Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-29 / 75. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 29., csütörtök PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL (5/1.) Nemcsak statisztika VAKÁCIÓ Egy tengerparti vakáció A témával kapcsolatban — különösképp a fiatalok jövőjét meghatározó döntés időszakában — meglehetősen szélsőséges. indulatos vélemények formálódnak. Amolyan nyitányként így érzékeltethetjük ezeket: — Sok a szó, kevés a tett. Jó lenne szembenézni azzal a ténnyel, hogy a gyerekek helyett általában a szülők határoznak. — Az ifjak jelentős hányada teljesen tájékozatlan, különösképp a vidéki lá- nyok-fiúk tanácstalanok. Jó néhányuknak fogalma sincs arról, hogy mit utasít el, s mire igenei. — A tanárok felvilágosító munkája egyáltalán nem hatékony. Annál is inkább, mivel sok szakma lényegével ők sincsenek tisztában. — Pistának az iskolában azt javasolták: menjen gépi forgácsolónak, magyarul esztergályosnak. Rá is mordultam a pedagógusra: miért nem kulizik ő a munkapad mellett, méghozzá kemény nyolc órát gürizve, teljesítménybérrel alamizs- názva, lemondva mindenféle mellékkeresetről. — Ma, kérem, a pénz beszél, a kutya ugat, aki ezzel nem számol, éhkoppon marad. Hát ezért lesz karosszérialakatos Petiből. Ha nem jön be simán, akkor segít a szocialista összeköttetés. Átgondolt menetrend Ezek végletes nézetek, arra azonban utalnak — legalábbis jelzésszerűen —, hogy megoldatlan gondok bőven akadnak. Akkor is, ha ez a felnövekvő nemzedékek jövője szempontjából fontos, felelősségteljes munka az elmúlt évtizedek során lendületesen fejlődött. Valaha — huszonöt-harminc esztendővel ezelőtt — szinte teljes, volt a bizonytalanság, a káosz, napjainkban viszont a nemes cél érdekében összehangoltan dolgoznak az üzemek, az oktatási intézmények. Ráadásul koordináló, mérlegelő, iránymutató szerepkört töltenek be a megyei pályaválasztási és nevelési tanácsadók, ahol — többek között — az alapos előrejelzések készülnek. Jenei Artúrné igazgató a feltétlenül hasznos tevékenység részleteit villantja fel. — A hetedik osztályosok körében minden tanév második felében tájékozódunk, feltérképezve szándékaikat. Az így megszerzett adatokat rendszerezzük, s egyeztetjük, összehasonlítjuk az igényekre való tervszámokkal, azaz a reális társadalmi kívánalmakkal. Ezután már világosan látjuk: hol szorít a cipő, hol a baj. A nem éppen örvendetes jelenségekről az augusztusi továbbképzések folyamán informálják a pályaválasztási felelősöket, megvitatva a legsürgősebb tennivalókat is. A feladatok végrehajtásából munkatársaink isi kiveszik részüket, különösképp a novemberi—decemberi pályaválasztási hetek rendezvény-sorozatán. Ilyenkor a megszokottnál is lendületesebb ütemben zajlik a meggyőzés, a mellőzött iskolatípusok és szakmák népszerűsítése,. megismertetése. Az új esztendőben, február 20-án aztán megszületik a végső döntés, s a jelentkezési lapok legkésőbb március húszadikáig eljutnak a diákok által megnevezett helyekre. Bántó aránytalanságok Nézzük most azt, hogy mit akarnak a tizennégy esztendősek, akiknek — bár nem feledkeznek meg róluk — jelenleg sincs könnyű dolguk. — Annak örülünk, hogy a továbbtanulni szándékozók száma nőtt. A fiúk-lányok- nak csak két százaléka nem pályázik sehová. Néhány évvel ezelőtt háromszor ennyien határozták így. Az is biztató, hogy a gimnáziumok esetében a sokrétű felvilágosítás meghozta a gyümölcsét. Ide zömében azok kérnek belépőt, akik igen jó tanulmányi eredményűek, s érettségi után valamelyik főiskola, vagy egyetem hallgatói szeretnének lenni. A nehézséget csak az okozza, hogy a megyeszékhely ilyen jellegű intézményeinek legtöbbje olyan, mint az ostromlott erőd. a vidéki lehetőségek viszont nem ennyire vonzóak, holott itt is kitűnően felkészült nevelők foglalkoznak az ifjak- kal. Jóval bán több aránytalanságok mutatkoznak a szak- középiskolákban. — Ezekbe 1120 helyett 1537-en sorolnak, azaz a közkedveltség tény. Jóval riasztóbb lesz a kép, ha megbontjuk az összetételt. A kereskedelmit, az óvónőit, a vendéglátóiparit különösképp rohamozzák, mostohán kezelik viszont a mezőgazdaságit. Ide például 144 tanulót fogadnának, de csak hatvankettőn számítanak belépőre. Még riasztóbb eltéréseket mutat az egyes szakok iránti érdeklődés. Nyolcvankilenc esztergályos kellene, de csak tízen rokonszenveznek ezzel az elfoglaltsággal. Az egri gép- és műszeripari tizenöt maróst, köszörűst kérne, de nem számíthat egyre sem. A megyeszékhelyen és Gyöngyösön két osztálynyi gépszerkesztőre lenne szükség — ez íróasztali munka —, de mindössze hatan szimpatizálnak a gondolattal. Másutt viszont — főként a lányok esetében — többszörös a személyi óhaj, de hát nem válhat mindenki érettségizett bolti szakemberré, egészségügyi dolgozóvá, avagy a háromtól hatévesek nevelőjévé. Hív a szakmunkás- képző Régi gyakorlat, gazdasági kívánalom az. hogy a nyolcadikat végzettek fele az egyes szakmunkásképző intézetekbe megy. Ettől a szinttől azonban még mesz- sze vagyunk. — A tervezett 2283 helyett mindössze 1684 tizennégy esztendős vállalkozik arra, hogy gyarapítsa a munkás- osztály utánpótlását. Ez akkor is kevés, ha a jelentkezések postázásáig még jó néhányan kompromisszumot kötöttek a valósággal. Ráadásul most is sokakat elbűvöltek a divatszakmák: az autószerelés, a karosszé- rialakatosság, a szobafestés, a bútorasztalosság,' a női ruhakészítés, a fodrászat, a ruházati eladás, a felszolgálás, a cukrász, a szakács- mesterség, valamint a dísz- növénykertészség. Nem tülekedtek viszont bányagép- szerelőnek, hegesztőnek, esztergályosnak, kőművesnek, marósnak, szerszámkészítőnek, vas- és fémszerkezeti lakatosnak, erősáramú berendezésszerelőnek, épületasztalosnak, ács-állványozónak, erdőművelő- és fakitermelőnek, szőlő- és gyümölcstermesztőnek, borásznak, húsfeldolgozónak. A lányok fantáziáját nem mozgatta meg a férfiruhakészí- tés, az üvegcsiszolás, a tejtermékgyártás, az élelmiszereladás, a villamos gépszerelés, a textiltisztítás, az esztergályosság, a marósság, a köszörűsség, a dohányfel- dolgozás, az élelmiszertartósítás, a szőlő- és gyümölcs- termesztés, a húsipari termékgyártás. Az se vigasztaló, hogy sokan második helyként is keresett iskolatípust, vagy szakmát jelöltek meg, s így akaratlanul is csökkentették esélyeiket. Nem jutott eszükbe, hogy a statisztika nemcsak számok, adatok halmaza, hanem mögöttük kamatoztatható tanulságok is rejlenek... Pécsi István Zsúfolásig megtelt kedden este az egri körcsarnok; ez persze nem volt meglepetés, hiszen a plakátok nem kevésbé népszerű együttes, mint a Dolly Roll műsorát hirdették. Ezúttal csak dicsérni tudjuk az Országos Rendező Iroda szervezését: már az előcsarnokban, a műsor előtt megteremtették a hangulatot, mintegy ráhangolva a rock and rollrajongó közönséget a várható produkcióra, örvendetesen pontosan kezdték, s ami a fő, nem kellett várakozni a nézőknek-hallgatók- nak arra, hogy kedvencüket, a Dolly Rollt megpillanthassák. Nem egy koncerten kellett már régebben végigülni a „kapcsolt” műsorszámokat, míg végre a nézősereg megkaphatta azt, amire valójában kíváncsi volt. Nos, ezen az estén az együttes jött — és rögtön győzött. Akik ezt a stílust szeretik, nem csalódtak. A rajongók mellett azonban azok is élményt kaptak, akik a másfajta zenét kedvelik. Nem nehéz kitalálni miért. Az együttes valamennyi tagja hivatásának- művészetének magaslatán áll. Magas fokú hangszertudás, tökéletes énekhangzás és bravúros koreográfia — ez az, ami az első pillanatban megragadja a szemlélőt, A Dolly Roll totális produkcióra törekszik — s ezt az egri koncert is bizonyítja —, sikerrel. Látványban, szcenikai hatásban a lehető legtöbbet érik el, s mindezt úgy, hogy ne váljék kárára a zenei élménynek. Sokan esnek abba a hibába, hogy a túlzott fényeffektusokkal, a „sokkoló” színorgiával próbálják teljessé tenni előadásukat, ám az legtöbbször kiderül: a hókuszpókusz csupán arra jó, hogy elterelje a figyelmet az esetleges hiányosságokról. Egy szórakoztató műsornál talán furcsa, ha azt jegyzi meg a kritikus szemlélő, mennyire fegyelmezett az együttes. Ám a Dolly Roll fellépésére ez illik jellemző vonásként. Műsorukban nem volt egy esetleges,, véletlen momentum; látvány, hang, tánc — szigorú pontossággal épült föl. S mindezt úgy valósították meg, hogy a nézők csak a könnyedséget, a bravúrt észleljék — s ízig-vérig átadják magukat a fölszabadult élménynek. Mint minden műfaj, így a rock and roll is, magában rejti az egysíkúság veszélyét. Lehet rajta vitatkozni, a Dolly Roll át tudja-e ezt hidalni. Mindenesetre, műsoruk első részénél attól tartott az ember, a hatást, a hangulatot már nem tudják fokozni. Nem így történt. S ezt nemcsak tehetségüknek, tudásuknak köszönhetik az együttes tagjai, hanem magával ragadó humoruknak is. No meg annak, hogy nem kétes ízű közvetlenkedéssel kerülnek közel közönségükhöz... De ha már a koncerten letegeztek minket, a közönséget, hadd kérjük: Gyerekek, egy kicsit halkítsátok le az erősítőiteket, mert mielőtt teljesen bedugulna a fülünk, szeretnénk még hallani benneteket! Mikes Márta (Fotó: Perl Márton) Pósfai János: Sasbehívót kaptak a lovak mentek, tele volt velük a kastélyudvar is. Német katonai gépkocsik mentek át a falun. Nem álltak meg. Újfaluba mentek. Homonai és Mávai a hallban fogadta a küldöttséget. — Nézzék — mondta a nyilas tiszt —, maguk is tudják, hogy a haza mit követel. Mostanság azt kívánja a nemzet, hogy aki II/2. A gazdák Kárász Vendel háza előtt gyülekeztek. Velük volt Bagi Mihály is, kezében szorongatta a behívót. — Micsoda világ, micsoda világ — mondogatta. — Pont most viszik el a lovainkat, amikor itt a sok munka. — Majd meglátjuk — mondta egy cicás kabátos, hajlott hátú ember, és öklével elsimította bajuszát. Mentek a kastélyba. öreg Sípos, a község kis- bírója úgy ment elöl, mintha ő lett volna a vezér. Kozák István, Zengő Pál, meg az öreg Kárász csöndesek voltak, csöndesebbek, mint a többiek, pedig nekik volt a legtöbb földjük, nekik fáj leginkább, ha bevonultatják a lovaikat. Az utca tele volt katonával, karszalagos nyilasokkal. A fekete házak előtt jöttekSzikszai Károly illusztrációja csak bánni tud a fegyverrel, az ott legyen a harc- mezőn. Magukat nem hívták be, de a lovaikra szükség van. — Itthon nagyobb szükség lenne rájuk — hallatszott egy hang bizonytalanul. — A haza sorsa mindennél fontosabb. — Vetni kéne. — Vetnek az ökrökkel meg a tehenekkel. — Az én lovam járni is alig tud — mondta Bagi Mihály. — Majd megtanítjuk — mondta Mávai, és úgy nézett a sovány emberre, hogy az jobbnak látta csöndben maradni. — És mikor látjuk a lovainkat? — Jobbat nem tud? — üvöltött a karszalagos Homonai. — Azt ne mondjam meg, hogy hány nap kell még a győzelemhez? Én a maguk helyében röstellném most magamat. Még a bíró úr is, meg a kisbíró is. Akiknek legjobban tudni kellene a kötelességüket. De hiszen majd adok én maguknak! Holnap tíz órára ott lesznek mind egy szálig a lovaikkal. Különben... Élesen csattant a hangja, a félénkebb gazdák lassan szivárogni kezdtek kifelé. A falu népe kifelé jött a templomból. A gazdák a kastélyból. A nap fölszállt a fekete házak fölé. A füzek haját meglengette az enyhe szél, a földnek jó illattal üzentek. — Ha elviszik a lovainkat, soha nem látjuk őket — mondta valaki. — Pedig elviszik. Amit ezek kimondanak, az szentség. Mi pedig megdögölhetünk. — örüljünk, hogy minket nem visznek el. — Maga csak örüljön. Még sorra kerülhet! — Annak jó, akinek nincs lova. Az ökrök nem kapnak sasbehívót. — Az ökrökkel nem lehet megnyerni a háborút. Csak a lovaikkal. — Szegény lovak! Kárászék háza előtt nagy csődület támadt. A templomból jövők is mind megálltak. Odaértek a gazdák. A göbös két akácfa tövében sovány katona hevert a fü- vön. Egy nyilas százados és néhány karszalagos ügyködött körülötte. A kisbíró fia is ott állt a tömegben a Saliék gyerekével, akiből pap lesz. A százados rákiáltott a katonára: — Fölállni! A katona ernyedten esett vissza. — Állj föl, te ganéj! — rivallt rá a nyilas. A katona nem tudott fölállni. Szemét riadtan forgatta körbe a bámészkodókra. Félelem és gyűlölet lobogott benne. Mintha megmozdult volna az ajka. Mintha mondani akart volna valamit. — Állj föl — üvöltött a százados. A tömeg fölmoraj lőtt. Egy asszony hangosan zokogott. — Állj föl! Nem tudott fölállni. A százados odalépett hozzá. Pisztolyát a katona tarkójához nyomta. Csak egy dörrenés hallatszott. A sovány test megvonaglott. A nyilasok kötelet kötöttek a fára, a kötélre szépen fölsegítették a katonát. Táblát akasztottak a nyakába: „Mindenki így jár, aki nem teljesíti a kötelességét!” A fekete házak fölött sütött a nap, s a falu népe borzongva nézte a látványt. A Beze- rédy-kastély felől két nyilas tiszt közeledett. A bámészkodók szétoszlottak. A gazdák hazamentek, hogy megetessék lovaikat. Jenei Artúrné (Fotó: Perl Márton) Fény, ritmus... és rock and roll!
