Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-02 / 52. szám
V 2. NÉPÚJSÁG, 1984. március 2., péntek PÁRIZS Párizsból és peremkerületekből csütörtökön több száz dolgozó vonult az iráni nagy- követség épülete elé, hogy tiltakozzon az Iráni Néppárt (TUDE) vezető tisztségviselőinek kivégzése miatt. Az akciót egyebek között az FKP és a francia ifjúkommunisták szervezték. A részvevők nevében Maxim Gremetz, az FKP PB tagja tiltakozó határozatot nyújtott át az iráni nagykövetség képviselőjének. ADEN Befejezte adeni látogatását és hazaérkezett csütörtökön Belgrádba Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke. Vendéglátójával Ali Nasszer Mohameddel, a Jemeni NDK államfőjével áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a többi között a közel-keleti térség problémáit, az iráni— iraki konfliktust és az el nem kötelezett országok mozgalmának tevékenységét vitatták meg. Dél-Jemen előtt Spiljak Észak-Jemenben és Egyiptomban járt. ’ SANTIAGO Chile három legnagyobb városában csütörtökön összesen huszonkét pokolgép robbant szinte egyidőben. A robbanásokban nyolc ember megsebesült. Több helyen megrongálódott az elektromos hálózat. Az összehangolt robbantásos merényleteket Santiagóban, Concepciónban és Valparaisóban hajtották végre. A fővárosban egy robbanás három embert sebe- sített meg; a környéken a robbanószerkezetek 183 méteres szakaszon megrongálták a vasútvonalat és a vasúti elektromos berendezéseket. Az Egri 1KLV Házkezelősége felvételre keres: bádogos és kőműves szakmunkásokat. Jelentkezés: Somogyi B. u. 3. sz. Telep házkezelési osztály. KEGDtöl PÉNTEK.». 8-IS HATALA JÁNOSNÉ EGER. ZÓLYOMI U.T7. A VOLÁN TELEPPEL SZEMBEN T-: m -315 ÜVEG és PORCELÁNÁRU IPARMŰVÉSZETI KERÁMIA KRISTÁLYOK. NIPPEK LOPOK, KOTYOGOK ÉTKÉSZLETEK POHARAK n -A4-W/M A szovjet emberek magabiztosan tekintenek a jövőbe Tyihonov választási beszéde Moszkvában, csütörtökön a Nagy Színházban megtartott gyűlésen találkozott választóival Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. „A szovjet emberek magabiztosan tekintenek a jövőbe. Ez a magabiztosság megbízható alapokon nyugszik, nevezetesen a gazdasági élet dinamikus, szakadatlan fejlődésén, társadalmunk eszmei-politikai egységén és szocialista hazánk összes népének megbonthatatlan, testvéri barátságán” — állapította meg bevezetőben a szónok. Nyikolaj Tyihonov hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet nép egysége még szorosabbá vált a közelmúlt szomorú napjaiban, amikor utolsó útjára kísérték Ju- rij Andropovot, aki egész életét a dolgozók érdekeinek, a béke és a kommunizmus ügyének szentelte. Egyöntetű helyesléssel, minden kommunista és szovjet ember teljes támogatásával találkozott az a tény — mutatott rá —, hogy a Központi Bizottság februári rendkívüli ülésén Konsztantyin Csemyenkót választották meg a KB főtitkárává, ami megerősítette a párt politikájának folytonosságát. Konsztantyin Csernyenkót a béke és a népek közötti együttműködés áldozatos harcosaként ismerik. Nagy te- kitélynek örvend a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A szocializmust a legnehezebb körülmények között építve a szovjet nép arra is figyelmet fordított, hogy erősítse az ország védelmi képességét, megvédje vívmányait és megteremtse a katonai-hadászati egyensúlyt az Egyesült Államokkal. Külpolitikai kérdésekről szólva megállapította, hogy az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok vezető körei veszélyes útra tértek, megpróbálják kivívni a katonai fölényt a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival szemben, hogy uralkodó szerepet tölthessenek be a világban. A szovjet kormányfő szólt arról, hogy az SZKP és a szovjet állam változatlanul a béke védelmének és erősítésének, az összes állammal folytatott egyenjogú együttműködésének kipróbált lenini politikáját folytatja. A Szovjetunió senkit sem fenyeget, ellenzi a fegyverkezési hajszát és a háborút. Minden konkrét javaslata azt szolgálja, hogy a nemzetközi események az enyhülés irányába fejlődjenek, a világ ne a háború felé haladjon. Vonatszerencsétlenség az NDK-ban Szerda éjjel, Halle közelében, Hobentarm helység vasútiállomásán egy mozdony belerohant, egy álló személyvonatba. A szerencsétlenségnek 11 halálos áldozata van, hat személy súlyos, negyven könnyebb sérülést szenvedett. Az ősz. szeütközés oka az volt, hogy a mozdony vezetője nem vette figyelembe a tilos jelzést. Az NDK hatóságainak közlése szerint a halottak között van Mohácsi Sándor, a V egy épszer vállalat dolgozója. (Népújság-telefotó — AP — KS) Gyárfoglalók Az NSZK-beli Hannoverben a munkások elfoglalták a Hanomag cég helyi gyárát. Az akcióval a tervbe vett elbocsátások ellen tiltakoztak a dolgozók. (Népújság tedetfotó— AP—MTI—KS) Miniszteri találkozó Fokvárosban Miniszteri szintű mozambiki—dél-afrikai találkozót tartanak pénteken Fokvárosban — jelentette be a két fél csütörtökön. (A pénteki megbeszéléseket az Aim mozambiki hírügynökség és Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter jelezte.) A találkozón a felek hivatalos megállapodást készülnek aláírni a két ország biztonságát érintő kérdésekről. A pretóriai külügyminiszté- rimuban csütörtökön bejelentették, hogy a tíz tagú, dél-afrikai—angolai vegyes- bizottság hozzákezdett a dél-afrikai csapatok kivonulásának ellenőrzéséhez a fegyverszünet által érintett dél-angolai területen. A két ország február 16-án a zambiai fővárosban megtartott háromoldalú (angolai— dél-afrikai—amerikai) találkozón állapodott meg a tűzszünetről és az annak betartását ellenőrizni hivatott vegyesfoizottság felállításáról. A bizottság munkájának támogatása céljából hatszáz főnyi — dél-afrikai és angolai katonákból álló — csapategységet hoztak létre, amely csütörtökön szintén elfoglalta helyét az említett térségben. —( Külpolitikai kommentárunk )— Patthelyzet Libanonban AMIN DZSEMAJEL LIBANONI ÁLLAMFŐ szíriiai tárgyalásiad miég a külpolitikával keveset foglalkozó újságolvasó számára is feltűntek, a közel-keleti eseményekre élénken figyelő világsajtó pedig egyenesen döntő fordulatnak miinősíti azokat. S ez nem látszik túlzásnak, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt majd’ másfél esztendőben jószerivel csak azt regisztrálhattuk a jobboldali keresztény csoportok vezető családjából kikerült Mlbanoni elnökről, hogy kizárólag az amerikaiak és pz izraeliek felé hajlik. Emlékezetes, hogy Dzsemajel eleinte egyértelműen az amerikaiak ihlette, az izraeliek által kákény- szerített megoldási mód mellett állt. Egyezményt is kötött a Libanon felét megszálló Izraellel, ami dühös fölzúdulást váltott ki, nemcsak a haladó arab államok és poMkiaá erők, hanem a konzervatív arajb rendszerek köréiben is. Ahogy telt-múlt az idő, mind jobban látszott, hogy ezen az alapon nem lehet rendet teremteni libanoniban. A jobboldali, keresztény erőiknek a négy nyugati hatalom közvetlen katonai támogatásával és az izraeliek segítségével sem sikerült szilárd hatalmat teremteni az országban. Sőt! Idővel az ellenzéki erők, a szunnita és a síita mohamedánok, no meg a drúzok egyre veszedelmesebb katonai helyzetet teremtettek a keresztény elnök tábora számára. Ezen a ponton a nyugati , jbéke-ellen őrzőknek ’ ’ rá kellett jönniük, hogy értelmetlen tovább Libanonban tartaniuk katonáikat. A visszavonulás tehát szükségszerű volt, azzal a gondolattal, hogy a hadihajókról azért még kellően lehet befolyásolni a •harci — rajtuk keresztül pedig a politikai — esemé-" nyékét. A csaknem magára maradt libanoni elnök , azonban nem szállhatott hajóra. A körülmények kényszerítő hatására Dzsemajel és tábora, úgy tűnik, átáll az arabmegoldás mellé; azaz, szakít a libanoni—izraeli szerződéssel. S MIKÖZBEN ASSZAD ÉS DZSEMAJEL Damaszkusziban tanácskozott, a Biztonsági Tanácsot arra kérték a nyugati rendfenntartó erőket másfél éve Libanonban tartó, s immár mind keUemetleinebb helyzetibe kerülő országok, hogy küldjön ENSZ-erőket a francia—amerikai1—olasz—brit katonaság helyére. A javaslatot azonban a Szovjetunió megvétózta, mégpedig igen logikus indoklással. Ugyanis az ENSZ- Csapatok valóiban csak akkor lehetnének teljesen semlegest, valódi békefenntartók, ha Libámon környékén nem állnának tekintélyes amerikai flottaegysé- gék, brit és olasz erők, no, meg persze, a még szárazföldön állomásozó francia katonák. Ezek nem csupán beavatkozásra készek, hanem be is akarnak avatkozni. Az ENSZ-katonaság csak akkor teljesíthetné feladatát, az igazi libanoni megoldás ellenőrzését és elősegítését, ha ez a katonai felállás megváltozna. AVAR KAROLY A két Korea Illúziók nélkül Az utóbbi időben ismét gyakran szerepelnek a hírekben a két Korea egyesítésére vonatkozó javaslatok. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság januárban tett újabb kezdeményezést. Ezt Dél-Korea mindjárt elutasította, imajd az Egyesült Államokkal közösen minden eddiginél nagyobb méretű hadgyakorlatba kezdett, s ezután állt elő a maga javaslatával. A phenjani javaslat A népi Korea háromoldalú tárgyalásokat indítványozott, amelyen Korea északi és déli részének képviselőin kívül a Dél-Koreá- ban több, mint 40 ezer fős hadsereget állomásoztató Egyesült Államok is részt venne. A javaslat célja a térségben uralkodó feszültség csökkentése, az amerikai csapatok kivonásának elérése, s — hosszabb távon — az újraegyesítés előmozdítása volt. A phenjani indítvány értelmében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az USA közt a koreai háború befejezése, 1953 óta érvényben lévő fegyverszüneti megállapodást békeszerződéssel kellene felváltani, a két koreai fél pedig kinyilvánítaná, hogy elfogadja a meg nem támadás elvét. Sőt, nemcsak azt vállalnák, hogy nem alkalmaznak fegyveres erőt egymással szemben, hanem gyakorlati lépésként csökkentenék haderőik létszámát is. (Jelenleg félmillió fő körüli hadseregek néznek farkasszemet egymással. A javaslat sorsa — csakúgy, mint jó néhány előző esetben — a szinte azonnali elutasítás volt. Aztán Szöul olyan ellenjavaslatot tett, ami lényegében gyökeresen ellentmond a phenjani elképzelések szellemének. Az évek során sorozatosan elhangzó dél-koreai indítványok ugyanis szinte kizárólag a kétoldalú párbeszéd felvételét szorgalmazzák, kikapcsolva így a megvitatandó problémák közül — legalább is az első szakaszban mindenképp — az amerikai haderők szerepét, s az északi fél által élesen bírált dél-koreai—amerikai „biztonsági szerződés” kérdését. Évtizedes próbálkozás Illúziók nélkül kell tehát szemlélni a kapcsolatok rendezésére tett mostani javaslatok esélyeit is. Pedig a próbálkozások lassan több, mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A KNDK és Dél-Korea képviselői 1972-iben rögzítették először a kettéosztott Korea békés egyesítésének irányelveit. Megalakult egy koordinációs bizottság is a konkrét teendők meghatározására, ám csakhamar felfüggesztette tevékenységét. A romló viszony szemléletes jeleként 1976 óta n»ég a két fővárost összekötő .forró drót” is csak néha működött. Az 1979-ben létrejött néhány kétoldalú találkozó nem vezetett áttöréshez, bár az akkori törekvés a két miniszterelnök beharangozott tárgyalásának előkészítésére egy ideig biztató kilátásokkal kecsegtetett. A Pák Csöng Hi meggyilkolása, illetve a jelenlegi elnök, Csőn Tu Hvan hatalomra kerülése körüli zavaros időszak pedig ismét tartósan visszavetette a rendezésnek még az elméleti lehetőségét is. Az évtizednyi, sorozatosan meghiúsított próbálkozásokból mindenesetre világosan felismerhető: változatlanul fennáll az az alapvető ellentmondás, amely a két Korea közti minden eddigi közeledési kísérletet kudarcra ítélt. Nevezetesen az, hogy míg az északi indítványok célja a kapcsolatok átfogó rendezése, az ország demokratikus átalakítása, a külföldi katonai jelenlét megszüntetése, addig a déliek a közvetlen tárgyalások hangsúlyozása mellett nemegyszer olyan, az adott kiélezett helyzetben irreális lépéseket javasolnak, mint amilyen az egységes alkotmány kidolgozása, az általános választások kiirása stb. Akadnak más, hasznos kezdeményezéseik is, amelyek a megosztottság mindennapi gondjainak enyhítését célozzák. (Például a postaforgalom beindítása, a határok részleges megnyitása, a családegyesítések lehetővé tétele, stb.), ám ezek valóra váltását a rendezés alapel- veinek tisztázatlansága megakadályozza. Keresztbe elismerés? A koreai válság , szempontjából ráadásul nem hagyható figyelmen kívül a tágabb nemzetközi környezet sem. Észak-Korea kínai és szovjet támogatásra számít, míg a szöuli rendszer az Egyesült Államok katonai támogatásán kívül jelentős japán gazdasági segítséget tudhat a háta mögött. Érthető, ha jó néhány terv született már négy-, illetve hatoldalú tárgyalások indítására, a két Korea „'keresztbe történő” elismerésére és arra, hogy az ENSZ- be együttesen vegyék fel őket. (A „keresztbe történő”- elismerés azt jelentené, hogy Moszkva és Peking Dél-Koreával, Washington és Tokió viszont Észak-Ko- reával venné fel a diplomáciai kapcsolatot.) A jelentések szerint a koreai kérdés, felkerült a kínai kormányfő, Csao Ce-jang januári egyesült államokbeli megbeszéléseinek napirendjére is. Jó néhány megfigyelő úgy véli, hogy talán Reagan elnök tavaszra tervezett kínai útja közelítheti a véleményeket. Némi diplomáciai mozgás, tehát már tapasztalható. Az északi és déli javaslatok újabb cseréje — még ha eredményhez egyelőre ezúttal sem vezetett — négy esztendő óta az első fontos közvetlen érintkezést hozta Panmindzsomban. S ez még akkor is kedvező fejlemény, ha közben változatlanul' bizonytalannak látszik: milyen kompromisszum kialakításával kezdődhetne meg a koreai feszültséggóc átfogó feloldása, a 38. szélességi foknál eredetileg tűzszüneti vonalinak szánt, ám napjainkra merev államhatárrá szilárdult övezet felszámolása. Szegő Gábor
