Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 15., vasárnap J. Csak korlátozott számban Üdülés főidényben Jellegzetes kép: csoportos lakás épül egy (oghíj helyén a Kálváriapart aljában. (Fotó: Szántó György) MAJDNEM 1400 LAKÁS Kevés a telek, nagyobb az igény Gyöngyösön Köztudott, hogy az igé­nyekhez képest kevés a fő­szezonra szóló kedvezményes szakszervezeti beutaló. A SZOT-üdülőkben ilyenkor csupán 160 ezer ember pi­henhet, közülük is harmadá­ban gyermek és szakmun­kástanuló. A külföldi SZOT- beutalási lehetőségek még korlátozottabbak, mintegy 20 ezren vehetik igénybe. Kétévenként Mégis, ahogy közeledik a nyár, úgy szaporodnak a SZOT-nál az üdülési sza­bályzat alóli mentességet kérő telefonok és levelek- A legkülönbözőbb indokokra és érdemekre való hivatko­zással kérik, hogy kivételes méltányosságból járuljon hozzá az ismételt főidényi beutaláshoz. Kisebb szám­ban olyan kérések is van­nak, amikor három éven belül másodszor kívánnak valakit külföldi kedvezmé­nyes üdülésben részesíteni. Hasonló kérelmek érkez­nek naponta az ágazati-ipar­ági szakszervezetek üdülési felelőseihez is. Sem a szak­mai központok, sem a SZOT nem adhat mentesítést az üdülési szabályzat előírásai­nak betartása alól. Nem merevségből, hanem a tár­sadalmi igazságosság miatt. A SZOT elnöksége ugyanis azt vallja: mindaddig szük­ség van a kedvezményes beutalók korlátozására, amíg a jelentkezők száma jóval meghaladja a lehetőséget. Az Üdülési Szabályzat elő­írásai alapján főidényben két-, külföldön hároméven­ként lehet teljes ellátást nyújtó kedvezményes SZOT- vagy vállalati beutalót igénybe venni. A szabályok betartásának ellenőrzését a szakszervezeti könyvbe tör­ténő bejegyzés jelenti. A bizalmi véleménye alapján Az is előírás, hogy a szakszervezeti bizottságnak akkor is nyilván kell tarta­nia az üdülést, ha a beuta­lót a más vállalatnál mun­kaviszonyban álló házastárs alapszervezete biztosította. A szigort a szakszervezeti tagság többsége igazságosnak tartja, mivel elősegíti, hogy évről évre más-más dolgo­zók vegyék igénybe a fősze- zoni beutalást, vagy a kül­földi kedvezményes üdülést. Ott, ahol nyilvánosan, tes­tületileg, a szakszervezeti bizalmi véleményének fi­gyelembevételével döntenek a beutalók odaítéléséről, elő sem fordulhat, hogy valakit ismételt főszezoni üdülésben részesítsenek. A jelentkezé­si lapon mindenkinek fel kell tüntetni, mikor kapott utoljára ő vagy a házastár­sa SZOT-, illetőleg vállalati üdülőbe érvényes kedvez­ményes beutalót. Az adato­kat a nyilvántartás összeha­sonlításával kontrollálják. A második ellenőrzés az üdü­lőkben történik, ahol a be­utalás kezdetén elkérik a szakszervezeti könyvet. Ha az előírásokat valamennyi kedvezményes beutalási for­mánál következetesen be­tartják, igazságosabb lesz a jegyek odaítélése és bezá­rul az ügyeskedők előtti „kiskapu”. Nagyszülők — unokák Gyakori kérés, hogy fő­idénybe szóló SZOT csalá­dos beutalót a nagyszülők unokáikkal együtt vehessék igénybe. Ez mindaddig nem lehetséges, amíg nincs ele­gendő családos beutaló. A nagyszülők már évek óta üdülhetnek unokájukkal együtt a főszezonon kívül bármelyik időpontban. Idén a lehetőségük tovább bő­vült, amikor a főszezoni családos jeggyel valamelyik szülő akadályoztatásánál he­lyette a kedvezményre jo­gosult egyik nagyszülő nya­ralhat. A szakszervezeti alapszer­vezetek nagyobb része az előírásoknak megfelelően jár el, sőt nem egy olyan alap­szervezet van, ahol a bizal­mi testület kimondta, hogy a főidényre szóló SZOT-be- utalóra csak háromévenként lehet jogosultságot szerez­ni. Az intézkedést a főszezo­ni beutalásra jelentkezők nagy száma miatt hozták. Ennek az ellenkezőjével is lehet találkozni. Tavaly néhány alapszervezetben for­dult elő: kivétel nélkül min­den vállalati beutalást be­jegyeztek a szakszervezeti könyvbe. Pedig nem szüksé­ges beírni az önköltséges beutalást, tovább azt sem, amelynél az üdülő nem nyújt teljes ellátást a ven­dégeknek, vagy ha a ked­vezményes beutalás belföl­dön egy hétnél, külföldön hat napnál rövidebb ideig tart. Alig van olyan család Gyöngyösön, amelyet vala­milyen úton-módon ne érin­tene az úgynevezett lakás­kérdés. Ha másként nem, azért, mert a gyereknek, a rokonnak is ott a kérvénye a tanácsnál, ha pedig még nincs ott, már most terve­zik, mikorra és milyen mó­don lehet majd azt a hőn áhított lakást megszerezni. A mostani tervidőszak vonatkozó adata nagyon megnyugtató, hiszen össze­sen majdnem 1400 lakás megépítésével számol. Szük­ség van azonban még több mint 270 régi, elavult, kor­szerűtlen lakás megszünte­tésére is. Ezek az adatok azonban csak abban az esetben ked­vezőek, ha a tervek ponto­san valóra is válnak. Több saját lakás Sokszor elmondtuk már, hogy egyre nehezebb gazda­sági körülményekkel kell szembenéznünk. Ennek kö­vetkezménye az is, hogy az államnak kevesebb a pénze lakásépítésre, mint amennyi az elképzelések szerint szük­séges volna. A végeredmény pedig többek között abban mutatkozik meg, hogy mint­egy 150 családi otthonnal készül el kevesebb a tanács megrendelésére. Miután a tervidőszak célkitűzését sze­retnék tartani, kényszerül­nek a város vezetői módosí­tani az egyes kategóriákat. Általános jelenség ma már a városokban, hogy a lakó­telepi elhelyezkedés nem mindenkinek tetszik. Egyre többen igyekeznek kertes házba költözni az egyhangú betontömbökből. Ezt a tö­rekvést segíti a tanács azzal, hogy lehetőséget nyújt a sa­ját lakások építésére. A szándék azonban még nem minden. A telkek kialakítása is költséges. Ha más nem, víz és villany is kell egy-egy telekhez. Azzal már kezdet­kezdetén számolnak az ille­tékesek, hogy az út és a járda majd csak késve ké­szül el. A meglevő telkek hatéko­nyabb hasznosítását úgy oldják meg, hogy nem a ré­gi, a hagyományos, egy csa­lád egy ház megoldást tá­mogatják, hanem az úgyne­vezett csoportos építkezést. Az adott telken ilyen módon jóval több családi otthon készül el. Tervezik az északi város­részen a telkek számának növelését, de ehhez nincs anyagi fedezete a városi ta­nácsnak. Segítséget kér a fel­sőbb szervektől, és ameny- nyiben ezt megkapja, továb­bi beépítendő területek vár­nak majd a tulajdonosokra. Egyelőre a lakótelepek A tanácsi lakások elhelye­zésére jelenleg a Pacsirta­lakótömbben van lehetőség. A Mátrai úti lakótelepen két épülertben összesen mintegy 110 lakás építése folyik. Ugyanitt további 56 lakás megépítéséhez készítették elő a területet, és ezzel a mun­kával nemsokára végeznek. Az OTP megrendelésére a Dél-Kálváriaparton 60 lakás épül. A lakásszövetkezet az Április 4. úton 42 lakás el­készítését szorgalmazza. Egyedi társasház, korszerű csoportos családi lakóház jelenleg a Közép-Kálvária- parton levő úgynevezett fog­híjakon készül, ugyanez fo­lyik a Csalogány utcában, illetve az északi városrész­ben. A hagyományos családi lakóházak elsősorban ott ala­kulnak ki, ahol a régi épü­letet újjávarázsolják. A Gólya utcában és a Kö- zép-Kálváriaparton meg­kezdték a kisajátítást, hogy 72 telket tudjanak létesíteni. Korszerű csoportos családi házakat képzelnek ide, ame­lyek egyemeletesek lesznek, magas tetővel, esetleg a tető­tér beépítésével. Sürgős feladat a Petőfi utcai úgynevezett zsellérkö­zök épületeinek korszerűsí­tése. Ugyanakkor szükség volna a Mérges úti tízeme­letes épületek mögött levő régi utcák elavult házainak felújítására is. Ehhez azon­ban mindenekelőtt rendezési terv szükséges. A tervet azonban csak akkor tudják megrendelni, ha erre a célra is lesz anyagi fedezete a városi tanácsnak. Végső soron minden épí­tési munkának, telekkiala­kításnak, rendezési feladat­nak egyetlen, de nagyon lé­nyeges előfeltétele a meg­felelő anyagi erőforrás. Eb­ből pedig a Mátra alji tele­pülésnek sem jut korlátlan mennyiségben. G. Molnár Ferenc (Fotó: Tóth Gizella) „ Vendéglátók“ a völgyben Megvédik az egri bor hírét! Jó bornak nem kell cégér — s ha már megvan a „kel­lő légkör”, a zamatos nedű után lecsúszik a hígabb is. Szégyenszemre így véleke­dett néhány egri borosgazda is tavaly ősszel. Később ők voltak a legjobban megdöb­benve. amikor a városi ta­nács termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztálya úgymond megunta ezt a tisztességes­nek egyáltalán nem nevez­hető kvaterkázást, s jó né­hány szépasszony-völgyi po- harazóban felfüggesztették időszakosan a méréseket, súlyos pénzbüntetéseket is kiszabva a szabálysértőkre. Idejekorán megakadályoz­va azt, hogy a híres egri bo­rokat hírhedtként emleges­sék. Vajon lett-e foganatja a szigorú büntetésnek, teszem, fel magamban a kérdést a minap pincelátogatás meg­kezdésekor? Igencsak szezon eleji han­gulat fogadja még a völgy látogatóit. Ä gazdák jobbá­ra csak a szőlőskertekben szorgoskodnak, mindössze né­hány tufába vájt pinceajtó áll nyitva vendéghívogatóan. S egyébként sem tessékelik a megszokott kedvességgel az ajtóban álldogálók a lá­togatókat. A 8-as számú tu­laj pedig egyáltalán nincs vendéglátó kedvében. Gyanakodva mér végig, majd kiböki: — Nem árulok, csak a hor­dókat tisztogatom. — Hogyan lehetséges ez, amikor itt az asztalon jó né­hány pohár alján piroslik a bor — faggatom. — A fiam árulja. Még tegnapról maradt itt a mo- satlan. — Ez aligha öregbíti a poharazó jó hírét — kötném tovább is az ebet a karó­hoz. de ő válaszul megvon­ja a vállát, és elfordul, mu­tatva. hogy számára telje­sen közömbös a dolog. Nem úgy a 3-as pince tu­lajdonosa, aki igazi házi­gazda! Láthatóan nincs is takargatnivalója, hiszen a muskotály, amit megkósto­lok: valóban tőkén termett. Elárulja aranysárga, tükrös színe, kellemes illata, zarna- ta. — Helyesen járt el a ta­nács. mert sokan nem res­telltek még Alföldről hozott kövidinkával sem pancsolni, hígítani a lőrét, s ezt kínál­ták egri leánykaként. Aki megitta, olyan fejfájást ka­pott, mintha a medve rúgta volna tarkón. Ezek a lelki- ismeretlen ■ emberek igen­csak kockára tették az évszázados egri borok hír­nevét, nem törődve a kö­vetkezményekkel ! — Zűrös helyzet alakult ki az utóbbi években a szép­asszony-völgyi pohanazók- ban. Egy-két tulajdonossal különösen elszaladt a ló — panaszolja Bakondy Endre, a városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályá­nak vezetője, aki szakem­ber is. hiszen a Kertészeti Egyetem szőlész-borász sza­kán végzett, s évekig volt a Dobó István Termelőszö­vetkezet agronómusa. — 1961 óta ismerem a szépasszony-völgyi pince­sor tulajdonosait — folytat­ja. — Sajnos, legtöbbjük azt hiszi magáról, hogy ért a bonhoz, mert egri. Ügy gon­dolják: a szakértelem gépie­sen száll apáról fiúra, akár­csak a pince. Tisztelet a ki­vételnek, de sokuknak még­is fogalma sincs az igényes bor kezelésről. — Ki ellenőrzi a minősé­get? — Az Országos Borminősí­tő Intézet szigorú kémiai vizsgálatokat végez. Tavaly szüretkor 16 termelőtől vet­tünk mintát, az elemzések után kiderült, hogy 15 hamis, pancsolt. Így, mintegy húsz hektoliter bornak mondott koty.valékot kellett kifőzet­nünk. mert emberi fogyasz­tásra alkalmatlannak mi­nősült. Természetesen a mi­nőségrontókat megbüntet­tük. Négyezer forint bírság fizetésére köteleztük Virág András pincetulajdonost, őszi Antalnét, Soós László- nét pedig kétezer forint pénzbüntetéssel sújtottuk. — Mit lehetne tenni azért, hogy a botrányos eset töb­bé ne ismétlődjön meg? — Évek óta felvilágosító előadásokat tartunk a poha- razók tulajdonosainak. Ed­dig négy alkalommal szer­veztünk" őstermelői borver­senyeket. Ezzel is próbáltuk biztatni őket, hogy érdemes odafigyelni a borok kezelé­sére. Felhívtuk figyelmüket arra, ha még egyszer meg­ismétlődik a tavalyi eset, végleg bevonjuk az engedé­lyüket. Eger jó hírének az érdekében egy borvizsgáló gazdasági munkaközösséget is alakítottunk az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát laboratóriumával közösen, s szúrópróbaszerű­en veszünk mintákat az egyes pincékből. Ugyanis előfordult, hogy a gazdák túl akartak járni az eszün­kön. s vizsgálatra palackos bort küldtek be. Szerencsé­re gyorsan kiderült a tur­pisság! Mert a hazug embert... — ugye? Szóval: nem érde­mes annyira „élelmesnek” lenni, kár oly nagyon „ügyeskedni”, hisz előbb- utóbb mindenki rajta veszt, aki csak hamis úton jár! S különben is: fölöttébb illetlen dolog, ha bárki vá­rosa hírét, hitelét rontja. Méltatlan minden egri­hez! Soós Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents