Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
0. NÉPÚJSÁG, 1984. március 3., szombat Együtt a gyerekkel — Anyaság vagy alkotó munka? — Négy fal között — Szükség van a munkatársakra Kívül a körön?Dani másfél éves, Balázs már nagycsoportos óvodás, Imre a negyedik osztályba jár. Amikor bekopogunk Punyiék egri, Csebokszári- lakótelepi lakásának ajtaján a fiatalasszony épp a legkisebb gyerekkel foglalatoskodik. A férj éjszakás volt, a nagyszobában pihen, Imi indiánokat rajzol az asztalnál, a konyháiban fő az ebéd. — Nagyjából ez a megszokott délelőtti kép nálunk, — mondja Punyi Imréné, — amióta gyesen vagyok Danival. Tizenkét éve dolgozom a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, mint szerkesztő-tervező. Az első két fiammal viszahív- tak a munkámhoz, így ez az első alkalom, hogy élek a gyermekgondozási segély adta lehetőséggel. — Hogy érzi magát? A több éves gyakorlat után nem hiányzik az alkotó tevékenység? — Szerencsés helyzetben vagyok. Megmondom őszintén, csak a ,,mámáskodássa!”, a háziasszonykodással nem értem volna be a másfél év alatt. Én most iis dolgozom, a vállalati gazdasági munkaközösségben. A csoport rendszeresen fölvállal egy komplett munkát, a kollegám elhozza a terveket, s én itthon megszerkesztem. — A három gyerek, a házimunka mellett jut erre ideje? — Az a fajta ember vagyok, akit egyféle tevékenység nem elégít ki. Unatkozni nem szoktam, de ha nem dolgozhatnék itthon, rám is rámtörne a bezártság érzése. így az ebédfőzés meg a mosás között Leülök a rajzasztalhoz. Lehet, hpgy furcsa, de a rajzolás mindig megnyugtat. Persze, ehhez az is kell, hogy a család olyan időbeosztással éljen, amely mindezt lehetővé teszi. Ügy tűnik, Punyiéknál ez sikerült. Az anyuka szerint Dani nagyon jó gyerek, elrá- molgat magában a gyerekszobában, az óvodás Balázs egyedül jön haza az óvodából, Imi is önálló. — Sok segítséget kaptáim a vállalattól, — mondja a fiatalasszony. — A szak- szervezettől azt, hogy közelebbi óvodába járhasson a középső fiaim, a lakáshoz is a vállalat révén jutottunk. Szeretnénk majd egy nagyobbra cserélni, ígérték, ebben is támogatnak. — Ezek szerint a másfél év alatt nem szakadt el a' a munkahelyétől... — Ugyanolyan juttatásokban részesültem, mintha aktívan dolgoznék. Ezidő alatt kaptam meg a tízéves törzsgárda tagságért járó elismerést is, jutalmait adtak, no és ami nagyon fontos, a kollégákkal rendszeres a kapcsolatom. Majoros László, a Heves megyei Tanácsi-' Építőipari Vállalat szakszervezeti bi- zotságának munkatársa: — Jelenleg ötvenegy dolgozónk van gyermekgondozási segélyen. Valaimeny- nylüket mindazok a kedvezmények megilletik, mint az aktív munkatársakat. — Éspedig? — A bérfejlesztésben ugyanúgy részesülnek. Ez egyébként a szakszervezet vívmánya, amelyre azért is voLt szükség, hogy ne keletkezzen bérfeszültség. Az üdülésből sem maradnak ki a kismamák és családtagjaik. Vállalatunknál önálló szakszervezeti csoportja van a gyesen lévőknek: a bizalmijuk ügyes-baj os dolgaikkal foglalkozik. Az időnkénti segélykeret összege évente 10—20 ezer forint. Bár az elmúlt évben nem volt nálunk nyereségrészesedés, egyébként ugyanúgy megkapják ők is az öszeget, csakúgy, mint az egyéb jutalmakat. Van. olyan dolgozónk, aki kilenc éve neveli otthon a gyerekeit, s ugyanolyan jogokat élvez, mint a töbiek. — Sikerül-e megtartani a kapcsolatot a munkatársakkal? — Minden évben meghívjuk őket a nőnapra, a Mikulás-estre, de tartunk kismama-találkozókat is. Azért igyekszünk, hogy ne szakadjanak el a munkahelyüktől. Kobolák Józsefné öt éve- dolgozik a vállalatnál, a műanyag üzemben csiszoló. Amikor fölkerestük, a tíz hónapos Kriszti éppen délelőtti álmát aludta, ha felébred, sétálni indulnak még ebéd előtt. — Megmondom őszintén, nekem egyhangú az itthoni élet, — mondja az anyuka. — A kislányom születése előtt is egy műszakban dolgoztam, kedvezményként, hiszen a nagyobbik gyerekem, Józsika akkor még óvodás volt. Viszont teljes értékű munkásnak éreztem magam, az órabérem is a legmagasabbak közé tartozott. És nagyon szeretem azt a kollektívát is, ahol a napi nyolc órámat töltöttem. — És most hiányérzete van? — Két októl is. Ügy érzem, a négy fal között vagyok. Aranyos, jó gyerek a kicsi, mégis reggeltől délutánig, míg hazajönnek a többiek, egyedül vagyunk. Mindennap ugyanazok a tennivalók, mindennap csak az itthoni teendők. Meg aztán érzem a kereset hiányát is. Kevés havonta a nem egészen kilencszáz forint. — Visszamegy hát dolgozni? — Sürgősen. Amint a kicsi egy éves lesz, beállók. És higgye el, nemcsak a pénz miatt. Igaz, meghívnak a vállalati ünepségek- re, de úgy érzem, kívülma- radok az igazi „vérkeringésen”. S van még egy sérelmem is: a tíz hónap alatt a legközvetlenebb munkatársaim se látogattak meg. Szeretném megint az üzemben,‘a brigádban tudni magam ... Kívül vannak-e hát a körön azok, akik együtt töltik gyerekükkel az első éveket? A nők, az anyák alkatától, egyéniségétől, tennivágyásá- tól is függ. Tény, hogy a vállalatok, az üzemek sokat segítenek nekik ebben az időszakban. Ám, nem mindig csak azon múlik; megkapják-e mindazokat a juttatásokat a kismamák, mint az aktív dolgozók ... Sokkal inkább a kollegiális kapcsolatokon. S úgy tűnik, a legnagyobb támogatás manapság az volna, ha otthon a gyerek mellett is tudnának hasznos munkát végezni — nemcsak maguk, de a nagyobb közösség javára is. Mikes Márta SZÍNHÁZI levél A kis Seres nagy sikere Mit csűrjem-csavarjam? Tetszett. Ennyi az egész. Azt is mondhatom, hogy régen éreztem már ilyen jól magam színházi estén, mint ezen, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ keddi előadásán. Ennek persze több oka is volt. Először is: jókat kuncogtam magamban — magamon. Mert tudván tudtam, hogy engem most .beetetnek”, hadd éljek ezzel a kifejezéssel a Szomorú vasárnap stílusához ragaszkodva. Tudatosan hatnak a nosztalgia- hajlamomra, és felrajzolnak előttem egy meghatóan szép mesét a valamikori kis emberről, akiről éppen ennek a történetnek a nyomán derül ki. hogy hűségben, ragaszkodásban nagy volt. Akárha példaképül is szolgálhatna.. Ragaszkodott ahhoz a „kis vacak” országhoz, amelybe beleszületett és amelyről nem tudták lebeszélni, sem a dollármillióval. sem a keretlegények embertelenségével. Pedig nem sok jó jutott osztályrészül annak a „kis Seresnek”, aki világhírűvé vált dalai révén. Még akkor sem lett itthon „valakivé”, amikor nagyot változott a körülötte folyó világ. Neki ebből is csak a „betiltás” jutott — mindenek előtt. Az is szíven ütött, hogy volt egy asszony, aki hitt a „kis Seresben" úgy, mint még senki. Ki az a férfi, akit ne hatna meg az efféle ragaszkodás? Ki az a férfi, aki ne vágyna ilyen társra? Egyszóval: a'legnagyszerűbb, de a legrafináltabb eszközökkel hatottak rám, a nézőre ennek a színházi előadásnak a megteremtői. Bár nem volt könnyű dolguk, mert mindvégig borotvaélen táncoltak. Mindig csak egy hajszálon múlott, hogy nem csúsztak bele elkerülhetetlenül a sziruposságba, a gics- cses hatásvadászatba, a túllihegett moralizálásba. A legkényesebb helyzetekben azonban mindig „kéznél” volt a „kis öregnél” egy-egy