 napos útjukra. KS) Az utolsó ellenőrzést végzi Selme- czi János és Hetényi Tamás tudományos munkatárs a BLISZI nevű berendezésen. (MTI-fotó — Varga László felvétele — A TÁRGYALÓTEREMBŐL Elítélték az áldozatát cserbenhagyó gázolót A legsúlyosabbnak számító közlekedési bűncselekmények: halált okozó ittas járművezetés és segélynyújtás halált okozó elmulasztásának büntette miatt vonta felelősségre az Egri Városi Bíróság büntető tanácsa ifj. Madaras Sándor hatvani lakost. A 30 éves fiatalember tavaly december 5-én rokonainak meglátogatására érkezett ideiglenes lakóhelyéről a megyeszékhelyre, s úgy tervezte, itt is marad néhány napig. A találkozás örömére jó pár pohár ital is lecsúszott a torkán. Épp ezért a bátorság is megvolt már ahhoz, hogy becsöngessen elvált feleségéhez, s láthassa közös gyermeküket. Ám, rövid együttlétük veszekedéssé fajult, és a felmérgesedett férfiban azonnal megszületett az elhatározás: korábbi szándéka ellenére visszautazik Hatvanba! Nem gondolt ő ekkor a már megivott szeszre, bevágódott a Skoda Coupéjába, s nekiindult. Már a jól kivilágított Lenin úton haladt, amikor kocsijának ablakai bepárásodtak. Törölgetni kezdte, ezért nem vette észre a zebrán éppen akkor átmenő gyalogost. — Sem járművet, sem pedig embert nem láttam a helyszín közelében — védekezett végig az eljárás során. — Egy koppanást hallottam az autómon, akkor lassítottam, belenéztem a visszapillantó tükörbe. Mivel azonban a hátsó ablak is be volt párásodva, megint csak nem észleltem semmi különöset, és ezért mentem tovább. Ezt az állítást viszont sem a rendőrség, sem a bíróság nem fogadta *el. Nem is tehette, hiszen a helyszíni szemle adatai és a szakértői vélemény igazolják, a vádlott 15 méterrel a gyalogátkelőhely előtt már enyhén fékezett. De, ha valóban nem látta is a gyalogost, az ütközést kísérő hang hallatára már kötelessége lett volna megállni. Nem beszélve arról, hogy a baleset folytán a sértett felrepült a motorháztetőre, nekicsapódott a szélvédő üvegének, és betörte azt. Az ilyenkor nyilvánvaló segítségnyújtás helyett a fiatalember pánikba esett, és menekülni próbált. Erre utal egyébként, hogy nem Kere- csend, illetve Hatvan felé folytatta útját, hanem a legközelebbi jobboldali utcába kanyarodott be, s visszatért szülei lakására. A vádlott szempontjából ez a megnyilvánulás is magyarázható: ifj. Madaras Sándort éppen tíz évvel ezelőtt halálos közúti baleset gondatlan okozásának büntette miatt nyolchónapi, fiatalkorúak fogházába letöltendő szabadságvesztésre ítélték... Az áldozat az 53 éves Hajdú Pálné egri lakos segítségére végül is az arra járók siettek, — sajnos azonban már későn. A szerencsétlen asszony olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítást követően meghalt. Ifj. Madaras Sándor a nyomozás elején — ugyanis a történtek másnapján az egri rendőrfőkapitányságon már őrizetbe vették — még azzal védekezett, hogy az autóját ellopták, és más okozta vele a balesetet. Ennek helytelensége azonban hamar kiderült, s a továbbiakban a vádlott mindvégig beismerte tettét. A bizonyítékok — a tanúvallomások, a helyszíni szemle jegyzőkönyve, a műszaki, a nyomás az orvosszakértői vélemények — alapján a bíróság ifjvMadaras Sándort halmazati főbüntetésül három év és hat hónap, börtönben végrehajtandó szabadság- vesztésre ítélte. Mellékbüntetésként a vádlottat ötévi időtartamra eltiltotta a közúti járművezetéstől (ez utóbbi büntetés természetesen a szabadságvesztés letöltése után kezdődik). Az igazságszolgáltató szerv súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott a történtek napján sorozatosan durván megszegte a KRESZ előírásait, elsősorban azt, hogy ittas állapotban vezette autóját, s ez a kirívó közlekedési szabályszegés az utóbbi időben egyre szaporodik. Enyhítő körülményként értékelte viszont beismerő vallomását, s hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Az ítélet kihirdetése után a vádlott és védője enyhítésért nyújtott be fellebezésit. így a határozat nem jogerős. Sz. Z.
