Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

0. NÉPÚJSÁG, 1984. március 3., szombat Együtt a gyerekkel — Anyaság vagy alkotó munka? — Négy fal között — Szükség van a munkatársakra Kívül a körön?­Dani másfél éves, Balázs már nagycsoportos óvodás, Imre a negyedik osztályba jár. Amikor bekopogunk Punyiék egri, Csebokszári- lakótelepi lakásának ajta­ján a fiatalasszony épp a legkisebb gyerekkel fogla­latoskodik. A férj éjszakás volt, a nagyszobában pihen, Imi indiánokat rajzol az asztalnál, a konyháiban fő az ebéd. — Nagyjából ez a meg­szokott délelőtti kép nálunk, — mondja Punyi Imréné, — amióta gyesen vagyok Da­nival. Tizenkét éve dolgo­zom a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnál, mint szerkesztő-tervező. Az első két fiammal viszahív- tak a munkámhoz, így ez az első alkalom, hogy élek a gyermekgondozási segély adta lehetőséggel. — Hogy érzi magát? A több éves gyakorlat után nem hiányzik az alkotó te­vékenység? — Szerencsés helyzetben vagyok. Megmondom őszin­tén, csak a ,,mámáskodás­sa!”, a háziasszonykodással nem értem volna be a más­fél év alatt. Én most iis dolgozom, a vállalati gazda­sági munkaközösségben. A csoport rendszeresen fölvál­lal egy komplett munkát, a kollegám elhozza a terveket, s én itthon megszerkesztem. — A három gyerek, a há­zimunka mellett jut erre ideje? — Az a fajta ember va­gyok, akit egyféle tevékeny­ség nem elégít ki. Unatkoz­ni nem szoktam, de ha nem dolgozhatnék itthon, rám is rámtörne a bezártság ér­zése. így az ebédfőzés meg a mosás között Leülök a rajzasztalhoz. Lehet, hpgy furcsa, de a rajzolás mindig megnyugtat. Persze, ehhez az is kell, hogy a család olyan időbe­osztással éljen, amely mindezt lehetővé teszi. Ügy tűnik, Punyiéknál ez sike­rült. Az anyuka szerint Da­ni nagyon jó gyerek, elrá- molgat magában a gyerek­szobában, az óvodás Balázs egyedül jön haza az óvodá­ból, Imi is önálló. — Sok segítséget kaptáim a vállalattól, — mondja a fiatalasszony. — A szak- szervezettől azt, hogy köze­lebbi óvodába járhasson a középső fiaim, a lakáshoz is a vállalat révén jutottunk. Szeretnénk majd egy na­gyobbra cserélni, ígérték, ebben is támogatnak. — Ezek szerint a másfél év alatt nem szakadt el a' a munkahelyétől... — Ugyanolyan juttatások­ban részesültem, mintha ak­tívan dolgoznék. Ezidő alatt kaptam meg a tízéves törzs­gárda tagságért járó elis­merést is, jutalmait adtak, no és ami nagyon fontos, a kollégákkal rendszeres a kapcsolatom. Majoros László, a Heves megyei Tanácsi-' Építőipari Vállalat szakszervezeti bi- zotságának munkatársa: — Jelenleg ötvenegy dol­gozónk van gyermekgondo­zási segélyen. Valaimeny- nylüket mindazok a kedvez­mények megilletik, mint az aktív munkatársakat. — Éspedig? — A bérfejlesztésben ugyanúgy részesülnek. Ez egyébként a szakszervezet vívmánya, amelyre azért is voLt szükség, hogy ne kelet­kezzen bérfeszültség. Az üdülésből sem maradnak ki a kismamák és családtag­jaik. Vállalatunknál önálló szakszervezeti csoportja van a gyesen lévőknek: a bi­zalmijuk ügyes-baj os dol­gaikkal foglalkozik. Az időnkénti segélykeret össze­ge évente 10—20 ezer forint. Bár az elmúlt évben nem volt nálunk nyereségrésze­sedés, egyébként ugyanúgy megkapják ők is az öszeget, csakúgy, mint az egyéb ju­talmakat. Van. olyan dolgo­zónk, aki kilenc éve neveli otthon a gyerekeit, s ugyanolyan jogokat élvez, mint a töbiek. — Sikerül-e megtartani a kapcsolatot a munkatársak­kal? — Minden évben meghív­juk őket a nőnapra, a Mi­kulás-estre, de tartunk kis­mama-találkozókat is. Azért igyekszünk, hogy ne szakadjanak el a munkahe­lyüktől. Kobolák Józsefné öt éve- dolgozik