Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
VÁROSPOLITIKAI ANKÉTON A hevesiek kérdezték Aggódom. Hidegek a szelek, a rosszat nem csak sejtető, de nagyon is vésztjósló fenyegetések veszélyeztetik a békét, a világunkat, az életet. Aggódom a családomért, testvéreimért, az ifjú és a nagyszülőkért, elvtársaimért és a barátaimért, a rokonokért, az ismerősökért és az ismeretlenekért. Aggódom a hegyek által körülölelt szülőföldért, a gyermek- és legénykori pajtásokért, az ifjúkori szerelmekért és szüleim sírjának az épen maradásáért. Aggódom a sok-sok faluért, városért, ahol megfordultam, jártam, éltem. Mindenért, amely szemem láttára született, nőtt, gyarapodott, gazdagodott, mindazokért, amelyet népem évszázadok során alkotott és gyarapít nap mint nap. Aggódom azoknak az országoknak a népeiért, fiaiért, lányaiért, amelyek mindenkor a hazámnak kijáró tisztelettel és barátsággal, kenyérrel, sóval és nemzeti italukkal köszöntöttek és rajtam keresztül népemet. És azokért is, akikkel még ezután szeretnék kezet szorítani. Aggódom azokért, akik hazánk tájaival, szokásaival, életünkkel ismerkedtek, akik nálunk jártak és nemcsak házunk, hanem hazánk hétköznapjaiba is betekintettek és tisztelettel — volt aki csodálattal — szóltak szorgalmunkról, tehetségünkről és élniakarásunkról. Köszönet érte! És tisztelet azokért a megjegyzésekért is, amelyek a nemtetszőt is szóvá tették, hogy ha akarunk, tanuljunk belőle. Ezt is megköszönjük — értük is aggódom! Aggódom a földünkért, lét- és életterünkért, aggódom a máig megismert tudományért, kultúráért, művészetért és az ezek hordozóiért, gondozóiért, az emberért, az emberekért, az emberiségért. Mindazért, amit az ember a természet adta lehetőségekkel, annak felismerésével és felhasználásával alkotott! Mindannyiunkért, akik ezen a glóbuszon, földgolyón élnek — aggódom. Mindenkiért! Mindegy, hogy milyen zászló alatt, milyen címerrel a mellükön menetelnek, mindegy hogy földünk mely pontján és milyen magukkal hozott bőr színét viselve élnek, dolgoznak, alkotnak, szeretnek és utódokat nemzenek. Aggódom a jólalkottakért és a sokkallta több éhezők millióiért. Aggódom! És amikor szólok, hangomat emberek mil- liárdjainak aggodalma és türelmetlen tenniakarása fűti, feszíti, és együtt kiáltjuk: Élni akarunk! Mi emberek örömeinkkel és gondjainkkal együtt: Élni akarunk! Jogunk van az élethez! Milliárdnyian figyelmeztetjük — a békét nemcsak áhítozó és óhajtó emberek nevében, hanem a békéért áldozni és harcolni is képes emberek nevében is — mindazokat, akik pusztító játszmájuk tétjéül Európát, Amerikát, egész földünket, életterünket választották: Ez a föld a mi világunk része és ez csak addig ér valamint, amíg ember él rajta! Különben az egész semmit, de semmit nem ér! Aggódom és reménykedek. Képtelen vagyok ugyanis felfogni, hogy mindaz, ami ma van, holnap nincs, ne lenne. Nem tudom ésszel felérni, hogy emberek, politikusok vagy katonák öngyilkosságba kergessék népüket, hamuvá, semmivé változtassak országukat, és más népek hazáját. Képtelen vagyok megemészteni, hogy ez legyen az emberiség sorsa, jövője! Jövője, vagy pusztulása? Aggódom több milliárdnyi embertársammal együtt: mi lesz holnap? És holnapután? És lesz-e holnapután és lesz-e azután? Vagy!? Én reménykedem: lesz holnap es azután is lesz! Ismerem népem, a szocialista országok népeinek és a világ minden pontján élő embereknek a szándékát: nem akar, nem akarunk pusztítást, világpusztulást. A mi életterünk a béke. A szocializmus világában senkinek sem érdeke és nem szüksége a háború, ahol a győztes nem lehet más csak a halál! Ország, világ előtt közismert pártunk, kormányunk hitvallása, törekvése a világbéke mellett. Népünket aggodalommal töltik el a békét fenyegető veszélyek, amelyek az óceánon túlról fenyegetik a szocialista országokat, Európát, az egész világot. Aggódom, de reménykedem is és bízom az erőnkön túl abban is, hogy a józanság, a realitás és nem utolsó sorban az emberiség élni akarásának az ereje és a felmérhetetlenül nagy felelősség világunkért, földünkért megköti a pusztulást, a vészt elindítani kész kezeket! Ebben — o szó teljes értelmében — az életért folyó küzdelemben nem vagyunk, nem is lehetünk tétlenek. Hazánk kis ország, de annál nagyobb és mélyebb meggyőződéssel valljuk, hogy a szocialista országokkal szorosan együtt a világ békét akaró népeivel kart a karba fűzve mi is tehetünk és nem is keveset. Hozzájárulhatunk mi is a nemzetközi helyzet borotvaélen táncoltatá- sának a megszüntetéséhez. Ezt demonstrálták a különböző kormányokkal, vezető politikusokkal folytatott tárgyalásaink, a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata a világbéke melletti és a rakétatelepítések elleni tiltakozó nagygyűlések, aláírások, a különböző megmozdulások is, amelyek megyénkben és országszerte egyértelműen és határozottan fejezték, fejezik ki békeakaratunkat. Ezeknek a tiltakozásoknak tekintélyt és hitelt ad hazánk gazdasági és politikai stabilitása, az ezen alapuló nemzetközi elismerés, népünknek több évtizede tettekben is kifejeződő békevágya. Most húsvétkor, a keresztény vallás krisztusának feltámadása ünnepén és a tavasz, a természet megújhodásának napjaiban világot pusztító fegyverek, rakéták merednek egymásra, néznek farkasszemet, fenyegetnek életeket. S vannak földrészek, ahol fegyverek dörögnek. De köztük ott áll és az élet nevében tiltakozik, követel a holnapért aggódó, de tenni, harcolni is képes embermilliók (milliárdok?!) serege. Azok, akik nemcsak aggódnak, de reménykednek is, bíznak az emberi józanságban, a békét akarók erejében. Hisznek abban, hogy a jövőben is békések lesznek a húsvéti ünnepek. Mit jelent a városi rang - Hogyan tovább ...? Mint arról korábban már hírt adtunk, várospolitikai fórumot rendeztek a napokban Hevesen. A megye legújabb városának lakosságát csaknem százan képviselték a modern városháza tanácstermében. Hogy milyen komolyan érdeklődnek a helybeliek az egyre gyarapodó, fejlődő településük jövője iránt, azt jelezte a levélben, telefonon beérkezett, illetve a szóban feltett kérdések száma. A város vezetőinek mintegy nyolcvan olyan témában tettek fel kérdést, amely ma okkal és joggal foglalkoztatja a hevesieket. A válaszadók között volt Kontra Gyula, a városi tanács elnöke, Dománné dr. Gulyás Zsuzsanna elnökhelyettes, dr. Oláh János vb-titkár, Bohák Pál rendőr kapitány, Juhász Lajos, a városi pártbizottság első titkára, Sári József titkár, Nagy László, a városi KISZ- bizottság titkára, valamint Varga István, a HNF titkára. Az ankét meghívott vendégei voltak a Népújság munkatársai: Budavári Sándor a sportrovat, Mentusz Károly a gazdaságpolitikai rovat, Mikes Márta a kulturális rovat és Szilvás István a belpolitikai rovat képviseletében. Az ankét kapcsán ezúttal néhány olyan kérdésre térünk ki, a melyet a legtöbben érintettek, illetve amelynek megválaszolására ott már nem jutott idő. Az ankét résztvevői... (Fotó: Perl Márton) A kereskedelemtől a távhívásig — Milyen intézkedéseket tesznek Heves kereskedelmének, áruellátásának további javításáért? — kérdezték többen :a várospolitikai fórum résztvevői közül. A válaszból kiderült, hogy a város kereskedelmi ellátását túlnyomórészt a Heves és vidéke Körzeti Afész biztosítja. Erre vonatkozóan a jövőben is a fogyasztási szövetkezet szerepe meghatározó marad, de a verseny biztosítására a város vezetői állami kereskedelmi egység létrehozását is tervezik. Jelenleg üzletet működtet a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, de elképzelések szerint az iparcikk kiskereskedelmi vállalat is létesít egységet a városban. A közeljövőben adják át rendeltetésének a felsőruházati szak, valamint az autóalkatrész-boltot is. — Mikor várható Heves bekapcsolása az országos távhívó hálózatba? Dománné dr. Gulyás Zsuzsanna, a városi tanács elnökhelyettese elmondta, hogy várhatóan 1985—86-ban a posta Eger és Heves között kiépít egy olyan .vonalat, amely biztosítja majd, hogy megyénk új városának postahivatalából a távhívásba bekapcsolt városokat közvetlenül tárcsázhassák. A VII. ötéves tervben pedig a hatvani posta korszerűsítése után felszabadult egy úgynevezett „konténerközpont”, amely Hevesre kerül, és elősegíti a város távhívásba való bekapcsolását. Oktatási központ — középfokon Többek kérdése volt: — Oktatási központ lesz-e Heves? — Hevesen a VI. ötéves terv időszakában egy 16 tantermes általános iskola első ütemeként négy tantermes egység építését tervezzük. A későbbiek során megvizsgáltuk annak lehetőségét, hogy általános iskola helyett középiskolát építsenek, és más formában próbálják megoldani az alapfokú oktatási intézmények gondjait. A megyei tanács már elfogadta, és támogatja a középfokú oktatási központ megvalósításának koncepcióját. Ennek értelmében egy 16 tantermes új oktatási központot építünk, amelyben nyolc tantermes gimnázium, négy tantermes mezőgazdasági szakközépiskola és négy tantermes szakmunkásképző intézet fcap helyet. Az épületben tornatermet, könyvtárat, diákotthont és egy 600 adagos konyhát alakítunk ki. Az így felszabaduló gimnázium épületét-a jövőben általános iskolai célokra lehet majd felhasználni. A beruházás előzetes tervei már elkészültek, s a beépítési programterv szerint a kivitelezés három ütemben történik majd. Az utolsó ütem, a 120 személyes diákotthon és konyha megépítését 1988-ban tervezik. Az előzetes számítások szerint több mint 100 millió forintba kerül az oktatási központ megvalósítása. A gimnáziumi -tantermeket és a tornatermet ez év második felében tervezik átadni: ennek költsége 60 millió forint. Jó hír az utazóknak ... — Milyen elképzelések vannak a ma még nyomasztó tömegközlekedési gondok enyhítésére, megszüntetésére? — záporoztak a kérdések. S a tanácsiak válasza: — A VOLÁN-járatok érkező- és indulóhelye valójában „megállónak” sem nevezhető ma már. A Hősök útjára tervezett új autóbuszpályaudvar kivitelezési munkálatai az első félévben elkezdődnek a közművek megépítésével. A további munkálatok az anyagi lehetőségektől függően folytatódnak majd. A pályaudvar átadása után a helyijárat útvonalát is bővíteni fogjuk, a leálló- sávokat folyamatosan építjük meg. A járatok sűrűségét egyébként a városban levő üzemek, vállalatok munkaidő-beosztásához igazítjuk majd. Strand és úszásoktatás Herczeg Jánosné tanárnő a helyi úszóélet, elsősorban a kötelező általános iskolai úszásoktatás feladatainak jobb megvalósítása érdekében kérdezte: — Megoldható-e a városi strandfürdő medencéjének téliesitése, sátortetővel történő befedése? — A strand a jelenlegi körülmények között májustól október végéig, de kedvező idő esetén november közepéig jól szolgálja a diákság igényeit, a több mint másfélezer általános és közép- iskolás hevesi fiatalt a sportági alapok elsajátításában — szól a válasz —. Nyári szünetben különösen nagy a forgalom itt. A medence téli befedésére a szükséges pénzeszközök most nem állnak rendelkezésre, csak a vázszerkezet több millió forintba kerülne, az üzemelés, fenntartás költségeiről nem is szólva. Maga a víz sem alkalmas versenyszerű sportolásra, hiszen hűtés után is elég meleg, és a medence is kicsi. Társadalmi összefogásai sem képzelhető el ennek a tervnek a kivitelezése. A jelenlegi feltételek között is megtaláljuk annak a módját, hogy még hatékonyabb lehessen Hevesen a kötelező iskolai úszásoktatás. Meghosszabbítják a strand nyitva tartási idejét, a nyár folyamán pedig a helyi sportegyesület külön is úszó- tanfolyamot indít. És a Népújság ...? ^Tőlünk — újságíróktól — főként azt kérdezték a hevesiek, hogy miként kaphatnának lapunkban „városi rangú” publicitást? Nos, válaszaink egyike már ez az összeállítás is, s azoknak a cikkeknek a sora lesz a folytatás, amely hétről-hétre napvilágot lát majd ezeken a hasábokon. Mert témát, ötletet, okosabbnál okosabb javaslatot számolatlanul kaptunk ezen a találkozón. Most már csak arra várunk, hogy mind a tudósítóinkat, mind pedig a szerkesztőséget idejekorán értesítsék a város eseményeiről, örömeiről, gondjairól, terveiről. És akkor — a mai szóhasználattal élve — „jó sajtójuk lesz”... • • Üveg alatt a dinnyepalánták A káli dinnyések már javában készülődnek a dinnyeszezonra. Ferencz József és felesége az úgynevezett holland ágyakban, üveg alatt lévő palántákat gyomlálják NÉPÚJSÁG, 1984. április 22., vasárnap 3. Papp János (Fotó: Szántó György) A béke...
