Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-26 / 97. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. április 26., csütörtök Hatvan mecénásokat keres Munkabizottsági vita kultúráról, ifjúságpolitikáról Miként használják fel Hatvan üzemeiben a kul­turális és ifjúságpolitikai célra előirányzott összege­ket? Erre volt kíváncsi a városi pártbizottság agitá- ciós és propaganda-munka­bizottsága, amelynek nem­rég lezajlott ülésén — kint az apci Qualitál klubjában — igen élénk vita kereke­dett. Micsinai Béla- műve­lődési osztályvezető előter­jesztése ugyanis nem fes­tett valami rózsás képet. Megszűnt a közös fenntar­tás, amelynek anyagi bázi­sa a művelődési központ tevékenykedését segíthette volna. Az ifjúsági klubok sorra bezártak. Nincs már „kultúrváróterem” a nagy forgalmú vasútállomáson. Téli álmukat alusszák a mű­vészeti csoportok, a koráb­ban sikeres nyelvtanfolya­mok. Ami még leginkább megáll: minden vizsgált egység kellően támogatja a munka melletti továbbta­nulást, valamint széles kör­ben terjed a fiatalok ott­honteremtésének anyagi fel­karolása. Nyissunk új irányban Kinek mi volt a vélemé­nye, egyéni tapasztalata? Elegendő néhány mondatot idézni a vita anyagából. Pe­tő Margit: Amíg a tanács csak ajánlásokat tehet, mert nincs felügyeleti joga, a pénzeszközök felosztása szubjektív és ötletszerű ma­rad. Farkas Kálmánná: Ha nincs igény az ifjúsági klu­bok iránt, föl kell azt éb­reszteni a fiatalokban. Ko­csis István: Űj irányba nyissunk, amilyen például a videotechnika, vagy a szá­mítógépek világa. Most már ez érdekli a művelődő em­bert. Dr. Zeke Gábor: Ha az üzemek nem képesek célszerűen felhasználni kulturális alapjukat, hatni kell rájuk. Mégpedig úgy, hogy a munkahely is, a vá­ros is jól járjon. Illés László: Mecénás kerestetik? Akkor ajánlom a januártól ismét Hatvanhoz tartozó te­lepülések üzemeit. Szelei László: A vasútnál kommu­nista szombatot szerveztek, és amíg a befolyt összegből 10 százalék sportra ment, a művelődésnek egy forint sem jutott. Gonda Ferenc: Nálunk, a cipőgyárban, az alapok felhasználásáról a vállalati központ dönt. Te­hát hiába vannak irányel­vek, mi azokat helyileg nem érvényesíthetjük. Nagy Im­re: A Qualitálnál viszont nemcsak hallatja vélemé­nyét a pártbizottság, hanem azt érvényre is juttatja. Nélkülünk nem határoz a szakvezetés... Kevesebből többet A tárgyi igazsághoz tar­tozik — és ezt nem hall­gatták el a jelenlévők —, hogy itt is, ott is lehet bűn­bakot találni. De arról sem szabad megfeledkezni ugyan­akkor, hogy a különböző szabályozók miatt utóbb igen megnehezült az üze­mek, gazdaságok helyzete. Évről évre zsugorodik a kulturális, ifjúságpolitikai célra hasznosítható összeg, a különböző vállalkozások, akciók költsége pedig nö­vekszik. Tehát ma és hol­nap a kevesebből kell töb­bet produkálni. Ez pedig olyan talány, ami sok ösz- szetevőn múlik. Tehetségen, jó szándékon, az üzemi alap>ok igazságos, értelmes elosztásán, a közösségi cé­lok helyes kitapintásán. És ki legyen az, aki minderre felhívja a terület illetéke­seinek a figyelmét? Aki úgy próbál szót érteni az anya­gi eszközök gazdáival, hogy abbó] egyértelműen jó sül­jön ki? Gazsó János mun­kabizottsági titkár szerint a tanácsi szakosztályára ebben döntő szerep vár. Érvek erejével Most pedig foglaljuk ösz- sze Tóthpál Jánosné, a vá­rosi pártbizottság titkára vitazáró szavait. Hangsúl­lyal mondotta, hogy a kul­turális feladatok megoldása éppen olyan fontos, mint a fiatalokkal való törődés- Mindez pedig nem választ­ható el a megfelelő anyagi lehetőségtől. És hogy a meglévő összeg minél in­kább hasznosuljon: leg­alább úgy múlik a hatékony pártirányitáson, mint a he­lyi lehetőségeken. A mun­kabizottság most már tisz­tán látja a helyzetet, és gazdája is lesz a feladatok rendezésének. Ehhez azon­ban fel kell osztani a meg­növekedett területet a bi­zottsági tagok között, minél több olyan embert mozgósít­va, akiknek az összehan­golt munkája közelebb visz a célokhoz. Ez persze nem he­tek, nem hónapok kérdése. A lehető fegyver pedig a türelmes tényfeltárás, az ér­vek meggyőző volta ... Moldvay Győző Június 23 - július 8 között Egyetemi-főiskolai felvételik A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatása szerint az idén 37 039-en jelentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára; ezeken — az elmúlt évihez hasonló­an — az idén is 15 540 diák­nak jut hely. A jelentkezések szerint az 1984—85-ös tanévben 2 607- tel többen kívánnak tovább­tanulni, mint az előzőben. A múlt évihez hasonló a fel­vételre pályázók aránya a műszaki egyetemeken és — néhány kivétellel — a főis­kolákon. Jelentősen megnőtt az érdeklődés a tanárképző főiskolák és a mezőgazdasá­gi felsőfokú oktatási intéz­mények iránt, csökkent vi­szont az óvodai, a testne­velő tanári és a zeneművé­szeti pálya vonzása. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészet­tudományi kárán hatszoros a jelentkezés, a műszaki egyetemek és főiskolák egyes karain viszont a felvételi­zők száma alig halad ja meg a felvehetőkét. Legkevesebb a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem kohómérnöki karára kérték felvételüket. Legnagyobb arányú a növe­kedés a Színház- és Film- művészeti Főiskolára pályá­zóknál: a tavályihoz képest 247-tel többen, összesen 1 035-en jelentkeztek. Az elmúlt évihez hasonló­an minden felvételiző maxi­mum 120 pontot érhet el úgy, hogy a középiskola eredményei alapján maxi­mum 60 pontot vihet magá­val, s a felvételi vizsgáival további 60-at szerezhet. A közös érettségi-felvételi dolgozatok — matematiká­ból, fizikából, biológiából és kémiából — május 21—22- én írják a diákok. A felvé­teli vizsgákat június 23 és július 8 között tartják. Ezek mennek, meg a bárányfelhők Uj miniatűr könyvek MŰVELJÜK A NYELVET? Mielőtt bárki azzal vá­dolná korunk emberét, hogy nem él a színes nyelvi for­dulatokkal, meggyőződhet tévedéséről, ha például egy mozi bejáratánál várakozó tömeg közé vegyül. Csak úgy repkednek a „sziporká­zó” poénok, a „magvas” szellemességek. Hihetetlen nyelvi leleményességről árulkodik az a párbeszéd is, amelynek tizenéves szerep­lői váratlan találkozások fe­letti örömüket fejezik ki. — Mi van, öcsém? Te itt, a temetők meg üresek? — Hagyjál lógva öreg! Az ilyen szöveggel kevés vagy, mint fegyházban az uzson­na! Aztán folytatódik a „ne­mes diskurzus”. Megtudjuk, hogy a móri előtt sokan vannak, mint a déli bu­szon, meg azt is, hogy baba egy film lesz, az biztos. Volt egy ciki is a jegyváltásnál, mert Egyorrút, aki p>edig nagy bivaly gyerek, elsöpör­ték, mint lavina a hegyi pásztort. E pompás párbe­széd hallatán egy közelben álló lánycsoport előbb diszk­rét, majd egyre hangosabb kuncogással adja jelét tet­szésének. Ám amikor az egyik ifjú félbátorodik ezen s kezdeményezni próbál, azonnal készek a válasszal! — Foglalkozz az árnyé­kommal, hapsikám, az hosz- szú és türelmes. — Jól van, kis hús, ne kapjátok már fel a vizet. Ez a stílus megy most, meg a bárányfelhők. — Frankón? — Frankón... ★ Panelekből építkezünk. Házaink előre gyártott ele­mei bár szürkék és egyhan­gúak, mindenképpen hasz­nosak. Azonban ezek beszé­dünket szürkévé teszik, megölik az eredeti megnyil­vánulásokat. Minden bi­zonnyal van ezekben a fia­talokban annyi frisseség, ötlet, hogy saját gondolata­ikkal vonják magukra tár­saik figyelmét. Persze nem­csak az ifjúságra jellemző a napjainkban keletkező se­gélyes szólások, szólásha­sonlatok, valamint a divatos szavak kritika nélküli és gyakori használata. Baráti körökben, kocsmákban, fut- ballpályán az idősebbek is igyekeznek ily módon szel- lemeskedni, az új iránt va­ló fogékonyságukat bizonyí­tani. Néhányuknak egész gyűjteményük akad ezekből a „beköpésekből”, poénok­ból. Igaz az is, hogy a régi szólások is ilyen kész ele­mek voltak, de ne feled­jük, hogy azok valóban hozzásegítettek a mondani­való megértéséhez, s múl­tunk mélyéből fakadtak. Ezért nem tűntek, s tűnnek sallangoknak, pancser virtu­ózkodásnak. Senki se gondoljon arra, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha hol­naptól mindenki bebiflázná a népi szófordulatokat, azt pufogtatná úton-útfélen. Ez is zsákutcába vezetne. De nem árt megismerni néhá­nyat közülük. Természetes az is, hogy napjainkban is keletkeznek szólások, terjednek a diva­tos szavak. Ha azokat mér­tékkel válogatva és a meg­felelő helyen használjuk, még fűszerezhetik is beszé­dünket. Két figyelemre méltó ér­dekességgel gyarapodott a hazai miniatűr könyvek so­ra. Kaposvárott — a miniatűr könyvek ottani klubjának gondozásában — Bergel Jó­zsef A magyarországi zsidók története című művének hasonmás kiadása látott nap­világot — kicsinyítve. Az új miniatűrnek külön érdekes­sége, hogy a szerzője ka­posvári orvos volt, s az ere­deti művet is ott nyomtat­ták 1879-ben. A gyönyörű könyvecskék egy része való­di bőrbe kötve, arany nyo­mással, vörösréz plakettel díszítve került ki a nyom­dából, illetve kötőműhely- ból. Veszprém megyében az egyik legnagyobb hazai fű­magtermelő közös gazdaság — a várpalotai Jó szeren­csét Termelőszövetkezet — vállalkozott könyvkiadásra. A Magyar Gazdásági Egye­sület 1844-ben megjelent A réti fűvek és takarmány- növények című szakkönyvét tette hozzáférhetővé ugyan­csak mindben. A veszprémi Pannon Nyomdában készült könyvecske a gyűjtők, a szakemberek körében igazi csemegének számít. Hű ké­pet kaphatnak belőle az első megjelenése idején al­kalmazott agrotechnikáról, az akkori fajtákról és hoza­mokról egyaránt. Nem minikönyv ugyan, de minden bizonnyal nagy érdeklődést kelt majd a gyűjtők körében Székesfe­hérvár numizmatikai emlé­keinek katalógusa. A 225 ábrával illusztrált könyv májusban — az országos numizmatikai nap alkalmá­ból — kerül forgalomba. A város nevéhez fűződő összes érmek és érmék, em­lékérmek és egyéb numiz­matikai emlékek pontos le­írását tartalmazza. — A következőt! — mondta fáradt hangon a professzor. — Jó napot! — Egy fő­iskolai hallgató jött be a szobába. — Ha nem tévedek, ez az építészeti kar? — Igen — erősítette meg a professzor. — Ha megengedi leve­tem a zakómat és leülök. — Tessék! — Szerintem, mielőtt el­kezdene kikérdezni, fel kell írnia a nevem a vizs­galapra. Nemde? — Igen. — Manói Penc sev-Del- csevnek hívnak. — Pencsev-Delcsev. Igen... — Most pedig ki kell pipálnia engem a vizsgá­Szergej Trajkov: II* m • Hipnózis zók jegyzékében. Igaz? — Igen — bólintott a professzor, kipipálva a névsorban. — No és most rajtam a sor. Egy tételt kell húz­nom, ugye? A Fővárosi Nagycirkusz új műsorában, a világ több ne­ves nagy cirkuszának kiemelkedő számaiból ad változatos bemutatót. Közéjük tartozik a képünkön látható különle­ges idomítás: a bokszoló kenguru a ringben, Muki és Comp címmel. Humoros és egyben látványosan ügyes szám az egykerekező Le Domino mutatványa bohóctréfával. — Igen. — És ha húzok, akkor jogomban áll üldögélni egy kicsit és gondolkodni a válaszon? — Igen. — És ha gondolkodtam, akkor felelnem kell. Ugye? — Igen. — És ha kimerítő vá­laszt adok. ön elkéri az indexemet. Igaz? — E sza­vak kíséretében a hallga­tó átnyújtja az indexét a professzornak. — Igen — hagyta hely­ben a professzor, és el­vette a könyvecskét. — És beírja a jeles osz­tályzatot. Ugye? — Igen... — ismételte gépiesen a professzor, és lendületes mozdulattal be­írta a jelest. — És aztán nekem már nincs más teendőm, mint­hogy megköszönjem önnek és távozzam. Nemde? — Igen. — Minden jót! — hajolt meg a hallgató. — Viszontlátásra! — fe­lelte a professzor, és né­hány percig elképedve bá­mult a becsukott ajtóra. Aztán a fejéhez kapott és kikiáltott: — A következőt! Juhász László fordítása Honui János (Benkö Imre felvétele — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents