Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat Eger folyamatosan gondoskodik arról, hogy történelmi látnivalói mindig a legszebb arcukat mutassák a látogatóknak; a most folyó rekonstrukció eredményeként ismét teljes pompájában látható a főszékesegyház belső tere. A húszmilliós felújítás részeként — amely a székesegyház avatása 100. évfordulójára fejeződik be — a külső tatarozást végzi az érsekség építő brigádja. (Fotó: Kőhidi Imre) A századik születésnapra ELŐADÁS, DÍSZVACSORA Vasarely New Yorkban Victor Vasarely, a világhírű magyar származású festőművész, az op-art megteremtője, látogatást tett New Yorkban a róla elnevezett művészeti központban. Az amerikai művésztársadalom a jelenkor egyik legnevesebb élő művészének kijáró megbecsüléssel és a „Vasarely- hét” megrendezésével fogadta őt. A világhírű Guggenheim Múzeum szerdán előadást és díszvacsorát rendezett a világhírű művész tiszteletére, amelyen Vasarely a modern stílusirányzatok és saját alkotómunkásságának fejlődési irányairól beszélt, s bemutatta legújabb munkáit. Csütörtökön Victor Vasarely, a New York-i Pace Egyetem képzőművészeti galériájában tartott előadást. Csütörtökön este Házi Vencel, a Nagyar Népköztársaság washingtoni nagykövete fogadást adott a művész tiszteletére, a magyar ENSZ- képviselet New York-i épületében. A fogadáson az amerikai művészeti és politikai élet számos ismert személyisége volt jelen. Magyar részről ott volt Rácz Pál, hazánk állandó ENSZ-kép- viselője és Kocziha Miklós, a New York-i főkonzulátus vezetője. Legkedvesebb versem „Társadalmi szerkesztőket” keres egy magyar versgyűjtemény összeállításához a Móra Ferenc Könyvkiadó. Ebben részt vehet minden 14—18 éves fiatal, aki elküldi legkedvesebb magyar versének címét a kiadónak. A beküldők közül száz fiatalnak a nevét sorsolják ki, s nekik kis házi könyvtárat ajándékoznak 500—500 forint értékben. Azok közül kerülnek ki a „társszerkesztők”, akik meggyőzően azt is leírják, miért a beküldött vers a legkedvesebb számukra. A pályázat beküldési határideje: 1984. május 31. Százharminc éve született A barokk Eger felfedezője 4-y ■ SZMRECSÁNYI Miklós EGER MŰVÉSZETÉRE TANULMÁNYOK IS irCVZKTEK A HAZAI MR0SK iASímACTfiliF.Z KAÍNíSSV (, ÍUISiSXi AU '.iífc *Utí/,PÍ! - JTí. Szmrecsányi Miklós arcképe és saját kezű aláírása könyvének belső borítóján. (Kőhidi Imre reprodukciója) Sárdarócon született Szmrecsányi Miklós, Eger első jelentős művészettörténésze, 130 évvel ezelőtt. Ber- zevicében járt magániskolába. Középiskolai tanulmányait Eperjesen folytatta, majd Budapesten kitüntetéssel végezte el a jogi egyetemet, és az igazságügy szolgálatába állt. Élete fordulópontját jelentette az Országos Képzőművészeti Társulat titkári állása, amelyet 1882-től kezdődően töltött be. Külföldi tanulmányutakon művekkel és művészekkel ismerkedett. Legszívesebben Spanyolországban tett útjára emlékezett vissza. Barátja volt Jókai Mórnak és Munkácsy Mihálynak. A festő egyik képvázlatát „őszinte barátsággal” neki ajánlotta. A Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium művészeti osztályának vezetője lett 1895-ben. Három évvel később mint miniszteri tanácsos hagyta el állását. Jelentős szerepet vállalt Budapesten a városligeti Műcsarnok létrehozásában, valamint a jaki műemlékteplom res- taulásában. A minisztériumból való távozása után Egerbe költözött, érsek bátyjához. Ezután már hiába kérték fel a Műemlékek Országos Bizottsága elnöki posztjának elfogadására — visszautasította. S mit köszönhet neki a város? Éveken keresztül fáradhatatlanul kutatta a barokk Eger művészeti emlékeinek történetét, s munkájának eredményei nagyobbrészt ma is helytállóak. Útikalauzaival széles körben népszerűsítette a város idegenforgalmi látványosságait Az egri Egyházmegyei Egyházművészeti Bizottság elnöke volt. Sikerült megnyernie Csányi Károly és Wälder Gyula műegyetemi tanárokat is a szervezet tagjai sorába. Kitartásának eredményeként öltözhetett új köntösbe a Líceum, a minorita és a trinitárius templom. Egy évtizedes áldozatos munkája nyomán az Érseki Líceum Múzeuma az 1930-as évekre a legjelentősebb vidéki műgyűjtemény lett. A festmények alkotóit meghatározta: megállapításainak túlnyomó többsége több mint hatvan év múltán is dacol az idővel. Fáradhatatlan munkájáért 1927-ben a város díszpolgárává választották. Korának előre haladtával azonban egészsége romlott. Végül a fővárosba került szanatóriumba. A halál is itt érte utói 1930- ban. Egerben helyezték örök nyugalomra, a bazilikában. A sírfülkét lezáró fekete márványtábla aranybetűi egy gazdag életműre emlékeztetnek. Városismertetőjében egykor megfogalmazott célja ma is aktuális: „A kis munka széles körben óhajtja az érdeklődést felkelteni Eger műemléki nevezetességei iránt, hogy mentői többen látogassák, s az egriek annál inkább lássák érdekükben levőnek ezt, hogy városunk és az egyes épületeknek, dísztárgyaknak előkelő szépségét az elrontás ellen megvédelmezzék. Minthogy életem alkonyán idekerültem, ennek a közérdekű hazafias feladatnak igyekszem itt szolgálatára lenni.” Kiss Péter könyvtáros Eger műemléki védelme — az ország érdekébe Idézetek Szmrecsányi Miklóstól „Számunkra Eger, történeti és művészeti jellegének összességében, éppen olyan fontosságú, sőt annál inkább, mert műemlékekben nem vagyunk olyan gazdagok. S ezért Eger műemléki védelme nemcsak a város lakosságának, hanem az országnak érdekében kiválóan hazafias kötelesség. Ez a védelem nem jelenti azt, hogy a város fejlesztésének útját állja, hogy a közszükséglet és a művelődés kielégítésére új építkezések ne jöjjenek létre. De amennyire kívánatos a jólét, a fejlődés a város életében, új építkezéseknél mindenkor az átöröklött otthon külső képének védelmét is meg kellene hallgatni, mert az elmúlt idők alkotásain véghezvitt rombolást többé helyrehozni nem lehet.” „Régi kéziratok, kódexek, ősnyomtatványok a könyvtáraknak és levéltáraknak féltetten őrzött kincsei, a történeti múltnak, a kultúra korszakainak pótolhatatlan egykorú dokumentumai. Ezekkel teljesen egyenrangúak a múlt idők nevezetes építkezéseinek megmaradt omladékai és faragott kőemlékei, melyeknek néha egyes darabjairól is, azoknak jellegzetes formanyelvéből valamely elenyészett nagy alkotás keletkezésének, kiválóságának és művészeti kapcsolatainak meghatározására meggyőzően hiteles adatot lehet meríteni. „A műemlékek korát elsősorban és mindenekfölött a művészi alakítás sajátsága, stílusa határozza meg. Azzal szemben másféle bizonyítéknak csak másodrendű ereje van, s ha ellentétes adat merül fel, másban és nem a kort meghatározó művészi formanyelvben kell keresni a tévedést.” Mola György: Hogyan lett négerré Szabó Károly ? Hétköznapiam Soltvad- kerten járva akadt néhány üres órája, legyalogolt tehát a közelben lévő tópart üdülőtelepére. Végigjárta a nyaralókkal szegélyezett föld- utakat. a kerítésen át alaposan szemügyre vette a különösen szép és különösen ronda nyaralókat. Közben felfigyelt arra. hogy az előbbiek pázsitjain általában napozgatott egy-egy különösen szép nő, míg az utóbbiakban elvétve sem. A felületesen megfigyelt jelenségből persze, nem kívánt — később akár előítéletté is csontosodó — következtetést levonni, inkább a nyíl irányába fordult, amelyet a vastag kék betűkkel pingált BÜFÉ felirat alá mázoltak narancssárga miniu- mos festékkel. Újabb gyaloglás következett a homok barázdás utcákon, a nap forró lehelete kellemetlen izzadságot kényszerített a nyaka és inggaíérja közé. Már a kempinghez érkezett, amikor végre felfedezte a rikító. citromsárga fabódét. Az alumíniuímlemezzel borított könyöklőnél azonban nem ácsorgott senki, erős rács fe- ketéllett a bedeszkázott pult előtt. Kiszáradt torokkal, s izzadságtól csapzott hajjal dőlt az egyik fához láncolt asztalra, és azon törte a fejét, vajon a különösen szép nyaralók különösen szép tündérei hol jutnak ilyenkor egy üveg sörhöz. Míg ezen morfondírozott, pillantása vé- gigsiklott a kemping kerítésén. s ha nem mert volna is megesküdni rá, de úgy rémlett neki, hogy egy STRAND feliratú táblát lát a szögesdrót legtávolabbi része fölött táncolni. Sóhajtott, s elindult, hogy legyűrjön még négyszáz métert. Szerencséje nem hagyta el, a gondosan kiépített kerítés oldalán, a füves homokon rengetegen napoztak, távolabb; a nem túl nagy tóban pancsoltak, messzebb széllovasok színes vitorláit lebegtette a szél. S ami a legfontosabb. a strand túlsó vége felől párás sörösüvegekkel közeledtek a férfiak. Az utat azonban egy PÉNZTÁR feliratú tábla alatt hatalmas székben elnyúló, iszonyúan kövér asszony torlaszolta el. Hősünk igyekezett megkörnyékezni, miután megtudta tőle. hogy a közelben ez az egyetlen hely, ahol sört mérnek. Az asszonyság azonban hajthatatlan maradt, változatlanul az* mondogatta, hogy ..honnan tudhassam én nem-e akar mégis ott maradni?”. Gyanakvása a kezébe nyomott tízes után sem enyhült igazán, de morogva elhúzta mázsás, szúnycg- csípéses lábai* a szűk kerítésrés elől. Hősünk a célegyenesbe érkezve kissé nyugadtabb tempóra váltott. Óvatosan lépkedett a leterített törülközők, pokrócok között, s némi irigységgel szemlélte a napolajreklámok manökenjeihez hasonlóra sült vállakat, combokat. Azután egy pad mellett haladt el. melynek támláján öt feketébe öltözött fiú ült. Fekete csizma volt a lábukon. vékony fekete bőrnadrágot és fekete ujjatlan trikót hordtak, amely csaknem szétrepedt duzzadó izomkötegeiktől. Kitérni semmiképpen nem lehetett, az ágyéka magasságában hanyagul lengedező csizmák előtt vezetett az út. Hősünk igyekezett nem venni róluk tudomást, ám amint feltűnt melletük. azok hirtelen abbahagyták a röhögcsélést. Pillanatnyi csönd után a középső fiú, nyilván „a főnök” rideg hangon megszólalt: — Gennyes néger! Hősünknek kalimpálni kezdett a szíve, s egészen lelassultak a lépései. — Szétverem a pofáját az összesnek — sziszegte a főnök jobbján ülő. — Beléjük vágom és megforgatom — üvöltötte egy harmadik, s rugós tőr kattant a kezében. Hősünk időközben elhaladt a csizmakordon előtt, s érzékelte a vibráló külvilágból. hogy néhányan kényszeredetten ugyan, de röhögnek a szomszédos törülközőkön. „Fehér vagyok. Apám, anyám is az volt” »— igyekezett erőt venni magán, de a gombóc nem oldódott a torkában. Rendelt egy sört. s mohón kutatta, van-e másik kijárat, vagy legalább valami hasadék a kerítésen, ahöl feltűnés nélkül megléphet. Ilyet azonban nem tudott felfedezni. Miközben elhúzta szájától a sörösüveget, úgy látta. hogy fehér keze már egészen a csuklójáig négerbarna. Döbbenten odakapott, elejtette a sörösüveget. Csakhogy a másik keze is olyan volt. ráadásul szem- 5 mel láthatóan kúszott válla felé a barna sáv. újabb és újabb fehér bőrrészeket nyelve el. Megtapogatta az arcát, mert nem talált semmilyen tükröződő felületet, amiben ellenőrizhette volna. Sok kétsége azonban nem I lehetett, könyökéről éppen í akkor tűnt el'az utolsó négy- • zetcentiméternyi fehér bőr | is. — Szóval, néger vagyok — f mondta ki magában, s ekkor : eltűnt a torkát szorongató gombóc. Néger, néger. n< - | ger ... ismételgette, s fagyos j nyugalom lett rajta úrrá. Kért egy újabb üveg sört, szép lassan kortyolgatta az üvegből, időnként az órájára pillantott. — Na, már teljesen négernek kell lennem •>— gondolta. A pultra tette az üres üveget, a pad felé pillantott, s komótosan elindult a csizmák irányában, a kijárat felé.
