Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 30., péntek PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL (5/2.) Akár a Nagykönyvben Balázs Beáta Balogh László Kertai László (Fotó: Perl Márton) A mechanizmus jó. de hát a kerekek nem forognak összehangoltan. Ez a magyarázata annak, hogy mindmáig nem sikerült megtalálni a társadalmi érdek, az egyéni adottságok és a személyi óhajok harmóniáját. A hiánytaianság vágyálom, de a cél megközelíthető. Persze, csak akkor, ha a döntések színterén, az általános iskolákban mindent megtesznek — s nemcsak szavakban — a nemes ügyért. Jelenleg még messze vagyunk ettől. A szakemberek a szándékfeknérés jelzései alapján rangsorolták a pályaválasztást befolyásoló tényezőket. Az első helyen a fiúknál és a lányoknál egyaránt a szülők szerepelnek. Második, illetve harmadik a tv—rádió hatása. Negyedikként jönnek a rokonok. Őket követik, illetve itt tartanak a pedagógusok, épphogy megelőzve az egyéb motívumokait, s az ismerősöket. Mi tagadás: a tanítványok minősítése nem éppen hízelgő ...! Épp ezért érdemes ott szétnézni, ahol nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, ahol hadat üzentek a cseppet sem szívmelengető állapotoknak. A boconádi oktatási intézményben járva nem elsősorban a példamutató eredményeket összegeztük, hanem azokat a hatékony módszereket kutattuk, amelyek révén eljutottak a dicséretes szintig. Meggyőzés, több fordulóban A tizennégy tagú nyolcadik főnöke Kertai László, magyar—ének szakos nevelő, aki több mint negyedszázada munkálkodik ebben a faluban. A rá bízott kollektívát minden általánosságot mellőzve jellemzi. A gárdában csak két értelmiségi gyerek akad, a többi kétkezi dolgozó fia. lánya. Ötödikben gyenge csapatként indultak, de a rendszeres korrepetá lások, illetve egyéni foglalkozások hosszabb távon csak meghozták a maguk gyümölcsét. Különösképp sokat segített Kovácsáé Orosz Erzsébet, napközis kolléganő. Ezzel magyarázható, hogy mostanra elérték a 3,2-es átlagot, vagyis azt, amire képesek. Jövőjükről rendszeresen beszéltünk velük. Pillanatnyi kívánságaikat számon tartottuk, s ha azok túlzottnak tűntek, akkor testre mérete- zettebb elképzeléseket ajánlottunk. Kiaknáztuk az üzem- látogatásokban rejlő lehetőségeket. Nyári kirándulásaink alkalmával legalább három gyárat, illetve termelőszövetkezetet kerestünk fel. s a fiatalok ilyenkor megfigyelhették a különböző szakmák jellegzetességeit. Az apák és anyák véleményéről sem feledkeztek meg. Meghallgatták őket, tárgyaltak, s ha kellett, vitatkoztak velük. — Olyan értekezletet is összehívtunk, amelyben — rajtuk kívül — a tanulók is részt vettek. Ez volt az igazi alkalom arra, hogy megnyugtatóan rendezzük az esetleges — ilyenek is voltak — nézeteltéréseket. Sablonok nélkül Manapság divat az, hogy a szocialista brigádok egy- egy osztályt patronálnak. Ebből a szempontból Boconád sem 'kivétel, itt azonban nem elégszenek meg a sablonokkal, hanem következetesen kamatoztatják a kapcsolataikat. — A Mátnaalji Szénbányák Thorez külfejtéses bányaüzemének Tyereskova nevét viselő közösségével működünk együtt, ennek tagja rajtitkárunk édesanyja. Nemegyszer vendégül láttak már bennünket. Kikapcsolódtunk a mankazi tó partján, de szétnéztünk az üzemben is. A látottak nemcsak rögződtek, hanem tovább is munkáltak az ifjakban, akik ráéreztek a munkapad melletti alkotás örömeire. így érthető, hogy többen megkedvelték a szakmunkás-sorsot. Cseh Béla igazgató megemlíti, hogy ilyen céltól vezérelve több helyütt megfordultak. Cseh Béla — Gyöngyösön, a hűtőházban, valamint a kitérőgyárban, Hevesen, a Berva ottani részlegénél, falunkban a közös gazdaságnál jártunk. így aztán nem véletlen, hogy egyik lányunk, Krizsán Éva esztergályosnak pályázott. Ez bizony nem mindennapos eset... Ilyen előzmények után az is természetes, hogy mindenki adottságaihoz méretezte terveit. — A társaság hatvan százaléka valamelyik szakmunkásképző intézetbe szeretne bekerülni, a maradék zöme szakközépiskolába pályázott. s csak egy vállalkozott arra, hogy megbirkózik a gimnáziumi követelményekkel. ö az egri Dobó István gimnázium zenei tagozatára menne, mivel hét esztendőn át jeleskedett a hevesi zeneiskolában. Ügy vélem: nem túlzók, amikor azt állítom, hogy csalódás senkire sem vár. Mérlegelt esélyek Higgadtságról árulkodnak a fiatalok mondatai, hiszen egyértelműen jelzik: megfontolták, mit akarnak. Balázs Beáta kisebb korában a fodrászsággal. a koz- metikussággal kacérkodott, de aztán szakított ábrándjaival. — Nevelőim felvilágosítottak : valószínűleg elutasítanak. Ezután barátkoztam meg — többek között az egészségügyi szakkörben — az ilyen jellegű szakközép- iskolával. EKG-asszisztens, vagy csecsemőgondozó kívánok lenni. Az utóbbi azért vonzó, mert a kérdéskörből járási versenyen is részt vettem. Az első nekifutással járó 'kudarcot is bekalkulálta: — Ezért került második helyre az egészségügyi szakiskola. Balogh Lacit eleinte az erdészet vonzotta, de a józan érvek hatottak rá. s nem szándékozott a csalódottak egyike lenni. — A jelentkezési lapra így a vendéglátóipari, illetve a kereskedelmi szakmunkás- képző került, méghozzá az előbbi sorrendben. Otthon mindent megbeszéltünk, s szüleim egyetértettek az osztályfőnökkel és tanáraimmal. Testvérem szakács a mérai étteremben, azaz már a helyem is biztosítva van. Ügy tűnik: a felsőbb iskolában is, mert a 3,8-as átlag nem rossz „ajánlólevél”. Az újságíró, a hajdani katedrán álló pedagógus jó érzéssel hallgatta a tényeket, s meggyőződhetett arról. hogy az a bizonyos pályaválasztási mechanizmus itt zavartalan működik. Ügy, ahogy írva vagyon az elmélet gonddal megfogalmazott. Nagykönyvében... Pécsi István Háromszáz résztvevő — száz külföldről Ifjúsági eszperantótalálkozó A 16. ifjúsági eszperantótalálkozót április 6. és 8. között Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Házban rendezi meg a Magyar Eszperantó Szövetség ifjúsági bizottsága, Bács-Kiskun megyei szervezetével együttműködve. Évek óta mindig más város ad otthont a seregszemlének, amelynek elsődleges célja lehetőséget teremteni az ország mintegy háromezer fiatal eszperantistájának arra, hogy megismerkedjék a mozgalommal és a benne részt vevő többi fiatallal. Napjainkban a fiatalok körében megnőtt az érdeklődés az eszperantó, vagyis a nemzetközi segédnyélv iránt, ahogyan az eszperan- tisták saját nyelvüket nevezik. A szövetség tanfolyamain évente több százan sajátítják el a nyelv alapjait; az állami oktatásban jelenleg egy általános és két középiskolában tanulják a gyerekek az eszperantót, s a világon egyedülálló módon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán eszperantó szak működik. A szervezők az összejövetel mintegy háromszáz résztvevőjének — közülük csaknem százan külföldről, öt országból érkeznek — igyekeznek változatos és minden igényt kielégítő programokat összeállítani. A hagyományoknak megfelelően lehetőség nyílik alapszintű nyelvvizsga letételére, s a nyelv gyakorlására nagyszerű alkalmat adnak az eszperantó nyelvű filmvetítések, a tudományos és nyelvi témákról szóló előadások és a daltanulás. Ezek mellett sportvetélkedők, táncbemutató és diszkó- programok kínálnak a kellemes együttlétre lehetőséget. A találkozó fő eseménye az a békenagygyűlés lesz, amelyen e nyelv és mozgalom szellemének meg. felelően a résztvevők állást foglalnak a békés egymás mellett élés, a leszerelés, a különböző országok és népek közötti kölcsönös megértés fontossága mellett. A békenagygyűléis emlékére békefát ültetnek Kecskemét határában. •/asárnap délelőtt volt, r egy évvel a háború után, nyáron. A tábor lakóinak vasárnaponként nem szerveztek kirándulást, sem más programot: a gyerekek ilyenkor a látogatókat várták. A legtöbbjüket nem látogatta meg senki, ezek aztán inkább fociztak, csak néhányan ültek ki közülük a tábor kapujába, hogy minden érkezőt megfigyeljenek. Ezen a délelőttön is legelőször a Tasnády anyja érkezett, megcsókolomozták harsányan, aztán — amikor a fekete retikülből a szokásos cukroszacskó előkerült —, valamennyien eléje tódultak. Megcsókolomozták a Fedor apját is, pedig az nem hozott semmit — ezúttal a saját fiának sem — de mindig kérdezett valami vicceset. — Aztán tudjátok-e, hogy hány millió a trillió? Nem tudták. Megjött Pircsák anyja is, őt nem vették körül a srácok. Pircsák Misi tudta is, hogy miért. Haragudot az anyjára. Amikor kettesben maradt vele, s az asszony kibontotta az élelmiszeres csomagot, Pircsák gyomorrontásra panaszkodott. — Legalább egy almát egyél... — De anyu, mondtam, hogy fáj a gyomrom ... — Az én kedvemért, kisfiam — fogta könyörgőre özvegy Pircsákné —, hiszen elfúj a szél, olyan sovány vagy, aranyom. Később ismét hangot váltott. Aczél Gábor: A csaló — Apád azt írta, hogy te már biztos nagyfiú vagy, s hogy erősnek is szeretne látni, mire hazajön. Azt tudod ugye, hogy amit hoztam, azért sokat kell dolgozni. Ha szétosztod, úgyse jut belőle mindenkinek, és te sem leszel erős. Pircsák gondolkodott. Anyja érvelésében nem talált hibát, ő tényleg erős akart lenni, olyan erős és ügyes, mint a Fedor . .. — De Fedornak adhatok, ugye? ö a barátom. Az asszony átölelte. — Hát persze, hogy adhatsz, kisfiam. Ha egyszer a barátod ... Amikor a látogatók elmentek, Pircsák behívta Fe- dort a sátorba, hogy felajánlja neki a csomag felét. De Fedor nem hagyta, hogy mindent elmondjon. — Te egy tetű vagy, Pircsák! — jelentette ki. — Egy tetű! Még aznap kimentek számháborúzni a közeli erdőbe. Tasnády azt javasolta, hogy ezúttal ne legyenek csapatok, hanem mindenki legyen egyedül, és akit leolvastak, az adja oda a skalpját az ellenfelének. így végül csak egyvalaki győzhet, aki az összes számot összegyűjti. Pircsák — miután szétszóródtak — elhatározta, hogy győzni fog. Már azt is megpróbálta elképzelni, hogy mit szól majd Fedor, amikor meglátja őt az összes skalppal. Biztos gratulálni fog, gondolta Pircsák, és akkor barátok lesznek. De hogyan lehetne győzni? Sok esélye nem volt rá, már hallotta is, hogy megkezdődött a háború, tőle nem messze kiáltottak egy számot, bármelyik pillanatban meglephették. Csalni nem akart, hogy eldugja a számot, mintha már leolvasták volna ... nem, ez ötletnek sem volt jó. Ha viszont fennhagyja a számot, és elbújik valahová, az nem csalás. És akkor csak a végén kell beszállnia, a legvégén, elég, ha egyetlen számot olvas le, és minden az övé lesz ... Kikémlelt a bokorból, de gyorsan visszakapta a fejét. Tasnády éppen egy szemközti, vastag faágra tornászta fel magát, a számát is látta: 4283. Egy pillanatra kísértésbe esett, hogy elkiabálja magát, hiszen Tas- nádyt leolvasni nem lett volna kis dolog: ő az esélyesek közé tartozott. De ha most kiabál, akkor meghallják a többiek, hogy hol rejtőzik, és még túlságosan sokan vannak... — Hatvankettő negyvennégy és huszonhárom harminchat! — kiáltotta Tasnády éles hangon, s Pircsák nagyon megijedt. Persze egyik sem volt az ő száma, őt nem láthatták meg a sűrűben. Tasnády már ugrott is le a fáról, hogy a két leolvasott fiútól begyűjtse a zsákmányt, s azonnal menekülnie kellett: hárman üldözték. Pircsák moccanni sem mert, amikor elvihar- zottak mellette. Távolodtak a zajok, de nem érezte magát biztonságban. Talán olyan helyre kellene bújni, ahol biztosan nem botlanak bele. Vagy húsz méterre tőle jókora tisztást látott. Hirtelen elhatározással odafutott, és hasra vetette magát a fűben. Hallgatózott. Csak távolabb kiáltoztak. Mindenesetre kúszva haladt tovább, egészen a tisztás közepéig. Ott hanyatt feküdt, nézte az eget. A magas fű tökéletesen elrejtette, csak akkor vehetnék észre, ha erre jönne valaki, vagy ha felemelné a fejét. De erre biztosan nem jön senki. És ő nem emeli fel a fejét. Lassan elcsendesedett az erdő. A távoli kiáltozások megritkultak. Pircsák számolt magában húszig, aztán úgy gondolta, hogy már nekivághat. A tábor felé vezető ösvényhez lopakodott, onnan még hallott hangokat. Egész bensője remegett, valósággal fázott, amikor felfedezte, hogy rajta kívül már csak ketten vannak életben. Tasnády és Fedor. Mindkettőjük derékszíja alatt rengeteg skalp lapult. Tasnády nyugodtan állt, a homloka magasságában kétágú, tekervényes gyökér takarta a fejét. Fedor a hátát mutatva Tasnádynak, igyekezett mögé kerülni. Pircsák látta, amit Fedor nem láthatott, hogy hiába kerüli meg ellenfelét, Tas- nádyt hátul is fedezi a gyökér, állása bevehetetlen. Hirtelen visszaemlékezett Tasnády számára: 4283. Ebben is szerencséje volt, most már nem kellett mást tennie, mint nyugodtan várni. Akkor fog rákiabálni, amikor Tasnády azt hiszi, hogy az utolsó ellenfelével is végzett... És ekkor Tasnády kiáltott. Fedor első három számjegyét láthatta meg, a negyedikre csak találgatott. Pircsák mindenről megfeledkezett, csak azt tudta, hogy Fedornak vége, s hogy neki Fedort meg kell menteni. Elcsukló hangon kiabálta: — Negyvenkettő nyolcvan- három, Tasnády! Négyezer- kétszáznyolcvanhárom! Egy szemvillanásnyi ideig látta Tasnády értetlen arcát, de aztán már csak Fedort látta, akit megmentett, s aki most üvöltve feléje rohan . . . — Te tetű, te! Felugrott és menekült. Nem tudta, miért haragszik rá Fedor, szerette volna megbeszélni vele, de most nem lehetett, mert háború volt, és Fedor üldözte, s Pircsáknak csak kétségbeesésében jutott eszébe, hogy ha megfordul, ő győz, mert neki csak az utolsó számjegyet kell meglátnia ... Megfordult. De nem látott, mert köny- nyek voltak a szemében. És Fedor kíméletlenül leolvasta.
