Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 11., vasárnap jL: Élelmiszer-ellenőrzések Heves megyében Se romlott hús, se savanyú tej... A zsákbabútor és ami mögötte van... Túl sok példát fölösleges lenne felsorolni, hisz mindazok, akik a közelmúltban bútort vásároltak, jé néhány saját esettel tudnák még igazolni, gyarapítani a listát... Mert befejeződött ugyan már a bútoripari rekonstrukció, létrejött aDOMUS-lánc, sikert arattak a jövőt jelző elemes garnitúrák. A lakásukat be- vagy átrendezni kívánók szerint mégis baj van. Erről beszélgettünk az egri DOMUS Áruház vezetőivel. Nyíri Lajos igazgatóval, és Mezei Sándorral, a helyettessel, kik egymás szavait kiegészítve, megerősítve válaszolgattak. Ok a legilletékesebbek, hisz ők azok, akik a leggyakrabban találkoznak a reklamálókkal. Bizony nem ritka, hogy a vásárlók panaszkodnak a tej, vagy a hús rossz minősége miatt. Az ellenőrzések során hasonló-e a tapasztalatuk a Heves megyei Állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző Állomás munkatársainak? Amint ár. Gedeon Eszter megyei élelmiszer higéni- kus szakállatorvos elmondta, elsősorban a termelő üzemek munkáját kísérik figyelemmel, de a kereskedelemben is tartanak „razziát”. A hús és a tejboltokban, valamint a tőkehús árusításával foglalkozó ABC-kben visszatérő gond: fogyaszthatósági időn túl értékesítik a cikkeket. Az elmúlt évben a megye üzleteiben 332 esetben vették szemügyre e fehérjedús táplálékok tárolását. Két helyen bírsággal sújtották a vezetőket, emellett tíz esetben javasolták a szabálysértési eljárás megkezdését, öt alkalommal pedig a kereskedelmi vállalatok irányítói kérték, hogy fegyelmi úton vonják felelősségre a mulasztókat, akik általában kifogásolt termékeket is eladásra kínáltak. A rendszeres munkával elérték, hogy csökkent a hiányosságok száma. Az állatorvosokra és élel- miszerhigénikusokra ennél sokkal nagyobb feladatot ró a vágóhidakon feldolgozásra kerülő sertések és szarvasmarhák vizsgálata. Tavaly, mintegy há- romszáznegyvenezer levágásra kerülő állatot néztek meg tüzetesen még életében, majd minősítették a húsát és döntöttek a fo- gyaszthatóságáról. Minden nyers, füstölt kolbászból mintát vettek, s azt elemezték, hogy kiszűrjék a szalmonella baktériumokat, s megelőzzék az ételA számítógépek programozásának alapjaival meg-' ismertető, egész nyáron át nyitva tartó tábor nyílik az idén Békéscsabán. Június végétől augusztusig hét csoportban hatszáz felsőtagozatos általános iskolai tanuló vesz majd részt a munkában. mérgezést. Ez a veszély elsősorban a sózással és a füstöléssel tartósított termékeknél fenyeget. 1983- ban a 434 tonna áru 1,2 százaléka akadt fenn a szűrőn. Ez jelentős javulásról tanúskodik, hiszen voltak olyan esztendők, amikor a termék 6—7 százalékát kellett visszatartaniuk. Gondot jelent továbbra is, hogy amíg a húsüzemekbe kerülő sertések száma nő, a vállalatok egy része munkaerő hiánnyal küzd. A betanított munkások nem látják el feladatukat mindig olyan lelkiismeretesen és kifogástalanul, mint a szakmunkások. A higénikusok gyakran ellenőrzik a berendezések tisztaságát. Ügynevezett törietmintákat vesznek a feldolgozó eszközökről. Sajnos a nem megfelelően tisztított gépek miatt még- csak három helyen vonják meg a prémiumot. Másutt nem tudják „visszakeresni” a felelőtleneket. Az országban két helyen foglalkoznak a tej minősítésével. Gyakori viszont, hogy a tsz-ek reklamálnak, mivel elégedetlenek az osztályba sorolással. Az egri állategészségügyi' állomás esetenként felülbírálja a debreceni, vagy a veszprémi szaklaboratórium megállapításait. Dr. Gedeon Esztertől megtudtuk, hogy az élelmiszer termelés a sütőipartól kezdve, a cukorgyártáson keresztül az üdítő ital palackozásig felügyeletük alá tartozik. Legfontosabb feladatuknak tartják: olyan higéniai szemlélet kialakítását, a vállalatoknál, a gazdaságoknál, és a boltoknál, hogy a fogyasztó ne panaszkodhasson a minőségre. A csoportok egy-egy hetet töltenek a csabai táborban — az ifjúsági házban —, ahol naponta öt órán át lesznek foglalkozások. Az érdeklődők április elsejéig jelentkezhetnek az Expressznél. (MTI) — Ugorjunk rögtön a mélyvízbe! A minap kereste fel szerkesztőségünket egy fiatal házaspár, akiknek vásárlási tapasztalataiból szinte össze lehetne állítani azt a bizonyos „állatorvosi lovat”. melyen minden betegség megtalálható. Megrendelésükre hónapokig vártak, az elemek nem passzoltak, a bútorszövet hibás volt, mesz- sziről kellett szállítaniuk az egyes darabokat, az ügyintézés lassúságába pedig majd belebolondultak. Azt hitték, a lehető legkorszerűbb üzletben költik el nem kevés pénzüket, kálváriájuk végét azonban még nem látják. Érthető, úgy érzik „zsákba- bútort vásároltak. — Hol lehet keresni az okokat? — A választ több részre kell bontani annak érdekében, hogy pontos legyen a kép. Mert tény ugyan, hogy a vevők az esetek nagy többségében a kereskedőhöz fordulnak reklamációikkal, azonban ezek — ha egyáltalán indokoltak — csak kis részben tartoznak ránk. — Mit értenek azon, hogy ,,ha egyáltalán indokolt?” — Nagyon egyszerű. Sok sérülés például abból adódik, hogy a vevő sajnálja a fuvarköltséget, s mondjuk francia ágyát vagy ülőgarnitúráját saját Wartburgjának tetején, esetleg a csomagtartójában óhajtja hazavinni. Hiába a figyelmeztetésünk: Ne tegye, mert beszakad az ágy alja, megsérülhetnek a fotelek — nem hallgat az ügyfél a szakemberre. Más példa az — hogy szintén spórolásból — nem veszik igénybe azt a szolgáltatásunkat, mely szerint kérésre a helyszínen szereljük össze a garnitúrákat. A lakók maguk próbálkoznak, s ez vagy sikerül vagy sem. Ha nem, akkor jön a telefon, hogy nem megfelelő darabokat szállítottunk. .. Egyébként azért sem vállalhatjuk a felelősséget, ha valaki nem igényli lakberendezőnk segítségét és emiatt ilyen vagy olyan formában a katalógusból rosszul választ. — Lássuk akkor az indokolt panaszokat! — Naponta egy vagy kettő lehet, az évente befutottak nyolcvan -kilencven százalékát elismerjük. Ezek legtöbbje azonban olyasmiből adódik, amiről nem tehetünk. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a gyári csomagolású együttesben más-más színűek a szövetek, vagy hogy a szekrénysor eleve sérült, esetleg hiányoznak az alkatrészek. Ilyenkor mi kettőt tehetünk: ha lehet kijavítjuk a hibát, saját asztalosműhelyünkben, ha nem, továbbítjuk a reklamációt a cégnek — gyorsaságukon már lelkűk rajta. Hasonló a helyzet egyébként a garanciális problémák esetén is — például bolyhosodák a kárpit, enged a varrás, törik a polc. Mindez nem rajtunk múlik. — A gyári hibák megelőzésére nincs lehetőségük? — A beérkezett szállítmányokat, amennyire lehet ellenőrizzük, a töréseket, horzsolásokat, szakadásokat jegyzőkönyvezzük. .. — Gondolom, a- különböző gyáraik munkái közt előfordul némi minőségi különbség. Van-e mód válogatni köztük? — Nemigen. Mi elsősorban azokkal a vállalatokkal állunk kapcsolatban, amelyeknek a Dómus-hálózattal szerződésük van. Külön, legfeljebb az Avassal és az Agriával tárgyalhatunk, de ez forgalmunknak mindössze tíz százalékát jelenti. — Ebből adódhat ugye, hogy egy Heves megyei lakos hiába lát prospektusban, vagy az országot járva Ízlésének megfelelő bútort, korántsem biztos, hogy helyben is meg tudja szerezni? — őszintén szólva, amit mi kereskedők — a vásárlók igényeit felmérve — szeretnénk megkapni, az a lehetőségekkel ritkán találkozik. — De, mint a fentebb említett példákból látszik, az itt kínált árukhoz sem lehet garantáltan, gyorsan hozzájutni. .. — Tény és való, az elemes bútorokból több lenne az igény, ám egyszerűen nem kapunk eleget. E területen még mindig elosztás folyik, nem árusítás. Az előjegyzési határidő általában 90 nap, s negyedévenként kell a listánkat benyújtani. Nos. ha valaki „a dókád után” egy nappal érkezik, bizony százhúsz napot várhat. — Ezek szerint az egri üzlet semmiben sem hibás? Még abban sem, hogy az ügyfelek egy-egy 200 forintos árura órákat várnák? — Százötven forint fölött mindenre garanciát aduink. Emiatt muszáj többszörösen adminisztrálni. Az, hogy szükséges-e oly sók papírmunka — úgy vélem — csak akkor merüli föl, ha valakinek sikerül helyben megkapnia egy-egy darabot. Készleteink jó része viszont raktárban van, s így elkerülhetetlen, több igazoló szelvényt kitölteni. Ez utóbbival kapcsolatban azonban szeretném hangsúlyozni; tévedés az, hogy a vevőket nagyobb költség terheli akkor, ha mondjuk a Kertész úti épületéből szállíttatnak. A boy- szolgálat csak az áruháztól megtett kilométereket számíthatja föl... ★ Végül is zsákbabútor vehető-e manapság, avagy sem? A dálasz, úgy tűnik egyértelműen igen. Még akkor is, ha a föntebbi beszélgetésből kiderül, nem lehet csak a kereskedőket — egy-egy bolt dolgozóit, vezetőit — elmarasztalni. A megoldást másutt kell keresni. Itt lenne az ideje kideríteni, hol és kinek.. . Németi Zsuzsa A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ gyöngyösi Vasutas úti bútorboltjában, ma már fegyelmezettebb szállítással magyarázható, hogy csak apróbb sérülésekkel érkeznek néha a bútorok — matatja Dér Lászlóné (Fotó: Szabó Sándor) Homa János Számítógépes tábor LOPTAK MUNKA ALATT, LOPTAK PASSZIÓBÓL Gazdag tolvajok Mészkénlé és bordóilé Védekezéshez a nagyüzemeknek is Két évszázados növényvédőszer — a bordóilé és a mészkénlé — korszerűsített változatának gyártását kezdték meg a Peremarto- ni Vegyipari Vállalatnál. Így most már gazdaságosan használhatják még a nagyüzemek is. A mészkénlé gombaölő hatását Forsyth nevű angol kertész fedezte fel a XIX. század elején és több mint egy évszázadig a legnépszerűbb és leghatékonyabb szőlőgyümölcs növényvédőszerként tartották számon, hogy mindig a helyszínen kellett kikeverni, az előírt receptúra szerint, és azonnal fel is kellett használni. A Nehézvegyipari Kutató Intézet munkatársainak sikerült kikísérletezni azt a kész terméket, amely tartósan használható, szállítható és csak vízzel kell hígítani a felhasználás helyszínén. A kutatók eljárásával Peremartonban 30 tonna mészkénlé készül a tavaszi szezonra. Ha sokat akar a szarka. .. Bizonyára ismeri az olvasó a szólás folytatását is, amelyet esetünkben így módosíthatunk: előbb-utóbb rendőrkézre jut. Mert, hogy a mezőkeresztesi Pónuzs László és öt társa leginkább a kleptomániás madárhoz hasonlít, az kétségtelen. Pedig az enyves kezű társulat sztárjai és statisztái egyaránt jól jövedelmező foglalkozásokat űznek: hárman gép- járművezetők a helyi téesz- ben, de van közöttük fűtés-, villany- és autószerelő is. Ezt igazolja nem lebecsülendő vagyoni helyzetük is. A rendező és forgatókönyvíró Pónuzsnak 29 éves korára a családi házon és a háztájin túl két MZ motor- kerékpárra, továbbá három autóra is tellett, egyet használt ünnepre, egyet hétköznapra, egy VÁZ típust pedig a szállításokra. De a többieknek is volt mit aprítaniuk a tejbe. A segédmotort szerették a legjobban Teherautóval járták az országot és — loptak! Mindent, ami az útjukba került és picike értéket is képivselt. Fellépésük első színhelye saját munkahelyük, azaz falujuk termelőszövetkezete volt. A gazdaságból három év alatt hetvenezer forintnyi alkatrészt fújtak meg, gondolván, jobb, ha saját lakásukon gondoskodnak őrzésükről. Azután jöttek a hivatalos — egyébként menetlevél szerinti — kiruccanások. Árut szállítottak Gyöngyösre, Egerbe, Miskolcra, Leninvárosba, s ha útközben elhagyatott segéd- motorkerékpárra leltek, azt egyszerűen feldobták a platóra. De feltörtek személy- kocsikat, amelyekből minden mozgathatót elragadtak, emellett meg-megdézsmálták az utak szélére leállított, lerobbant járműveket is. — Egy alkalommal Egerbe hoztunk fuvart — beszélte el többszöri igazmondá- si kísérlet után egyik kalandjukat az egri rendőrkapitányságon Póruzs. — A Vörös Csillag Filmszínház előtt sétáltam, közben egy járó motorú Babettát láttam meg. Ráültem, a parkolóba gurultam vele, s hazavittük. A segédmotorkerékpárok elsőszámú kedvenceik közé tartoztak. Az emődi Bagolyvár csárdával szemközti ház udvaráról Simson kismotor tűnt el. Annak vázát Pónuzs 18 éves öccsénél, motorját Kiss Csabánál keresheti tulajdonosa. Ugyanilyen típusú járművet hoztak el a mezőcsáti útról, a határban dolgozó gazda nagy-nagy bosszúságára. Másszor az egyébként villanyszerelő Bukta Vince tartott velük, hogy neki is lopjanak motort. Teljesült is a kívánsága: Gyöngyösön találtak számára egy megfelelő kinézetű Simsont. Mindenre persze már ők sem emlékeznek. — Volt még egy sárga Babetta — olvasható a főkolompos egyik vallomásában —, de hogy honnan loptuk, azt már nem tudom. Azzal Milicz János (kisiparosnál autószerelő!) járt rendszerint. A buszmegálló tetejét is megfújták A testvériség volt az alapelvük a tolvaj lásban és a „szajré” elosztásában is. Erre utal, amit egy kihallgatáson meséltek el: — Egy nyári estén a Polskival Miskolcra mentünk szórakozni. Sötét parkolót kerestünk, s találtunk, ahol arról beszélgettünk, hogy Milicznek kellene egy tetőre szerelhető csomagtartó, az öcsém kocsijára kerék, nekem autórádió. Meg aztán a benzinünk is fogytán volt...! Gondolható, mi lett a „mulatozás” vége: annyi holmit — főleg alkatrészt — gyűjtöttek össze, hogy hazavinni is alig tudták. Ilyen esti kirándulásuk volt még több is, például Leninváros- ban és Egerben. Nem riadtak vissza a nappali ügyködéstől sem. Igaz, az Emődhöz tartozó Adorján- tanyai buszmegálló tetejét nyugodtan leszerelhették, egy lélekkel sem találkoztak. A pala egyébként Pónuzs lakását díszítette a lépcső- feljáró fölött. Borsodnádas- don, a lemezgyárban viszont még engedélyt is kaptak a lopásra. Mindössze fél liter pálinkáért egy ottani dolgozó tett úgy, mintha nem látna, nem hallana — így a kilenc vízaknatető a gyár udvaráról az ő teherautójukra vándorolt. Dísztárcsa volt a „banánhéj” . A mondhatni tolvajmun- ka-közösség — hiszen munkaidőben és azon túl is űzték törvényben el nem ismert iparukat — végül is . Egerben bukott meg. Rendőrjárőr rutinszerűen igazoltatta őket, s a náluk talált négy dísztárcsa, valamint a rengeteg apróbb autóalkatrész eredetére semmilyen magyarázatot nem tudtak adni. A mezőkeresztesi gazdag tolvajok közül négyen — Pónuzs László, öccse, János, továbbá Bukta Vince és Kiss Csaba — jelenleg előzetes letartóztatásban, további két társuk pedig szabadlábon várja a felelősségre vonást. Azon remélhetőleg munkahelyükön is elgondolkoznak a felelősök, hogyan folytathatták lopássorozatukat éveken át. Szalay Zoltán
