Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-17 / 90. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 17., kedd 3 Mikroelektronika Nagy fejlődés ■ kérdőjelekkel Jó példa a Csepel Autógyárból Szervezés - költségcsökkentés - hatékonyság Második díj az országos pályázaton A közelmúltban írta alá Vahid Haliulin, a szovjet Licencinforg Külkereskedelmi Vállalat képviselője és Iklódy Gábor, a magyar Elektromodul vezérigazgatója a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) alkatrész- gyártó beruházásának első szakaszát lezáró jegyzőkönyvet. Eszerint a szovjet fél maradéktalanul teljesítette az 1984 elejéig tervezett, összesen 4,5 millió rubelt érő licenc és know-how átadási, valamint gépszállítási kötelezettségét. Mindez lehetővé tette, hogy részben már megvalósuljon a Minisztertanács 1981 decemberében hozott határozata, amely az elektronikai alkatrészek és részegységek fejlesztéséről, valamint gyártásáról intézkedett. Az ipar húzóereje A világ nem csekély részben a műszaki fejlődés meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerűsítésével igyekszik kilábalni a nyomasztó gazdasági válságból. A technikai haladás húzóereje az elektronikai iparág, ezen belül is meghatározó a mikroelektronika, amelynek térhódításával sok tudós szerint az emberiség a második ipari forradalom korába lépett. Magyarország határain az élenjárókhoz képest kissé megkésve tört be ez a forradalom, intézményeink, vállalataink és mi magunk kevesebb elektronikus eszközt használunk, mint amennyi kívánatos és célszerű lenne. Sokak megállapítása szerint Magyarországon ma még csupán terjed az elektronika, de — ellentétben az USA-val, Nyugat-Európával és Japánnal — nem hódít. A probléma az, hogy míg berendezésgyártásunk viszonylag fejlett, alkatrész- gyártásunk összességében elégtelen és korszerűtlen. Alkatrészt — mint korábban — importálhatnánk, csakhogy honnan, vagy miből? A szocialista országok többsége nálunk hamarabb kezdte fejleszteni az alkatrészgyártást, saját felhasználásuk miatt azonban jó- szerint alig szállítottak nekünk, megrendeléseinknek ma is csupán részben képesek eleget tenni. Annak viszont, hogy a fejlett tőkés országokból vásároljunk, az utóbbi időben a valutaszűke szab szigorú határt. Ugyanakkor a nyomasztóvá váló alkatrészhiány következtében a készülékgyártás is megtorpant, korszerű alkatrészek nélkül ugyanis képtelenség versenyképes, modem berendezéseket előállítani. A kormányprogram egyrészt a mikroelektronikai, másrészt az egyéb elektronikai alkatrészek fejlesztését és gyártását szorgalmazza. Az előző lényegében jól halad. Mindenekelőtt túljutott az önszerveződés időszakán, a MEV, vagyis a Mikroelektronikai Vállalat, amelyet két éve hoztak létre a Híradástechnikai Kutató Intézetből és a Tungsram gyöngyösi gyárából. A MEV ma már ötezer dolgozót foglalkoztat. Egyetlen szilíciumlap A MEV-beruházás első szakasza az eredetileg kitűzött határidőre megvalósult: a vállalat az idén már piacra termel az új technológiával. 1984 végéig már mintegy kétmillió integrált áramkört kínál megvételre a hazai és külföldi felhasználóknak. Mint ismert, ezek igen korszerű termékek, hi- szén az integrált áramkörük — amely lényegében véve nem más, mint egyetlen szilíciumdarabkán elhelyezett elektromos kapcsolótábla — annyit tud, mint amennyit azelőtt csak a tranzisztorok tömegével lehetett elérni. A beruházás második szakaszának megvalósítása elsősorban a korábban reméltnél' szűkösebb devizakeret miatt valamelyest késni fog, de legföljebb néhány hónapot — vagyis az elmaradás a fő célkitűzések teljesítése szempontjából nem igazán számottevő. A MEV a folyamatosan bővülő termelés egyik felét a hazai berendezésgyártóknak szállítja, másik hányadával pedig az itthon nem gyártott, de nélkülözhetetlen részegységek importjához teremt exportáru- alapot. Ennél jóval kedvezőtlenebb képet rajzolhatunk a program másik részéről, a nem mikroelektronikai alkatrészek gyártásának fejlesztéséről. Az egyebek is fontosak Tudnunk kell, hogy a hazai felhasználók többségét kitevő műszer- és híradás- technikai vállalatok alkatrészszükségletének körülbelül kétharmada nem mikroelektronikai, hanem egyéb, de elektronikai alkatrész. Ezek tekintélyes hányadát az évről évre növekvő hazai termelés ellenére importáljuk, mégpedig gyakran — egyéb beszerzési lehetőségek híján — konvertibilis valutáért. A nem rubelelszámolású piacokon beszerzett egyéb alkatrészek arányát is tetemesen csökkenteni kellene az elkövetkező években, de ennek — nem kevés vállalatvezető szerint — nincsenek meg a feltételei. A gond az, hogy miközben a mikroelektronikai fejlesztések kedvezményben részesülnek, az egyéb elektronikai alkatrészgyártást bővítő beruházások csak erősen mérsékelt támogatást élvezhetnek. Átfogó elképzelést Ez látszólag értehető, hiszen az egyéb alkatrészek gyártására nem kell új vállalatot alapítani, elegendő a már meglevő kapacitások bővítése, illetve gyors korszerűsítése. Igen ám, csakhogy a jelenlegi szabályozás nem kedvez a fejlesztő beruházásoknak. A vállalatoknak akkora összegeket kellene előteremteniük, amekkorát saját erőből gyakorta nem képesek, bankhitelt viszont olyan kemény kamat- feltételekkel kaphatnak, amelyeket aligha vállalhatnak. A gondot súlyosbítja, hogy az egyéb elektronikai alkatrészgyártás fejlesztésére nincs átfogó elképzelés, ennek hiányában óhatatlanul elaprózódik még a rendelkezésre álló kevés pénz is, miközben a fejlesztések nem mindig felelnek meg a berendezésgyártók által támasztott követelményeknek. Az érdekelt szakemberek szerint célszerű volna az egyéb alkatrészek gyártóinak némi kedvezményt adni, különben a gyártókapacitások elmaradnak az elektronikai iparág más részeinek fejlődésétől. Ennek pedig nem csupán az elektronikai iparág, hanem az egész népgazdaság láthatja kárát. Mónus Miklós Szervezés. A legtöbbet hangoztatott szó manapság, hiszen a gazdasági élet minden területén az irányítási rendszer korszerűsítésének igényével lépünk fel, s ezt különböző szervezési megoldásoktól várjuk. Nyilvánvaló, hiszen fejlesztési-beruházási lehetőségeink szűkösek, a meglevő eszkö* zeinket kell az adott létszámmal kihasználni úgy, hogy a termelés hatékony legyen. Tartalékaink tehát leginkább az előrelátó, a változó körülményeket is figyelembe vevő, s azokhoí rugalmasan alkalmazkodni képes tervezési, operatív szervezési lehetőségekben rejlenek. Az utóbbi húsz évben hallatlanul megnőtt a szervező munka értéke, tekintélye, bár sok helyütt szívesebben alkalmaznak a feladatok megoldására külföldi szakembereket, ök lelkiismeretesen kidolgozzák a követendő módszereket, aztán akiknek végre kellene hajtani, magukra maradnak, esetleg az elmélettel egyet sem értenek, s minden marad a régiben . .. A Csepel Autógyár 3. számú egri gyárgyeségében kialakult egy háromtagú csapat — Kelemen László szervezési osztályvezető, Ujjady István főkönyvelő és Kohári Lajos termelési osztályvezető A fennállásának 650. évfordulóját ünneplő Gyöngyös város történetében is jelentős esemény volt a földosztás. Ismeretes, hogy a nagybirtokrendszer, s vele a feudális arisztokrácia gazdasági és politikai hatalma a felszabadulásig fennmaradt. 1945 tavasza kivételes történelmi pillanat volt a földkérdés megoldása szempontjából. A kommunista párt a fő képviselője a földreform szegényparasztok érdekeit szem előtt tartó változatának, amelynek alapelveit a Nemzeti Parasztpárt 1945. január 14-én megjelent földreformtervezete tartalmazta. A tervezet országos vitájában bekapcsolódott a gyöngyösi Nemzeti Parasztpárt szervezete is. Gyöngyös nincstelen és szegény földműves lakói örömmel üdvözölték a földreformot, de a tervezet elégedetlenséget is kiváltott, mivel igényeiket a helyi viszonyokra alkalmazva „csak minimálisan elégítette ki”. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete a nincstelen földmunkások és törpebirtokosok érdekében — a demokratikus pártok egyetértésével — i945. február 11-én beküldte az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz észrevételeit és javaslatait, amelyet Losonczy János a parasztpárt titkára, — aki jelentős szerepet játszott a későbbi földosztás idején is — írt alá. Észrevételezték, hogy a tervezet nem tesz különbséget a szőlő, a szántó és egyéb művelési ágak között. Hivatkoztak arra, hogy Gyöngyösön nagyon kevés az olyan 100 —200 holdon felüli úri birrészvételével —, akiknek hobbijukká vált a szervezés, mindegyikük elkötelezett e tevékenység iránt. Az egriek a 2-es gyáregységgel közösen készítik az Ikarus-buszok sebességváltóit, melyeket megint máshol építenek be az alvázba. Már 1980-ban kitűnt, hogy a feladatok mennyiségi és minőségi növekedésével a 3-as gyár termelésirányítási rendszere nem tud lépést tartani, ezért vált szükségessé annak kritikai elemzése. Ezt végezte el a gyári team, majd új programozási rendszert dolgozott ki, melyet azóta sikerrel alkalmaznak. Ezzel egy 1982-es pályázaton, továbbfejlesztett változatával pedig — melyben már az igazgató, Demeter Pál is aktív közreműködő volt —, második díjat nyertek a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság által meghirdetett pályázaton az elmúlt évben. (Első helyezett nem volt.) — A helyzetelemzés során feltártuk a főbb ellentmondásokat. Arra a megállapításra jutottunk, hoyg ezek alapvetően programozási, irányítási jellegűek — magyarázza Kelemen László. — Ezután kidolgoztuk a termeléstervezés-programozás új rendszerét, megoldottuk az ellenőrzését, meghatároztuk a főbb zavartípusokat,tok, valamint a 200 holdon felüli parasztbirtok, mely felosztásként számításba jöhetne. Ugyanakkor sok a 30—50 holdas szőlőbirtok, ama felér 120—250 hold szántóterülettel. kifogásolták, hogy a „földreformtervezet” nem terjed ki a papi, a városi, valamint a községi birtokokra. „Márpedig — olvasható a felterjesztésben — Gyöngyösön a helyzet az, hogy a város mintegy 500—600 hold szőlőföldet 1—2 holdjával, átlag 100 pengő bérért adja ki 10—12 évre. Ez azt jelenti, hogy ezen idő alatt sem a város, sem a bértulajdonos nem karóz, nem trágyáz, s igyekszik a legnagyobb hasznot húzni...” A városokban sok tisztviselőnek, ügyvédnek és egyéb hivatalnoknak van 30—50 hold szőlőbirtoka, mely nagy jövedelmet biztosít számukra, ugyanakkor ezeket a szőlőket művelő nagycsaládos napszámosok alig tudnak megélni. Javasolták: „1. Különbséget kell tenni szőlő és szántóföld között. Meg kell a sző- lőbirtok legkisebb határát szabni. 2. A város áltaL bérbe adott földeket magántulajdonná kell tenni. 3. Kis határú városok (mint Gyöngyös), valamint községek igényjogosultjainak a közeli községek határában kell földet juttatni. 4. 30— 50 holddal bíró, kis családú, gyermek nélküli szőlőbirtokosok földjének 50 százalékát igénybe kell venni, amennyiben nem volna elég föld az igénylők kielégítésére. 5. Mindazoktól, akiknek a földművelés, szőlőtermelés nem kimondottan foglalkozásuk (tanító, pap, tisztviselő, iparos) a földet el kell venni.” illetve elhárításuk folyamatát. Ez a kétéves szervezői munka egymillió forint ráfordítást igényelt, s 10,7 millió számszerűsíthető eredményt hozott. A megtérülési idő alig több mint két hónap. Nyilvánvaló, ha a munkásnak rendelkezésére áll a szerszám, nem kell várakoznia az anyagra, jobb kedvvel dolgozik, mert munkája „gyümölcsét” észreveszi a borítékjában. A mérhető eredmények közül csak egyetlen adat: a komplett sebességváltó kiszállítása 68 százalékkal javult a korábbi időszakhoz képest. — Az sem mellékes, hogy gyárunk és a társszervek között csökkent a feszültség, hiszen a gyártási program feltételbiztosító határidőket jelöl meg, mely a partnerek munkáját is orientálja időben — mondja Ujjady István. — Sőt a gyárak között is javult az együttműködési készség, nálunk pedig a munkahelyi légkör. A feladatok és felelősségek pontos elhatárolásával nőtt a biztonságérzet. A pályázatok tartalmával, és a szerzőkkel, a IX. és X. nyíregyházi szervezéstudományi akadémián ismerkedtek meg az ország szervezői, s azóta is rendszeresen felkeresik őket a gyárban, tanulmányozzák az általuk Közölték, hogy a gyöngyösi nincstelen földművesek nem akarnak 5—10 hold földet, mert tudatában vannak, hogy a helyi viszonyok ezt nem teszik lehetővé. Ha az Ideiglenes Nemzeti Kormány a javaslataikat figyelembe veszi, akkor 2—3 hold földet — érdem szerint — tudnának adni minden igénylőnek, mely az elégedetlenséget is megszüntetné. A Gyöngyösi Néplapban megjelent a „Nemzeti Parasztpárt a földreformért” című cikkből tudjuk, hogy a. párt országos központja a gyöngyösiek javaslatát elfogadta és többségét pontosítva a földreformról szóló rendelet is tartalmazza. A gyöngyösi Földigénylő Bizottság elnöke Czakó Sándor volt. A helyi lapnak 1945. április 22-én adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a város kb. 800 földigénylője között a földhiány és a határ kicsisége miatt mindösz- sze 1000 kát. hold szőlőt és szántót, továbbá 360 házhelyigénylőnek 240 kát. hold földet tudtak kiosztani. Pedig volt olyan birtokos is, Szalai János Zita királyné utcai lakos, aki önként felajánlotta szőlőjének egy részét a földosztás céljára. A gyöngyösi Nemzeti Paraszt- párt javaslatai mégsem voltak hiábavalók, mert a város nincstelenjei kaptak egy-egy darab szőlőföldet amely nekik mindent, az új és boldogabb életet jelentette. Mint a népmesék sárkányölő vitéze, a földreformrendelet is egy csapásra végzett a nagybirtok „hét fejével”, mely lezárta a múltat, egy néposztály — köztük a gyöngyösi földműves szegények —cselekvő részvételével. Dr. Horváth Mihály kidolgozott módszert, illetve a tapasztalatokat. Az egri szakemberek Esztergomban és Mezőkövesden az Ipari Szakmai Továbbképző Intézet termelésirányító tanban Egerben, az országban beindult felsőfokú üzemfolyamán előadók, a napok- az elsők között vidéken i& szervezői tanfolyamon szintén óraadók. — Az általunk kidolgozott rendszer bármikor számítógépre tehető — magyarázza Kohári Lajos. — A klasz- szikus szervezési módszereket alkalmaztuk, mert ez az alapja a gépesítésnek. Két- három éven belül szeretnénk, ha az egyes területek gazdasági vezetői terminálokat kapnának, ezekkel a gyártás pillanatnyi helyzetét naprakészen tudnák követni, kiküszöbölve a papírmunkát, a kartonokon való keresgélést. E folyamatot készítjük most elő a gyárban levő két személyi számítógéppel. A szervezésben rejlő előnyöket az eddig említett tények, számok bizonyára tükrözik. Elfogadását az is jelzi, hogy a gyárból korábban kilépett dolgozók most újra kopogtatnak, felvételre jelentkeznek. Híre ment, hogy itt megtalálják számításukat ... Az elmúlt napok esőzései utáni is változatlanul szükség van az öntözésre, a természet csapadékadóssága ugyanis továbbra is fennáll. A mezőgazdasági nagyüzemek fiataljai — a KISZ KB Mezőgazdasági Fiaitalok Tanácsának és a MÉM Ifjúsági Bizottságának felhívása nyomán — országszerte segítik az öntözési program teljesítését. A tiszai öntözőgazdaságok együttműködéséhez tartozó tíz tiszazugi termelőszövetkezet fiataljai jelentős részt vállaltak abban, hogy a térségben a 11 000 hektár vízjogi engedéllyel rendelkező terület több, mint felén március vége óta éjjel-nappal dolgoznak az öntözőberendezések. Az Alkotó Ifjúság pályázat egyik díjnyertes megoldását, az energiatakarékos, úgynevezett bőrtömlős öntözési módszert több üzemben is segítségükkel vezetik be. A szarvasi Öntözési Kutató Intézet KISZ- fiataljai öntözést ellenőrző berendezést fejlesztettek ki, ezzel emberi beavatkozás nélkül ellenőrizhetik az adagolt víz mennyiségét, hőmérsékletét és nyomását. A kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Tsz-ben a gyümölcsösöket az úgynevezett csepegtető módszerrel táplálják, így kevesebb vízre van szükség. A gazdaságban a vetésszerkezetet a fiatalok közreműködésével módosítják: a program szerint búzából és kukoricából kevesebbet vetnek, e két növény helyére rövidebb tenyészidejű árpát és napraforgót „tesznek”. A Hajdúnánási Állami Gazdaságban a fiatalok nemcsak a nagyjavítást vállalták, hanem azt is, hogy ügyeletet tartanak és éjjel-nappal készenlétben állnak az öntözési szezonban, hogy minél előbb kijavíthassák a gépek esetleges hibáit. Miután az öntözővíz meglehetősen drága, a fiatal szakemberek alakították ki azt az öntözési programot, amely lehetővé teszi a különféle növények optimális vízellátását. Fazekas Eszter Honismeret A gyöngyösi nemzeti parasztpárt javaslatai az 1945-ös földreformtervezethez KISZ-fiatalok Az öntözésért
