Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET ' NÉPÚJSÁG, 1984. március 3.. szombat Fodor András: Tested kenyerén Hogy tested fehér kenyerét. megosztottad velem, ne legyen adományod, ne legyen érdemem. Legyen eleve rendelés, a sors bocsánata, amért az elmúlás elől kitérnünk nincs hova. Mert nem ott volt a kezdet, hogy megtaláltalak, te nyitottad ki értem magányosságodat, és nem lopás, nem önzés, ha magam rád fonom, bőrömön átparázslik minden tulajdonom. Míg ujjad fűzrácsa tarkóm kosárként óvja meg, a hanyatló erő is hozzád visz közelebb. Bár fölsebez a hajnal, megalvadt csönd az éj, míg testünk kettős vérköre forog, szoríts, ne félj. Mit ér a léten-túli hit, a vak remény mit ád? Utaztunk egymás áramán, — nekünk már nem kell más világ. A testvérmúzsák költője Fodor András, háromszoros József Attila-dí jas költő, 32 könyv (verskötet, esszé- és műfordításkötet) szerzője, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke az egri Ifjúsági Ház vendége volt. A Testvérmúzsák című előadássorozat nyitánya lett ez a találkozó. Szug- gesztív erővel vallott költői útjáról, amelynek mindmáig József Attila a vezérlő csillaga. Könyvet írt, nemcsak a legnagyobb magyar proletárköltőről, de Sztravinszkijról és Bartókról is. A nemrég megjelent válogatott esszékötete, a Szó, zene, kép pedig kivételesen gazdag művészeti, irodalomkritikai tevékenységének tapasztalatait összegezi kor jellemzően, hites tanúságtétellel. Valóban a „testvénmú- 2sák” költője, aki maradandó írásokban bizonyította a „múzsái művészét” iránti szerelmét. Már a görögök egyetlen szóval, a „műszaké”-vei foglalták egybe, jelölték meg együttesen a zenét és a költészetet, és különböztették meg a primőr létszükségleteket kielégítő te címétől. A múzsák, Zeusz lányai a szép görög hitrege szerint a Helikon, illetve a Paxnasszosz hegyén élnek... A kilenc pártfogó istennő közül legalább hat fogadta kegyedbe, a „múzsái művészetek” késed magyar örökösét: Fodor Adnást. Ki tagadhatná, hogy „a szépszavú” Kallio- pé, a „dalos múzsa”, Mel- pomené, a szerelmi költészet múzsája, Erato, „az önömet adó”, a lírai költészetet és a zenét együttesen ihlető Euterpé, a „táncked- velő” Therpezikhoré. avagy Polühümnia és Thália barátja a költőnek. Igaz, jelenkorunk szerteágazó művészeti tevékenységei közül már többnek nem is jut mitológiai múzsa. A modern ember az istenek, félistenek rangját embertársaira osztotta ki a múzsák ihletadó szerepvállalásaival együtt.. A zeneértő, képzőművészetet kedvelő költő színre, hangra érzékeny, ezért nyílik ki előtte lírai módon a táj, az emberi környezet. Eszménye „a törvényerejű megoldás”, amelyet a „felelősségvállaló értelem” irányít. Tárgyszerűen láttató, konkrétumokhoz erőteljesen kötődő költészetet művel. Szellemi gyűjtőszenvedély élteti, a szüntelen megismerés vágya telíti erővel. Tudja, hogy az ember intellektuális története nerh más, mint az emlékezetért, a valós megismerésért folytatott küzdelem. Az értelmiségi ember élete szakadatlan szellemi harc a jelen információinak megszerzéséért, a múlt ismereteinek megőrzéséért. Eredendően „muzsikás” költő Fodor András, de sosem él vissza a zeneiséggel. Érzi az arányokat, dísztelen, érdes disszonanciákkal ellenpontoz. Versművészetének képi-zenei visszafogottsága tudatos célt szolgál : az eszmei-gondolati mondanivaló kiemelését, a vers egész egységének megformálását. Számára a belső dallam a fontos, nem az ékítmény, nem a külsődleges hatások. Tiszta verabe- .szédében a zeneiség és képiFodor András Egerben ség szép arányában ragyog- tatja fel a gondolatot. Az egyívű dallamvezetés, az üres rímjáték idegen tőle. Költészetének szépsége mélyről fakad, sokrétű nyelvi közeg szerves egységéből ered. Joggal állapítja meg Czi- gány György, hogy Fodor lírájában nem feltűnő a zene, a költő ritkán kísérletezik verseiben zenei formákkal. Mégis nála a nagy zeneszerzőknek szentelt versek, nemcsak egy-egy eszméből származnak, hanem zenei élményből, a partitúrából is. Ihletforrása a zene megszólaló valósága, verseiben a zenei élmény is életre kel. Akkor írt könyvet Sztravinszkijról, amikor a zeneszerzőt még formalistának, művészetét kissé sátáninak, bár virtuóznak értékelték. Bartókról akkor közölt verset, amikor még érdem volt lebecsülni a zenéjét. Fodor nagy leletei közé tartozik Bartók és Sztravinszkij és a köztük lévő, rokonítható modernség rokon ismérveinek a feltárása. Nagy igazolása' szellemi nyitottságának, amikor Sztravinszkijról versben kifejezett gondolatait később nem kisebb gondolkodó, mint Adomo, fogalmi nyelven, esszében is kifejti, amikor Bartók is a maga helyére kerül a köztudatban és zenei életünkben is. Fodor András emberközeli, friss, eleven képet rajzol kedves mestereiről, pályatársairól, eszmei-költőd fejlődésének meghatározó élményeiről. József Attilát és Illyés Gyulát, Fülep Lajost és Németh Lászlót, Vas Istvánt és Csoóri Sándort egyaránt képes megérteni és szeretni. Varga Hajdú István, Gerzson Pál, Szabó Béla művészete éppúgy megragadja, mint Molnár Edit fotóinak élménye, Jancsó és Hernádi közös vállalkozása. Szellemi mecénatúrát végez, költők, képzőművészek, zenészek tehetségét segít kibontakoztatni, eredményeiket tudatosítani. Életműve versből, esszéből, műfordításból összeálló szerves egység, szemléleti teljesség jegyében gazdagodik. Egri estjének hallgatói őrzik Fodor András költészetének, versihlető zenei élményeinek emlékét, a szellemi nyitottság felejthetetlen példáját. Életútja a ka- > posmérői gyerekkor világának népdalaitól, zsoltáraitól, citerázó bátyja felejthetetlen emlékétől, a „Vízre- néző” festőművész, Egry József szeretetétől, az irányjelzőket lecövekelő Fülep Lajos, Németh László, Illyés Gyula vezérlő elveitől öntörvényűén vezet az alkotások „új évadába”, amelyben „égősárga 'kamaszörömmel számlálja kincseit a nyár”. Ma is időszerű és tanulságos felismerései közül az egyik: „A múzsák testvérisége evidencia ugyan, de gyakorlati érvényesülésének nincsenek meg a kellő föltételei sem a pedagógiában, sem a publicisztikában, sem a művészetek körüli közéletben. Az első számú föltétel természetesen a sokoldalúan képzett, általános és eleven érdeklődésű tanár, népművelő, a más művészetekre is fogékony alkotó.” Az írók és az olvasók szűk körű tájékozódásának következményeire „az aktív művelődési igény kóros beszűkülésére” figyelmeztet a sokoldalúan tehetséges költő. De intő szavai nemcsak az íróikra vonatkoznak: „Valószínű, hasonló baljós jelentést készíthetnénk a festők, zeneszerzők, színészek kölcsönös tájékozódásának és az érdeklődés nemzedékek közti kontinuitásának rövidzárlatairól is.” A nemzeti hagyományok átörökítésének és megújításának igénye feszül Fodor András életművében, sok és sokféle tevékenységében. Javaslattevőén utal arra, hogy „A művészetek közös föllépésének lehetőségét azonban lehetne intézményesebben támogatni, kivált ott, ahol különben is van rá mód: művelődési házakban, könyvtárakban, értelmiségi és művészldubokban.” Fodor András a példa arra, hogy az elődöktől, mesterektől, barátoktól nemcsak kapni lehelt szellemi örökséget, hanem szerezni is. A szerzett szellemi értékek nem a személyes tulajdonunk tételei, velük hűséges sáfárokként kell gazdálkodnunk. Nemcsak mestereink, példaképeink kézifogását, de ösztönző, bátorító szellemiségüket is őriznünk kell. Fodor András hatalmas, megőrzött és megújított szellemi örökségét önzetlen szenvedéllyel osztja szét olvasói és hallgatói között. Joggal szól nemzedéke hangján és nevében „az érték hitvallójaként” testálja „az oszthatatlant”, „nyitottá bűvöli a magányt” a személyiség erőterével. Érzékeny füllel és nyitott szemmel szembesül önmagával és világunkkal. Versben, esz- szében, műfordításban „a teljes élet pezsdítő varázsát” teremti meg. Harmóniateremtő hűségét a vele való személyes találkozás is bizonyítja. Egri olvasói nevében, az életmű hdánytalart kiteljesítéséhez kívánunk sok-sok erőt, elegendő téridőt az 55 éves költőnek. Cs. Varga István Ráues György álmai A véletlen adta az emberiségnek az üveget... Időszámításunk előtt két évszázaddal a föníciai hajósok ismerték föl először a homok, nátron és a tűz ötvözetének termékét, az ősüveget. Milyen varázst tud nyújtani a ma emberének? Milyen ismeretlen tényeket rejt az anyag fizikai felépítése, az összetartó belső erők működése? Az üvegből álmodott csodák szépsége mellett erre is találhatunk választ az ajkai üvegfúvó mester gyermekének, Kénes György parádsasvári üvegtervező művésznek legújabb alkotásaiból, amelyeket Egerben, az Ifjúsági Házban láthatnak az érdeklődők. A művész üvegbe álmodott csodáit Perl Márton, lapunk fotóriportere örökítette meg. A jiddis irodalom klasszikusa Százhuszonöt éve született Sólem Áléchem 1859. március 2-án egy kis ukrajnai faluban látott napvilágot a jiddis irodalom klasszikusa. Kisgyermekkora viszonylagos jólétben telt el, édesanyja azonban korán meghalt, édesapja tönkrement, ezután ő is az oroszországi zsidó kisemberek szűkös életét élte. Ez határozta meg később egész irodalmi működésének alapanyagát. Sólem Áléchem orosz—jiddis író. Magyarul is olvasható könyveiben (Énekek Éneke; Tóbiás, a tejesember; A Moll gyerek; A kisemberek városa) az elesettek, a szegények életét rajzolja meg páratlanul finom öngúnnyal, költészettel. Hősei — mint egyik regényének címe is mondja — kisemberek: minden rosszból kijut nekik, a balszerencse üldözi őket, s mindezt mégis türelemmel, az évszázados szo- rongattatásokból fakadó bölcs nyugalommal viselik. Sólem Áléchem, aki pogromokat élt át a cári Oroszországban, igyekezett népén segíteni, 1905 után forradalmi hangulatú regényt írt Özönvíz címmel de már nem érte meg az új világot. Szülőföldjétől távol, New Yorkban halt meg 1916-ban. Életműve az egyetemes európai kultúra része. Gy. L. Mai gyerekek (Részlet a Tóbiás, a tejesember című regényéből) ’ A nap lemenőben van, mindjárt este lesz, messziről békaku rottyolás hal latsak, a lovam kipányvázva legelészik; a tehenek éppen mosit értek haza a legelőről, ott állnak a sajtár előtt és várják, hogy megfejjék őket; a fű szívderítőén illatozik — valóságos földi paradicsom! Így üldögélek és tűnődök magamban, meghányom-vetem a dolgot, és közben arra gondolok, hogy milyen bölcsen is'rendezte be Isten a világot: minden teremtménynek, az embertől a marháig — különbség tétessék közöttük! — meg kell dolgoznia a kenyérért; semmi sincs ingyen a földön! Falni akarsz, tehén? Hagyd, hogy megfejjelek, adj tejet, tarts el egy zsidót, a feleségével meg a gyerekeivel együtt! Abrakot akarsz, te ló? Szaladj be minden reggel a tejeskannákkal Bojberik- be! És ugyanígy te is, ember — különbség tétessék közted és a barom között! — ha egy falás kenyeret akarsz, csak törd magad, fejd a teheneket, cipeld a kannákat, köpülj vajat, készíts sajtot, fogd be a lovad és kocsizzál be minden reggel Bojbe- rikibe, a nyaralókhoz, hajlongj a gazdag jehupeciék előtt, hízelegj nekik, bújj be-
