Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-26 / 97. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 26., csütörtök Társadalmi munka és lokálpatriotizmus A települések aranykönyvébe kínálkozó jeles ünnep, ségeket tartanak ezekben a napokban az ország negyvennégy városában, nagyközségében és községében. Ünnepi tanács-, népfrontbizottsági üléseken, vagy más méltó alkalmat teremtve nyújtják át a lakosság képviselőinek a kiemelkedő társadalmi munkáért a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított nemzeti zászlót és elismerő okleveleket, velük a Minisztertanács fejlesztési célú pénzjutalmait. A nem csekély összegek jó alapot adhatnak az idei társadalmi munkához. A településfejlesztő és a meglévő értékeket megvédő társadalmi összefogásnak évtizedékre visszanyúló hagyományai vannak hazánkban. Készséggel mozdultak lakóhelyük gyarapítására az emberek — főként a kisebb falvakban — azokban az években is, amikor még bővebben jutott a közös pénzből. Az utóbbi években nehezebb időket élünk. Ha valaha, most nem csupán célszerűvé, hanem szinte nélkülözhetetlenné vált a közhasznú munka, a közösségnek ily módon nyújtott segítség. A múlt évek, mindenekelőtt az elmúlt esztendő azt bizonyítja, hogy országszerte százezrek ismerték fel a fejlődésnek ezt a lehetséges útját. Napjainkban a település- fejlesztő és -fenntartó társadalmi munkamozgalom soha nem tapasztalt kibontakozásának lehetünk tanúi. 1983-ban az ország lakossága 10 milliárd 600 millió forint értékkel gyarapította ily módon lakóhelyét; minden állampolgárra — átlagban — 992 forint jutott, önmagában is példátlanul nagy összeg. A meglévő és erősödő lokálpatriotizmus nélkül ennyivel szegényebbek lennénk. A kétkezi és a szellemi társadalmi munka, az egyének és a kollektívák közvetlen befizetései és a különböző társulási önkéntes hozzájárulások révén viszont ennyivel gazdagabbak vagyunk. Illetve: gazdagabbak maguk a városok, a falvak lakói. Joggal örülhetnek eredményeiknek. Pedig korábban sem tettek keveset. Emlékezhetnénk, de napi munkánk közben aligha érünk rá emlékezni, hogy 1980-ban öt és fél milliárd keltett indokolt feltűnést. És még inkább, nem sokkal később, az ötödik ötéves terv összesített adatai: a 20 milliárd forint értékű önkéntes munka! Tavaly pedig (egy év alatt!) ennek több mint a fele! A mégoly számottevő építőanyagár. építőmunkabér-emelkedés sem befolyásolja jelentősen a forint- milliárdokat, s kérdőjelezi meg a mozgalom terebélye- sedésének, fejlődésének az ütemét. Nem országosan, és a megyék vonatkozásában sem. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának serlege például az idén Bács-Kis- ktln megyéé lett, az egy év alatt teljesített 1 milliárd 293 millió forint erkölcsi elismeréseként. Az egy lakosra eső érték megközelítette a kétezer 300 forintot. Pest és Szolnok megye az egymilliárd forint közelébe ért, a „kis” Nógrád pedig a maga „szerényebb” 445 milliójával alig maradt el attól az értéktől, amelyet lakói az ötödik ötéves tervben összesen, tehát öt év alatt produkáltak. A jelek szerint közügy a helyi tanácsok és népfrontbizottságok szervezte társadalmi munka Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csakúgy, mint Haj- dú-Biharban, Szabolcs-Szat- márban, Zalában, Baranyában, jószerivel országszerte mindenütt. Bács-Kiskun és Nógrád megyeszékhelyére is büszke lehet: Kecskemét és Salgótarján az idén immáron negyedszer nyerte el a népfront nemzeti zászlaját. A hírős város lakói különösen a környezetvédelemben jeleskedtek, míg a tarjániak az „Egy üzem- egy gyermek- intézmény” mozgalomban, jelentősen hozzájárulva az óvodák, iskolák fejlesztéséhez és a fenntartási költségek csökkentéséhez. Általános jellemzője a településfejlesztő társadalmi munkamozgalomnak, hogy az abban részt vevő százezrek többnyire kommunális létesítményeket segítenek tető alá hozni, s hogy forintokból rakják össze a tíz- és százmilliókat. A ba- jaiak például pontosan számon tartják, hogy közreműködésükkel megépült nyolc kilométernyi járda és két kilométer út; Hajdúböszörményben egyebek mellett földgázvezetéket építettek, Nagykanizsán 200 személyes napközis tábor felépítéséhez kezdtek hozzá, Bátaszéken pedig, a többi között, elkészült a központi orvosi rendelő. Sárvárott a múlt esztendőben indult útjára a „15 óra társadalmi munkát a 15 éves városért” akció, amelyhez első nekifutásra 120 szocialista brigád csatlakozott. A „Leg- szebb-legtisztább utca” versenynek pedig már régi hagyománya van. A szocialista brigádok egyébként másutt is jeleskednek; jó ideje híre van, hogy Máza- szászváron a bányaüzem közösségei közreműködnek a vár feltárásában, s bánya- múzeumot is létesítettek. Szabadtéri színpad, csapadékvíz-elvezetés, KRESZ- park, öregek napközije, sportöltöző, temetőrendbehozás, iskolaépítés, betonút, központi fűtés, játszótér és fásítás, — vég nélkül lehetne idézni a példákat. Színes a kép, gazdag a megteremtett és óvott értékek köre. És sokszínű a résztvevőké is. örvendetes, hogy a tanácsoknak és a népfrontbizottságoknak erős szövetségeseik vannak, akikre a szervezésben, az értékelésben, a nemes vetélkedés ösztönzésében is bizton számíthatnak. A legtöbb városban, faluban megtalálják helyüket e mozgalomban a szak- szervezetek, a KISZ-esek, a vöröskeresztesek. Ha van értelme — és van! — lapátot fognak az öregek és a fiatalok, előkerül hétvégeken, éjszakába nyúló estéken a mérnöki vonalzó, ceruza, a közgazdász-zsebszámológép; akác-csemetét száHít a maszekfuvaros és óvodát szerel a villany- szerelő kisiparos. Nem különleges emberek ők. Ma már egyáltalán nem számítanak annak. Csupán szeretik a lakóhelyüket, ragaszkodnak hozzá és készek érte cselekedni is. D. G. jr Építőipari tanműhely Egerben (Tudósítónktól) A szokásosnál is tempó- sabb munkát végeznek a szakemberek Egerben, az állami építők központjának tőszomszédságában. A munkások igyekezete érthető, hiszen idén szeptemberben a tervek szerint, becsöngethetnek a kilencven szakmunkástanuló képzésére alkalmas kétszintes oktatási intézményben. A HÁÉV brigádjai társadalmi munkával is segítik a tanműhely átadását. Lakatosok, villanyszerelők, festők, kőművesek tanulnak majd itt szakmát. A cégnél arra számítanak, hogy kulturált technikai és tanulási feltételek mellett emelkedik az oktatás színvonala is. M. I. Végtelen fonalként megy át az osztrák gépeken a közkedvelt Pattinka. (Fotó: Kőhidi Imre) Az országban huszonhat helyen, Heves megyében csak a GYÖNGYSZÖV Áruházban kapható a Méta sportruházati cikke. ÉVENTE SZÁZMILLIÓK A Pattinkától a szoláriumig Ma már jól csengő név a Gyöngyöszöv. Messzi vidékről is szívesen jönnek vásárolni az üzleteibe és az Avar-szálló évek óta külföldön is ismert. Hogy az elmúlt néhány évben mennyi minden változott, elég arra utalni, hogy az egykori áfész csak a községekben törődött az ott élők ellátásával, ma pedig már egyre bővül az üzlethálózata Gyöngyösön is. Egyetlen adatot: az idén összesen egymillárd-három- százötvenmillió forintot akarnak a pénztárkönyvek bevételi oldalán elszámolni. A fejlődés évente százmilliókkal mérhető. Ha már üzlet Arra a kérdésünkre, mi mindennel foglalkozik a szövetkezet, a következő választ kaptuk Rohánszky Ferenc elnöktől: — Eléggé szerteágazó a tevékenységünk. Kereskedünk, kicsiben és nagyban, szakcsoportokat szervezünk és segítjük azokat az élelmiszeripar alapanyagainak a megtermelésében, szállodát tartunk fenn. A rézműves- és húsfeldolgozó üzemünk mellett a Pattinka nevet viselő sütőüzemünk is jelentős. Említenem kell a nagyáruházunkat, a szakboltjainkat, a pb-gázcseretelepün- ket, a vendéglőket, az üzemi konyhákat, hogy csak a felsorolás egy részét mondjam. — Milyen sikerrel zárták az elmúlt évet? — A nyereségünk tömege egyharmadával múlta felül az előző évi mennyiséget. Több mint hárommillió forintot értünk el. — Melyek voltak a legsikeresebb területek? — A legnagyobb forgalmat a kiskereskedelmi boltok bonyolították le. Az előző évhez képest jelentős felfutást ért el szövetkezetünknek ez az ágazata. A községekben az élelmiszerek iránt nőtt meg a kereslet, míg a városban a vegyesiparcikkek forgalma emelkedett. A sósrúd és a -perec iránt az érdeklődés nem csökkent. A rézművesek pedig szinte az egész ország területéről kaptak megrendelést. Az Avar-szálló vonzza a vendégeket. Az uszoda, a szauna, a napfényt utánzó szolárium ma már nem csupán csak érdekesség. Nem ment egyszerűen A sikeres év végső adatai valósággal eltakarják azokat az erőfeszítéseket, amelyek révén az eredményt elérték. Valahogy ünneprontásnak tetszik emlegetni azt, hogy a partnerek olykor nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Késve érkezett meg a tej és a kenyér, de a nagykereskedelmi kiszállítás sem volt mindenkor pontos. Kevés belsőséget kaptak a vendéglők, az éttermek. Előfordult, hogy nemcsak a sör hiányzott, hanem az üdítő ital is. Szó érte a ház elejét azért is, hogy néhányan hiába keresték a növényvédő szereket, az építőanyagokat. Hogy országosan sem volt jobb a helyzet, azt a vevő nem kérdezi soha. A nagykereskedelmi ágazat nem kapott elegendő árut az NDK-ból a csere keretében. A Nap gyöngye néven ismert napraforgó- maggal minőségi kifogások merültek fel. Az importnehézségek miatt kevésnek bizonyult a műanyag szőlőkötöző. A kérdőjelek tehát szinte naponta kerültek oda a mondat végére. Ennek ellenére is — az általános kép megnyugtató, mert a szövetkezetiek nem sopánkodással töltötték az idejüket. Ha kellett, a „nyakukba vették” az egész országot. Csak színvonalasan Az igények egyre nőnek. A vevőt, a vendéget megtartani is nehéz olykor. — Arra kell törekednünk, hogy kínálatunk, szolgáltatásunk sem mennyiségileg, sem minőségileg ne csökkenjen — jegyezte meg az elnök. — Ezért folytattuk a szálló felújítását. Korszerűsítettük a Kékes, a Muskátli és az Izzó éttermet. — A munkálatok miatt mennyire csökkent a forgalom és ennek következtében a bevétel? — Komoly összegektől estünk el, amiket nehéz volt pótolni. Maga a felújítási költség is a hétmilliót közelítette meg. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a vendéglátásban egy dolgozó mennyivel több bevételt ért el, mint korábban, kiderül: törekedtek az elmaradt bevétel pótlására. Ahogy a kiskereskedelemben a Gyöngyszöv Áruház kitett magáért, ugyanez mondható el a Szőlőskert étteremről és a vámosgyörki vendéglőről. A sikerek elérésében része volt a felvásárlásnak is, amely a szakcsoportok és a kistermelők tevékenységét fogja össze. Az exportált termékek egy év alatt hatmillió forinttal több bevételt hoztak, mint korábban. A növekedés figyelemre méltó mind a nyugati, mind a rubelelszámolású piacon. Fokozni kell Az elismerés már többször kijutott a szövetkezetnek. A kiváló címet jó néhányszor elnyerték. — Azt szoktuk mondani, hogy egyre nehezedő gazdasági körülmények között kell helytállni, és az eredményeinket növelni. így igaz. Az idei terveink pontosan tükrözik ezeket a kötelezettségeinket. Vannak területeink, ahol szerényebben, csupán egy-két százalékkal akarunk többet elérni, mint tavaly, de vannak, ahol tízhúsz százalék a mértéke a növekedésnek. Mondhatnám úgy is, az ütemet nem mi diktáljuk, hanem a vásárlóink, a vendégeink, a megrendelőink igénye szabja azt meg — mondta Rohánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Áfész elnöke. Erre a megállapításra csak rábólintani lehet. A végrehajtás ellenőrei pedig mi leszünk! — nap mint nap. G. Molnár Ferenc Az egyszeri kiránduló anekdotáját gyakran idézgetik. Miután gombát talált a kis erdei falu határában, gondolta, biztos, ami biztos, megvizsgáltatja őket. Az első útjába akadótói megkérdezte, van-e a környéken szakértő. A belybéli szomorúan ingatta a fejét: — Már nincs. Volt ugyan, de meghalt. Gombamérgezésben. Gabi néni, a gombavizsgáló Ahogy megnyitom a mátrai üredi kis ház kapuját, amelyen ott a tábla, hogy gombavizsgáló, ez a történet jut eszembe. Főleg, hogy az ajtóban fölbukkanó fiatal- asszony kérdésemre, dolgozik-e Bozsik Pál. a vadász? — „már nem”-mel válaszol. .. — De, ha szakértőt keres, tessék csak beljebb fáradná — invitál, s pár perc múlva kiderül. A családfő, az erdész ugyan nyugdíjba készülődik, de hát nem is ő a „főnök” a gombászatban, hanem a felesége: Gabi néni. — Nagyfügeden éltem lánykoromban — meséli, amikor arról kérdezem, hogyan kezdődött érdekes pályája. — Akkoriban azt sem tudtam szinte, eszik-e vagy isszák a gombát. Aztán egy nap erdészek érkeztek a faluba, s én 1948-ban Füredre jöttem férjhez... Hát így kezdődött. Pontosan úgy. hogy jó darabig csak magunknak „vizsgál- gattuk” a gombát. Azt ettük, amit a páram jártában-kel- tében megismert. Húsz évvel ezelőtt aztán, indítottak Pesten egy tanfolyamot, azóta gyakorlom a szakmát. — Hányfélét tetszik ismerni? — Kétszázat. Nem sok — ingatja a fejét — Pesten a professzorom vagy ezret is tudott azonosítani. Igaz. jó részüket könyvből. Ki is nevettem egyszer. A terepen tartotta a foglalkozást s úgy, hogy amiket a csoport tagjai találtak, azokat mind kikerestük a jegyzetből. Több óráig tartott. Mondom néki: professzor úr, ha én otthon ennyi ideig vizsgál- gatnék, megvernének a kuncsaftok... — Mikor kezdődik a szezon? — Nézze, kevesen tudják, de gomba egész évben van. Épp a múlt héten hoztak be például kissé fagyott laskát. Persze a java az őszre esik. Olyankor van. hogy egy nap kétszázan is bekopognak. — Bele se fér a nyitva tartási időbe... — Hát nem. Négy órát kell dolgoznom, de aki ide fordul, azt soha el nem utasítom. Nem venném a szívemre, ha bárkinek valami baja történne amiatt, hogy zárva az ajtóm. Ha nagy a tömeg, legföljebb besegít a férjem, a lányom. — Ok is szakértők? — Lassan már a négyéves unoka is... De. s erre igen büszke vagyok, a szintén vizsgázott férjem, ha valamiben kételkedik, inkább hozzám fordul. — Volt már, hogy ö tévedett? — Hát ez úgy van. hogy alapelv: ami a legkevésbé is gyanús, azt azonnal, ki kell dobni. Nos, előfordult már. hogy a párom egy igen-igen ritka és ízletes fajtát, a selyemgombát vélte selejtezendőnek. Amikor észrevettem — a kiránduló már elment —, azonnal ugrasztottam a lányom: vágd gyorsan a hagymát, ma csuda finom ebédünk lesz! — Gyakran kerül gomba az asztalra? — Szezonban szinte mindennap, de így, télre is teszünk el szárítva, vagy savanyúnak. Nyaranta előfordul az is, hogy szólok valamelyik családtagnak: kevés a hús. lépj már ki a „Tilosba” egy kis gombapótlásért. — Nem volt még soha „ baleset?" — Egyszer egy nagyapa az unokájával szedett három szatyor gombát. A fiúcskát küldte hozzám, de az csak kettőt bírt el- Átnéztem, kiválogattam, aztán mondtam, van még idő a voniatindu- lá&ig, hozza el a harmadikat. Sajnos nem jött vissza. Másnap Gyöngyösről kétszer annyian jöttek vizsgáltatni, mint korábban... Faggatózásomra ki is derült hamarosan, hogy a bácsi kórházba került az át nem vizsgáltatott gomba miatt. — Gyakran hoznak rosz- szat? — Elég gyakran. Volt, hogy egy biológia szakos tanárnőnek kilenc párduc galócát sikerült összeszednie (ez a klasszikus bolondgomba). Azt hiszem, meg is sértődött, amikor mind egy szálig kidobáltam. Pedig a galócákkal nagyon kell vigyázni. Én úgy szoktam, hogy még a körülötte lévőket is lesöpröm, nehogy a törmeléke a jók közé keveredvén, mérgezést okozzon. — Sok helyről járnak ide? — Az egész Mátrából, a környékéről, mert minödssze ketten vagyunk szakértők. De én — tekintettel arra, hogy ez a legkedvesebb időtöltésem is — több időt szánok rá. — Egy utolsó kérdés: Melyik a gombaszakértő kedvence? — Sütve, rántva, paprikásnak, ecetben és mindenféleképpen. a rizi'ke. Németi Zsuzsa