kesernyés „benyögés”, amellyel visszarángatta a földre a talajról elrugaszkodni készülő nekibuzdulást Ez is tetszett. Ezért is tetszett ez az előadás. Meg azért is, mert az egykori nagy slágerek újra felhangzottak és én ezeknek is örülhettem több száz magammal. Akik pedig mindezt a színpadra „varázsolták”? Persze.' ők is, magától érthetően a forrásai voltak annak, hogy olyan jól érezhettem magam majdnem három órán át. Bodrogi Gyula. Mintha ő maga Seresnek született volna. Neki írták ezt a szerepet. Majdnem azt mondtam: csak ő játszhatja. Voith. Ági. Ott volt mellette — minden vonatkozásban. Tökéletesen illett élete párjához. Horváth Gyula pedig... ha kellett percenként változott át pincérből pappá, keretlegényből elesett zsidóüldözötté, és tette ezt zökkenők nélkül. Megvallom, a zenei megoldások akkor nem tetszettek, amikor „behangosították” a esetiő-botló kis dalocskákat. Nem illett ebhez az előadáshoz, ehhez az atmoszférához. Mert el ne felejtsem: ezen az estén, ezzel a „semmi kis darabbal” atmoszférát tudtak teremteni. Fei-felrémlik bennem az a melódia, amellyel a ..kis Serest” utolsó útjára kísérték: Gyere, Bodri kutyám .. Hát... elment a kis öreg. A dalait itt hagyta. G. Molnár Ferenc Szakkörök részére Báb-szakkönyv Hazai könyvesboltokban mindeddig nem kapható speciális szakkönyv jelent meg Békéscsabán, a megyei művelődési központ kiadásában. Írója Lenkefi Konrád, a világhírű békéscsabai Napsugár Bábegyüttes vezetője, témája p>edig a bábkészítés. A bábozás iránt érdeklődők, főként pedig a báb játszó szakkörök részére készített könyv a bábkészítés minden csínját-bínját tárgyalja. Az olvasók jobb eligazodását szolgáló illusztrációkat is a szerző készítette. (MTI) XV/5. Dorian ezredes — immár a válságcsoport főnöke — körülnézett a jelenlevőkön és megszólalt: — Amíg a csoport többi tagja meg nem érkezik, rövid időre félrevonulok és'átnézem a dossziét, hogy utána tájékoztassam önöket. Arra kérem. Donovan, hogy kérje a Scott-csoport azonnali szolgálatba helyezését. Lacombe űrbiológusra és Halley sugárszakértőre nézett. > — A Scott-csoport, ha esetleg még nem hallottak róla. a biztonsági szolgálaton belül működő harmincfős alakulat. Speciálisan kiképzett emberek, rendkívüli feladatok megoldására. Nagy szükségünk lesz rájuk a követ- kíZo órákban. Ahogy Donovan elhagyta a termet, Lacombe szólalt meg. — Roppant bonyolult ez az egész ügy, és főképpen az zavar, hogy abszolút semmi nem jut eszembe. Én a biológiával foglalkozom, uraim, és nincs gyakorlatom az űrhajóskalózok elfogásában. — És mégis lehet — jegyezte meg Paget tábornok —. hogy éppen az ön ötlete alapján oldjuk meg ezt a rendkívül kényes feladatot. De most jut eszembe, azonnal utasítanunk kelj az ügyeletest, hogy intézkedjen a Sisley készenlétbe helyezéséről. Árra is fel kell ugyanis készülnünk, hogy az MZ- re kell mennie. Alig fejezte be mondanivalóját, máris megérkezett a válságstáb többi tagja. Dorian is visszatért, és üdvözölte Jacobs ont, az államtanács különleges ügyekkel foglalkozó megbízottját, dr. Dickson t, a neve« orvosprofesz- szort és Russel számítógépi- szakértőt. — Engedjék meg, uraim — kezdte —, hogy röviden fél- vázoijsTIi a helyzetet: miért: kellett nekünk összejönnünk és mit kell megoldanunk. Az Epszilon-dosszié tulajdonképpen egy tudományos, mondhatom, hogy korszakalkotó felfedezés leírása. A későbbi teendőket viszont nekünk és csakis nekünk kell meghatározni. Nos,' uraim, röviden az Epszilonról. E név mögött egy anyag húzódik meg. Olyan anyag, amely országunk, de az egész emberiség gondolatait is megoldhatja. Ismeretes önök előttt, hogy az egész világ energiagondokkal küszködik. Most, 1997-ben. elmondhatjuk, legalább is országunkról, hogy szénkészleteink teljesen kimerültek. — Rablógazdálkodás — jegyezte meg Lacombe. — Erre engedjék meg, hogy ne térjek ki — folytatta Dorian. — A mi feladatunk egyetlen különleges eset megoldására szorítkozik, így a kialakult helyzet, pontosáéiban az energiahelyzet elemzésére nem vállalkozhatunk. A lényeg tehát, uraim, az, hogy nincs szenünk. De nincs olajunk sem, és ami még ennél is rosszabb — uránkészleteink jg kimerülőben vannak. Ha tehát a hagyományos energiaforrások megszűnnek, két megoldás kínálkozik. Az egyik az. hogy leoltjuk a villanyt a szó képletes és valódi értelmében is. Hiszen energia nélkül élet sincs ma már. A másik: olyan anyagot találni, ami helyettesíti a hagyományos energiát. Nos, az Epszilon fantázianeve mögött meghúzódó anyag ez, uraim. Olyan, amely az uránnál százezerszer nagyobb energiáit képes kibocsátani, összetételét önökkel sem áll módomban közölni, viszont any- nyit elmondhatok, hogy ennek az anyagnak az előállítási kísérletei tíz évvel ezelőtt kezdőditek, és épxpen most készült el az az erőmű makett is, amelyben kipróbálták volna. E kutatások egyik vezetője Sisley professzor. Mindebből következik, hogy az MZ ismeretlen elrablói ehhez az anyaghoz próbálnak hozzájutni és a jelek sízerint nem is teljesen esélytelenül. — De hogyan tudhatták meg, hogy létezik? — kérdezte Paget tábornok. — Egyelőre rejtély — válaszolta Dorian —, hiszen a fickók nem jelentették be. Elég mogorvák voltak. — Nos, uraim — vette át ismét a szót Dorian —, természetesen azt is kiderítjük. Egyelőre azonban a tanácsaikat szeretném hallani, hogy meghatározzuk a tennivalókat. — A magam részéről még azt kérdezném, hogy van-e lehetőségünk az MZ megsemmisítésére? Természetesen csupán végszükség esetén — mondta Paget. — Van — válaszolta Dorian. — Minden űrmegfigyelőbe beépritünk ©gy robbanószerkezetét. hiszen nem szeretnénk, ha ezek esetleg mások kezébe kerülnének. — Ha megengedik — szólalt meg Donovan — közben megkérem Moore tábornokot, a biztonsági szolgálat vezetőjét a Scott-csoport szolgálatba helyezésére. A kezelőberendezésen megnyomta a riadót jelző piros gombot. A képernyőn megjelent az ügyeletes. — A Szirom-p>araincs értelmiéiben azonnal kapcsolja Moore tábornokot. Felhívom a figyelmét, hogy miután megszűnt az automatikus elemzőközpxmt működése, az emberi irányítás került előtérbe. Ez azt jelenti, hogy mindent a lehető leggyorsabban kell intéznie. Minden másodperc késedelem óriási veszteségeket okozhat. Értette, ügyeletes? — Tökéletesen, uram. Kapcsolom a tábornokot. Moore jelent meg a képernyőn. — Üdvözlöm — mondta Donovan. > — Én is önöket — Moore! A Szirofrn-pa- rancs értelmében azonnal riadóztassa a Scott-csopor- tot. Tiz pjercen belül legyenek a kiinduló bázison és onnan Scott azonnal jelentkezzék. Köszönöm', tábornok. — Rendelkezzen velem, ezredes — biccentett Moore és eltűnt a képernyőről. — Ezzel tehát kezdetét vette a Skorpió hadművelet — állt fel Dorian. — Amíg a feladatunkat el nem végeztük, addig együtt kell maradnunk, uraim. Mindenkinek külön szoba áll a rendelkezésére, ha pihenni kíván. Javaslom, hogy amíg a legfőbb teendőkben nem döntöttünk, addig maradjunk együtt. Arra kérném önöket, hogy sorban. egymás után fejtsék ki nézetüket. Akkor talán kezdhetnénk is. Jacobson különmegbízott úr... (Folytatjuk.) ■) Punyi Imréné: „Szerencsés vagyok, itthon is dolgozhatok” (Fotó: Tóth Gizella)
