Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 27., péntek 5. LENGYELORSZÁG Beszélgetés azLTA elnökével Nemrég új vezetőséget választott a Lengyel Tudományos Akadémia. Az akadémia elnöke Jan Karol Kostrzewski professzor lett. — A lengyel tudománynak melyek azok a problémái — fordultunk kérdésünkkel az LTA új elnökéhez —, amelyek jelenleg a legfontosabbak és legsürgetőbbek? — A sürgős és a még sürgősebb munkák köre igen terjedelmes. Alapvető feladat a tudományos munka tartalmának és fejlődési irányainak a meghatározása az ország távlati szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően. Olyan tevékenységi programról van tehát szó, amely lehetővé teszi a lengyel tudomány fejlődését jelenleg és a legközelebbi években, s amely egyben meghatározza a tudomány szerepét hazánk jelenének és jövőjének kialakításában, a bonyolult problémák megoldásában. E program megvalósítása — erről mélységesen meg vagyok győződve — a jelenlegi nehéz feltételek között is lehetséges. Elsősorban azért, mert minden tudós tisztában van felelősségével a lengyel tudomány, az ország feljesztése iránt, valamint azért, mert mindenképpen dolgozni akarnak, mert — mint a legutóbbi ülésszakon a humán- tudományok egyik kiemelkedő képviselője mondotta — ez a tudós hivatása, ez életének értelme. — 1985-ben hívják össze a lengyel tudomány III. kongresszusát, ön, mint aiz akadémia elnöke, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ez a rendkívül1 nagy fontosságú tanácskozás beváltsa a hozzá fűzött reményeket? — Már megkezdtük a munkát a jövő évi kongresszus előkészítésére. Hadd tegyem hozzá, hogy terveink szerint a III. kongresszus nem ünnepi, hanem a szó szoros értelmében munka- tanácskozás lesz. Fel kell mérnünk tudományunk jelenlegi helyzetét, egyeztetnünk kell lehetőségeit az ország szükségleteivel és konkrét, realista felljeszté- si programot kell felvázolnunk — mára, holnapra és a távolabbi jövőre. Halina Leszczynska Jelenet a filmből (Foto: SZP — APN — KS) Szovjet—csehszlovák koprodukcióban kétrészes film készül a moszkvai Gorkij Filmstúdióban Lev Tolsztoj életéről. A film rendezője Szergej Geraszimov, az egyik legkiválóbb szovjet filmrendező. A 77 esztendős művész ebben a filmben hármas szerepet vállalt: forgatókönyvírója, rendezője és főszereplője a Tolsztoj- filmnek. A film a zseniális orosz író életének legnehezebb, legdrámaibb éveit eleveníti meg. Az első részben, amelynek címe Álmatlanság, a Jásznaja Poljanából való távozás előestéjén vonulnak el Tolsztoj gondolatában életének legjelentősebb állomásai. A második rész, amelynek címe Távozás, az orosz irodalom Nagy öregjének utolsó napjait idézi fel, kiváltképp az Asztapovo állomáson töltött időt. Geraszimovval a felvételek során beszélgettem, (az asztapovói jelenetek már „dobozban” voltak, a Jasz- naja Poljana-i jeleneteket forgatták. Amíg a pavilonban beállítják a jelenetet, megkérem a rendezőt, beszéljen készülő filmjéről). — A gondolat, hogy Tolsztojról filmet készítsek, nemegyszer felvetődött bennem — mondja Szergej Geraszimov. — Tolsztoj műveit a film és a színház gyakran felhasználja, így hát az én filmem nem irodalmi munkásságáról szól, hanem Tolsztojról magáról. Tolsztoj élete valóságos tárháza a döbbenetes, sokrétű kapcsolatoknak, amelyben helye van férfi és nő gyakran drámai kapcsolatának, a szerelemnek, a családnak, a gyermekek születésének és felnevelésének ... Egy kiváló ember élete érdemes arra, hogy összevessük valódi önmagával, levonjunk valamiféle következtetéseket, tanulságokat. Ezért határoztam el, hogy filmet készítek Tolsztojról, a nagy EMBER- ről. A jelenet, amit most próbálnak, a film egyik kulcsjelenete. Ez az utolsó éjszaka Jasznaja Poljanában, a Távozás előtt, amikor Tolsztoj az évek során felgyülemlett kínzó emlékektől meggyötörtén búcsúlevelet ír feleségének, Szofja Andrejevnának . . . A jelenetben ketten játszanak, Tolsztoj és barátja, Dusán Makoveckij, a háziorvos, akit Navratil Borevoj cseh színész alakít. Hajnalban titkon együtt hagyják el Jasznaja Poljanát, s amíg az öreg a levéllel van elfoglalva, addig Makoveckij- nek kell összeszednie a legszükségesebbeket az útra úgy, hogy fel ne ébressze Szofja Andrejevnát... Valóságos élvezet figyelni, hogyan dolgozik Geraszimov a rendező és színész. Képes arra, hogy egyszerre játsz- szon és magyarázzon. Pillanatok alatt vált: színészből rendezővé és vissza, mintha nem is lenne szüksége időre, hogy átváltozzék. Megdöbbentően hasonlít hőséhez sűrű ősz körszakállával. lenvászon ingében, amit szíjjal fogott át. De nemcsak külsőleg szembetűnő a hasonlóság. A legfőbb, hogy — úgy tűnik —, alakítását beragyogja a lelki és erkölcsi azonosulás. A lélek ereje, az energia izzása, ami nélkül Tolsztoj elképzelhetetlen. — Már akkor együtt éltem ezzel a szereppel — mondja Geraszimov —, amikor a forgatókönyvet írtam, sőt még korábban is, amikor anyagot gyűjtöttem hozzá. Behatóan tanulmányoztam, életritmusát, gondolkodás- és kifejezésmódját, azt, hogy hogyan fogadta a döntéseket, vagy hogyan kínlódott a kétségekkel, amikből oly sok jutott neki. Tolsztoj életét nem lehet elképzelni Szofja Andrejevna nélkül —, akinek szerepét az író életében sokféleképpen magyarázzák ... Amikor a filmről gondolkodtam, már akkor elhatároztuk Tamara Makarovával —, akivel immár hosszabb ideje élek, mint Tolsztoj élt Szofja Andrejevnával —, hogy a nagy író feleségét ő fogja játszani. — Nehéz feladat áll előttem — mondja Makarova. — Az új szerep semmiben sem hasonlít azokhoz, amiket valaha is játszottam. De úgy gondolom, segítségemre lesz, hogy megismertem és megszerettem Szofja Andrejevnát. Szeretném megmutatni, az érzések drámáját, amit átélt, az emberi és lelki vívódást, azt, hogy Tolsztoj igazsága mellett ott volt az ő igazsága is, a nőé, az anyáé, a háziasszonyé, Tolsztoj kiadójáé, a fáradhatatlanul dolgozó asszonyé. Igor Csanisev SZOVJETUNIÓ Film Lev Tolsztoj életéről < A rozsnyói napórák „A már elmúlt nap nem térhet visz- sza. Engem a nap irányít, benneteket az árnyék” — hirdeti a rozsnyói gimnázium homlokzatán elhelyezett napóra latin szövege Az őrtorony napórája. Valamikor a város lakossága ehhez igazította az időt. (FOTÓK — ORBIS — KS) A napóra, mint taneszköz Csehszlovákia keleti részén az ősi Rozsnyó bányavárosnak négy napórája is van. Ezen a téren egész Szlovákiáiban csak Pozsony vetélkedhet vele. Az órák létezésüket a város egyik lakójának, Gömöri Gyöngynek köszönhetik. Gömőri, a történelmi emlékek lelkes csodáló ja, a rozsnyói csillagvizsgáló intézet egykori igazgatója, egy szép napon elhatározta, hogy az egykor itt honos napórákat újjáéleszti. Elsőként a régi főtér közepén álló, középkori őrtorony homlokzatán elhelyezett napórát készítette el. Valamikor ez rendkívül pontos volt: a város lakossága hozzá igazította az időt. „Napórát készíteni nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik — mondja Gömöri. — Az óra pontosságának első feltétele a számlap beosztáséinak precíz kiszámítása, s hogy a mutatórúd pontosan északi irányiba legyen elhelyezve.” Gömöri egyik napórája a maga módján unikumnak számít egész Csehszlovákiában. Alkotója a csillagvizsgáló udvarán helyezte el, ahol szemléltető taneszközként szolgál néhány csillagászati probléma megmagya-,. rázásánál. A -napóráknak az a hátrányuk, hogy este nem mutatják az időt. Ezért a hatvannégy éves Gömöri György nemrég elhatározta, hogy ezt a kérdést is megoldja. Már elő is készített mindent ahhoz, hogy Rozsnyón csillagára is működjék, amely éjszaka is mutatja az időt. Jozef Múlik NDK Kínai teaház Potsdamban A kastélykert fái között bújik meg a teaház. Egy a sok értékes porcelánfigura közül... (Fotó: Szabó Sándor) lA Német Demokratikus Köztársaság egyik legszebb városát, — Potsdamot — évente kétmillióan keresik fel. A Havel-tórendszer szépsége, az erős dombvonulatok, az építészeti szépségek, a terjedelmes parkok, a zöldövezetek, számos történelmi épület, valamint az itt látható festmények és szobrok ismertté tették az egész világon. A XVIII. és a XIX. század jelentős építészei, parkalkotói és művészei az egykori brandenburgi „futóho- mökdoboz” e részét a természet és a művészet harmonizálásával vonzóvá formálták. A II. világháború sajnos itt sem kímélte az értékeket. Az államháztartás évente jelentős összegeket biztosít a kulturális örökség ápolására. Közel két évtizeddel ezelőtt kezdődték meg a nagyarányú munkálatok a Sanssouci- kastély területén, ahol tapasztalt tudósok, restaurátorok közreműködésével igyekeznek a remekműveket eredeti szépségükben helyreállítani. A kertje egyik érdekessége a Kínai teaház. il754-től 1757-ig Büring, a képtár építésze emeltette, s a XVIII. században az egész Európában elterjedt kínai divat tipikus -kifejezője (Chinoiserie). Egy kör alakú terem az épület magja, amelyhez lóhere formában három benyíló kapcsolódik, közbenső nyílt előcsarnokokkal. A tető sátor formájú. A kupolán ernyő alatt mandarin ül. Az aranyozott szobrok Benckert és Heymüller szobrászok művei. Benn értékes kínai és japán porcelánokból álló gyűjteményben gyönyörködhetnek a látogatók. JUGOSZLÁVIA • • Öntözéses gazdálkodás 320 ezer hektáron Elkészült a „Vajdaság vízgazdálkodásának fejlesztése 2000-ig” című tervtanulmány, amely hatalmas fejlődést irányoz elő. Jelenleg a jugoszláviai Vajdaságban a Duna—Tisza—Duna vízrendszer területén 40 ezer hektáron folyik öntözéses termelés. A belföldi forrásokból és külföldi hitelekből — a tervek szerint — az öntözéses terület 2000-ig 320 ezer hektárra bővíthető. Az újonnan létesítendő csatornák több mint 16 ezer hektár területű halastavat látnak el vízzel. Ebből a tervből 1990-ig a Bácska és a Bánát területén működő 11 legjobb agráripari kombinát termőterületén 100 ezer hektár öntözése valósítható meg. A számítások szerint ezen a területen a víz felhasználása, a vetés- szerkezet megváltoztatása az állattenyésztés fejlesztése és a másodvetés alkalmazása 1,7 millió tonna élelmi- szer-többlettermést eredményezhet, vagyis 2,6-szer többet, mint a mai termelés. Az ehhez szükséges összbe- ruházás értékét 25 milliárd dinárra becsülik a szakemberek. A Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Munkaszervezet a szocialista országok segítésére is számít. A Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió által folyósított áruhitelből 1985-ig még 100 millió dollár áll a Vízgazdálkodási Munkaszervezet rendelkezésére. Ebből az összegből 35 ezer hektáros öntözőrendszert és 40 állattenyésztő telepet kívánnak létrehozni. Kedvező az a lehetőség, hogy ezt a hitelt a vajdasági munkaszervezet élelmiszeripari termékek és más áruk szállításával fizetheti vissza. A Vajdaságban 50 ezer hektár terület nem alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ezeken a területeken már eddig is 19 halastavat létesítettek, több mint 8 ezer hektáron. A jövőben 25 ezer hektárra növelik a halastavak területét. A tervekben szerepel a belvizek levezetésének programja is. Minden olyan területen, ahol vannak vízelvezető rendszerek, ezek korszerűsítésével akarják szavatolni a biztonsági termelést. E területek 80 százalékán nyitott csatornákat lehet kiépíteni. A leginkább veszélyeztetett részeken pedig alagcsöves vízlevezető rendszert terveznek. Az ezredfordulóig 1,2 millió hektáron nyitott csatornás, 60 ezer hektáron pedig alagcsöves rendszert hoznak létre.
