Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-29 / 75. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 29., csütörtök 3, Községek jövője Heves barátainak köre alakul — Malinovszkij-emlékház a Deák utcában — Nő a helyijáratok száma Vonzó várost teremteni A Dobóczky-kastélyra — egy ik műemléki jellegű épületükre — különösen büszkék a hevesiek. A kúria előtt Bo- rics Pál, Olvasó nő című szobra A borkombinát pincéjét is műemlékké nyilvánítják (Fotó: Tóth Gizella) „A falu mint település, és a falu mint a szocialista közösségek formálásának tere az utóbbi időben, erősítette pozícióit.” (A kecskeméti falu- konferencián elhangzott előadói beszédből.) A járások megszűntetése minden eddiginél jobban a kis közigazgatási egységekre terelte a figyelmet. Sok kísérlet történt már korábban is a falu helyzetének felmérésére, a fejlődési irány meghatározására. Évtizedekkel ezelőtt a falukutató írók munkái élesen világítottak rá az elmaradottság } .fényeire, majd a későbbi tudományos felmérések — Erdei Ferenc neve kívánkozik ide mindenekelőtt — a szocialista átalakulás útját igyekeztek kijelölni. A közelmúltban. 1982 novemberében, a falukonferencia néven emlegetett kecskeméti országos tanácskozás — amelynek anyagát a Kossuth Kiadó összegyűjtve megjelentette — tett sokat azért, hogy tisztábban lássuk a falu múltját és jövőjét. De talán az ott jelenlévők egyrésze sem gondolta még akkor, milyen új helyzet teremtődik rövidesen a települések életében azzal a ténnyel, hogy a századokat átvészelő járási köz- igazgatás megszűnik. A változás további hatását ma még szinte érzékelni sem lehet, még kevésbé felbecsülni. Egészen bizonyos, hogy a döntés kimunkálói, előkészítői, politikai, gazdasági mérlegelői sincsenek olyan előnyös helyzetben, hogy a jövőbeni mozgási irányt előre lássák. Mint ahogy minden születő új magában rejti a kockázatokat de azért lemondani róla oktalanság volna, mert a járások megszűnése most már tényleg a maga lábára állítja a falusi közigazgatást. Az is bizonyos, hogy a járási hivatali apparátus szakértelmét, segítő támogatását nélkülözve még egy ideig hiányérzetük lesz. Mindezekkel együtt a változás elkerülhetetlen volt, s ha Erdei Ferenc élne, bizonyára nagy szellemi intenzitással fejtené ki véleményét, s vázolná fel a községek jövőjét, amelyet nem is könnyű kikövetkeztetni. Mert hiszen — bár megkísérelhető csoportokba, kategóriákba való sorolásuk — be kelil vallani: ahány település, annyiféle adottság és lehetőség, annyiféle gazdasági, környezeti és emberi tényező együtthatása mozgatja, módosítja olykor még rövid távon is sokszor teljesen váratlanul, hol kedvező, hol kedvezőtlen irányban egy-egy falu sorsát. Talán ez a mostani változás abban is segít majd, hogy természetes úton, a külső hatások minél kisebbre szorításával, rendeződjenek ej a dolgok. Ne egy elképzelt településrend szabja meg a községek mindenkori helyzetét és fejlődési ütemét, hanem az élet által kiváltott, a lakosság szándéka szerinti folyamat. Nyilvánvaló, hogy az a településpolitika a helyes és minden időben következetes — amit megyéinkben már jóideje tapasztalunk —, amely megpróbál nagyjából egyenlő esélyeket teremteni az emberi élethez, boldoguláshoz, lakóhelyi kötődéshez. Ez ugyan roppant nehéz és költséges útja a fejlődésnek, fejlesztésnek, de feltétlenül igazságos. Vagyis villanyt adni ahol lehet még a tanyának is, hogy ott dolgozni, lakni, művelődni lehessen, s vízzel, közművekkel, kereskedelmi szolgáltatással ellátni a kisebb települést is, mert a megélhetést jelentő gazdasági tényezők mellett jelentős mértékben ez kötheti ide a szülőföldjükhöz, régi környezetükhöz szívesen ragaszkodó embereket. A községek jövőjéről napjainkban sokan töprengenek. Ma a lakosság felének otthont adó falu valóban korszerű — szellemi, tervezői, műszaki, tudományos, banki, adópolitikai stb. — támogatásban részesül, felszínre törhetnek az eddig szunnyadó alkotói energiák, oly módon, hogy az a bizonyos — ma még ritka — városias falu, amely külsejében, megélhetési viszonyokban, ellátásban, s lakói életnívójában is megérdemli ezt a jelzőt — nem lesz utópia. F. Tóth Pál Heves végén egy kis ház előtt fejkendős nénikétől érdeklődünk, hogy hová megy. — A faluba bevásárolni. — mondja. — De hiszen nem falu ez már. — Eger az város, meg Pest — így a néni. — De Hevesnek csak a neve az. ★ A tanácson Bencze Béla városgazdálkodási osztályvezetővel vesszük számba, hogy mennyire urbanizált> a nemrégiben várossá nyilvánított település. — A szennyvíztisztó kapacitás az ezredfordulóig megoldott — mondja. — A csatornahálózatot viszont bővíteni kell. A fejlesztéshez családonként — tíz év alatt — 15 ezer forinttal járulnak hozzá. A lakossági összefogás révén az idén tízmillió forintot fordíthatunk erre. Ebből készül el a Lenin, a Madách, a Mátyás király, valamint az Alkotmány utca egy részének szennyvízelvezető csatornája. Az ivóvízzel különösen a belvárosban nincs gond. Csupán Pusztacsászon — egyik épülő városrészünkön — nem volt eddig egészséges az éltető folyadék, s ide most vezetjük be. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy strandunkra, amely az országban az egyik legszebb, a közeljövőben még nagyobb figyelmet fordítunk. Az utak 63 százaléka szilárd burkolatú, s ezek mindegyikéből elszállítják a szemetet, de a földutakra nem tudnak behajtani a kukás kocsik. — Végleges megoldásnak számítana ezeken a részeken a lakosok egyszeri közmű- fejlesztési hozzájárulása — mondja. — De az idén még ezzel együtt sem tudunk új utakat készíteni, mert a tanácsnak nincs e célra pénze. Az utcákban mindenütt van járda legalább az egyik oldalon. Ami a közlekedést illeti? Ahhoz, hogy az itt élők gyorsabban eljussanak a település egyik végéből a másikba, sűríteni kellene a helyijáratok számát. A Volán illetékesei ezt ahhoz a feltételhez kötik, hogy alakítsunk ki úgynevezett leól- lósávokat az utak mentén. Ez persze jelentős költségbe kerül, de szükséges. Terveink között szerepel egy autóbuszváró üzem létesítése. A régit már kinőttük. A tsz központi irodája mellett kap helyet az új épület, amelynek kialakítására 12 millió forintot szánunk. Már elkezdték a terep előkészítését. A városban járva megfigyelhetjük, hogy egyre több emeletes ház épül. — Itt a tanács mellett 30 lakás készül, nem messze OTP-s tömblakást építenek, s hamarosan elkezdik egy 24 családnak otthont adó tanácsi bérlakás kialakítását. Emellett sokan igényelnek telkeket is, amelyekre magánerőből húzzák fel a falakat. Sokan bíznak abban, hogy bevezetjük a gázt. A TIGÁZ-zal már tárgyaltunk, s rövidesen elválik, hogy olcsóbb tüzelési mód-e ez, mint a hagyományos. Ha igen, akkor Dormánd mellől, mintegy 10 kilométerről kerül ide vezetéken. A település vezetői nemcsak az urbanizálódás folyamatának gyorsítására ügyelnek, de szemmel tartják a múlt örökségének védelmét, óvását is. A hajdani tanácsházát helytörténeti múzeummá alakítják át. Itt kapnak helyet azok a rek- vizitumok, — így Hegedűs Béla gazdag hagyatéka is — amelyek az évszázadok során összegyűltek. — Csupán két műemlékkel büszkélkedhetünk — folytatja Bencze Béla. — A római katolikus templom tetejének felújítását tervezi az egyház, s bizony a kertjében lévő Nepomuki Szent János szoborra is, amely homokkőből készült, ráférne a restaurálás. Négy műemlék jellegű kúriánk megfelelően karbantartott. Ezek közül csupán a volt tanácsháza épülete került a Heves Megyei Múzeumi Szervezet kezelésébe. A többiben intézmények, illetve vállalatok kaptak otthont. Szóba került, hogy a b orgazdasági kombinát pincéjét is műemlékké nyilvánítjuk. A Deák utcában szeretnénk egy Malinovszkij-emlékházat kialakítani abból a családi házból, ahol a II. Ukrán Front főparancsnoka élt a második világháború idején. Nagy figyelmet szentelünk parkjainkra, köztereinkre. Ezek valamelyikében avatjuk fel a Malinovszkijról készülő szobrot. Mint köztudott, megyénk legnagyobb helyein városszépítő egyesületek alakultak. A megye déli részén e téren sem akarnak lemaradni. Heves Barátainak Köre néven egy tanácsadó testületet szerveznek június 30-ig a HNF keretében. — Az innen elszármazott értelmiségieket felkerestük, bárhol is telepedtek le az országban — mondja. — A helyiekre is számítunk. Minden bizonnyal nagy szellemi erő szolgálja majd a szülőföldet. Reméljük, nemcsak a humán, hanem a műszaki végzettségűek is ötleteket adnak ahhoz, hogy mit hogyan csináljunk a közeljövőben az igazi városi arculat megteremtése érdekében. Egykor talán az ide látogató idegen is azt mondja majd, hogy ez igen, ez egy szép város, ide érdemes eljönni. .. Homa János Összehangolt termeltetés-szervezés Tizenhét országos vállalat ajánlatai VEVŐK VAGYUNK, 1984 A Termeltetők Tanácsa keretében — a kereskedelempolitikai céloknak megfelelően — öt esztendeje folyik koordinált termeltetés-szervezés, egyelőre a vegyes iparcikkek forgalomba hazásában. Eddig évenként két országos kiállításon mutatták be a tanácsban részt vevő vállalatok termékeit, az idei év azonban fordulópontot jelent. Elsősorban abban, hogy egy országos és nemzetközi termeltetési kiállítást rendeznek, ugyanakkor több lesz a célirányosabb szakkiállítás, mint például az idén már januárban megrendezett ruházati szakbemutató a Centriköt szervezésében, a ruházati ipar 18 vállalatának bevonásával. Idei újdonság az is, hogy nemcsak Magyarországon, hanem három szocialista ország fővárosában: Szófiában, Bukarestben és Prágában is rendeznek termeltetési kiállítást. Ez utóbbiakkal fokozni kívánják a szocialista országokban levő szabad termelő kapacitás feltárását, hogy ezzel is elősegíthessék az árucsereforgalmat, amely a belkereskedelmi szervezetek között töretlen fejlődést mutat. Ebben valamennyi KGST- ország részt vesz, és a Szovjetunió köztársaságai közül 11 közvetlenül is. Kereskedelmi-ipari együttműködés Az idei országos és nemzetközi kiállítás három napon át — március 27—28— 29-én — várja országosan az érdeklődőket Budapesten, a hagyományos „Vevők vagyunk” elnevezéssel. Ezúttal a RAVILL vállalta a rendező szerepet, de rajta kívül még 16 vállalat vesz részt új termékeivel, mintegy dokumentálva a korszerű termeltetés-szervezési módszert. Egyébként a közös munka középpontjában három legfontosabb kérdés áll: a lakosság ellátásának javítása, a hiánycikkek listájának szűkítése és a tőkés importanyagok helyettesítése. Ez utóbbival függ össze egyebek között az is, hogy például a rozsdamentes evőeszközök hazai gyártásának idei megkezdésében a kereskedelem biztosítja az alapanyag-beszerzéshez szükséges devizát, a szárazelemek hazai gyártókapacitásának bővítését elősegítő gyártósor beszerzéséhez pedig a kereskedelem biztosította a konvertibilis valutát. A ruházati kereskedelem, a PATEX, illetve a LATEX vállalatok részére fejlesztési alap átadásával hozzájárult cérná- zógép vásárlásához és stretch kord szövőgép beszerzéséhez. A Corsó Kereskedelmi Vállalat a Duna- földvári Gumiipari Szövetkezettel közös beruházással megkezdte a gumicsizma gyártását. Ugyancsak a Corsó Kereskedelmi Vállalat fejlesztési alapot adott át a Körösvidéki Cipőipari KTSZ- nek a Komfort (Shool típusú) papucs gyártókapacitás létrehozásához. A kereskedelmi vállalatok aktívan részt vettek, illetve részt vesznek mezőgazdasági kisgépek, melltartó, fürdőruha és farmernadrágok kooperatív gyártásában. Csillárok, gyermekkocsik, nyomós iro- nok, lemezjátszók és órák hazai összeszereléséhez kereskedelmi vállalatok biztosítottak tőkés alkatrészt. A koordinált termeltetésszervezési tevékenységhez kapcsolódva hangsúlyozni szükséges, hogy a termeltetés a jövőben is alapvetően a vállalati beszerző apparátusok feladata, ami a konkrét üzletkötéseket, illetve a megállapodásokat illeti. Többletárualap A tavalyi termeltetést számos rendezvény volt hivatott elősegíteni. Így legfőként az országos és nemzetközi szakkiállítás májusban, amikor első ízben rendeztek nemzetközi jelleggel, a Kon- sumex Vállalattal karöltve. A kiállításon mutatták be a belföldön keresett termékeket, és egyidejűleg az ellentételként felajánlott áruféleségeket is a szocialista országbeli partnereknek. Ugyancsak tavaly rendeztek óra és ékszer szakmai kiállítást, továbbá Szombathelyen országos kiállítást, amelyen a hazai gyártókon kívül a Konsumex Vállalat révén meghívást kaptak osztrák és jugoszláv termelők is. Júniusban rendeztek Varsóban termeltetési kiállítást, ami az első volt országhatáron túl. Igen eredményes volt az 1983. évi koordinált termeltetés-szervezés. A vegyesiparcikk -kereskedelem területén a több irányú kezdeményezések, erőfeszítések eredményeként éves szinten 636 millió forint többletárualapot biztosítottak az érintett kereskedelmi vállalatok. A többletárualap nagyságrendjét az egy évvel korábbihoz képest csaknem megkétszerezték. Igen kedvező, hogy ebből az értékből több mint 300 millió forint árualap tekinthető importot helyettesítő terméknek. A Termeltetők Tanácsába tömörült 17 vállalat egyébként tavaly számos vegyes iparcikket állított elő. Közülük a legjelentősebbek voltak például: a műszaki háztartási cikkek (kenyérpirító, hőpárna, hó- fokszabályozós vasaló, ventillátor), a híradástechnikai cikekk (sztereo kazettás magnetofon), elektromos szerelési cikkek (foglalatok, kapcsolók, dugvilla), kézi szerszámok, műanyag fonat, vegyes tüzelésű kazán, fürdőszoba-felszerelés, vasalóállvány, fotelágy, kiegészítő és elemes bútorok, ezüstvisszanyerő gép, barométer, diaszekrény, stencilfesték, kézimunkaolló, hegyező, síbot. Nagyobb választék A ruházati szakma koordinációba kapcsolódása 1983- ban egymillió 280 ezer forint többletárualapot biztosított, amelyből a tőkés importot helyettesítő termékek összértéke meghaladja a 200 millió forintot. A ruházati szakma többletárualapjainak csaknem a felét a szövetkezeti ipar teremtette meg az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodással. Összességében tehát a koordinált termeltetés-szervezés 1983-ban csaknem 2 milliárd forintos árualappal járult hozzá a lakosság ellátásához. A belkereskedelmi árucsere-forgalomban az import 65 százaléka választékcserében, 19 százaléka határmenti, 16 százaléka pedig áruházi cserében realizálódik. Ez utóbbi együttműködésben részt vevő áruházak, vállalatok száma 142-ről 175-re nőtt, és együttesen 60 millió rubeles importot bonyolítottak le. A mostani „Vevők vagyunk” kiállításon kívül lesz még az idén vas-, műszaki és jármű-szakkiállítás Pécsett október első felében, a TITÁN Kereskedelmi Vállalat rendezésében, valamint kultúrcikk szakmai bemutató Budapesten október második felében a TRIÁL Vállalat rendezésében. A háromnapos mostani országos-nemzetközi „Vevők vagyunk” kiállítás megtekintésére a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat meghívta Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, az NDK, a Szovjetunió és Bulgária illetékes szakembereit is. A kiállítás egyik helyszínén (Budapest, Rákóczi út 57.) láthatók azok a vas-, műszaki, jármű-, bútor-, ruházati cikkek és kultúrcik- kek, amelyeket belföldön vagy külföldön termeltetni, illetve választékcsere keretében importálni kívánnak. A másik színhely, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat bemutatótermében (Budapest, XIV., Hungária körút 162.) mindazon termékek kapnak helyet, amelyeket a választékcsere ellentételeként ajánlanak fel a KGST-or- szágok részére. Mindkét helyszínen az érintett vállalatok szakmai tájékoztatást adnak az érdeklődők számára.
