Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-02 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 2., péntek HOGYAN BÁNNAK A SZOCIÁLIS SEGÉLYEKKEL? Aki rászorul és aki nem Hír: a gyöngyösi járás községi tanácsai, 1982-ben, nem osztották szét teljes mértékben a rendelkezésükre álló szociális segélykeretet. A népi ellenőrök vizsgálata szerint, az összeget a legtöbb helyen más célokra használták (el. MERT A PIAC KÖVETELI Azután csizmát húznak Az irodai dolgozók: Baltovics Lászlóné, Kosi András, Tha- betné Reviczky Erzsébet munkaidő után, disznótoros egységcsomagokat készítenek. KISZ is szorgalmazta a létGyöngyöstarján. Az utcán beszélgető idős emberektől érdeklődünk: — Kaptak-e mostanában szociális segélyt? — Hiába szorulnánk rá, csak annak adnak, aki közel ül a tűzhöz — mondja egy nénike, a társai bólogatnak. — Kevés nyugdíjból élünk az urammal, mégsem kapunk kiegészítést. A nevét sem ő, sem társai nem hajlandóak elárulni. — Nem szeretném, ha rosszul néznének rám a tanácsnál — mondja az egyik. — Nem akarok velük ujjat húzni. Egy másik társaságtól is tudakozódunk, de szétrebbennek az asszonyok, mikor meghallják kérdésünket. Csupán Hordós Andrásné hajlandó a válaszra. — Hetvenegy éves vagyok. Az uram magatehetetlen hadirokkant. Kevés a nyugdíjunk, ebből sok megy a gyógyszerre — panaszolja. — De még egyszer sem kaptunk támogatást. Úgy látom, hogy csak az ismerősöknek adnak. A beszélgetés közben épp arra jár Horváth Sándor, a községi tanács titkára. Hordós nénit a hivatalába tessékeli, hogy írja meg a kérvényt, ha az idén segélyhez akar jutni. Aztán majd elválik, hogy jár-e neki, vagy sem. Az elmúlt évi szociális segélykeretből Szecső Béláné igazgatási előadó tájékoztat bennünket. — Tavaly 45 ezer forintot terveztünk e célra, s 45 ezer 800-at osztottunk szét. Hatan 1870 forintot kaptak rendszeresen, rajtuk kívül sokan részesültek rendkívüli segélyben. Úgy érezzük, az igényeket maradéktalanul kielégítettük. Szerintünk az az összeg, amelyből az előző évben is gazdálkodtunk, elegendő lesz az idén is. Nem kértünk póthitelt. — Akit csak megkérdeztünk, elégedetlenkedett, azért, mert nem kapott. Azt is panaszolják, hogy elsősorban a tűzhöz közel lévők jutnak hozzá e párszáz forinthoz. — Ne általánosságban beszéljen! — figyelmeztet a tanácstitkár. — Ki elégedetlen?! — Például Hordós Andrásné — mondom. — Hívjuk be — javasolja. _ Felolvasom magának a n évsort, hogy ki kapott — mondja Horváth Sándor Hordósáénak. — Döntse el, hogy megérdemelte-e! A tanácstitkár sorolja a neveket. — Nem szorul rá — így az idős asszony a legtöbbször. Vagy: — ö miért kapott? Jól bírja magát. Taxira jut neki?! Egy másik ember nevét hallva kikel magából: — Amikor pénzhez jut, borra, pálinkára, meg sörre költi. Utána meg táncol. Néha a tanácstitkár is megjegyzi, hogy valóban vtA tavaszi bmói vásárral egyidőben, április 11—17. között nagyszabású magyar gépipari fogyasztási cikk bemutatót is rendeznek a vátatható egy-egy ember ily módon való támogatása. Akad persze olyan is, akitől nem sajnálja a pénzt Hordósné. A felsorolást követő csendet Szecskőné töri meg. — Miért panaszkodik Giza néni, hiszen még egyszer sem kért segélyt. — Nem tudtam, hogy ezt kérni kell — válaszolja, s az ajtón kifelé menet még- megjegyzi: — Titkár elvtárs, ugye nincs harag? — A község lakói nem tudnak e lehetőségről? — érdeklődöm. A tanácstagokat tájékoztatjuk róla — mondja Horváth Sándor. — S hogyan történhetett meg, hogy ehhez az idős asszonyhoz nem jutott el a hír? — Mert nem érdeklődött iránta — így a tanácstitkár. Mindezekből aligha vonható le messzemenő következtetés. Legfeljebb az, hogy a tanács illetékesei — akarva, vagy akaratlanul — nem világosították fel kellőképpen a lakosságot a szociális segély igénybe vételének mikéntjéig 1. Egyébként 1982-ben nem használták fel segélyezésre a teljes összeget. Másra fordították. Ebből vásárolták az öregek napközi otthonának bútorait. Tagadhatatlanul szép dolog. Csupán az érthetetlen, hogy miért épp ezt a keretet áldozták fel. ★ Szűcsiben hasonlóképpen tudakozódtunk az idősebbektől. A legjellemzőbb válaszok: — Aki segélyt kért az meg is kapta. — Nincs nekünk arra szükségünk. — Akadnak nálunk szegényebbek is. — Én is kaptam ezer forintot — mondja egy egyedülálló nénike. — Tavaly és az előtt is a teljes segélykeretet szétosztottuk — mondja Molnár Lászlóné, a községi tanács titkára. — 1983-ban 160 ezer forintot használtunk fel e célra. Tizenketten havonta kaptak támogatást, 125-en pedig rendkívüli segélyben részesültek. A szociális bizottság vizsgálta meg a kérvényezők életkörülményeit, s azután döntöttünk, hogy kinek mennyi jár. Úgy érzem, maradéktalanul ki tudtuk elégíteni az igényeket, így ez évben sem használunk fel több pénzt. ★ A volt gyöngyösi járás többi községeiben bizonyára másféle tapasztalatokat is gyűjtöttünk volna. Mégsem tekinthető talán elhamarkodottnak az a megállapítás, hogy a népi ellenőrök vizsgálatának hatására végre ezekben a hélységekbeh is a kijelölt célra fordítják az összeget. Ügy érezzük, hogy az arra rászorulókat kellene mégjobban megtalálni. sárközpontban. Legutóbb, négy évvel ezelőtt, az őszi BNV-n a csehszlovák ipar mutatta be külön kiállításon termékeit. Tessék elképzelni: a vállalat igazgatójának a titkárnője a munkanapja leteltével feláll az íróasztaltól és átöltözik. Az új szerelése éppen olyan, mint azoké, akik kint dolgoznak az üzemben. Fehér gumicsizmája szinte vonzza a tekintetet, de zsíros, foltos köpenye is meghökkentő. — Megyek hurkát csomagolni — mondja ámélkodá- som látva. Amiért ezt teszi, a varázsszó: gazdasági munkaközösség. A színhely Gyöngyösön a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Kiugró számok Azt már Molnár Gábor, a vállalat igazgatója taglalja, mennyivel kell az idén többet termelniük, mint az elmúlt évben. Röpködnek a számok. Hogy most januárban több, mint a kétszeresét vásárolták meg és vágták le sertésből a tavalyi teljesítésnek, már szinte fel fém tűnik. — Szerződéses biztosítékunk van a termelő gazdaságokkal a tervszerű és ütemes átvételre — hallom az igazgatótól. — Megállapodtunk abban, hogy negyedévre, ezen belül egy hónapra, még közelebbről: hetekre bontva hány sertést, vágóállatot kapunk. Pontosan tudnak tehát készülni az állatok fogadására és feldolgozására, önmagában ez a tény is figyelemre méltó. — Márciusban várhatóan mintegy kétezer sertéssel kell a tervezettnél többet átvennünk. Hogy miért? Mert ekkor még felárat fizetünk. Világos. A. termelőnek, akár nagy, akár kis gazdaság, az érdeke ezt diktálja! De mi történik olyankor, ha a jelentett mennyiséget még sem tudják pont akkor elszállítani? — Egy hetes eltolódás lehetséges, de ebből sem a termelőnek, sem a mi vállalatunknak anyagi kára nem származhat. Hét fórumot járt meg az a beszámoló, amely a hatvani Lenin Termelőszövetkezet 1983-as munkájával, az elért eredményekkel, a fölmerült gondokkal foglalkozott. És a három részközgyűlésen, valamint a küldöttértekezleten kétezernél több szövetkezeti tag hallhatta az elnök részletes értékelését, amelynek fontos erénye volt a szigorú tárgyilagosság. — A pártvezetőséggel együtt azon a véleményen voltunk, hogy csak az őszinteség használ az ügynek, az segít ki bennünket nehézségeinkből. És így. a kendőzetlen párbeszéd révén nyerhetjük meg tagságunkat ama céloknak, terveknek, ahogyan előre kídánunk lépni — mondja Vágó József, túl immár a beszámolás, a viták időszakán. — Valóban küzdelmes volt mdndannyiunknak az 1983- as esztendő, hiszen például az előző évről csaknem tizenegymillió forint áthúzódó költség nyomta a vállunkat, és hétmillióval többet kellett műtrágyára költenünk. mint ahogyan ez a terveinkben szerepelt. Mégis raktárainkban tartottunk hatmillió forint értékű ta- karmánygaboná t, mert az most, 1984-ben, jelentősen csökkenti az állattenyésztés költségeit, s erősiti a „Lenin” pénzügyi pozícióját. Ez a szükség parancsa! Ugyanakkor feltöltöttünk különböHa azonban nem az állatforgalmival szerződött a sertéshizlaló, akkor ... nem „rohannak” azonnal hozzá, Ez is érthető. Csak így lehet a szerződés komolyságát megőrizni. Kölcsönbe vett munkások A két műszak általános a gyöngyösi vágóhídon. Esetenként a nyújtott műszakot is be kell vezetni. Megtörtént már az is, hogy a szabad szombatról is le kellett mondaniuk az embereknek, de még a vasárnapjukról is. Mit szól mindehhez a szak- szervezet? — Nálunk az ötnapos munkahét az érvényes — magyarázza a vállalat igazgatója. — De a „kell” az nagy úr. Ezzel a szakszervezet sem tud vitába szállni. Hogy a munkások anyagilag jól járnak, az nem kétséges. Jók az átlagkeresetek különben is, amikhez még a túlórák járulnak. Az export... ! Egyre több darabolt húsrészt kíván. Ennek elkészítése pedig nagy szakértelmet és gyakorlatot. Így jött ősze Palkovics László vezetésével a 21 tagú export-brigád. Rajtuk kívül is tizenheten dolgoznak itt — „válogatott legénység”. A létszám azonban annyi, amennyi. Ha volna mód, vennének fel hentest is, segédmunkást is: jó pénzérté De ha „kölcsönben” juthatnak munkáskézhez, azt is fogadják. A helybeli Mátra Kincse Tsz, a tárná mér ai közös gazdaság, és a marka- zi tudott a téli hetekre dolgozókat küldeni. Segít a gyöngyösi főiskola is és — mi sem természetesebb — a honvédség. Munka után — munka Két gazdasági munkaközösség működik már a vállalatnál. Az egyiknek a vezetője, hivatalos titulussal: a közös képviselője Bádonyi Imre, aki egyébként az értékesítés csoport vezetője. Tavaly ősszel alakultak, a ző alapokat, tehát nem csodálható, hogy 433 millió forint termelési érték mellett csak öt és fél millió nyereséggel zártuk az évet... Magasabb árbevételt! Maként az beszélgetésünk során is tisztázódott, a Lenin Termelőszövetkezet portáján a tiszta eredmény képzésében a növénytermesztés járt az élen húszmillió forint nyereséggel. De ebből tízmilliót elvitt az állattenyésztés, ötöt az ipari tevékenység, és tizenkétmil- liós közvetlen árbevétel kiesést okozott a kedvezőtlen időjárás. Mindezekre figyelemmel határozta meg a közös gazdaság vezetése az idei tennivalókat, egy jobb évzárás lehető módjait, 360 millió forint árbevétel mellett tízmillió forint nyereséget irányozva elő 1984-re. — Természetesen nem öncélúan, nemcsak magunkat tekintve terveztünk, mert galbonatermő területünk tíz- százalékos növelésével, vagy a zöldborsó vetés megduplázásával az országos igénynek, illetve a helyi konzervipar kívánalmának is eleget kívánunk tenni — mondotta később a szövetkezett elnöke. — Állattenyésztésünk szerkezete változatlan marad, bár némileg csökkentjük az állományt. E téren az önköltség jelentős visz- szaszorífására törekszünk a jobb mérleg végett. Tizennégy ipari ágazatunknál rejöttüket. Köztük található Baltovics Lászlóné, az igazgató titkárnője. — Egy-egy alkalommal harminc láda hurkát kell becsomagolni és a raktárba szállítani. Három tagú csapatokban vagyunk. Délben szól a közös képviselőnk általában, hogy bent kellene maradnunk. — Nincs ez későn? — Számítunk rá, tehát nem okoz meglepetést. Otthon pedig úgy van, hogy a kislányom, Tériké segít ilyenkor, ö már tizenkét éves, a VII. számú Általános Iskola VI. d. osztályába jár. Miután az apja is géem- kás az ő munkahelyén, sokszor a kislányomra hárul az otthoni munka java. — Megéri? — Anyagilag ? Persze. Gondolja el, átlagban any- nyit keresek így, mint ameny- nyit a főállásban. Ami kell komolyabb értékű darab otthon, azt így tudjuk megvenni. Bár többször kellene bent maradni. — Piros körömmel? Friss frizurával? — Eleinte mosolyogva néztek ránk, de aztán elmúlt a mosoly az ajkukról. Mi is teljesítményben dolgozunk. ugyancsak a nyereség pozíció javítása, a korábbi évekhez viszonyított magasabb árbevétel lesz a cél! Gyorsítanunk kell a pénz forgási sebességét, aminek egyetlen útja, hogy a beszerzett alapanyag mielőbb piacképes áruvá változzon. Kell az ipar Már az új esztendő eddig tett lépéseit méregetve említette Vágó József, hogy például lakatosüzemünk januárban egymillió forinton felül számlázott, és hasonlóan felgyorsult pénzforgás volt mérhető február végén a boldogi, a herédi varrodáknál, vagy éppen a nagy- kökényesi cipőfelsőrész üzeminél, amelyet a Duna Cipőgyár hatvani egységével közösen hozott létre tavaly a „Lenin”. A herédi tűzol- tákészülék javító műhely pedig megháromszorozta tavalyi teljesítményét. A gazdaságvezetés egyértelmű álláspontja szerint van tehát helye a jól illeszkedő és jól prosperáló ipari tevékenységnek a mezőgazdasági nagyüzem oldalán, csak az ott dívó pénzügyi szemléleten, a termelés hatékonyságán kell sokat javítani. — Szövetkezetünk, nyereség-ágon, több éve nem tudott beruházási alapot képezni. Emiatt 1984-ben is csupán a szinten tar tás lehetőségen adottak ti zenkilencmillió forint határáig, mégpedig úgy, hogy az összeg (Fotó: Szabó Sándor) A pénzt nem adják ingyen. Mindenki mást Arra voltam kíváncsi, vajon a géemkások, a gazdasági munkaközösség tagjai ott folytatják-e a műszak után, ahol abbahagyták? — Senki sem folytathatja azt a tevékenységet, amit a rendes munkaidejében végez — közölte az igazgató. — Arra is odafigyelünk, hogy csak azok legyenek a géemká tagjai, akik egyébként is jól dolgoznak. Előfordult, hogy néhány nap után egy-két ember visszalépett, ott hagyta a munka- közösséget. — Kell tehát a géemká? — Eddig két ilyen csapat van, de több is lehetne, akkor még jobb volna. Nálunk az a módszer, hogy az eredeti munkahelyre kijelöljük a teljesítményt. Ha ezt elérik, akkor még jelentős mennyiségi célprémiumot is kapnak a dolgozók. Érdekük tehát, hogy jól teljesítsenek. Jól — jó pénzért. Az itthoni ellátás és az exportfeladatok teljesítése ezt követeli meg. Így egész a Jelnyolcvan százalékát az alap- tevékenységgel összefüggő, termelő vásárlásra költjük. Így vesszük meg azt a tizenhat különböző, munka- gépsorokkal ellátott masinát, amelyek között MTZ—80-as erőgép épp úgy van, mint Claas—106-os gabonakombájn, vagy Fiat-traktor. Továbbá megkezdjük a szakosított szarvasmarha-telep rekonstrukcióját, saját erőből három és fél milliót használva fel az idei esztendőben — fogalmazta meg a tervek fontosabbját is Vágó József elnök. Pártbizottságot szerveznek — És hogy elképzeléseink testet öltsenek, feltétlenül biztosítéknak érzem pártvezetőségünk és bő kétszáz főnyi tagságunk tevékeny, segítő jelenlétét. Személy szerint a pártvezetőség új titkára, Józsa Pál, olyan ember, akivel csaknem két évtizednyi, termelésben eltöltött múlt köt össze. Van hát ókom a bizalomra, biztosítékom a hozzáértésen alapuló, jó politikai irányító munkára. Különben a bizalom, az elismerés jelét látom abban is, hogy az MSZMP városi vezetése üzemi pártbizottság létrehívását engedélyezte négy településre kiterjedő gazdaságunkban. A szervezést, elsősorban Józsa Pál nevében mondom, lassan megcezdjük, hogy 1984. végébe kommunistáink már „új felállásban” szolgálhassák mind a szövetkezeti tagság, mind a gazdasági termelőmunka, a politikai nevelés ügyét... Moldvay Győző Homa János Magyar fogyasztási cikkek Brnóban tár”. G. Molnár Ferenc A szükség parancsa Számadás és lehetőségek a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben
