Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 27., kedd 3. Szüléink MENNYISÉGET MINŐSÉGBEN: Mit tud a MITUTOYO? A Metalloglobus apci Qualitál gyárában speciális műszer ellenőrzi az itt készült gyártmányokat. A „MITUTOYO” tí­pusú japán koordináta mérőgép — amelyet nemrég vásá­roltak — az öntvényekről és a szerszámgyártás termékei­ről ad hiteles, pontos adatokat pillanatok alatt a szakem­berek számára. A nem éppen olcsó „masina” ára rövid idő után megtérül. Csak kifogástalan minőségű termékek ke­rülhetnek így ki a gyárkapun. Az egyre növekvő tőkéspiaci versenyben a világszínvonalon álló minőségi mutatókkal lehet csak „labdába rúgni”, az apciaknak is. Zay István az angol exportra készült öntvény keménységét vizsgálja (Fotó: Szabó Sándor) Az egész községé az érdem Színesebb választék - lényegesen magasabb áron A magánkereskedelem ellenőrzésének tapasztalatai Szüléinknek mindent kö­szönhetünk. legelsősorban is az életünket, ök nevelnek, ők indítanak életútra minket, ők biztatnak, tanítanak a jóm és felnőttkorig gondoskod­nak rólunk. Tőlük örököl­jük külsőnk, belsőnk egy részét, alkatukat, szokásai­kat, képességeiket és mind­ezek bonyolult keverékeként felismerjük önmagunkat. Hajdan nagy kultusza volt a szülők, a „vének” tisztele­tének. szavuk perdöntő volt, akaratuk meghatározta úgy­szólván az egész család sor­sát, jövőjét. Ebbe a túlfo­kozott figyelmességbe termé­szetesen alapul szolgáltak a társadalmi viszonyok, a ma­gántulajdon. annak felosztá­sa, vagyis az örökösödés le­hetősége. — Apám, rám íratta a földjét, a házát! . A hálátlan, rossz gyermek Jötagadásáról, az ezekből származó perekből kötete­ket lehetne írni. de arról is. hogy egyes szülők miként szóltak bele immár felnőtt gyermekük sorsába, életé­be. távolról sem csemetéjük boldogságát, sokkal inkább a vagyongyarapítás lehető­ségét tűzve ki célul. Manap­ság viccnek is rossz a mondás, pedig hajdanán elő­fordult. hogy az apa friss hírrel állt a fia elé: — Megnősülsz, fiam! Meg? Aztán kit veszek el, édesapám? Effajta párválasztások is voltak, és ha merészebben mernénk vájkálni egymás személyes ügyeiben, akkor ezt bizonyító példákat a ma élő idősebb nemzedék között is találnánk szép szám­mal ... Némely, hajdani apók, anyák, terhelő vétke nem tudja elhomályosítani azt a tudatot, hogy a szülők tisz­telete. megbecsülése, a ró­luk való gondoskodás né­hány tíz évvel ezelőtt sok­kal inkább gyermeki köte­lesség volt, mint napjaink­ban. A világért senkit meg nem bántva, nézzünk csak szét a szociális otthonokban! Megdöbben az ember, ami­kor az öreg szülő gyerme­kei. unokái iránt tudakozó­dik. Nem egy közülük te­hetős. jómódú, többjüknek kertes, családi háza. nyara­lója van. ahol egy szobács- kát bizonyára lehetne szo­rítani a most szociális ott­honban éló öreg szülőnek. Lehetne, de mégsem lehet! Autós látogató érkezik a megye egyik szociális ottho­nába vasárnap délután. Is­merős! — Tudod, havonta egy­szer meglátogatjuk a ma­mát. Ilyenkor elhozzuk, meg­mutatjuk neki az unokákat is. Látnád, milyen boldog! Gyere, ugorj el egyszer hoz­zánk. akár hétköznap este is. Éjszakára is maradhatsz, akkora a lakásunk! Nem! Nem a mérnöki fizetésből, hanem, tudod, szegény ma­mának volt az a kis sze­génysége, azt bocsátottuk áruba, amiből azután kista- fíroztuk a családot... A különböző fórumokon egyre több szó esik éltető elemünkről, a vízről. Legutóbb az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke sajtótá­jékoztatón ismertette az el­múlt évi munka eredménye­it, de nem hallgatta el az ágazat nehézségeit sem. A nyári csúcsforgalom előtt a megyei szakemberek, az egészségügyi szervek bevo­násával olyan területi bejá­rásra készülnek, amelyen a helyszínen tapasztalhatják annak a munkának a jelen­tőségét, ami az utóbbi idő­ben megsokszorozódott. Ezt Szegény mama! Könnyes volt a szeme még akkor is, amikor felhagyott zsebken­dője lengetésével és beszél­gettünk. Elmesélte, hogy nagyon jó. aranyos gyerme­kei vannak, lakott is náluk egy idegei, de ez a mai haj­sza. rohanás, ami úgyszól­ván minden családban van, nem az öregeknek való. A fia mérnök, a menye fogor­vos és a nagyobbik kislány már gimnazista. — Tudja, olyan jó lenne mindennap látni őket! A szociális otthonokban általában jól érzik magukat az öregek és nem véletlen, hogy a várakozási idő gyak­ran éveket tesz ki. Oj élet­forma. új közösség, jó el­látás. de semmiképpen sem család, amelyre pedig az idős emberek olyannyira vá­gyódnak. Az említett öreg néni. — nem magatehetet­len — kiszámította, hogyha havonta egyszer megláto­gatják a gyermeked és ha ő mondjuk még tíz évig éL akikor hány órát tesz ki a találkozás ... Talán ideje lenne a haj­dan túlvirágzott, de napja­inkban már csak hervadozó szülői kultuszt egy kicsit fel­frissíteni. Tudatosítani! Óvo­dáikban, iskolákban is be­szélni erről, még inkább ten­ni ezt a tv-ben. rádióban. Nemcsupán arról az olda­láról. hogy milyen nagy te­her államunknak, hogy te­hetős emberek idős szüleiket a társadalom nyakába varr­ják, sokkal inkább a gyer­meki kötelesség kihangsú- lyozása lenne a fontos. A szülőkről való gondoskodás ugyanis nem gyermeki szí­vesség, hanem kötelesség, amit be kell kalkulálni a család életébe, viszonyaiba, helyzetébe. A gyermekeket ha meg­kérdezzük. szereted-e anyu­kádat. apukádat, szinte el­képednek a feltett kérdés hallatán: — Nem adnám őket se­mennyiért. A félvilágért sem! A családalapítás után az­tán — egyes helyeken — jönnek a gondok, problé­mák! Amíg a mama. a papa tehetős, van valamije, addig még marad az érdekszere-, tét, amikor aztán minden el­fogyott, kifejezetten teher­tétellé válnak a szülők, kü­lönösen akkor, ha már se­gíteni. a gyermekekre fel­ügyelni sem tudnak. Általában nem várható el. hogy valaki szeresse az anyósát, de azt. hogy a fér­jét, a gyermekeit szeresse, azt igen. Ha pedig ez így van. akkor feltétlenül tisz­telnie illik az ő édesanyját, a nagymamát is. Azt. hogy a férjnek kötelessége gon­doskodni öreg szüleiről. Ez természetesen így van for­dított esetben is! Számtalan jó példa is van. A gyermekek ezeket is látják és bizonyára alkal­mazzák majd a gyakorlat­ban annak idején a szüleik­kel. Velünk! Szalay István szintén egy államtitkári saj­tótájékoztató követi majd áprilisban. S akkor még mindig csak a meghatározó fórumokról esett szó. A ta­nácsi, állami és pártvezetés állandóan napirenden tartja a témát. Az államtitkár legutóbbi sajtótájékoztatóján is felhív­ta az ipari gyárak, üzemek figyelmét arra, hogy csak olyan helyen használjanak ivóvizet, ahol az feltétlen szükséges. Mert ma már a mélyfúrású kutakból nyert vizet sem lehet technológiai kezelés nélkül emberi fo­Nincs az a tanácsi ve­zető, aki ne tudna kapás­ból tucatnyi égetően sürgős megoldásra váró dolgot fel­sorolni. De mivel egyszerre minden nem lehet, a feladat nehezét sokszor a rangso­rolás adja. Mit kellene elő­ször tenni, s hogyan lehet ezt elfogadtatni mindenki­vel, hogy a falu egyik része ne érezze hátrányos helyzet­ben magát, mert éppen a másik rész óhaja teljesül. Ezen pedig sok múlik, sok­szor a siker maga, mert csak olyan tervek megvaló­sításáért mozdul meg a falu népe, amit igazán magáénak érez. Akkor „könnyű” a ta­nácstagok dolga, ha a terve­ket elfogadják olyan meg­valósulási sorrendben, aho­gyan az valóban kell. Gyön- gyösorosziban üßy tűnik, ez sikerült, ezt bizonyítja, hogy például 1983-ban félmilliót meghaladó értékben vállal­tak társadalmi munkát. Minden gyermek számára van óvoda A község régi gondja volt, szűknek bizonyult már az óvoda. A bővítéshez, hogy az valóban hosszú távon oldja meg a gyerekek elhe­lyezését, kevésnek bizonyult a község tárcájában a pénz. Kértek és kaptak segítséget a falu népétől. Vagy azért, mert most van olyan korú gyerek, vagy azért, mert lesz, esetleg azért, mert az unokáról van szó, nagyon sokan megmozdultak a kérő szóra. Ma már korszerű, egészséges, világos óvodá­ban, három csoportban ta­níthatják a gyerekeket. Most inkább az jelent gondot, hogy a cigánycsaládok gyer­mekei nagyobb számban jelentkezzenek, mert szá­mukra is alaposabb és jobb felkészítést jelentene ez az iskolára. Az óvodabővítés mellett gazdára várt a művelődési munka irányítása is. Egy gyasztásra bocsátani. El kell távolítani ugyanis a vasat, a mangánt és a gázt. Csak ezután kerülhet az a veze­tékekbe. Ezek a munkák pe­dig egyre több pénzt emész­tenek fel. Megyénkben elsősorban a felszínközeli vizek jelente­nek gondot a szakemberek­nek. Mint arról nemrégiben is beszámoltunk, a Heves megyei tanács támogatásával sokat tesz a nitráttartalmú, s egyéb szennyező anyago­kat magával hordó vizek megtisztítására. Pélyen, He- vesvezekényen és Hevesen pedagógus házaspár költö­zött a községbe, s így a tantestület is gyarapodott, s a művelődési munkának is avatott és hivatott vezetője lett. Javultak a munka fel­tételei, hiszen a könyvtár fejlesztésére közel félmilliót költöttek. Egészséges ivóvíz Mint annyi más mátra- alji községben, itt is gond a víz. A megoldást a veze­ték jelenti. Összefogott a község, s külső segítséggel együtt mintegy 19 milliós beruházással ez is a teljes megoldás előtt áll. Most már bárki bevezettetheti — természetesen a fontossági sorrendben első volt az óvo­da, orvosi rendelő —, mint­egy nyolcvan lakásban már ott a víz. Az egészséges, korszerű életmódhoz hozzátartozik a környezet védelme, ennek egyik feltétele a korszerű szemétszállítás. Megvitatva a község lakóival, az idén ezt is megoldják. Tavaly is sor került út­építésre, az idén is szerepel a tervekben s a környezet szépítését és egyben védel­mét is szolgálja a belvíz- rendezés is. Tervek az idei esztendőre is vannak, s vállalkozókedv is a megoldáshoz. A tanács­tagok társaikkal együtt az idén is sorra veszik válasz­tóikat, megvitatják velük, ki mivel járul az általuk is kívánt dolgok megvalósítá­sához. Sok mindent sikerült meg­oldani az elmúlt évben — veszi számba Bolyós Pál, a tanács vb-titkára azt, amit eddig tettek. Ám mindig akad új és új tennivaló. S ahogy a községben az elmúlt években százezrekkel volt mérhető a lakosok hozzájá­rulása, az idén sem számí­tanak kevesebbre. Joggal, — hiszen maguknak dolgoz­nak. — d.— jelentkeznek leginkább ezek a szennyeződések. Intézke­déseik alapján több kutat is ki kellett iktatni az ellátás­ból az említett helyeken. Ez persze olyan hozamkie­séseket jelent, amik csak nehezen pótolhatók, különö­sen ebben a rendkívül csa­padékszegény időszakban, ami már az elmúlt nyár óta tart. Ezért még az idén egy új kút fúrásával pótolják a kiesést Hevesen, Pélyen és Hevesvezekényen azonban csak a VII. ötéves tervben tudják új kút üzembe állí­tásával véglegesen megszün­tetni a problémákat... Az ország 22 ezer magán­kiskereskedője közül vala­mivel több mint ezret ke­restek fel a közelmúltban a kereskedelmi felügyelőségek munkatársai. Ellenőrzéseik során meg­állapították, hogy a kiske­reskedők jól egészítik ki az állami és szövetkezeti bolt­hálózatot, főként a gyengéb­ben ellátott területeken. Az élelmiszerkereskedők döntő többsége olyan helyeken kí­nálja az alapvető cikkeket, ahol erre valóban nagy szükség van, ám választékuk szerényebb, mint az állami és a szövetkezeti boltoké. A zöldség-gyümölcs árusok széles választékban és jó minőségben kínálják árui­kat, de az olcsóbb burgo­nya} ajtók forgalmazásától az alacsony haszon miatt töb­ben tartózkodnak. A magánvendéglátók pe­csenye- és lángossütő pavi­lonjai különösen az idegen- forgalmi szezonban és egy- egy rendezvény alkalmával segítik jelentős mértékben az ellátást. Kedvező tapasz­talat, hogy sok magánven­déglátó feleleveníti a régi hagyományokat, például ká­véházakat létesítenek a vá­rosközpontokban, a nagy forgalmú utak mentén pe­dig hamburger- és pizzasü- tő-pavilonokat állítanak fel. A magasabb osztályokba so­rolt vendéglátóhelyeken az ételkülönlegességek, tájjelle­gű ételek kínálatára helye­zik a hangsúlyt, viszont ke­vés helyen adnak reggelit, menüt, vagy kis adag étele­ket. A ruházati kereskedők főként olyan árukat igyekez­nek beszerezni, amelyekből az állami és szövetkezeti ke­reskedelemben gyakori a hiány. A divatcikk-kereske­dők például a fiatalabb kor­osztály igényét elégítik ki olyan szériában is gyártott farmerekkel, blúzokkal, szoknyákkal, amelyek nem, vagy csak ritkán kaphatók más üzletekben, áruházak­ban. A vizsgálat során meg­állapították, hogy e termé­kek árai hasonlóak, mint az állami és szövetkezeti üzletekben. Termékeik di­vatosak, de alapanyagukban, kivitelükben gyengébb mi­nőségűek, mint a konfekció- ipar termékei. A vizsgálat kedvező jelen­ségként nyugtázta, hogy a műszaki árukat forgalmazó kereskedők egyre több olyan autóalkatrészt kínálnak, amelyeket a kisiparosok gyártottak, illetve újítottak fel, s ezzel hiányt pótolnak. A magán-kiskereskedők beszerzési politikája igen rugalmas, szinte az egész or­szág területén keresik a vá­sárlási lehetőségeket. Külö­nösen kisiparosoktól vesznek meg sok olyan terméket, amellyel bővítik, színesítik választékukat. Az ellenőrzések során a kedvező tapasztalatok mel­lett számos hiányosságot is feltártak. Az üzletek, ven­déglátóhelyek csaknem felé­nél megállapították, hogy megsértették a bizonylati fegyelmet. A szabálytalansá­got elkövetők több mint egyharmada az ellenőrzés­kor nem tudta bemutatnia beszerzési bizonylatot, és sok esetben — noha ezt jog­szabály tiltja — a kiskeres­kedelemtől fogyasztói áron szerezték be a forgalmazott árut. Főként műszaki cikke­ket, építőanyagokat és la­kásfelszerelési cikkeket, né­hány keresett fajta játékot és ruházati terméket vásá­roltak fel ilyen módon, hiányt teremtve, illetve fo­kozva ezzel az állami üzle­tekben, s az így vásárolt termékeket lényegesen ma­gasabb áron adták el a fo-J gyasztóknak. Visszatérő probléma, hogy a számlák, illetve bizonylatok alapján az áru azonosítása nem le­hetséges, mód nyílik ugyan­azzal a bizonylattal a tény­legesnél jóval több áru for­galmazására is. Az ellenőrök 81 boltban, főként iparcikk-kereskedők- állapították meg, hogy áraik aránytalanul magasab­bak. mint az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben, s a tisztességtelen haszon visszafizetését kezdeményez­ték. Az ár és minőség össz­hangjának hiányát 37 he­lyen kifogásolták az ellen­őrök, de azt is tapasztalhat­ták, hogy a minőségi rekla­mációt általában rugalma­san, gyorsan, árucserével rendezik a magán kiskeres­kedők. Nincsenek viszont tisztában azzal, hogy vitás esetekben a KERMI szakvé­leményét kell kérniük. Ép­pen ezért az üzletek több mint felénél hiányzik is a minőségi kifogások intézésé­ről szóló kötelező tájékozta­tás. A különféle szabálysérté­sek miatt 416 kereskedőt vontak felelősségre, s össze­sen 796 ezer forint pénzbír­ságot róttak ki a kereske­delmi felügyelőségek. (MTI) Dél-hevesi vízgondok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents