Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

s NÉPÚJSÁG, 1984. április 21., szombat Az idei évtől új tábla díszük Füzesabony jeles középületének falán, s új fogalommal ismerkedik me­gyénk: szűkebb hazánk ötö­dik legjelentősebb települé­se városi jogú nagyközség lett. — Öröm, egyszer s mind gond az előkelőbb cím, rang — mondja dr. Bocsi József, a községi tanács el­nöke. — Kétségtelenül hí­zelgő számunkra, hogy mél­tányolták hosszú esztendők óta tartó törekvéseinket, olyan lehetőségekkel ruház­tak fel bennünket már is, amelyekre egyébként még gondolni sem nagyon mer­tünk volna. Ám az elisme­rés oly gyorsan, annyira váratlanul jött, hogy a vál­tozásokkal szinte alig tud­tunk lépést tartani. Leg­alábbis, ami a szervezeti ügyeket illeti. A nagyköz­ségi tanácsból, illetve a já­rási hivatalból igen rövid idő alatt kellett egy városi — szerényebben fogalmazva: városias — testületet, appa­rátust létrehozni. Olyant, amely a környező helysé­gek szervezésére, irányítá­sára, a körzetközpont szere­pére is alkalmas. Nem kis erőfeszítésünkbe került a zökkenőmentes átállás s még igencsak dolgoznunk kell, hogy a lakosság min­denben elégedett legyen ve­lünk. Ha gyorsan és váratlanul is jött a városi jog a nagy­községbe, korántsem volt megalapozatlan. A füzesabo­nyiak rászolgáltak a biza­lomra. Nem verték nagy­dobra eredményeiket, ám időről-időre tisztességgel gyarapították közigazgatási területüket. S mi sem bizo­nyítja ezt jobban: itt nem az elvándorlás vált jellem­zővé, hanem sokkal inkább a ragaszkodás vagy éppen­séggel a beköltözés. Az utóbbi évtizedben több, mint 10 százalékkal nőtt a lakosság száma, s így nap­jainkban már csaknem 7800-an élnek a településen. — Miért ragaszkodnak, vonzódnák ennyire az or­szág 34 „városi jogállású" nagyközségének egyikéhez, a megye egyetlen ilyen telepw léséhez, Füzesabonyhoz? — Minden bizonnyal azért, mert igazán sok mindent megtalál már itt az ember, A diáklányok táskájukon fiive sutyorognak suli után nem utolsósorban pedig kö­zel van a megyeszékhely is. A vízhálózatunk teljesen ki­épített, a közületek után nemrégiben a lakosság is megkezdhette a rákötést a szennyvíz-csatorna gerincve­zetékére, három-négy kivéte­lével valamennyi utca köves, vagy aszfaltos. Éjjel-nappali szolgálatot tart a postai te­lefonközpont, helyi beszélge­tésre hívható Dormánd, sőt már M ezőtárkány is. Eme­oldani mielőtt a délutáni napközi otthon megnyílna ... A postaforgalmi szakközép- iskola jövő őszre elkészülő 40 személyes kollégiumából talán semmi sem lett volna a környező községek pénze nélkül. Könyvtárunk egy más célra emelt felvonulási épületben működik, az új­hoz pedig csak a tervdoku­mentáció van meg. Sajnos igen szűkösek ma is az anyagi lehetőségeink, s így csak nehezen boldogulunk. Azért, hogy valamit lendít­sünk magunkon, a legutób­bi — március végi — ta­nácsülésen már téglajegyek kibocsájtásáról is határoz­tunk. Elképzelésünk szerint 100, 200, 500 forint értékben áruljuk majd ezeket a la­kosságnak tanácstagjaink és a népfront-aktívák közremű­ködésével, míg a gazdálkodó szervezetektől munkát, anya­letes áruház teszi teljesebbé a kereskedelmi „láncot”, nemcsak italbolt, presszó, hanem négy étterem is vár­ja a vendégeket. Míg nívó- sabb szórakozást a művelő­dési központ kínál. — Talán már nem is hi­ányzik semmi abból, ami egy nagyközséget várossá te­het? — Ugyan! Tény, hogy egyik-másik társunknál eset­leg előbbre járunk, de bi­zony még igen sok a felada­tunk. Mást ne mondjak: ha feszített ütemben az előre nem tervezett 10 millió forint felhasználásá­val túl is lehetünk a szük­ségessé vált óvodai, napkö­zi otthoni fejlesztéseken, az iskoláknál bizony problé­máink vannak. A jövő év nyarától az idei esztendő végére „előrehozott” 4 új tanterem helyett legalább nyolc kellene már is, hogy normális körülmények kö­zött végezhessék az okta­tást. Jelenleg ugyanis négy különböző helyen tanítják az általánosba járó gyereke­ket, közöttük olyan épületek­ben is, amelyeket korábban már feladtunk. Jellemző a körülményekre, hogy három helyiséget az MHSZ-től bér­iünk, s ahol délelőtt tanul­nak, ugyanott délben három turnus étkezését is meg kell A hagyományos családi házak között is van újszerű, formabontó... óvoda szomszédságában nem is kerülne sokba. A körzetközponthoz már sem­miképpen sem méltó orvosi rendelőt — a megyei tanács terven felüli juttatásával — próbáljuk megfelelőbbre cserélni, s javítani kívánjuk az öregek napközijének kö­rülményeit is. A MÁV ál­tal felújításra került, s kor­szerű aluljáróval gazdago­dó vasútállomás mellett már is épül a Füzesabonyhoz il­lőbb buszmegálló, s ugyan­itt új presszóval, könyves­bolttal biztat a helyi áfész. Sem tervben, sem akarat­ban nem szűkölködünk. Ha pedig a kilátásba helyezett — s mint mondják: néhány éven belül elérhető — vá­rosi cím amúgy igazából fellendíti végre a társadalmi munkákat is: biztosan teljesülnek a vá­gyaink, álmaink. — Milyen a lakásépítés? — Eddig sem volt különö­sebb baj vele, de főleg mos­tanában, hogy például a fő­utcára elrendelt építési ti­lalmat is bizonyos részben feloldottuk: még inkább megnőtt a családi otthon te­remtők kedve. Amíg máskor átlagosan évi 50 engedélyt kértek a tanácstól, az idén már március végéig 70 igényt kellett teljesítenünk. Bizonyára hozzájárul ehhez az is, hogy többnyire köz­művesített telkeken indulhat a munka, s a korábbinál na­gyobb támogatást adnak a magánerős kezdeményezé­sekhez. Ugyanekkor az OTP jóvoltából a kisebb házak mellett szaporodnak az emeletesek is. Az Egyetér­tés utcában valóságos kis lakótelep született már így, hogy a nagyközség más he­lyein magasodókról már ne is szóljak. Legújabban az új-telepi részt ajánljuk a vállalatok figyelmébe. A magánszemélyeknél pedig az egyéb építkezéseket is fel­karoljuk. Több más mellett ennek következtében jelent meg Füzesabonyban az első „bazársor”, ami a korábbi szétszórt kis pavilonokkal szemben kétségtelenül to­vábbi fejlődés kereskedel­münkben, vendéglátásunk­ban. Nem titkolják Füzes­abonyban, hogy szűkösebb körülményeik ellenére is kö­vetkezetesen folytatják a la­kosság ellátásának javítá­sát, s programjukból a gáz sem hiányzik már. Az orszá­gos vezeték ugyanis itt hú­zódik a nagyközség és Dor­mánd között, kézenfekvő lenne hát a település „rákö­tése”. A tanulmányterv már el is készült a munkákhoz, s talán a megvalósításhoz szükséges pénz összegyűjté­sével sem lenne baj. Kár, hogy nem csak ezen múlik. S — mint bizonygatják a tanácsháza falain túl is — egy sor másból sem enged­nek, amitől város egy vá-\ rőt.. .1 Gyón! Gyula got, vagy nagyobb pénzösz- szegeket várunk támogatás­ként. — Hogyan rangsorolják az elvégzendőket? — Ha az imént említett szándékunk kellő megértés­sel találkozik, Dormándon, társközségünkben is — a szintén növekvő lélekszám miatt — iskolabővítést sze­retnénk. A füzesabonyi Il-es iskolában a hasonló vállal­kozás mellett új tornater­met is építenénk, mivel a 670 gyerek már nagyon nél­külözi ezt. A telepi rész bölcsődét kíván legalább húsz férőhellyel, ami az Bntlksor épült, tanácsi „ajándéktelekre” a lakótelepen (Fotó: Kőhidi Imre) A füzesabonyi sportslkerek bölcsője az iskolai sport Téglajegyek a településfejlesztéshez Városi jogú nagyközségünk ... a lakótelep viszont (sajnos) így városias

Next

/
Thumbnails
Contents