a vállalatnál, a műanyag üzemben csiszoló. Amikor fölkerestük, a tíz hónapos Kriszti éppen dél­előtti álmát aludta, ha fel­ébred, sétálni indulnak még ebéd előtt. — Megmondom őszintén, nekem egyhangú az itthoni élet, — mondja az anyuka. — A kislányom születése előtt is egy műszakban dolgoztam, kedvezményként, hiszen a nagyobbik gyere­kem, Józsika akkor még óvodás volt. Viszont teljes értékű munkásnak éreztem magam, az órabérem is a legmagasabbak közé tarto­zott. És nagyon szeretem azt a kollektívát is, ahol a napi nyolc órámat töltöt­tem. — És most hiányérzete van? — Két októl is. Ügy ér­zem, a négy fal között va­gyok. Aranyos, jó gyerek a kicsi, mégis reggeltől dél­utánig, míg hazajönnek a többiek, egyedül vagyunk. Mindennap ugyanazok a tennivalók, mindennap csak az itthoni teendők. Meg az­tán érzem a kereset hiányát is. Kevés havonta a nem egészen kilencszáz forint. — Visszamegy hát dol­gozni? — Sürgősen. Amint a ki­csi egy éves lesz, beállók. És higgye el, nemcsak a pénz miatt. Igaz, meghív­nak a vállalati ünepségek- re, de úgy érzem, kívülma- radok az igazi „vérkeringé­sen”. S van még egy sérel­mem is: a tíz hónap alatt a legközvetlenebb munkatár­saim se látogattak meg. Szeretném megint az üzem­ben,‘a brigádban tudni ma­gam ... Kívül vannak-e hát a kö­rön azok, akik együtt töltik gyerekükkel az első éveket? A nők, az anyák alkatától, egyéniségétől, tennivágyásá- tól is függ. Tény, hogy a vállalatok, az üzemek sokat segítenek nekik ebben az időszakban. Ám, nem min­dig csak azon múlik; meg­kapják-e mindazokat a jut­tatásokat a kismamák, mint az aktív dolgozók ... Sok­kal inkább a kollegiális kapcsolatokon. S úgy tűnik, a legnagyobb támogatás ma­napság az volna, ha otthon a gyerek mellett is tudná­nak hasznos munkát végez­ni — nemcsak maguk, de a nagyobb közösség javára is. Mikes Márta SZÍNHÁZI levél A kis Seres nagy sikere Mit csűrjem-csavarjam? Tetszett. Ennyi az egész. Azt is mondhatom, hogy régen éreztem már ilyen jól ma­gam színházi estén, mint ezen, a gyöngyösi Mátra Mű­velődési Központ keddi elő­adásán. Ennek persze több oka is volt. Először is: jókat kuncog­tam magamban — magamon. Mert tudván tudtam, hogy engem most .beetetnek”, hadd éljek ezzel a kifejezés­sel a Szomorú vasárnap stí­lusához ragaszkodva. Tuda­tosan hatnak a nosztalgia- hajlamomra, és felrajzolnak előttem egy meghatóan szép mesét a valamikori kis em­berről, akiről éppen ennek a történetnek a nyomán derül ki. hogy hűségben, ragaszko­dásban nagy volt. Akárha példaképül is szolgálhatna.. Ragaszkodott ahhoz a „kis vacak” országhoz, amelybe beleszületett és amelyről nem tudták lebeszélni, sem a dol­lármillióval. sem a keretle­gények embertelenségével. Pedig nem sok jó jutott osz­tályrészül annak a „kis Se­resnek”, aki világhírűvé vált dalai révén. Még akkor sem lett itthon „valakivé”, ami­kor nagyot változott a körü­lötte folyó világ. Neki eb­ből is csak a „betiltás” ju­tott — mindenek előtt. Az is szíven ütött, hogy volt egy asszony, aki hitt a „kis Seresben" úgy, mint még senki. Ki az a férfi, akit ne hatna meg az efféle ra­gaszkodás? Ki az a férfi, aki ne vágyna ilyen társra? Egyszóval: a'legnagyszerűbb, de a legrafináltabb eszkö­zökkel hatottak rám, a néző­re ennek a színházi előadás­nak a megteremtői. Bár nem volt könnyű dolguk, mert mindvégig borotvaélen tán­coltak. Mindig csak egy haj­szálon múlott, hogy nem csúsztak bele elkerülhetetle­nül a sziruposságba, a gics- cses hatásvadászatba, a túl­lihegett moralizálásba. A leg­kényesebb helyzetekben azon­ban mindig „kéznél” volt a „kis öregnél” egy-egy keser­nyés „benyögés”, amellyel visszarángatta a földre a ta­lajról elrugaszkodni készülő nekibuzdulást Ez is tetszett. Ezért is tetszett ez az elő­adás. Meg azért is, mert az egykori nagy slágerek újra felhangzottak és én ezeknek is örülhettem több száz ma­gammal. Akik pedig mindezt a szín­padra „varázsolták”? Persze.' ők is, magától érthetően a forrásai voltak annak, hogy olyan jól érezhettem magam majdnem három órán át. Bodrogi Gyula. Mintha ő ma­ga Seresnek született volna. Neki írták ezt a szerepet. Majdnem azt mondtam: csak ő játszhatja. Voith. Ági. Ott volt mellette — minden vo­natkozásban. Tökéletesen il­lett élete párjához. Horváth Gyula pedig... ha kellett percenként változott át pin­cérből pappá, keretlegényből elesett zsidóüldözötté, és tet­te ezt zökkenők nélkül. Megvallom, a zenei megol­dások akkor nem tetszettek, amikor „behangosították” a esetiő-botló kis dalocskákat. Nem illett ebhez az előadás­hoz, ehhez az atmoszférához. Mert el ne felejtsem: ezen az estén, ezzel a „semmi kis darabbal” atmoszférát tudtak teremteni. Fei-felrémlik bennem az a melódia, amellyel a ..kis Se­rest” utolsó útjára kísérték: Gyere, Bodri kutyám .. Hát... elment a kis öreg. A dalait itt hagyta. G. Molnár Ferenc Szakkörök részére Báb-szakkönyv Hazai könyvesboltokban mindeddig nem kapható spe­ciális szakkönyv jelent meg Békéscsabán, a megyei művelődési központ kiadásá­ban. Írója Lenkefi Konrád, a világhírű békéscsabai Nap­sugár Bábegyüttes vezetője, témája p>edig a bábkészítés. A bábozás iránt érdeklődők, főként pedig a báb játszó szakkörök részére készített könyv a bábkészítés minden csínját-bínját tárgyalja. Az olvasók jobb eligazodását szolgáló illusztrációkat is a szerző készítette. (MTI) XV/5. Dorian ezredes — immár a válságcsoport főnöke — kö­rülnézett a jelenlevőkön és megszólalt: — Amíg a csoport többi tagja meg nem érkezik, rö­vid időre félrevonulok és'át­nézem a dossziét, hogy utá­na tájékoztassam önöket. Ar­ra kérem. Donovan, hogy kérje a Scott-csoport azon­nali szolgálatba helyezését. Lacombe űrbiológusra és Halley sugárszakértőre né­zett. > — A Scott-csoport, ha eset­leg még nem hallottak róla. a biztonsági szolgálaton be­lül működő harmincfős ala­kulat. Speciálisan kiképzett emberek, rendkívüli felada­tok megoldására. Nagy szük­ségünk lesz rájuk a követ- kíZo órákban. Ahogy Donovan elhagyta a termet, Lacombe szólalt meg. — Roppant bonyolult ez az egész ügy, és főképpen az zavar, hogy abszolút semmi nem jut eszembe. Én a bio­lógiával foglalkozom, uraim, és nincs gyakorlatom az űr­hajóskalózok elfogásában. — És mégis lehet — je­gyezte meg Paget tábornok —. hogy éppen az ön ötlete alapján oldjuk meg ezt a rendkívül kényes feladatot. De most jut eszembe, azon­nal utasítanunk kelj az ügyeletest, hogy intézkedjen a Sisley készenlétbe helyezé­séről. Árra is fel kell ugyan­is készülnünk, hogy az MZ- re kell mennie. Alig fejezte be mondani­valóját, máris megérkezett a válságstáb többi tagja. Do­rian is visszatért, és üdvözöl­te Jacobs ont, az államtanács különleges ügyekkel foglal­kozó megbízottját, dr. Dick­son t, a neve« orvosprofesz- szort és Russel számítógépi- szakértőt. — Engedjék meg, uraim — kezdte —, hogy röviden fél- vázoijsTIi a helyzetet: miért: kellett nekünk összejönnünk és mit kell megoldanunk. Az Epszilon-dosszié tulajdon­képpen egy tudományos, mondhatom, hogy korszakal­kotó felfedezés leírása. A későbbi teendőket viszont ne­künk és csakis nekünk kell meghatározni. Nos,' uraim, röviden az Epszilonról. E név mögött egy anyag hú­zódik meg. Olyan anyag, amely országunk, de az egész emberiség gondolatait is megoldhatja. Ismeretes önök előttt, hogy az egész világ energiagondokkal küszködik. Most, 1997-ben. elmondhat­juk, legalább is országunk­ról, hogy szénkészleteink tel­jesen kimerültek. — Rablógazdálkodás — jegyezte meg Lacombe. — Erre engedjék meg, hogy ne térjek ki — folytat­ta Dorian. — A mi felada­tunk egyetlen különleges eset megoldására szorítkozik, így a kialakult helyzet, pon­tosáéiban az energiahelyzet elemzésére nem vállalkozha­tunk. A lényeg tehát, uraim, az, hogy nincs szenünk. De nincs olajunk sem, és ami még ennél is rosszabb — uránkészleteink jg kimerülő­ben vannak. Ha tehát a ha­gyományos energiaforrások megszűnnek, két megoldás kínálkozik. Az egyik az. hogy leoltjuk a villanyt a szó képletes és valódi értelmé­ben is. Hiszen energia nélkül élet sincs ma már. A má­sik: olyan anyagot találni, ami helyettesíti a hagyomá­nyos energiát. Nos, az Epszi­lon fantázianeve mögött meg­húzódó anyag ez, uraim. Olyan, amely az uránnál százezerszer nagyobb energi­áit képes kibocsátani, össze­tételét önökkel sem áll mó­domban közölni, viszont any- nyit elmondhatok, hogy en­nek az anyagnak az előállí­tási kísérletei tíz évvel ez­előtt kezdőditek, és épxpen most készült el az az erő­mű makett is, amelyben ki­próbálták volna. E kutatá­sok egyik vezetője Sisley pro­fesszor. Mindebből követke­zik, hogy az MZ ismeretlen elrablói ehhez az anyaghoz próbálnak hozzájutni és a je­lek sízerint nem is teljesen esélytelenül. — De hogyan tudhatták meg, hogy létezik? — kér­dezte Paget tábornok. — Egyelőre rejtély — vá­laszolta Dorian —, hiszen a fickók nem jelentették be. Elég mogorvák voltak. — Nos, uraim — vette át ismét a szót Dorian —, ter­mészetesen azt is kiderítjük. Egyelőre azonban a taná­csaikat szeretném hallani, hogy meghatározzuk a ten­nivalókat. — A magam részéről még azt kérdezném, hogy van-e lehetőségünk az MZ megsem­misítésére? Természetesen csupán végszükség esetén — mondta Paget. — Van — válaszolta Do­rian. — Minden űrmegfigye­lőbe beépritünk ©gy robbanó­szerkezetét. hiszen nem sze­retnénk, ha ezek esetleg mások kezébe kerülnének. — Ha megengedik — szó­lalt meg Donovan — köz­ben megkérem Moore tábor­nokot, a biztonsági szolgálat vezetőjét a Scott-csoport szolgálatba helyezésére. A kezelőberendezésen meg­nyomta a riadót jelző piros gombot. A képernyőn meg­jelent az ügyeletes. — A Szirom-p>araincs ér­telmiéiben azonnal kapcsolja Moore tábornokot. Felhívom a figyelmét, hogy miután megszűnt az automatikus elemzőközpxmt működése, az emberi irányítás került elő­térbe. Ez azt jelenti, hogy mindent a lehető leggyorsab­ban kell intéznie. Minden másodperc késedelem óriási veszteségeket okozhat. Értet­te, ügyeletes? — Tökéletesen, uram. Kap­csolom a tábornokot. Moore jelent meg a képer­nyőn. — Üdvözlöm — mondta Donovan. > — Én is önöket — Moore! A Szirofrn-pa- rancs értelmében azonnal riadóztassa a Scott-csopor- tot. Tiz pjercen belül legye­nek a kiinduló bázison és onnan Scott azonnal jelent­kezzék. Köszönöm', tábornok. — Rendelkezzen velem, ez­redes — biccentett Moore és eltűnt a képernyőről. — Ezzel tehát kezdetét vette a Skorpió hadművelet — állt fel Dorian. — Amíg a feladatunkat el nem végez­tük, addig együtt kell marad­nunk, uraim. Mindenkinek külön szoba áll a rendelke­zésére, ha pihenni kíván. Ja­vaslom, hogy amíg a legfőbb teendőkben nem döntöttünk, addig maradjunk együtt. Ar­ra kérném önöket, hogy sor­ban. egymás után fejtsék ki nézetüket. Akkor talán kezd­hetnénk is. Jacobson külön­megbízott úr... (Folytatjuk.) ■) Punyi Imré­né: „Szeren­csés vagyok, itthon is dol­gozhatok” (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents