Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 31., szombat 3. Alkotó, erős kapcsolat irta: Baranyi Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője Sikerélményt adni — a pénz mellé A felnőttkor küszöbén A jelenlegi nehezebb po­litikai, gazdasági és ideoló­giai feladataink eredményes megoldása szükségessé teszi, hogy még jobban elmélyül­jön társadalmunkban a tu­dat : előrehaladásunkban meghatározó szerepet tölt be a párt. Nélkülözhetetlen a párt és a nép alkotó, erős kapcsolata. Az MSZMP Központi Bizottsága erről ízt állapította meg 1983. áp­rilis 12-i határozatában: „A Magyar Szocialista Munkáspárt a kongresszusi határozatok szellemében irá­nyítja, szervezi a szocialista építőmunkát; betölti vezető szerepét, egysége és kapcso­lata a tömegekkel jó. Fejlő­dött a pártélet, érvényesül­nek a lenini normák. A párt­szervezetek eredményes munkát végeztek a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásá ban”. A párt a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapata és egyben olyan tömegpárt, amelynek a taglétszáma je­lenleg meghaladja a 861 ezer főt. Ma már a felnőtt lakosság 10,9 százalék tagja a pártnak. Ez a létszám, ez a szervezettség biztosítja a párt politikai befolyását a szocialista építés minden területén. Ez a nagyságrend azt is léhetővé teszi, hogy a társadalom valamennyi osz­tályának, rétegének a leg­jobbjai legyenek képviselve a pártban, és bizonyítja a párt tekintélyének növeke­dését, tömegbefolyásának erősödését. A párt jelenlegi szociális összetétele jól tükrözi a tár­sadalom állapotát. Az egyes társadalmi osztályok és ré­tegek párton belüli aránya alapvetően összhangban van társadalompolitikai súlyuk­kal. Kiemelésre méltó, hogy eredeti foglalkozás szerint a párttagságnak csaknem há­romnegyede, jelenlegi fog­lalkozás szerint pedig több mint a fele munkás és szö­vetkezeti paraszt, örvende­tes az is. hogy állandóan nö­vekszik a párttagság politi­kai, szakmai és általános mű­veltsége, nőtt a nők száma és aránya is a párton belül. A párt építésében a jö­vőben is elsődleges cél — amint a XII. kongresszus határozatában megjelölt — a minőségi fejlesztés. Nem lehetünk elégedettek a mun­kások és a fiatalok párton belüli arányának alakulásá­val. Lényegesen javítanunk kell az ifjúság közötti poli­tikai munkát és a tagfelvé­telt; még következetesebben kell dolgoznunk a legjobb munkások párttaggá nevelé­se érdekében is. Erősíteni szükséges a tagfelvételi mun­kát az értelmiségiek egyes köreiben, a tudósok, a mű­vészek között, az egyetemek és főiskolák legjobb hall­gatói soraiban is. Az ifjúság körében a párt­építés az eddiginél tartal­masabb, összehangoltabb tevékenységet kíván mind a párt, mind a KISZ szerve­zeteitől. E munkát az ifjú­ság közötti jobb politizálás­sal. aktivizálásukkal, vagy­is a politikai befolyás növe­lésével kell megalapozni. Ami a párton belüli mun­kások arányát, a párt mun­kásbázisát illeti, ezt elsősor­ban a politikailag, szakmai­lag legképzettebb munkásré­tegekből, a szakmunkásak­ból. a közvetlen termelés- irányítók közül kell folya­matosan biztosítani. Elsősor­ban olyan politikai munká­val, amely növeli a munká­sok politikai érdeklődését és fokozza aktivitásukat. Mindenekelőtt a párt-alap- szervezetekben kell pezs­gőbbé tenni a politikai éle­tet, főként a nyílt politizá­lással. így tehetjük vonzób­bá a pártot a munkások legjobbjai előtt, miközben "értelmes cselekvési teret, részvételi lehetőséget bizto­sítunk számukra a helyi és az országos kérdések meg­vitatásában, eldöntésében, de a megvalósításban is. Az összetétel minőségi fejlesz­tése nem öncélú, mert ennek nyomán az egész párt erő­södik és még alkalmasabbá válik történelmi hivatásának: vezető szerepének és a nép szolgálatának betöltésére. Jól fejlődik a párt belső élete, működése egészséges. Ezt a kommunisták többsé­gének lelkes munkája, ön­ként vállalt fegyelme jellem­zi a legjobban. Megvalósul a demokratikus centralizmus, egyre jobban érvényesül a pártdemokrácia, alkotó vi­ták készítik elő a döntése­ket. A pártélet az utóbbi időben megélénkült, fokozó­dott a párttagok érdeklődé­se, vitaszelleme, cselekvő aktivitása. Mindebben kife­jeződik a kommunisták nagy­fokú felelősségérzete, ügyünk féltése és a tettrekészség is. A párttagság többsége nagy politikai érzékenységgel, kritikusan reagál a környe­zetében tapasztalható nega­tív jelenségekre, a hanyag munkára, a közönyre, a kor­rupcióra, a hatalommal való visszaélés minden formájá­ra. A fejlődés mellett azon­ban azt is látjuk, s nem tit­koljuk. hogy a párttagság egy kisebb része még nem elég aktív, nem mindig áll ki a politika védelmében és előfordul az önként vál­lalt kötelességek elhanyago­lása is. Ebben nem nyu­godhatunk bele; meg kell követelnünk minden kom­munistától a Párt politiká­ja melletti kiállást, az ak­tív politikai és meggyőző munkáit. Ebben a munkában még nagyobb szerepet kap­nak — és kell, hogy vállal­janak — a pártalaptszerveze- tek. Az az igény velük szem­ben. hogy váljanak minde­nütt területük önálló és fe­lelős politikai irányítójává. Napjainkban minden párt­ái apszervezet kritikusan és önkritikusan vizsgálja, ho­gyan tehetné a maga terü­letén a párt irányító mun­káját még pjolitikusabbá, el­vi bbé. egyben konkrétabbá és segítőbbé. A párt irá­nyító munkája korszerűsíté­sének fő útja sehol sem le­het más, mint a XII. kong­resszuson megjelölt felada­tok teljes megvalósítása, vagyis a megjelölt út folyta­tása. Ennek érdekében min­den pártszervezetnek a sa­ját területén, önállóan kell pjolitikailag elemeznie a társadalmi, gazdasági, ideo­lógiai folyamatokat, a helyi eseményeket. A pjolitikát megvalósító emberek óldalá­ról nézve kell kialakítania a teendőket, szerveznie a tartalékok feltárását, az ösz- szes társadalmi erő mozgó­sítását. A jövőben is nélkülözhe­tetlen, hogy a pártszerveze­tek rendszeresen foglalkoz­zanak gazdaságpolitikai, gazdasági kérdésekkel. Még nagyabb figyelmet kell for­dítaniuk a gazdaságpolitikai célok helyi megvalósításá­ra és a gazdaság pártellen- őrzésére. Mai nehézségek leküzdése, az emberi ténye­zőkben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, minden tartalék feltárása és haszno­sítása érdekében m inden- kóppjen szükség van a párt- szervezetek helyi poli tikai- gazdaságpolitikai útmuta­tásaira. A pártszervezetek­nek elvi orientációt és tár­sadalmi-politikai segítsé­get kell adnia a gazdasági vezetésnek a konkrét in­tézkedésekhez és cselekvés­hez. A pártszervezetek állás- foglalásai váljanak igazi mozgósító erővé és jelöljék meg, mit és hogyan támo­gassanak a kommunisták. Pártunk jól tudja és hit­tel vallja, hogy a szocialista építésijén elért minden ed­digi eredményünk alapja: a pártnak és a tömegeknek kölcsönös bizalmon nyugvó, szoros együttműködése. En­nek szellemében folytatunk olyan szövetségi politikát, amely összefogja társadal­munk minden dolgozó osztá­lyát és rétegét, amelynek igazi tartalma a béke védel­me. a szocializmus építése, népiünk boldogulása. Hazánk­ban a nemzeti egység tehát szocialista célok jegyében fejlődik, amelyhez kiváló ke­retet nyújt a népfrontmoz­galom. Ebben alkotóan együttműködnek társadal­munk különböző szervezetei, a kommunisták és a párton- kívüliek. a különböző világ­nézetű emberek. Pártunk igazi harcostár­sának, nélkülözhetetlen se­gítőjének tartja a társadal­mi szervezeteket és mozgal­maikat, ösztönzi, támogatja tevékenységüket. Az a ta­pasztalatunk, hogy a mun­kásmozgalmat erősíti, szo­cialista építőmunkánk haté­konyságát növeli, ha min­den társadalmi szervezet és mozgalom sajátosan, ön­álló arculattal működik és felelősséggel vesz részt a politikai irányvonal kialakí­tásában és megvalósításá­ban. A pártszervezeteknek ezért ösztönözniük kell a társadalmi szerveket, a fo­kozott öntevékenységre. a bátor kezdeményezésekre, erősítve ezáltal is a mással nem pótolható sajátos tevé­kenységüket. A társadalmi szervekben dolgozó kommu­nisták mindennapos meggyő­ző munkája a jövőben még nagyobb megbecsülést érde­mel, mert döntő fontosságú a pjárt és a tömegek még gyü­mölcsözőbb kapcsolatának építése. Elsőrendű érde­künk tehát, hogy a tömeg- szervezetek útján is bevon­juk a pártonkívüli töme­geket a közös gondolkodás­ba, hogy figyelembe ve­gyük jobban a dolgozók vé­leményét. Olyan, új alkotó erőforrásokat, tartalékokat tárhatunk fel, amelyek — minden szinten — tovább erősíthetik az élenjáró párt és az alkotó, cselekvő mil­liók kapcsolatát. Borzákné, Tassi Magdolna másfél évtizede dolgozik a hevesi MEZÖGÉP-nél. 1969- ben került a vállalathoz s azóta is bejáró Jászapátiról. Naponta másfél órát utazik, összesen mintegy két órája esik ki az ingázás miatt. Nem panaszkodik ugyan a közlekedésre — volt is ide­je megszokni —, azt azért mégis megjegyzi, hogy lehet­ne sokkal jobb is. A reggel induló autóbusz nem igazo­dik a munkakezdés idejé­hez, hazafelé csak kerülővel tud eljutni. Fárasztó ez, mégis csinálja. — Otthon, Jászapátiban is vannak üzemek, el lehetett volna helyezkedni. Ott van például a varroda, vagy a tejüzem. De ezekben két, vagy háromműszakos mun­karendben dolgoznak. Ez­előtt 15 évvel pedig a gye­rekek még kicsik voltak, így nekem mindenképpjen előnyösebb volt Hevesre be­járni. Az utazással együtt is. Este már együtt lehettem a gyerekekkel. — Azóta azonban sok év eltelt, felnőttek a gyerekek. Miért vállalja az ingázással járó fáradalmakat? — Nagyon megszokja az ember a helyet, ahol ennyi évet eltölt. Itt én már ott­hon érzem magam. Ha mun­kahelyet változtatnék, min­denütt kezdőnek tekintené­nek. Tizenöt év után nem szívesen kezdenék újra. — A MEZÖGÉP-nél eltöl­tött másfél évtized nyilván sok szempontból változatos volt. Hányféle munkakörben dolgozott? Mi minden válto­zott meg? — Erről sokat lehetne be­szélni. Kezdetben néhány évig a bontó részlegnél dol­goztam. Kiselejtezett mező- gazdasági gépeket, traktoro­kat, kombájnokat szedtünk szét, s a még jó alkatrésze­ket a vállalat eladta. Volt év, hogy százezer forintot is kiárultak a roncsokból. Elé­gedett is volt a vezetőség a munkánkkal. 1970-ben igaz­gatói dicséretet kaptam, 800 forint jutalom kíséretében. Később azonban a bontó megszűnt. Dolgoztam azután a festőrészlegben, sokáig voltam raktáros is. Mind­ezek után a kaszaszerelők­höz kerültem; 1975-ben hét másik asszonnyal együtt el­végeztem egy tanfolyamot, kitűnő eredménnyel s azóta betanított munkás vagyok. Előbb a darabolóban kap>- tam munkát, majd 1982- ben a 2-es csarnokba kerül­tem. Az exportra kerülő betakarítógépek kaszáinak összeszerelését végeztük itt. — Mennyiben változtak a munkakörülmények? — Manapság már sokkal könnyebb a munkánk, mint tizenöt évvel ezelőtt. Azok­ban az időkben még a nők­nek is sokat kellett cipelni­ük. A targoncák is gyakran voltak rosszak. Emlékszem, hogy amikor a munkavédel­mi oktatáson megkérdezték, milyen sebességgel haladhat a targonca, egy asszony a következőt válaszolta: ami­lyen gyorsan bírjuk tolni. A nehezebb munkákat most már a gépjek és a férfiak végzik. — Érzése szerint mennyire becsülik meg anyagilag és erkölcsileg? — Teljesítménybérben dol­gozunk, s mi, asszonyok is azt szeretnénk, ha annyit fizetnének nekünk, amennyi­ért megdolgoztunk. Sajnos, ez nem mindig van így. Még most is elég nagy a különb­ség a nők és a férfiak fize­tése között. Az erkölcsi elis­meréssel pedig én eléggé szerencsétlen vagyok. Sok helyen dolgoztam. Mire va­lamibe belejöttem s bizo­nyítani tudtam volna, más munkakörbe tettek. Így per­sze az elismerés is mindig elmaradt, kivéve azt az igazgatói dicséretet, amit már említettem. Vándorma­dár lettem anélkül, hogy én akartam volna. Van viszont valami, ami jólesik nekünk, asszonyoknak. Sokat válto­zott ugyanis a vezetők vi­selkedése is ez alatt a hosz- szú idő alatt. Mert bizony régen gyakran előfordult, hogy a főnök csak átnézett rajtunk. Még köszönésre sem méltatott, pedig hát ugye az udvariasság akkor is kötelező lenne, ha főnök valaki. S a nő akkor is nő, ha csak munkás. — Mivel foglalkoznak a gyerekek, akikért annak ide­jén vállalta a mindennapi utazás fáradalmait. Hogyan telnek a család hétköznap­jai? — Két gyermekem van, a fiam a napokban nősült, a lányom már korábban férj­hez ment. ök mindketten a fővárosban laknak. A lá­nyom közgazdász lett, a fi­am autószerelő. A férjem fuvarozó kisiparos otthon, Jászapátiban. Van egy kis kertünk, szabad időnk egy részét ott töltjük. Sajnos a napi kétórás kiesés ebből a szempontból is kedvezőtlen. Amikor pjedig több időnk van, meglátogatjuk Pesten a gyerekeket. Mosolygó László Mitől karrier ma nyomdásznak lenni? Hogyan lehet fon­tossá tenni minden embert (úgy, hogy ő is átérezze saját nélkülözhetetlenségét!) egy láncban, amelynek egyetlen láncszeme sem hiányozhat a világpiacon eladható munká­hoz? Hogyan hat vissza az emberre az a dinamikus fej­lesztés, amely példa nélkül áll az üzem életében? E kér­dések körül a leginkább indokolt manapság a Révai Nyom­da Egri Gyáregységében vizsgálódni, ahol exporttermékek exportismertetői készülnek. Csak a világpiac a mérce — Ritka egy üzem életé­ben az épület, a géppjark, a szervezet és a technológia egyidejű felváltása újjal, mással — mondja Bartha Tamás gyáregységvezető. Márpedig Egerben ez mind egyszerre következett be, rá­adásul fiatal, sok esetben vadonatúj szakemberekkel. Az átlagéletkor most 35 év alatt van, a rutin sok eset­ben pt évnél is kisebb! És ilyen váltás mellett az eredmények nem mindenna­piak. A korábban csak ma­gasnyomással dolgozó üzem elsősorban 'mozijegy-gyártá­sáról volt megyehatárainkon túl is nevezetes; 40 tonna készült belőle minden év­ben. Ennél magasabb minő­ségű termék nemigen került ki a nyomógépjek alól. Az új épületből ma már a jegy­nyomtatás gépei is hiányoz­nak: — Eladtuk az egészet, gé­piestől, technológiástól együtt Zala megyének. Betanítottuk az embereket is — csak az igazán igényes jegyeket, meghívókat vállaljuk föl, mint pjéldául az Opjeraház jubileumi újramegnyitására szóló bérleteket — summáz­za az elmúlt hónapok szer­vezési munkájának végered­ményét Bartha Tamás. — Ezzel befejeződött az ofszet technológiára való teljes át­térés, a képjes, színes nyom­tatványok kerültek túlsúly­ba. Hatvannégyféle folyóirat (pjéldául a História) hoz enyhe nyereséget; az igazi „bolt” azonban a reklám- és propagandanyomtatványok készítése. És ha külföldi megrendelésre készül a szí­nes fotóalbum Rigáról, nem az a főirány: — Művészeti könyveink, 360 tonnányi —, minden év­ben sikert aratnak a „Szép könyv” pályázaton, és az ol­vasók körében. Napok alatt elkapkodták a Szász Endre életművét összegző 17 ezer albumot, siker a „Bolgár ko­lostorok” fotóskönyv, és a teljesen Egerben előállított „Földünk a Szaljut—6 fe­délzetéről” című munka ok­levelet nyert az idei verse­nyen. És ami talán még na­gyobb öröm: most készül 40 ezer pjéldányban a kézzel írott BASIC számítástechni­kai tankönyv harmadik után. nyomása! Itt, Egerben, az anyagyár közreműködése nélkül! Fúzió után Ez a kooperáció már át­vezet a legnagyobb szerve­zeti változáshoz, a Révai Nyomdához való csatlako­záshoz. Az egri nyomdaüzem önálló értékesítési joggal, kereskedelmi tevékenység­gel rendelkezik továbra is, ám nyereségkötelezettséggel tartozik a közös számlával összekapjcsolt „nagy” Révai­nak. A nagyüzem kínálta lehetőségekkel élni tudott a két üzem. Az 1977-es 27 ezer Kiváló termékek a vadonatúj gépeken forintos 'bérszínvonal ma épp a duplája: 54 ezer forint évente Egerben. És vegyük figyelembe, hogy ez a köny- nyűipariban jó bérszínvonal­nak számító összeg egészen fiatal emberekhez kerül! Akik lakástámogatást, üdü­lési lehetőséget kapnak emellé. És tesznek is érte; a város önálló klubbal nem rendelkező KlSZ-szerveze. tei közül talán a legaktí­vabb az övék, szocialista szerződés fűzi őket a színes programokat nyújtó Ifjúsá­gi Házhoz, a Kereskedelmi Szakközépiskolához. Viszon- zott munka ez: a Révai-na- pok nagy sikerű rendez­vénysorozatának 83 őszén az Ifjúsági Ház biztosított ott­honos környezetet. A jövő a jelenből születik Légrádi Péter kereskedel­mi osztályvezető a jövőt is az ember oldaláról próbálja megközelíteni: — Elsősorban az emberi tényezőn múlik, hogy milyen lesz a Révai Nyomda Egri Gyáregységében a nyomdász élete. Évente 20—25 gyerek köti sorsát hozzánk a 212. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben, az érett­ségizetteknek, tíz-tizenöt fia­talnak Budapesten biztosít­juk a magas technológiai színvonal elsajátítását. A legfontosabbnak érzem: megszerettetni, felelőssé ten­ni a fiatal szakembert mun­kájával, üzemével kapcso­latban. A technika ma már adott; a végeredmény, ami nálunk mérhető, az erköl­csieken múlik. Hogy a ma­ga helyén, saját feladataival hogyan birkózik meg a nyomdász — ez a kulcskér­dés! A vezetés szintjein is, per­sze. Az évi 1704 tonna nyomtatványból 280 tonna ma a színes reklámanyag —. de Egerből az exportra szánt termékismertetőket, prospektusokat a legtöbb vállalat még mindig Buda­pest hirdető vállalatainál (MAHÍR, Idegenforgalmi Propaganda Vállalat) rende­li meg. Amelyek aztán, ter­mészetesen, a munkát Eger­ben végeztetik el... A fo­gathajtó VB-re Egerben még egyetlen nyomtatványt nem rendeltek ... A szervezésben tehát van­nak még lehetőségek. A mi­nőségi munka azonban sza­kadatlan technológiai kor­szerűsítést is követel. A fényszedés is kopogtat már; 15 milliót szánnak rá a kö­vetkező tervidőszakban. Az évi 420 tonna Népújság — egy vonatszerelvényt töltene meg az irdatlan papírmeny- nyiség! — ólombetű nélkül, és remélhetőleg, sajtóhiba nélkül készülhet majd az egri nyomdában. Ahol a munka már ma is inkább a fényszedéshez ha­sonlít, mint Länderer és Heckenast mestereinek. Gu­tenberg utódainak embert- nyomorító robotjához. Mert az már ma is: múlt. Kőhidi Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents