Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

I . fl|H| 32BSCBEIIH2Z3EEBHÄ NÉPÚJSÁG, 1984. március 11.. vasárnap Nyitott kérdések — Túl sok a HA ... — Érthető türelmetlenség — Thália kegyvesztettjei Színház a város közepén? Forróvérű kísértet A testiség szelleme MINDENNAPI NYELVÜNK „Vezércikkszerű meg­nyilatkozás...“ A címben idézett Jelzős szer­kezetet egy ismeretterjesztő elő­adásnak ebből a szövegrészleté­ből emeltük ki: „Gyakran ve- zércikkszerü megnyilatkozások­kal s vezércikk-jellegű megfo­galmazásban traktálnak bennün­ket..” Milyen jelentéssel és hasz_ nálatl értékkel teljesítették nyelvi szerepüket a kiemelt Jelzők? Az előadó inkább elítélő mi­nősítésre használta fel a két nyelvi formát, s ezzel arra is utalt, hogy az újságok első lapjain megjelent első cikkel szemben milyen tartalmi s for­mai követelmények támasztha­tók. Nézzük először a tartalmi kö­vetelményeket. A korszerű, a valóban hatékony vezércikk mindig aktuális, tehát időszerű s megoldásra „váró” politikai, gazdasági, kulturális kérdések­kel foglalkozik, Írójának állás- foglalását is tartalmazza, s ezzel vállalja a közvélemény irányításának nehéz szerepét is. Mindezt a célkitűzést nem érheti el a vezércikk, ha telít­ve van nyelvi formálása üres frázisokkal, felhígult általáno­sításokkal, lapos közhelyekkel, s a szerző okos és célratörő érvelések helyett az okoskodó magyarázkodás útjára tér. Hogy ezt a hibát elkerüljék, a vezér, cikkek írói a valóban érdekes és egyéni nyelvi leleményekben gazdag fogalmazásra töreked­nek. E buzgalmukban azonban gyakran inkább csak érdekes- kedő és egyénieskedő nyelvi formák kerülnek ki tollúk alól. Ezt tükrözik pl. azok az alak. tani „lelemények”, amelyek a mai olvasó számára alig ismer­tek. Íme, a példatár: „A Jövő­re nézvést is biztató ez a tett- rekészség” (M. Nemzet, 1983. Jún. 26.). — „Az időből a szó­rakozásra is bővedén jusson” (Népújság, 1984. jan. 6.). — „Vannak alapvető fontos kérdé­sekben lecövekelődő ellentétes álláspontok" (Népszabadság, 1983. dec. 24.). — Stiláris egyenetlenséget okoz. nak, és a felesleges érdekeske­dés látszatát keltik a vezéreik, kék nyelvi szövetében ezek, a mai nyelvhasználatban szokat­lan szóalakok: lészen, lévén, lassúdon, hamarost, alkalmatos, mindjárást, bízvást, mihelyst stb.. Nem korszerű és nem cél­szerű a szürke, a semmitmon­dó tartalom „becsomagolása" a látszatra Jól pergő és nyelvi le. leményekkel is telitett mont'a- tokba. A téma, a szándék, az elérendő cél legyen az elsődle­ges, s nem a stílusbravúr. A szépirodalmaskodástól pedig óvakodnunk kell. Inkább taszít, mint leköt és meggyőz pl. ez a szövegrészlet: „Teli a kamránk. A konyhából sonka illata árad, bárányhús pirosodik a sütőben, a füstölt csülök ereszti Jó ízét a töltött káposztában: jól élünk.” (Magyar Hírlap, 1975. márc. 30.). A Jóból is megárt a sok: áll ez az idézett vezércikk szövegrészletére is. Dr. Bakos József Az épület körül már jó ideje lebontották az állvá­nyokat. Az emberek rácso­dálkoztak az impozáns hom­lokzatra, ki kedvtelve, kd kri­tikusabb szemmel mustrál- gatta a füstszínű üvegtáblá­kat, a valóban izgalmas kül­ső megoldású építményt... Aztán lassan megszoktuk, a város új színfoltja „beéke­lődött” mindennapi életünk­be. És vártunk. Vártunk arra, hogy végre isméit megnyissa kapuit az egri Gárdonyi Géza Színház. Hisz oly sokéig kellett nél­külözni Thália otthonát. A színházszerető közönségnek hiányoztak az előadások, a Miskolci Nemzeti Színház produkciói „albérletbe” kény­szerültek. Minden egri szá­mára ismert dolog: csak né­hány darabot tudtak bemu­tatná, olyanokat, amelyeket a Hámán Kató Megyei Üttörő- ház színpadára lehetett ál­lítani. .. Az emberek hát vár­tak. Előbb türelmesen, majd egyre türelmetlenebbül. Szín­házibarát körökben itt is, ott