Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 10., szombat S. Rossz szó ne essék, de igaz: rengeteg a régi ház ma is Bodonyban. Talán ettől annyira szép. Sárgára, kékre, fehérre festettek, s boltívesek a tornácok — akár száz esztendeje — és emberek könyökölnek a kiskerítésnek. Az hírlik róluk, hogy zárkózottak, nem egykönnyen állnak szóba az idegennel. Nem úgy, mint például az alföldiek. Tél és tavasz között — mint tapasztaltuk — igencsak igaz ez. Nézni, látni, persze, azért szabad, s nem nehéz eldönteni: szép eme hegyi falu. Közben kicsit sorsüldözött. Már írták róla — kedves elődök —, hogy „amerikás”. Azaz: kivándoroltak innen (is) sokan. Volt USA és Canada, némi Dollár és sok erdőirtás, és megtérés a hazai földre, megpihenni, — ha úgy tetszik — örökre. Bodony ez. Szabad-é kimondani? — sikertelen amerikások Bodo- nya. Nem a szorgalmuk okán, de mert gyenge a föld. A templomtól nézve különben szép a falu: süllyed, emelkedik, kanyarog. Bodony. „Csendestársa” Párádnak. És Sasvár és Óhuta. — Fejes Szép Katát isme- rik-e? — Fejes Szép Kata... ?! De hisz’ már meghalt. . . Oda a dunyha, az ágy, a lavór — oda az olvasó, oda a csalfa Biblia. Minden temetőben, feszes kereszt alatt. így igaz és így — nem igaz. Bodonyban ma 1150 ember él, Kovács Farkas, Szép — egy tőről sarjadt nemzedék. A ma sorsa: a jó vagy rossz termelőszövetkezet. Most már egyre inkább az előbbire esküsznek, egyre inkább ez igaz. Pálfi Tihamér mondja, az elnök: — 1-982-ben 24-en léptek be, tavaly pedig tizenkilencen, s közben csak egy ment el. Gondolom, ez a tsz felé megnyilvánuló bizalom. Persze, van ennek háttere is. Hogy mást ne mondjak, a szövetkezet természetesen előnyben részesíti a tagjait. Biztos kenyér, jó támpont vagyunk. (Ehhez háttérként csak annyit, hogy százmilliós termelési értéket produkálnak, sorsuk szakasza most felfelé ívelőben, az idei tervet már szinte biztos, hogy teljesítik.) — A közössel, úgy hiszem, rendbe jöttünk, és most a háztájiban igyekszünk többet adni. A belső telkek műveléséhez biztosítunk erőgépet, trágyát, vetőmagot. És kombájnt a betakarításhoz, szállító járműveket. Nem csak a tagoknak: az egész községnek. Aki csak igényli, megkapja. És emellett jó pénzt hoz még itt a bikanevelés. .. Jó hallgatni Pálfi Tihamér szavait. Jó akkor is, ha tudva való: sok gonddal-bajjal jár, nem könnyű manapság a jószágtartás, számolni kell ezzel is, azzal is, annak, aki csak belevág. A lehetőség minden esetre 1982 óta adott. Jelenleg 86 kisbikát nevelnek a házaknál — ennek évenként közel duplájára van lehetőség! —, az abrakrak, a szálastakarmányról a szövetkezet gondoskodik. És még a mai tényékhez: tavaly sertéshizlalási akciót léptettek életbe, szerződésben a nógrádi Karancs húsipari vállalattal. Ennek keretében eddig 186 sertést értékesítettek, 16—20 család közreműködésével. (Nem reklám, csak igaz: a termelő- szövetkezet igény esetén minden hízó beállításához ezer forint előleget ad.) Kérdés, ezek után — s közben — milyen ma Bodony? Mit lát ma, mondjuk Farkas Szelei János, aki öregségére Amerikából haza telepedett? Csupa jót, csupa örömet, persze aligha — nem ilyen korban élünk. Rengeteg a gond, igen, a baj is. Például az — mint Kovács Gábor, a közös községi tanács elnöke mondja Párádon, aki különben szintén bodonyi —, hogy a vízprogramot mind a mai napig nem sikerült megoldani. Falugyűlésen is felvetették: sem Sasvárnak, sem Bodonynak vezetékes vize nincs. Jó húsz éve merült fel — és jogos panasz. Jó viszont, hogy a tervek erre már elkészültek, még idén megalakul a tárBodonyi — kicsit még téli — képeslap — Lesz? — Kérem — hangzik az elnök válasza —, nálunk első számú téma a víz. Igaz, most Bodonyról beszélünk, de nem kevésbé fontos, hogyan jut el Óhutára a kö- szörűvölgyi tározóból a víz...? Nekünk most ezen kell gondolkoznunk. Kellemesebb gond, Ihogy mi, tanácsi tisztségviselők és az üveggyáriak közösen jelöltük ki a gázvezeték nyomvonalát, ahonnan majd — tehát a vízbevezetés után — Bodony, Párád és Sasvár is lecsatlakozót kap. A Szépek, Kovácsok, Fejesek, Farkasok ezt — ha fenntartással is, de — várják. A fenntartás azért, mert tudják: vízért, gázért fizetni kell. Méghozzá többet, mint azoknak, akik már tegnap-tegnapelőtt túlestek ezen. De ez a helyzet, ez az adott, ezt tudja nyújtani korunk. A bodonyiaknak — Bo- donyt. Egy — minden sok baj, gond, küszködés ellenére, ilyenkor, tél és tavasz mezsgyéjén, talán nem túl szép. de valós — bodonyi képeslapot. B. Kun Tibor sulás, jövőre pedig hozzálátnak a kivitelezéshez. Ez így jól hangzik, de az itt élőknek aligha elég. Sokan megkérdezik: —falikor tehát, és menynyiért? A válasz nem kevésbé konkrét: A jelenlegi árfolyam 11—12 millió forintba kerül Bodonyban a víz, és 551 beltelekkel számolva ez családonként nem kevesebb, mint húszezer forintot jelent! Ha lúd, legyen kövér — tartja a közmondás. Ha víz van — legyen gáz. i Tél, s tavasz mezsgyéjén Kovácsok, Szépek, Farkasok Bodonyi képeslap — 1984. Régi és új Tarnamérán Egy kastély - kiegészítésekkel Barokkos megvilágítás- ^ ban... ■ A kastély, az alapok felől (Fotó: Szántó György) Senki sem állíthatja, hogy Tarnamérnán akárcsak elfogadható helyzetben is vannak a művelődési intézmények. A régi, több mint százéves iskola a toldással együtt is szűkös, a klub- könyvtár a volt orvosi lakásban működik, a művelődési házat pedig le kellett bontani: életveszélyesnek bizonyult. Így vetődött fel, hogy a község közepén levő gyönyörű későbarokk kastélyt — kiegészítésekkel — nevelési központtá alakítsák át. Igaz, ez hatalmas vállalkozás a kistelepülés életében, de egycsapásra megold minden ilyen természetű gondot. A közös községi tanács elnökét, Mór Józsefet kerestük fel, hogy érdeklődjünk: hol tartanak a munkálatok. — Nem is nagyon kellett bizonygatnunk, mekkora szükség van erre az új intézményre. Már sok évvel ezelőtt elvileg jóváhagyták elképzeléseinket, de most tudtunk nekiindulni. Társ- községü nk. Zaránk kis i skolá- saival együtt teljes létszámú minden évfolyamunk, elsőtől nyolcadik osztályig. A hevesi zeneiskolának is van itt kihelyezett tagozata. Nem csoda, hogy szűkösen vannak : a kastélyban levő osztálytermek kicsinyek. Ott inkább csak „tűzoltó munkát” végeztünk eddig: volt olyan időszak, amikor esernyő alatt ültek a diákok. A tető megcsináltatása is jelentős feladat volt számunkra, a nevelési központ kialakításához csak központi erőforrások segítségével tudunk nekivágni. Több forrás — Azt hiszem, legjobb, ha az elejéről kezdjük. Honnan sikerült előteremteni a szükséges összeget, hisz ez manapság egyáltalán nem köny- nyű? — Amikor a jóváhagyást megkaptuk, természetesen fedezetet is adtak hozzá: kilencmillió-kétszázezer forintot. Ez kevés. Négy tantermet nem tudtunk volna megvalósítani ennyiből. így pályázatot adtunk be az Országos Közművelődési Alaphoz, s végül további támogatás érkezett, mintegy hárommilliós összeg. Ezután jött a kérdés: ki legyen a kivitelező? A tervek szerint már tizenkétmillióból készen lett volna az intézmény, de az országos pályázatra — ekkora összegnél már kötelező a kiírása —, nem akadt jelentkező. Mit mondjak? Kimosolyogtak bennünket... Végül ott lyukadtunk ki, ahonnét elindultunk: a helybeli Lenin Termelőszövetkezet építőrészlegével vállalta a feladatot. Megszületett a szerződés 1983 márciusában. Eszerint 1985 decemberében át tudnák adni az új szárnyat. Persze még hozzá kellett tenni kétmillió forintot, hogy elfogadható legyen az összeg. No, de idáig eljutottunk: elmúlt év novemberében meg is kezdték az alapozást. összekötve a kastéllyal — Nézegetve a terveket, egy szép épület, egy harmonikusan kapcsolódó szárny rajzolódik ki a szemlélő előtt. Kérem, induljunk el képzeletben a leendő falak között: mutassa be nekünk a tervezett nevelési központot! — A kastélyhoz nyolc méter hosszú „nyaktag” kapcsolja az új szárnyat, amely négy tantermet foglal magába. Hangsúlyozom, hogy nem nyolc tanterem lesz ezzel együtt, hiszen a régi helyiségek ilyen célra nemigen alkalmasak. Ott a könyvtárat és a klubokat tudjuk elhelyezni. Ezenkívül láthatnak majd a látogatók egy 150 főt befogadó zsibongót, amely falugyűlések megtartására is jó lesz, de tornaterem is kerül ebbe a részbe. A tervezés időszakában végig tartottuk a kapcsolatot az Országos Műemléki Felügyelőséggel, ahonnét sok szempontot kaptunk. Gyakran olyanokat is, amelyek túlnőttek anyagi lehetőségeinken. — Maga a kastély is igen rozoga állapotban van. Felújításához mikor kezdenek hozzá? — Ha kész az iskolai rész, akkor tudjuk felszabadítani, a munkások számára hozzáférhetővé tenni.- A terv már erre is megvan, össze kellene szedni rá a három és fél millió forintot. így lesz teljes az intémény, úgy is fogalmazhatnék: kényszerpályára kerültünk, nem állhatunk meg, míg be nem fejezzük a felújítást is. Bízunk abban, hogy megkezdődhet a következő esztendőben. Számítunk a helybeliek támogatására is, mindig hagyományai voltak a társadalmi munkának, amit az utak rendbetétele is bizonyít. Bár itt túlnyomó részt szakipari munkák szükségesek. A jó szándék kevés. Az utóbbi évek legjelentősebb beruházása kezdődött meg, amely jó időre minden erőforrásunkat elvonja. Alapok — a telken és a fejben Együtt indulunk el megnézni az építkezést. Lassan kirajzolódik a leendő nevelési központ alakja. Meghatározó lesz a faluban ez az épülettömb. Hátul a kemping, körül hatalmas park, benne üdülősorral. Az alapok nemcsak a volt futball- pályán készültek el, hanem az iskola igazgatója, Dzvonár Sándor szerint a tantestület is gyűjti a tapasztalatokat, kialakítja a nevelési központ elképzelését. — Jártunk Sarudon, Besenyőtelken, Tarnaörsön: megtudtuk, máshol hogy csinálják. Ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni, hisz ez a nagy lehetőség számunkra. A közművelődést az igazgatóhelyettes irányítja majd, s a tantestületünk részt vesz ebben a munkában. Sokféle megvalósítható az új körülmények között: például szabadtéri színpad, mozi, korcsolyapálya a zárt udvarban. Végigjártuk a kastély épületét, az előtérben éppen tornaóra folyik. Itt falfestmények lapulnak a meszelés alatt, s az OMF szerint csillárokkal kellene hitelesebbé tenni a későbbiekben a látványt. Ez sajnos már nemigen megy a tanácsnak, anyagiak híján. A „tantermek” szűkösek, valóban alkalmatlannak látszanak e célra. De kint már megindult az építkezés, s ha minden a tervek szerint halad, nemsokára készen az új, modern iskolaépület. Megújul a kastély is, értő kezek nyomán. Ez nagy lépés a tarnamé- raiak számára, és gazdagabban várják azokat is, akik a községbe látogatnak. Gábor László Régi keret, megsárgult képek (Fotó: Perl Márton) Kovács Gábor: a víz a legfontosabb Múlt és jövendő...
