Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-26 / 97. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. április 26., csütörtök Hatvan mecénásokat keres Munkabizottsági vita kultúráról, ifjúságpolitikáról Miként használják fel Hatvan üzemeiben a kulturális és ifjúságpolitikai célra előirányzott összegeket? Erre volt kíváncsi a városi pártbizottság agitá- ciós és propaganda-munkabizottsága, amelynek nemrég lezajlott ülésén — kint az apci Qualitál klubjában — igen élénk vita kerekedett. Micsinai Béla- művelődési osztályvezető előterjesztése ugyanis nem festett valami rózsás képet. Megszűnt a közös fenntartás, amelynek anyagi bázisa a művelődési központ tevékenykedését segíthette volna. Az ifjúsági klubok sorra bezártak. Nincs már „kultúrváróterem” a nagy forgalmú vasútállomáson. Téli álmukat alusszák a művészeti csoportok, a korábban sikeres nyelvtanfolyamok. Ami még leginkább megáll: minden vizsgált egység kellően támogatja a munka melletti továbbtanulást, valamint széles körben terjed a fiatalok otthonteremtésének anyagi felkarolása. Nyissunk új irányban Kinek mi volt a véleménye, egyéni tapasztalata? Elegendő néhány mondatot idézni a vita anyagából. Pető Margit: Amíg a tanács csak ajánlásokat tehet, mert nincs felügyeleti joga, a pénzeszközök felosztása szubjektív és ötletszerű marad. Farkas Kálmánná: Ha nincs igény az ifjúsági klubok iránt, föl kell azt ébreszteni a fiatalokban. Kocsis István: Űj irányba nyissunk, amilyen például a videotechnika, vagy a számítógépek világa. Most már ez érdekli a művelődő embert. Dr. Zeke Gábor: Ha az üzemek nem képesek célszerűen felhasználni kulturális alapjukat, hatni kell rájuk. Mégpedig úgy, hogy a munkahely is, a város is jól járjon. Illés László: Mecénás kerestetik? Akkor ajánlom a januártól ismét Hatvanhoz tartozó települések üzemeit. Szelei László: A vasútnál kommunista szombatot szerveztek, és amíg a befolyt összegből 10 százalék sportra ment, a művelődésnek egy forint sem jutott. Gonda Ferenc: Nálunk, a cipőgyárban, az alapok felhasználásáról a vállalati központ dönt. Tehát hiába vannak irányelvek, mi azokat helyileg nem érvényesíthetjük. Nagy Imre: A Qualitálnál viszont nemcsak hallatja véleményét a pártbizottság, hanem azt érvényre is juttatja. Nélkülünk nem határoz a szakvezetés... Kevesebből többet A tárgyi igazsághoz tartozik — és ezt nem hallgatták el a jelenlévők —, hogy itt is, ott is lehet bűnbakot találni. De arról sem szabad megfeledkezni ugyanakkor, hogy a különböző szabályozók miatt utóbb igen megnehezült az üzemek, gazdaságok helyzete. Évről évre zsugorodik a kulturális, ifjúságpolitikai célra hasznosítható összeg, a különböző vállalkozások, akciók költsége pedig növekszik. Tehát ma és holnap a kevesebből kell többet produkálni. Ez pedig olyan talány, ami sok ösz- szetevőn múlik. Tehetségen, jó szándékon, az üzemi alap>ok igazságos, értelmes elosztásán, a közösségi célok helyes kitapintásán. És ki legyen az, aki minderre felhívja a terület illetékeseinek a figyelmét? Aki úgy próbál szót érteni az anyagi eszközök gazdáival, hogy abbó] egyértelműen jó süljön ki? Gazsó János munkabizottsági titkár szerint a tanácsi szakosztályára ebben döntő szerep vár. Érvek erejével Most pedig foglaljuk ösz- sze Tóthpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára vitazáró szavait. Hangsúllyal mondotta, hogy a kulturális feladatok megoldása éppen olyan fontos, mint a fiatalokkal való törődés- Mindez pedig nem választható el a megfelelő anyagi lehetőségtől. És hogy a meglévő összeg minél inkább hasznosuljon: legalább úgy múlik a hatékony pártirányitáson, mint a helyi lehetőségeken. A munkabizottság most már tisztán látja a helyzetet, és gazdája is lesz a feladatok rendezésének. Ehhez azonban fel kell osztani a megnövekedett területet a bizottsági tagok között, minél több olyan embert mozgósítva, akiknek az összehangolt munkája közelebb visz a célokhoz. Ez persze nem hetek, nem hónapok kérdése. A lehető fegyver pedig a türelmes tényfeltárás, az érvek meggyőző volta ... Moldvay Győző Június 23 - július 8 között Egyetemi-főiskolai felvételik A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az idén 37 039-en jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára; ezeken — az elmúlt évihez hasonlóan — az idén is 15 540 diáknak jut hely. A jelentkezések szerint az 1984—85-ös tanévben 2 607- tel többen kívánnak továbbtanulni, mint az előzőben. A múlt évihez hasonló a felvételre pályázók aránya a műszaki egyetemeken és — néhány kivétellel — a főiskolákon. Jelentősen megnőtt az érdeklődés a tanárképző főiskolák és a mezőgazdasági felsőfokú oktatási intézmények iránt, csökkent viszont az óvodai, a testnevelő tanári és a zeneművészeti pálya vonzása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi kárán hatszoros a jelentkezés, a műszaki egyetemek és főiskolák egyes karain viszont a felvételizők száma alig halad ja meg a felvehetőkét. Legkevesebb a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára kérték felvételüket. Legnagyobb arányú a növekedés a Színház- és Film- művészeti Főiskolára pályázóknál: a tavályihoz képest 247-tel többen, összesen 1 035-en jelentkeztek. Az elmúlt évihez hasonlóan minden felvételiző maximum 120 pontot érhet el úgy, hogy a középiskola eredményei alapján maximum 60 pontot vihet magával, s a felvételi vizsgáival további 60-at szerezhet. A közös érettségi-felvételi dolgozatok — matematikából, fizikából, biológiából és kémiából — május 21—22- én írják a diákok. A felvételi vizsgákat június 23 és július 8 között tartják. Ezek mennek, meg a bárányfelhők Uj miniatűr könyvek MŰVELJÜK A NYELVET? Mielőtt bárki azzal vádolná korunk emberét, hogy nem él a színes nyelvi fordulatokkal, meggyőződhet tévedéséről, ha például egy mozi bejáratánál várakozó tömeg közé vegyül. Csak úgy repkednek a „sziporkázó” poénok, a „magvas” szellemességek. Hihetetlen nyelvi leleményességről árulkodik az a párbeszéd is, amelynek tizenéves szereplői váratlan találkozások feletti örömüket fejezik ki. — Mi van, öcsém? Te itt, a temetők meg üresek? — Hagyjál lógva öreg! Az ilyen szöveggel kevés vagy, mint fegyházban az uzsonna! Aztán folytatódik a „nemes diskurzus”. Megtudjuk, hogy a móri előtt sokan vannak, mint a déli buszon, meg azt is, hogy baba egy film lesz, az biztos. Volt egy ciki is a jegyváltásnál, mert Egyorrút, aki p>edig nagy bivaly gyerek, elsöpörték, mint lavina a hegyi pásztort. E pompás párbeszéd hallatán egy közelben álló lánycsoport előbb diszkrét, majd egyre hangosabb kuncogással adja jelét tetszésének. Ám amikor az egyik ifjú félbátorodik ezen s kezdeményezni próbál, azonnal készek a válasszal! — Foglalkozz az árnyékommal, hapsikám, az hosz- szú és türelmes. — Jól van, kis hús, ne kapjátok már fel a vizet. Ez a stílus megy most, meg a bárányfelhők. — Frankón? — Frankón... ★ Panelekből építkezünk. Házaink előre gyártott elemei bár szürkék és egyhangúak, mindenképpen hasznosak. Azonban ezek beszédünket szürkévé teszik, megölik az eredeti megnyilvánulásokat. Minden bizonnyal van ezekben a fiatalokban annyi frisseség, ötlet, hogy saját gondolataikkal vonják magukra társaik figyelmét. Persze nemcsak az ifjúságra jellemző a napjainkban keletkező segélyes szólások, szóláshasonlatok, valamint a divatos szavak kritika nélküli és gyakori használata. Baráti körökben, kocsmákban, fut- ballpályán az idősebbek is igyekeznek ily módon szel- lemeskedni, az új iránt való fogékonyságukat bizonyítani. Néhányuknak egész gyűjteményük akad ezekből a „beköpésekből”, poénokból. Igaz az is, hogy a régi szólások is ilyen kész elemek voltak, de ne feledjük, hogy azok valóban hozzásegítettek a mondanivaló megértéséhez, s múltunk mélyéből fakadtak. Ezért nem tűntek, s tűnnek sallangoknak, pancser virtuózkodásnak. Senki se gondoljon arra, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha holnaptól mindenki bebiflázná a népi szófordulatokat, azt pufogtatná úton-útfélen. Ez is zsákutcába vezetne. De nem árt megismerni néhányat közülük. Természetes az is, hogy napjainkban is keletkeznek szólások, terjednek a divatos szavak. Ha azokat mértékkel válogatva és a megfelelő helyen használjuk, még fűszerezhetik is beszédünket. Két figyelemre méltó érdekességgel gyarapodott a hazai miniatűr könyvek sora. Kaposvárott — a miniatűr könyvek ottani klubjának gondozásában — Bergel József A magyarországi zsidók története című művének hasonmás kiadása látott napvilágot — kicsinyítve. Az új miniatűrnek külön érdekessége, hogy a szerzője kaposvári orvos volt, s az eredeti művet is ott nyomtatták 1879-ben. A gyönyörű könyvecskék egy része valódi bőrbe kötve, arany nyomással, vörösréz plakettel díszítve került ki a nyomdából, illetve kötőműhely- ból. Veszprém megyében az egyik legnagyobb hazai fűmagtermelő közös gazdaság — a várpalotai Jó szerencsét Termelőszövetkezet — vállalkozott könyvkiadásra. A Magyar Gazdásági Egyesület 1844-ben megjelent A réti fűvek és takarmány- növények című szakkönyvét tette hozzáférhetővé ugyancsak mindben. A veszprémi Pannon Nyomdában készült könyvecske a gyűjtők, a szakemberek körében igazi csemegének számít. Hű képet kaphatnak belőle az első megjelenése idején alkalmazott agrotechnikáról, az akkori fajtákról és hozamokról egyaránt. Nem minikönyv ugyan, de minden bizonnyal nagy érdeklődést kelt majd a gyűjtők körében Székesfehérvár numizmatikai emlékeinek katalógusa. A 225 ábrával illusztrált könyv májusban — az országos numizmatikai nap alkalmából — kerül forgalomba. A város nevéhez fűződő összes érmek és érmék, emlékérmek és egyéb numizmatikai emlékek pontos leírását tartalmazza. — A következőt! — mondta fáradt hangon a professzor. — Jó napot! — Egy főiskolai hallgató jött be a szobába. — Ha nem tévedek, ez az építészeti kar? — Igen — erősítette meg a professzor. — Ha megengedi levetem a zakómat és leülök. — Tessék! — Szerintem, mielőtt elkezdene kikérdezni, fel kell írnia a nevem a vizsgalapra. Nemde? — Igen. — Manói Penc sev-Del- csevnek hívnak. — Pencsev-Delcsev. Igen... — Most pedig ki kell pipálnia engem a vizsgáSzergej Trajkov: II* m • Hipnózis zók jegyzékében. Igaz? — Igen — bólintott a professzor, kipipálva a névsorban. — No és most rajtam a sor. Egy tételt kell húznom, ugye? A Fővárosi Nagycirkusz új műsorában, a világ több neves nagy cirkuszának kiemelkedő számaiból ad változatos bemutatót. Közéjük tartozik a képünkön látható különleges idomítás: a bokszoló kenguru a ringben, Muki és Comp címmel. Humoros és egyben látványosan ügyes szám az egykerekező Le Domino mutatványa bohóctréfával. — Igen. — És ha húzok, akkor jogomban áll üldögélni egy kicsit és gondolkodni a válaszon? — Igen. — És ha gondolkodtam, akkor felelnem kell. Ugye? — Igen. — És ha kimerítő választ adok. ön elkéri az indexemet. Igaz? — E szavak kíséretében a hallgató átnyújtja az indexét a professzornak. — Igen — hagyta helyben a professzor, és elvette a könyvecskét. — És beírja a jeles osztályzatot. Ugye? — Igen... — ismételte gépiesen a professzor, és lendületes mozdulattal beírta a jelest. — És aztán nekem már nincs más teendőm, minthogy megköszönjem önnek és távozzam. Nemde? — Igen. — Minden jót! — hajolt meg a hallgató. — Viszontlátásra! — felelte a professzor, és néhány percig elképedve bámult a becsukott ajtóra. Aztán a fejéhez kapott és kikiáltott: — A következőt! Juhász László fordítása Honui János (Benkö Imre felvétele — MTI — KS)