is elhangzott a kérdés: va­jon mikor fogadja a közön­séget ismét az igazi színház épülete? Mígnem elkezdőd­tek a találgatások, a remény­kedő vagy az ingerültebb mendemondák..., mert hi­szen az egri Gárdonyi Géza Színház homlokzata már ké­szen áll, ám a bemutatók csak váratnak magukra. Mi hát az igazság? Igye­keztünk megtudni. Az előzmények, a történé­sek és a tények. Az már sokak számára is­meretes, miért kellett föl­újítani az épületet. A hom­lokzat üvegfalakat tartó vas­szerkezete megrozsdásodott, a táblái egyre-másra törtek. Mígnem egy délutáni ifjúsá­gi hangverseny alatt egy ha­talmas üvegbetét szinte rob­banásszerűen szétpattant. Ek­kor már a vakolat is potyo­1986—1990 között huszon­két néprajzi nyelvészeti, irodalmi és művelődéstör­téneti kötetet jelentet meg a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, többet, mint amennyi az előző két ötéves időszakban együttesen napvilágot látott. A Tankönyvkiadó gondo­zásában megjelenő hazai román nyelvű könyvek szá­gott, beázott a színpad tető, az irodasor. A szakértők vizsgálata szerint életveszé­lyessé vált az épület. Meg­süllyedt az előcsarnok máir- ványburkolatú padlója is. Menteni kellett hát, a szó szoros értelmében! A városi tanács ekkortájt határozta el: ■korszerű tüzeléstechnikát is kell alkalmazni az épület­ben, hiszen az addigi szénfű­tés erősen szennyezte a bel­város levegőjét. Mindenekelőtt a "Veszélyt kellett elhárítani, ezért ke­rült sor elsőként az épület külső felújítására, a tetőszer- kezet megjavítására. A me­gyei tanács biztosította a fe­dezetet erre, s mint a Heves megyei Beruházási Vállalat illetékesétől megtudtuk: a színház teljes felújításának első üteme 1982-ben' indult, s tavaly be is fejeződött. El­készült hát a külső homlok^ zat és a tetőátépítés is meg­történt, az üvegtáblák, a kül­ső ajtók, ablakok cseréje. Az elmúlt év szeptembe­rében kezdtek hozzá a fűtés, a szellőzés rekonstrukciójá­hoz, a belső átalakításhoz. A Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat ez év őszére vállalta, hogy beszereli a gáztüzelésű kazánt, s elké­szíti a teljes belső fűtésbe­rendezést. a szellőzési rend­szert. A szellőzőgépek, szi­vattyúk, import automatikai elemek — a megrendelések szerint — az év első negye­dében megérkeznek. A válla­laton hát nem múlik: ha megkapják a berendezéseket, a szerződés értelmében, szep­tember 30-ig végeznek a munkával. A történések során azon­ban — a laikus számára — nem várt akadályokkal is kell számolni, ami késlelteti a teljes felújítás befejezését. Kiderült: elavult a színpad világítóberendezése is. ma 1975-tői 1983 végéig ti­zenhat volt, s 1984—85 Ígér még néhány kötetet (példá­ul az idén képzőművészeti album lát majd napvilágot), de e tízéves időszak termé­se így sem éri el a követ­kező öt év teljesítményét. A most elfogadott kiad­vány-terv a hazai román könyvkiadást megújító utóbbi tíz év eredményeit teljesíti ki. Ennél a pontnál azonban csak találgatásokra szorítkoz­hatunk. .. ★ Való igaz, az újságíró a tények feltárásában, nyomon- követésében csakis valós adatokra, közvetlen informá­torokra támaszkodhat. Ez így helyénvaló. így etikus. Ám a megyei tanács arra illetékes felelősétől, sajnos nem kaptunk felvilágosítást arra vonatkozóan, mikor ad­ják át a színház felújított épületét. Esetleg késlelteti valami a munkát? A pénz hiánya játszott-e közre ab­ban, hogy nem rendelték meg korábban a világítóberende­zést? Hiszen, mint a Heves megyei Beruházási Vállalat­tól megtudtuk: ez mintegy 10 millió forint összeget je­lent. A megyei tanácstól ez év február közepén kapta meg a vállalat a fényszabá­lyozó berendezésre, a szín­padtechnikai világításra a fe­dezetet, s ekkor meg is ren­delték a TUNGSRAM RT- től. Pillanatnyilag azonban még az is kérdés, mikor tud szál­lítani a TUNGSRAM RT, s mikorra tudják beépíteni a teljes fölszerelést. Annyi fel­világosítást kaptunk — a megyei beruházási vállalat­tól —, hogy. ha szeptember köziepéig ez megtörténik, ak­kor közelebb jutnak a teljes átadáshoz. Ha lesz kapacitás, akkor időben visszajelez a fővárosi cég. A visszaigazo­lás azonban érdeklődésünk időpontjában még nem jött meg... * Számtalan nyitott kérdés. Sok-sok feltételes mód. Pe­dig „kijelentő” módra lenne már szükség! Mikes Márta Három évi szünet után ebben az esztendőben au­gusztus 20-án 15. alkalom­mal rendezik meg a Orszá­gos Virágkamevált Debre­cenben. A színpompás me­net — népi táncosok és ze­nekarok kíséretében — a Nagyállomás elől indul, vé­gighalad a város főutcáján, majd a Nagyerdei Stadion­Nem véletlen, hogy há­romszáz éve kísértő szellem éppen korunkban talál megoldást szexuális prob­lémáira. Legalábbis az olasz film, a Forróvérű kísértet történetében. Ugyanis min­den megelőző időszakkal el­lentétben ma minden na­gyon egyszerűen megy. Pontosabban csak menne, mert ugye a vígjáték sza­bályai szerint mindent és mindenkit össze kell kever­ni mindennel és mindenki­vel. A résztulajdonost az utcalánnyal, a megboldogul­tat a kastély jelenlegi urá­val, s az összecserélés csap­dáit kiegészítik az ódon épület rejtekajtói és sül­lyesztői. Így aztán egy jó komédia tökéletesen műkö­dő gépezetét alakította ki a rendező, Giordani Capitani. Nem volt más dolga, mint jó szereplőket keresni eh­hez a szerkezethez. Ez is sikerült neki: Johnny Dorelli és Gloria Guida szinte lubickol ala­kításában, annál is inkább, mert az egész játék megfe­lelően súlytalan. A nézőnek eszében sincs, hogy mélyebb összefüggéseket keressen, még a. keresztrejtvény szintjén sem. Ez eevszerre erénye és hibája a filmnek. ban vonul el a zsűri előtt. A debreceni Alkotmány Napi ünnepségek program­jába tartozik a Második Nemzetközi Veterán Autó­motor Találkozó, valamint a testvérvárosokból érkező mű­vészeti csoportok bemutató­ja. Debrecenben lesz a szín­helye az Ipari Szövetkezeti Színpadok Országos Talál­Természetes módon von­zódunk ugyanis a pihentető, szórakoztató alkotásokhoz, az ember inkább csak ké­sőbb. a moziból kijövet ér­zi : az egészet úgy ahogy van, elfelejti. Nem árt te­hát, ha a „szellemesség mélyebb, — így maradan­dóbb nyomot is hagy. Itt megreked a film a hely­zetkomikumnál, az összeté- vesztés együgyű játékánál. Pedig jobban kibonthatta volna például a megelőző korok és a mostani közötti erkölcsi, szexuális különb­ségeket. Mert aztán őseinket sem kell félteni, tanulság rá az, hogy itt vagyunk és ennyi­en. Ök sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Ezért aztán furcsa dolog is a XX. század végére fogni minden feslettséget, mond­ván, hogy az átokkal meg­vert szellem csak itt nyer­het kielégülést, azaz felol- dozást. No, dehát ez nem is ide tartozik: az ember fölhaj­tott egy kis híg, de jég- kockákal kellemesen „tem­perált” limonádét. Ennyi volt, nem több — egy fá­rasztó nap után éppen elég. kozójának, az Országos Rézfúvós és Ütőhangszeres Szakmai Találkozónak, vala­mint az Országos Nagybő­gős Találkozónak. Az idei nagy rendezvénysorozatot a Debreceni Irodalmi Napok eseményei zárják november 22-én és 23-án. (MTI) XV7.12. Hallották Dorian kiabálá­sát, de nem törődtek vele. —■ Figyeljetek ide, fiúk! — mondta Doody. — Ber- gerék nem tudhatják, hogy a két űrhajó programozott, vagy személyzet is van raj­ta. Mi úgy csinálunk, mint­ha programozottak volnánk, azaz süketeknek tetetjük ma­gunkat. Nem válaszolunk semmire. A programozott űrhajó északról, mi délről közelítjük meg őket a leg­változatosabb manőverekkel. Persze, azért mi valamivel ügyesebbek leszünk. Várha­tó, hogy a programo­zott egységünket előbb- utóbb kilövik, de remélem, minket nem. • A légakna kö­zelében dekkolunk, s azt kell kinyitnunk. Onnan tudunk az MZ központjába bejutni. A fickók várhatóan nem lesznek szkafanderben, az nagyon fárasztó volna. Meg­próbáljuk ideggázzal elkábí­tani őket. Én megyek elől, utánam te, Mike, végül pe­dig Jack. A folyosó szűk, egyszerre csak egy ember jöhet velünk szembe. Ez bi­zonyos mértékig megkönnyí­ti a dolgunkat. Ismét Dorian hangja hal­latszott. — Tudom, hogy hallják, Doody. őrültség amit csi­nálnak. Azonnal fordulja­nak vissza. — 11 óra, most már nem — mondta a főhadnagy. Ezt, persze, Dorian nem hallhatta, nem kapcsolták be a mikrofont. Gyorsan közeledtek az MZ-hez. — Átveszem a kézi irá­nyítást, most már akciókö­zeibe jutottunk. Nemsokára meg is hallat­ták Berger hangját. — Két ismeretlen, jelzés néküli űrhajó közelít fe­lénk. Az egyik észak felől, a másik délről. Felszólítom a parancsnokokat, hogy to­vább ne közelítsenek, mert további felszólítás nélkül megsemmisítem őket. Doody rámeredt a képer­nyőre. Szaggatott vonalakat látott átlósan átsuhanni. — Ezek tényleg nem ku- koricáznak. Lőnek, Kapasz­kodjatok, fiúk. Balra rántotta a vén mo­csári teknőst, aztán jobbra, majd hirtelen megemelte. — Nincs könnyű dolguk, mert mind a két űrhajóra figyelni kell. S biztos, hogy még ketten vagyunk, mert érzékelhető, hogy megoszlik a figyelmük. Ismét balra lendítette a teknőst. — Nocsak — mondta — még célozni is tudnak. — Mikor érünk az MZ közelébe, főhadnagy — kér­dezte Mike. — Néhány perc múlva ott kell lennünk. Furcsa zaj hallatszott, majd hirtelen megemelked­tek, aztán mint a hullám­vasúton, lezuhantak. — Eltalálták a védőbur­kot. Ha néhány centivel beljebb megy, fiúk, akkor már... de erről később. Valahonnan a távolból Do­rian hangját hallották. — Hadbíróság elé állí­tom. .. őrültek... azonnal hagyják abba. Ha nem ma­gukat lőtték ki, Doody, azonnal jelentkezzék. — Ezek szerint egyedül maradtunk — mondta Dori­an. Tehát minden figyelmü­ket ránk fordítják. Kapasz­kodjatok, gyerekek, mert most jön a java. A teknőc újra megemel­kedett egy veszélyes manő­ver után, majd Doody újra balra rántotta. Arcát bele­verte a vezérlőberendezésbe, vékony vércsík csordogált a bal szeme sarkából. — Átvegyem a vezérlést? — kérdezte Mike. — Á, nem veszedelmes — válaszolta a főhadnagy. Kü­lönben is azt hiszem, már csak néhány perc. El is kezd­hettek készülni, fiúk. Jack, egy hátizsákba tegyél he­gesztőberendezést és a szük­séges szerszámokat a zsilip­kamra felnyitásához. — Igenis, mindent előké­szítek. Doody újra manőverezni kezdett. Közben Dorianék képer­nyő-kivetítőn megjelent Berger. — Nyomatékosan felhí­vom a figyelmüket, hogy hagyják abba ezt az értel­metlen akciót. Az egyik űr­egységet már megsemmisítet­tük, rövidesen a másikra is sor kerül. És felhívom a fi­gyelmét arra, hogy ha még egy akciót megkísérelnek, akkor a megadott határidő előtt megsemmisítjük a par­lamentet, a külbiztonsági ál­lamtanács és a biztonsági szolgálat épületét. Arra is figyelmeztetem, hogy 14 óra harminc perc van. Időre várjuk Sisleyt és az Epszi­lont. — Várjon! — szólalt meg Dorian, de Berger eltűnt a kivetítőről. — Ügyeletes, kapcsolja Doodyt! — Nem jelentkeznek, uram. — Doody, ne csináljon őrültséget. Hadbíróság elé állítom. Vonuljanak vissza az MZ-től. — Leszállásra felkészülni, fiúk! — Minden rendben van, főhadnagy úr! — Kapaszkodjatok! Dek­kolunk ! Fémes, sercegő hang hal­latszott, ahogy a két űrtest egymáshoz súrlódott. — Indulás, Mike és Jack! Majd meglátjuk, mi lesz. Az űrtrió nekivágott. — Ha sikerül elkábítani őket — mondta Doody — akkor minden rendben lesz. — Majd meglátjuk — fe­lelte Mike — remélem, most már minket vesz pártfogás­ba a szerencse. (Folytatjuk) Több könyv román nyelven Ismét virágkarnevál Debrecenben 1 ' ■ -. ■ 1 —S. •

Next

/
Thumbnails
Contents