Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 19., csütörtök 2. MOSZKVA Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke szerdán Moszkvában fogadta Florian Siwicki vezérezre­dest, a LEMP KB PB pót­tagját, a Lengyel Népköz- társaság nemzetvédelmi mi­niszterét és átnyújtotta neki a Lenin-rendet. PÁRIZS Max Gallo államtitkár, a francia kormány szóvivője, a minisztertanács szerdai ülése után bejelentette, hogy Mauroy miniszterelnök csü­törtökön délután nyilatko­zatot tesz a nemzetgyűlés­ben a kormány általános politikájáról, s ezzel kap­csolatban felveti a bizalmi kérdést. BEJRÜT Bejrútban hivatalosan be­jelentették, hogy Amin Dzse- majel libanoni elnök csütör­tökön Damaszkuszban talál­kozik Hafez Asszad Szíriái államfővel. A látogatás idő­pontját Abdel Halim Had- dam Szíriái alelnök és Dzse- majel kedd esti telefonbe­szélgetésekor rögzítették. LONDON Líbia londoni nagykövet­sége (népi irodája) szerdán telefoninterjúban cáfolta, hogy bármi köze lenne az épület előtt kedden lezajlott lövöldözéshez, amelynek so­rán egy fiatal rendőrnő éle­tét vesztette. A londoni rend­őrség szerint a lövéseket, amelyek a rendőrnő életét kioltották, és több embert megsebesítettek, a nagykö­vetség ablakából adta le valaki. A rendőrség ettől függetlenül blokád alatt tartja a népi irodát és le­zárta a helyszín felé vezető utcákat is. 80 éves a L’ Humanité Jean Jaures-nek, az első világháború előtti francia munkásmozgalom kiemelke­dő alakjának képe dísaiti szerdán a L’Humanité első oldalát. 80 évvel ezelőtt, 1904. április 18-án jelent meg a Jaures által alapított L’Humanité első száma. A lap vezércikkben Ro­land Leroy, az FKP PB tag­ja, a L’Humanité igazgatója, hángsúlyozza: Jean Jaures annak idején azért válasz­totta ezt a szép címet az új lap számára (a L’Humanité magyarul emberiséget és emberséget is jelent — a szerk.), hogy az tükrözze a francia munkásak harcának általános méretét, s aláhúz­za a lap célját, azt, hogy hozzájáruljon a francia nők és férfiak emberi felszaba­dulásához. A lap abban az olvasztótégelyben született, amelyben a hagyományos francia humanizmus az ak­kor még szárnyait bontoga­tó tudományos szocializmus­sal ötvöződött. Jaures lapja, híven alapi, tójának szelleméhez, ma is harcol az előítéletek, az igazságtalanság és a hazug­ság ellen. Fegyvere az igaz­ság s ereje olvasóinak tá­mogatásában rejlik. A lap közli az évforduló alkalmából külföldről érke. zett üzeneteket. Magyaror­szágról Köpeczi Béla műve­lődési miniszter üzenetét közli, aki hangsúlyozza, hogy Magyarországon nagy érdeklődéssel figyelik a francia kommunisták har­cát, amelyet a L’Humanité híven tükröz és sok sikert kívánnak ehhez a küzde­lemhez. A Szovjetunió Minisztertanácsa napirendjén: ^ Az első negyedév eredményei Moszkvában szerdán ülést tartott a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa, s ezen átte­kintette az idei év első há­rom hónapjának gazdasági eredményeit. Az ülésen be­szédet mondott Nyikolaj Tyi- honov miniszterelnök.. A résztvevők jóváhagyták az SZKP KB áprilisi plénu­mának határozatait és hang­súlyozták: aktívan meg kell kezdeni azoknak a felada­toknak a megvalósítását, amiket Nyikolaj Tyihonov, a minisztertanács elnöke vá­zolt a kormány programjá­ról szóló beszédében. A negyedévi terv és költségve­tés teljesítéséről szóló je­lentést Nyikolaj Bajbakov, miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke, illetve Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter terjesztet­ték elő. Mint a jelentésből kitűnik, a Szovjetunió ipara az első negyedévben 4,9 százalékkal növelte termelését a tavalyi év hasonló időszakához ké­pest. Az éves népgazdasági terv 3,8 százalékos növeke­dést irányzott elő. A vizsgált időszakban a munka termelékenysége 4,6 százalékkal emelkedett, szemben a tervben megha­tározott 3,4 százalékos növe­kedéssel. Az állattenyésztésben a tavalyi év első három hó­napjához képest a háziálla­tok és szárnyasok állami felvásárlása 7 százalékkal, a tej felvásárlása 8 százalék­kal, míg a tojás felvásárlá­sa 4 százalékkal emelkedett. A munkások és alkalma­zottak fizetése 2,9 százalék­kal, a kiskereskedelmi áru­forgalom értéke 5,1 száza­lékkal, míg a végzett szol­gáltatások értéke 5,7 száza-’ lékkal nőtt a tavalyi év el­ső három hónapjához viszo­nyítva. Az eredmények mellett több hiányosságra is rámu­tattak. Nem sikerült telje­síteni a tervet többek között a kőolajbányászatban, a nagy teljesítményű elektro­motorok termelésében. El­maradt az előirányzatoktól egyebek között a vegyipari berendezések gyártása. A minisztertanács ülésén hangsúlyozták: a szövetségi köztársaságok minisztertaná­csai, az illetékes miniszté­riumok és főhatóságok köte­lesek meggyorsítani a mező- gazdasági termelés intenzív »útra történő áttérését. A szovjet—indiai űrtrió tagjai visszatértek a Csillagváros­ba. A képen: Rakes Sarma, Jurij Malisev és Gennagyij Sztrekalov hozzátartozóik körében (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Átfogó véleménycsere a hongkongi kérdésről Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter szerdán be­fejezte négynapos pekingi látogatását, melynek utolsó napján fogadta őt Teng Hsziao-Ping. Átfogó véle­ménycserét folytattak a hong­kongi kérdésről és fontos kérdésekben egyetértésre ju­tottak, ^közölte a találkozó­ról kiadott kínai jelentés. Legmagasabb szinten hangzott el ismét az, hogy Kína ötven évig nem kíván változtatni a jelenlegi hong­kongi társadalmi-gazdasági berendezkedésén, miután 1997-ben helyreállítja fel­ségjogait a ma még brit kézben lévő terület felett. Teng Hsziao-Ping a jelenle­gi kínai politika tartósságá­ról igyekezett meggyőzni a brit politikust. Mint mon­dotta, Kína céljai között szerepel, hogy az ország az elkövetkezendő harminc-öt- ven évben elérje, vagy leg­alábbis megközelítse a fej­lett országok gazdasági szintjét. LEMPPB­ülés Varsóban megkezdték a május elsejei ünnepségek előkészületeit. Létrejött az ünnepséget szervező társa­dalmi bizottság, amely úgy határozott, hogy a dolgozók felvonulását a néhány éve kialakult formában tartják, vagyis a menet az ismeret­len katona sírjánál, majd a lengyel fővárosért elesett hősök emlékművénél elhe­lyezi a kegyelet virágait. A LEMP politikai bizott­sága keddi ülésén felhívta a figyelmet, hogy a lengyelor­szági és a külföldi szocia­lizmus-ellenes erők a dol­gozók ünnepségének megza­varását tervezik. Ezekkel a próbálkozásokkal a hatósá­gok határozottan szembe fognak szállni. A politikai bizottság fog­lalkozott az iparcikkek árá­nak emelésével is. Megálla­pította, hogy a piaci egyen­súly megteremtését célzó árintézkedések gyakran kel­tenek elégedetlenséget. A dokumentum utal arra, hogy az iparcikkek árának eme­lése nem minden esetben volt indokolt. A politikai bizottság az áremelések társadalmi fo­gadtatásával kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy az áruellátás javításá­nak és az infláció elleni harcnak nincs más módja, mint a termelékenyebb munka és a szigorú takaré­koskodás. —( Külpolitikai kommentárunk Árulkodó idézőjelek NEMCSAK A KÖZVETLENÜL ÉRDEKELTEK ke­délyét borzolta fel az az Ankarából és Nicaraguából keltezett hír, amely szerint a Török Köztársaság és — itt jön az első, a világsajtóban egyetemesen hasz­nált idézőjel — az „Észak-ciprusi Török Köztársaság” kölcsönösen nagykövetet nevezett ki egymás szék­városába. Az előzmények közismertek. Novemberben, teljesen egyoldalúan és törvénytelenül, mondjuk ki, puccsszerűen kiáltották ki Ciprus északi részén azt az államalakulatot, amit a földkerekség valamennyi kommentátora (persze a török sajtót leszámítva) csak és kizárólag idézőjelek között emleget. Az idézőjel egyszerűen elkerülhetetlen. Ezzel az úgynevezett állammal ugyanis az a baj, hogy nem­zetközi jogi értelemben — nem létezik. Ebből aztán értelemszerűen más idézőjelek is következnek. Ilyen a legfrissebb fejlemény. Az, hogy a nagykövetek át­adták megbízólevelüket a két államfőnek, ami elmé­letben diplomáciai kapcsolatok létesítését jelenti, de megint csak elméletben. Diplomáciai kapcsolatot (idézőjel nélkül) kizárólag két valóban létező állam létesíthet egymással, itt pedig a kettő közül csak egy. a Török Köztársaság létezik. A MÁSIK „ÁLLAM" LÉTREHOZÁSÁNAK KÍSÉR­LETE veszélyes precedens. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy szuverén ENSZ-tagállam területéből kihasítottak egy nagy részt és azort — minden ciprusi és nemzetközi törvényt látványosan megszegve — államnak megfelelő hatalmi-politikai- gazdasági struktúra létrehozásán fáradoznak. Ezt az önkényes lépést még veszélyesebbé teszi a történés geopolitikai színhelye. Nemcsak arról van szó, hogy egy önálló ország szuverenitását durván megsértet­ték, hanem arról is, hogy ez az ország (Ciprus) stra­tégiailag rendkívül érzékeny helyen fekszik és körül­ményei is különlegesek (ugródeszka a neuralgikus közel-keleti térség felé és brit csapatok állomásoznak a területén). A sajátos helyzetnek más elemei is vannak. A kép­lethez tartozik az a tény, hogy a Ciprusi Köztársa­ságban két népcsoport, a török és a görög, a közeli két, egymással hagyományosan rivalizáló NATO-or- szág politikai-etnikai vonzáskörében él — de úgy, hogy maga az egységes Ciprusi Köztársaság el nem kötelezett külpolitikát folytat. És itt érkeztünk el a lényeghez. Manapság sok szó esik nemzetközi egyen­súlyról, mint a világbéke alapjáról. Ha tehát egy stratégiailag fontos helyen levő el nem kötelezett ország területi integritása ellen támadás történik, ez egyben támadás az illető ország külpolitikai irány­vonala ellen is. Ilyen értelemben viszont a történ­tek megingathatják egy érzékeny térség érzékeny egyensúlyát AZ ENSZ FŐTITKÁRA ÉS CIPRUSI MEGBÍ­ZOTTJA minden fórumon megpróbál a józan észre hatni. A görög kormányfő tetteket kért a világ or­szágaitól, külügyminisztere pedig magához kérette az Athénba akkreditált NATO-nagyköveteket. Csak az atlantiak egységes nyomása lenne képes arra, hogy valódi hatást gyakoroljon Ankarára. Kérdés, vajon a NATO — és elsősorban Washington — egyáltalán óhajt-e tenni valamit? Harmat Endre j Varsói Szerződés Európai érdek: a béke Amint azt már a hónap elején hivatalosan bejelen­tették, Budapesten tartja soros ülését a Varsói Szer­ződés tagállamainak külügy­miniszteri bizottsága. Fel­adata az lesz, hogy a testü­let múlt év októberi szófiai eszmecseréje után ismét át­tekintse a nemzetközi hely­zetet. Azóta, hogy a külügymi­niszterek utoljára találkoz­tak, két, egymással szorosan összefüggő nyugtalanító ese­mény történt. Az egyik: Európában néhány NATO- tagállam területén megkezd­ték a kontinentális és a glo­bális katonai erőviszonyok megbontását célzó új ame­rikai rakéta—nukleáris fegy­verek telepítését. A másik: az Egyesült Államok hibájá­ból 1983. végén — és éppen az előbbi negatív lépés meg­tétele miatt — Genfben megszakadtak a szovjet- amerikai tárgyalások az eu­rópai közepes hatótávolságú atomharceszköz korlátozásá­ról. Igaz, közben — ez év január 17-én — összeült a bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket és a leszere­lés témakörét napirendre tűző stockholmi konferencia, ettől azonban a földrészünk lényegesen módosult politi­kai-katonai feltételei egye­lőre nem lettek kedvezőb­bek. A szocialista közösség külügyminisztereinek mind­ezt nyilván figyelembe kell venniük, és a jelenlegi hely­zetet gondosan mérlegelve, vonják majd le a további cselekvést meghatározó kö­vetkeztetéseket. Ma is helytállónak fogad­hatjuk el a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai ta­nácskozó testületének 1983. januárjában megfogalmazott megállapítását: „ ... bármi' lyen bonyolult is a világ- helyzet, megvan a lehetőség arra, hogy túljussunk a nemzetközi kapcsolatok e veszélyes szakaszán. Az ese­mények mostani menetét meg kell és meg is lehet állítani... ” ehhez a még mindig érvényes szocialista javaslatok jó kiindulási ala­pot szolgáltathatnának. Csak hát a közös megegyezések kimunkálásához a másik, a nyugati tárgyaló fél politi­kai elhatározására is szük­ség van. Hadd emlékeztessünk a fontosabb békekezdeménye­zésekre. Nagy jelentősége lenne annak, ha a nukleá­ris hatalmak — mindenek­előtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok — egyik első lépésként befagyaszta­nák nukleáris fegyverkész­letüket. Aligha becsülhet­nénk túl annak rendkívüli horderejét, ha a tömegpusz­tító eszközökkel rendelkező államok kötelezettséget vál­lalnának arra — amint ezt a Szovjetunió már megtette —, hogy sem egymás, sem mások ellen elsőként nem alkalmaznak atomfegyvere­ket. A szocialista országok azt a többször megismételt indítványukat is időszerűnek tartják, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO tagálla­mai kölcsönösen mondjanak le a katonai erőszak bár­milyen formájáról. Ez gya­korlatilag egyet jelentene egy meg nem támadási szer­ződés kötésével. Változatla­nul érvényesek a következő javaslatok is: Kezdjenek tárgyalásokat a katonai ki­adások kölcsönös befagyasz­tásáról, majd csökkentéséről, létesítsenek Európában atomfegyvermentes övezete­ket, szabadítsák meg konti­nensünket a vegyi harcesz­közöktől, tiltsák meg a vi­lágűr militarizálását, s az érdekelt országok együtte­sen kutassák fel a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének útjait, módjait. Csupán néhány szocialis­ta kezdeményezést ragad­tunk ki a sok közül. Sajná­latos, hogy a NATO-orszá- gok egyikre sem reagáltak pozitív módon, mindeddig többnyire az történt, hogy „vizsgálat tárgyává” tették, majd válaszként mindannyi­szor elutasították azokat, ök viszont, egyetlen ésszerű, építő jellegű javaslatot sem terjesztettek elő. A Varsói Szerződés tagállamainak azt a felhívását is elengedték a fülük mellett, hogy térjenek vissza a nyugat-európai ra­kétatelepítés előtti helyzet­hez és akkor szó lehet a tárgyalások folytatásáról. Pe­dig csak ez a fajta megkö­zelítési mód lehet alkalmai a katonai enyhülés minimu­mának eléréséhez. A külügy­miniszterek múlt év őszi,, szófiai üléséről kiadott köz­leményben olvasható: „... tárgyalások útján még a bo­nyolult, kiélezett helyzetben is megoldást lehet találni az államok közötti kapcsolatok­ban felmerülő minden prob­lémára, ha politikai akarat­ról, megfontolt, konstruktív szemléletről és együttműkö­dési készségről tesznek tanú- bizonyságot, s ha figyelembe veszik a népek létérdekeit, a békében és a biztonság­ban való érdekeltségét”. A Nyugatról mesterségesen is szított feszültség meg­szüntetésében, a nukleáris háború fenyegetésének fel­számolásában az európaiak közös érdekeltségét aligha lehet vitatni. Mindenki tud­ja, a két szembenálló szö­vetségi rendszer fegyveres összecsapásának katasztrofá­lis következményeit konti­nensünk nemigen élné túl A Varsói Szerződés országai — következetes békepoliti­kájukhoz híven — minden erőfeszítésüket latba vetik azért, hogy földrészünk ne legyen, és ne is lehessen újabb, esztelen pusztulás színtere. Sertőző László

Next

/
Thumbnails
Contents